www.balassagyarmat.eu
Csákváriné, dr. Takács Erzsébet (Balassagyarmat, 1899. aug. 28. – Gödöllő, 1981.) Zenetanár.
Az Amizoni Nőnevelő intézet tanára. Polgári iskolai, középiskolai, tanítóképző inté-zeti és zenei szakiskolára képesített zenetanár. Tagja a Gyóni Géza Társaságnak, a Madách Társaságnak, az Ányos Pál Irodalmi körnek. Cikkei a Nógrádi Hírlapban és a Magyar Családban jelentek meg. (Takács János, polg. isk. tanár és Papp Erzsébet lá-nya).
Esze–Anyakönyv
Csathó Mária (csatószeghi és szentsimoni) (Pest, 1837. szept. 9.–
Balassagyarmat, 1908. jan. 21.)
Nagy Iván felesége 1855. szept. 27-től. Horpácson temették el.
Csató Pál és Gelle Karolina lánya. Férje könyvtárát a balassa-gyarmati Palóc Múzeumnak ajánlotta fel.
Nagy Iván naplója–Andor Csaba
Cseh Béla (Cegléd, 1910. dec. 14. – Balassagyarmat, 1977. aug. 9.) A BBG francia-latin szakos tanára.
Középiskoláit Cegléden és Aszódon végezte, 1928-ban érettségizett. A debreceni Tisza István Tudományegyetemen latin-francia szakos középiskolai tanári oklevelet kapott 1934.
máj. 16-án. 1936. okt. 28-tól Ceglédre helyezték a Kossuth Gim-náziumba, innen került a BBG-be 1938-ban. 1949. márc. 19-én letartóztatták. A népbíróság hamis tanúvallomások alapján
„izgatás” miatt főbüntetésül 2 év 10 hónap börtönre, mellék-büntetésül 10 év hivatalvesztésre, politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére, valamint vagyona fele részének elkobzására ítélte, 1952 júliusában szabadult. A Vágóhídhoz került
adminiszt-rátornak, majd az Ingatlankezelő Vállalathoz könyvelőnek (időközben képesítést szerzett a Számviteli Főiskolán, mint képesített könyvelő), végül a Községgazdálko-dási Vállalat vezető könyvelője lett. 1956 nyarán benyújtotta rehabilitációs kérelmét, elfogadták, és 1957. jan. 1-től újra taníthatott. 1971. ápr. 30-i hatállyal nyugállomány-ba vonult, de mint nyugdíjas tanár 1976. jún. 15-ig a BBG-ben óraadó tanárként dol-gozott. Társadalmi tevékenységét a Balassagyarmati Református Egyházközségben (gondnok, presbiter) és a sportban fejtette ki, a városi labdarúgó szakosztály edzője-ként dolgozott. A balassagyarmati temetőben nyugszik.
Horváthné, Cseh Margit közlése–BBG irattár
Csekey László, dr. (Dunaföldvár, 1897. szept. 27. – Balassa-gyarmat, 1980. dec. 21.)
Pszichiáter, a kórház osztályvezető főorvosa.
Diplomáját Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte 1923-ban. 1923–1924-ben a pécsi közkórház elmeosztá-lyának másodorvosa. 1924. szept. 1. és 1937. febr. 2. között a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Ideg- és elmeklini-káján tanársegéd. 1937-től 1951-ig a balassagyarmati Mária Va-léria Közkórház Ideg- és elmeosztályának volt osztályvezető fő-orvosa. Ekkor koncepciós vádak alapján elítélték, majd szabadu-lását követően az egri kórház Ideg- és elmeosztályának főorvosává nevezték ki.
Nyugállományba vonulását követően visszatért Balassagyarmatra. Fia szintén édesap-ja szakmáját követte. Az alábbi témákban jelentek meg publikációi: Baleset után fel-lépő ideges állapotok; az alkoholos elmeállapotok; a schizophrenia gyógyításának irányelvei; a villamos áramcsapás későbbi következményei.
Kórház
Csengő Lujza (Balassagyarmat, 1925. jan. 4. – Budapest, 1981. okt. 2.) Zenetanár.
Csengő Nándor balassagyarmati főgimnáziumi tanár leánya. 1950-ben a bp.-i Zenemű-vészeti Főiskolán énektanári és egyházkarnagyi oklevelet szerzett, zongorázni tanult Dániel Ernőnél, Horusitzky Zoltánnál. 1952-től a miskolci zeneművészeti Szakiskolá-ban, valamint az egri Áll. zeneiskolában tanított szolfézst és zeneelméletet. 1961-től a fővárosban a XI. ker.-i Áll. zeneiskolában szolfézstanítást és szakfelügyeletet vállalt.
MÉL 1994. Cd
Csengő Nándor dr. (Baja, 1886. – Budapest, 1966. szept. 2.)
A BBG biológia-kémia szakos tanára (1919–1926), tanügyi főtanácsos.
1921-ben ő nyitotta meg a Magyar jövő c. rendezvényt, melyben az ifjúság előtt álló útról szólva beszédét így fejezte be: „Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.”
1921. júniusában Fehérgyarmatra helyezték át, de szeptemberben visszatérhetett. Az 1920-as évek egyik fontos szervezetének, a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szö-vetségének (KANSZ) főtitkára. A város közéletében aktívan vett részt, de – feltehetően leányát követve – 1926-ban kérte Újpestre helyezését, amit 1930-ban teljesítettek.
NH 1920. jún. 1; aug. 28.; 1926. okt. 10.
