Esze–NH 1918. dec. 2.
Ráth Ferenc (Kassa, 1767. szept. 7.–1834?) Balassagyarmat főbírója 1831–1834 között.
Nemesember volt, feltehetően a Posony vármegyei Ráth család leszármazottja, 1809-ben költözött a városba, mestersége gombkötő volt. 1834-1809-ben lemondott főbírói tisz-téről, de többször volt esküdt, számvevő, vásárbíró, 1841–45 között „ispotályi perceptor”, 1844-ben helyettes kapitány, 1845-ben kapitány. Mesterségén kívül kocsmabérlő, 1836–43 között az országos vásárok árendása. Háza volt a Kis Tabán utcában. (A mai Kossuth Lajos utcának a Rákóczi és Luther utca közötti szakasza.)
Petrikné–anyakönyv
Ray Nicefor József (Palást, [Hont vm.], 1773. jan. 14.–1835. máj. 3. ) A balassagyarmati katolikus gyülekezet kántora, orgonistája, iskolamestere.
Harminchat évesen vállalta el e teendőket, 1808-tól 1834-ig szolgált. Munkáját a hí-vek megelégedettségére végezte, kórusvezetőként („chori magister”) is jegyezték.
Ellentétben a hívekkel, a fennmaradt iratok szerint a várossal nem lehetett felhőtlen a viszonya. Nyugdíjba vonulása után nem sokkal meghalt.
Hausel/5–HK
Rebmann Rókus (Fegyvernek, 1886. dec. 22.– Balassagyarmat, 1951. márc. 8.)
Gyógyszerész.
Szolnokon járt gimnáziumba, Budapesten végezte az egyetemet, 1909-ben nyert oklevelet. 1913-tól Balassagyarmaton a Magyar Korona gyógyszertár tulajdonosa lett. Vármegyei törvényhatósá-gi bizottsátörvényhatósá-gi tag, városi képviselő, a Katholikus Kör igazgatója, a BTSE alelnöke volt. Gyógyszertára falán szép magyar korona relief volt, melyet 1919-ben a kommünárok le akartak verni.
Ennek hírét vette, leszerelte és eldugta; a terror múltával visszakerült helyére.
Ladányi–NH 1920. nov. 26.–anyakönyv
Rebmann Rókusné (Horváth Valéria) (Zsitvagyarmat, 1889.
máj. 31. – Balassagyarmat, 1987. aug. 23.) Lokálpatrióta, alapítvány-tevő.
Nemes Horváth Géza és Soós Gizella lánya; hivatalnok édesap-ját 1908-ban helyezték Balassagyarmatra telekkönyvvezetőnek.
Előbb dr. Fischer Sámuel orvos, majd Rebmann Rókus felesége lett, utóbbival 1924-ben kötött házasságot. Kitűnő háziasszony, kertész, szépségkirálynő volt, aki Balassagyarmat társasági életének is fontos személyisége volt, vallásos és jótékonysági
szervezetek tagja. Testvére, Horváth Endre pénzjegytervező grafikusművész hagyaté-kát átadta Balassagyarmatnak, s öccse nevére alapítványt tett Balassagyarmathoz kö-tődő képzőművészek díjazására. A város Pro Urbe (ma: Balassagyarmatért Emlék-érem) kitüntetésben részesítette (1983), és Mikszáth-emlékplakettet (1974) adomá-nyozott neki.
Kovalcsik/1–HTA
Református Egyház balassagyarmati gyülekezete
A református vallás nagy valószínűséggel 1605-ben jelent meg Gyarmaton, amikor Bocskai katonái foglalták el a megye terüle-tét, így Gyarmat várát is. A legrégebbi adat 1621-ből való, mely szerint virágzó református hitélet volt az akkori városban, Siklósy Mátyás volt a lelkész. Perlaki Márton 1650-ben írt levelében a balassagyarmati gyülekezetet a Felső-Dunamellék egyházközsé-gei között sorolja fel, akkor Turai Máté volt a lelkész. Ezt köve-tően a török időkben maga a város is megszűnt létezni, de az el-lenreformáció és feltehetően a református lakook kis száma sem tette lehetővé az egyház újjászervezését. Ez, sokkal később, Zeke
Kálmán járásbíró feladata lett, aki hihetetlen akarattal és lelkesedéssel szinte egymaga megszervezte a város református gyülekezetét. Eleinte csak szórványgyülekezet volt, az első bejegyzés 1894-ből való: Diósjenőről jött a segédlelkész Gyarmatra, és ebben az évben készítették el a gyülekezet tagjainak névsorát is. 1895 pünkösdjén született meg az indítvány a rendszeres istentiszteletekre és úrvacsoraosztásra, ami az önálló gyülekezet megalakulásának előjele volt. 1899. febr. 26-án a gyülekezet kilépett a szórványgyülekezetek sorából és az egyházi közgyűlés egyhangú határozata alapján fiókegyházzá alakult, presbitériummal, főgondnokkal. Főgondnokká id. Fáy Albertet, gondnokká Zeke Kálmánt választották. 1900-ban határozták el a templom építését, melynek avatása 1904. aug. 31-én zajlott le, 1907-ben új harangot kapott. A lelkészi poszt betöltésére kiírt pályázatot, Kovács-Sebestyén József nyerte el aki 1911-1928 között önálló református lelkésze volt a gyülekezetnek. Utóda Antal (Szulacsik) Zol-tán lett, aki a háború alatti meneküléséből 1946-ban tért vissza családjával. A gyüle-kezet ellenségesen fogadta, ezért lemondott és 1947 júniusában Tánczos Dezső lett a lelkész. 1956-ban az egyházmegye kezdeményezte Tánczos távozását, utóda 1956 nyarán Peterdi Béla, 1972-től pedig Róka Lajos lett a gyülekezet lelkésze.
Ladányi–Hodossi–KeBé
Reiter László (Balassagyarmat, 1929. ápr. 4. – Balassagyarmat, 2010. febr. 2.) Helytörténész, fotós, lokálpatrióta.
Tizenegy éves korában elveszítette édesanyját, hadirokkant édes-apja nevelte fel őt és bátyját. A polgári iskola elvégzése után a Gál-nyomdába szegődött inasnak. A háború után laboránsnak jelentkezett Rebmann Rókus patikájába. 1950-ben a Gyógyszer-tár Vállalathoz került, letette az asszisztensi, később a drogista mestervizsgát Budapesten. Életének valódi tartalmát azonban az évtizedek alatt szinte folyamatosan végzett történelmi, hely-történeti kutatások jelentették. Az 1960-as évektől gyógyszerész- és patikatörténeti tanulmányai során számos vidéki, ódon patiká-ról gyűjtött dokumentumokat, fényképeket. 1980-ban országos I. díjat kapott Nógrád megye gyógyszerész történelméről írott munkája. Az írásos dokumentumok mellett igyekezett minden fellelhető tárgyi emléket összegyűjteni. A Honismereti kör alapító tagjaként évtizedek óta egyik fő külső ismertetőjegye az oldalán függő, állandó ké-szenlétben lévő munkaeszköz, a fényképezőgép, több mint tízezer helytörténeti vo-natkozású diaképet és fényképet készített. Részt vállalt a Városi Televízió ismeretter-jesztő munkájában, a Maiaknak – régiekről című sorozata a helyi polgárok népszerű és nézett műsorává vált. 1998-ban jelentette meg Hirdesse e márvány... címmel a balassa-gyarmati emléktáblákat bemutató, azok elhelyezésének történetét kronologikus sor-rendben, igényesen feldolgozó könyvét. A kötet lapjain 1752-től 1997-ig nyomon kö-vethető a város történelme, a legfontosabb események leírása, a kiemelkedő személyi-ségek életrajzi adatai. A város lakói által tisztelt, nagyra becsült közéleti egyéniség, Ba-lassagyarmat díszpolgára. „Személyében a díszpolgári címre érdemes honfitársaink közül az egyik legméltóbb kapta e kitüntetést 2006 januárjában, a Civitas Fortissima ünnepén.”
F.m.: Hirdesse e márvány... (Bgy., Városi Könyvtár,1998); Emlékezetül adjuk Min-denkinek... (Bgy., Város Könyvtár, 2010). (Szerk:Vas Ágnes, Ács Zsuzsa)
SZlaud– Szabó Andrea nekrológ
Reményfy József (Vác, 1817. ? – Balassagyarmat, 1887. okt. 29.) Ügyvéd, bankigazgató, liberális politikus.
A Népbank és a Takarékszövetkezet igazgatója, az iskolaszék elnöke volt. Az 1860–
80-as évtizedekben a város meghatározó pénzügyi személyisége, alig volt a városban olyan bizottság, amelynek ne lett volna tagja. 1848-ban már a városban lakott, Madách letartóztatásakor őt is kihallgatták és Rákóczi János megszöktetésében való részvétellel is gyanúsították. A városért sokat tett: iskola, óvoda ügyek, Nemzeti Intézet létrehozása.
A város képviselőtestülete halála napján ülést tartott és jegyzőkönyvileg is rögzítették érdemei elismerését. Impozáns sírja a város katolikus temetőjében van.
BHH (Hausel)–Mikszáth
Reményi Károly (Eger, 1837. szept. 9. – Balassagyarmat, 1896. máj. 25.) Balassagyarmat főbírája, szakíró, ügyvéd, publicista.
A több tehetséget adó Reményi család tagja, testvérei közül kiemelkedik Reményi Ede világhírű hegedűművész, akinek menedzsere is volt. Balassagyarmat egyik, a nagyközség várossá fejlesztése érdekében igen sokat tevékenykedő és eredményesen munkálkodó, az utókor által is nagyra becsült főbírája volt. Nevéhez fűződik az ún.
Otthontelep létrehozása, és különösen szívén viselte Balassagyarmat vasúti bekötését
az országos vasúti forgalomba. Ennek érdekében az Aszód–
Bgyarmat–Losonc és a Drégelypalánk–Vác vonalak megépítését ambicionálta, de egyik átadását sem érte meg korai halála miatt.
A Balassagyarmat–Losonc megyei székhely-vitában markánsan képviselte városa érdekeit. 1894-ben ő köszöntötte a városba ellátogató Ferenc Józsefet, aki ekkor 2000 koronával járult hozzá a Balassagyarmaton felállítandó főgimnázium költségei-hez. A város vezetése 1926-ban testületi döntést hozott arról, hogy a Szerb utcát róla nevezzék el, ez azonban a gyakorlatban nem valósult meg. 1940-től 44-ig a Szabó Lőrinc utcát a Zichy utcával összekötő keskeny utca viselte nevét. Mozgalom indult,
hogy sírján méltó síremlék emeltessék, mind ez ideig eredmény nélkül. Kiterjedt új-ságírói munkásságot is kifejtett, nívós levelei a Hölgyfutárban, a Vasárnapi Újságban, a Századunkban, a Családi Körben és a Reményi Antal által szerkesztett Petőfi-szobor Emlékkönyvben (1882), a Fővárosi Lapokban, az Athenaeumban, a Pesti Naplóban jelentek meg. Meleg barátság fűzte Tompa Mihályhoz.