Csernyus Andor (keökeszi) (Lice, 1831. márc.13. – Balassa-gyarmat, 1906. márc. 21.)
Honvéd hadnagy, főispán.
Apját, Cs. Manót a szabadságharc után az osztrákok kivégezték.
Ő maga 1848 őszén a Földváry-féle önkéntes zászlóaljban a Dél-vidéken katona, 1849-től a 13. honvédzászlóalj hadnagya, Dem-binszky altábornagy mellett volt parancsőrtiszt. 1850-ben beso-rozták, 1856-ban leszerelték. 1862–65 között Baranya megye főispánja. Később nógrádi, kelecsény-pusztai birtokára költözött és gazdálkodott.
Bona2–NagyIván–MÉI
Cservenyák György (Nagykároly, 1859. máj. 3. – Balassagyar-mat, 1924. febr. 19.)
Gyógyszerész, gyógyszertár tulajdonos.
A vármegyei törvényhatósági bizottság, a városi képviselőtestü-let, a katolikus egyháztanács, a polgári iskola iskolaszékének tagja. Feleségével (báti Berkó Eszter) hatodik gyermekük meg-születése reményében felajánlást tettek a katolikus templomban felállítandó Szent Antal-szoborra. A gyermek 1902-ben szeren-csésen megérkezett, a szobor máig is a templom egyik dísze.
(Cs. édesapja, Cservenyák Antal nagykárolyi birtokos, az ottani
takarékpénztár igazgatója volt. A Nógrád Vármegyei Gazdasági Egyesület gazdai te-endőit végezte, az egyesületi szőlők a mintaszerű kezeléséért köszönetet mondtak ne-ki 1905-ben. 1909-ben a Balassagyarmati Takarékpénztár helyettes igazgatójává vá-lasztották).
Esze–Hausel/1–NH 1924.52.8.
Cservenyák Györgyi (Balassagyarmat, 1900. máj. 30. – ?) Hírlapíró.
Atyja Cs. György gyógyszerész. Tanulmányait az angolkisasszo-nyok budapesti intézetében 1916-ban végezte, azután visszatért Balassagyarmatra. 1927-ben Budapestre költözött. Első tudó-sításait 23 éves korában írta Balassagyarmatról a Magyarságba.
1927-től szociálpolitikai cikkei és fordításai több budapesti napilapban megjelennek. Írói neve: Csáth Györgyi.
Gulyás
Cservenyák József (Balassagyarmat, 1909 – ?) Hírlapíró, dalszerző.
Keveset tudunk róla. 1935-ben még Budapesten élt. 1951-ben külföldre távozott, mint azt Párizsból írt levele tanúsítja.
Valószínűleg az ő munkái: Ciklon a kisváros felett (Világvárosi Regék) (Bp. 1940); – Évában férfi veszett el (1941). (Mindkettő Cserveny József néven).
Esze–MÉL 1994
Csikász István (Kehida, 1933. jún. 13. – Balassagyarmat, 2001.
szept. 13.)
Festő, költő, irodalmár, előadóművész, színházi szakember.
Keszthelyen érettségizett 1952-ben, majd az Iparművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait, ahol kiváló mesterek, Borsos Miklós, Vén Emil és Domanovszky Endre voltak tanárai.
Diákévei során a művészeti ágak mind szélesebb körének megismerésére törekedett. A képzőművészetek mellett a Básti Lajos vezette színi magániskola hallgatójaként hangképzést, versmondást és színi mesterséget tanult, s ezzel egy időben Ascher Oszkár színházi társulatához szerződött, mint
segédszínész. Múzeumi restaurátori végzettséget is szerezve a Palóc Múzeum munka-társa lett 1958-ban. Ettől kezdve élete összeforrott Balassagyarmat életével. Bekap-csolódott a város és a megye kulturális életébe, s azonnal a sok évtizedes hagyomá-nyokkal rendelkező amatőr színjátszás megújításába fogott. Több lelkes társával együtt megalakította a Madách Imre Irodalmi Színpadot, létrehozta a középiskolások-ból álló Szabó Lőrinc Irodalmi Színpadot, „Pitypang” elnevezéssel gyermekszínházat is működtetett, nem sokkal később életre hívta az EX LIBRIS együttest. A Színművé-szeti Főiskolán „A” kategóriás rendezői működési engedélyt szerzett, s ekkortól az általa vezetett amatőr színjátszó csoportban, mint rendező és művészeti vezető tevé-kenykedett. 1974 júniusától megbízták a Családi Ünnepeket Rendező Iroda vezetésé-vel. A város összes politikai, hazafias és nemzeti ünnepének az állandó szervezője, rendezője és közreműködője volt. 1982-ben alapította meg a napjainkban is működő VARIETAS Pódium Színházat, kis színi együttesével missziós munkát végzett Szlo-vákia magyarlakta területein is. Színpadi munkájával szervesen kapcsolódott össze párhuzamos tevékenysége: az irodalom és a költészet. Megyénkben 1958-tól publi-kált, a Palócföld című folyóirat alapító tagja. 1991-ben jelent meg első önálló verses-kötete, 1998-ban a Költészet Napjára a második. 2000-ben teljesült régi vágya: a Ma-gyar Írószövetség tagja lett. Képzőművészként is jelentős műveket hagyott hátra.
Számtalan kiállítása, önálló tárlata volt országon belül, de határainkon túl is.
D.: Horváth Endre-díj (1993); Balassagyarmatért Emlékérem (1998); Nógrád Megye