MÉL–Polg. Isk. Értesítő 1925/26–Kmetty–RLhird–Kovalcsik/2.
Kommerell Gyula (Balassagyarmat, 1849. máj. 5. – Balassagyarmat, 1908. nov. 3.) Órás, az Ipartestület alapító tagja.
A balassagyarmati Munkásbiztosító Pénztár elnöke 1885-től; a katolikus legényegylet választmányi tagja (1901). „Önzetlen, odaadó és emellett szakavatott elnököt nem minden ipartestület mutat fel: az ő lelke teljesen egybe van forrva ezen intézménnyel és elég hosszú időn át. Emellett Kommerellnek, el lehet mondani, szerencsés keze is volt. Bármit kezdett, bármibe fogott, neki sikerült”. (Apja: K. András, an.: Sáfár Júlia).
HTA (Kiss Endre jegyző beszéde)–Gyászjelentés
Kondor Ernő (Balassagyarmat, 1884. márc. 26. – Budapest, 1951. márc. 17.) Színész, kabaréigazgató, nótaszerző.
Bankhivatalnokként indult, majd elvégezte az Országos Színész-egyesület iskoláját (1904), majd Aradon, Debrecenben, Kassán játszott. Miután nagyobb örökséghez jutott, a fővárosban a Teréz krt. 46. sz. alatt megnyitotta az első pesti kabarét Bonbonniere névvel (1907.) Miután vagyonát elvesztette, eladta a kabarét (1908), ismét vidéken játszott. Dalokat írt, számos nótája valósá-gos népdallá lett (Kecskebéka felmászott a fűzfára, Zöldablakos kicsi ház, Sárika, kis szentem). A fasizmus évei alatt dalait már nem adták elő, töltőtollak javításából tartotta fenn magát. Szobra Balassagyarmaton, a Helytörténeti Gyűjtemény előtt (Búza Barna alkotása) áll.
Irod.: Nagy Endre: A kabaré regénye (Bp., 1935); Kellér Dezső: Kortársak és sors-társak (visszaemlékezések, Bp., 1971).
MÉL
Kondor (Kohn) Miklós (Balassagyarmat, 1894. – Budapest 1945. márc. 19.) Katonatiszt, berepülő pilóta.
1914-ben elvégezte a Wiener Neustadt-i (Bécsújhely) Hadirepülő iskolát, ezt követő-en a 29. repülőszázad kötelékébkövető-en főhadnagyi rangban szolgált berepülő pilótaként.
Két alkalommal súlyosan megsebesült, az olasz fronton gépét lelőtték, fogságba esett, majd megszökött és újra frontszolgálatra kérte magát. Megkapta az arany és a bronz Signum Laudis hadi-ékítménnyel kitüntetést, a Károly Csapatkeresztet, a kétsávos Sebesülési Érmet, a Hadifogság Keresztet, az Osztrák-, Német-, Bolgár-, és Magyar Háborús Emlékérmet. Az 1919. jan. 29-i ba-lassagyarmati csehkiverés résztvevője, mint az iglói géppuskás alakulat hivatásos tisztje. Az első világháborúban tanúsított hősiessége miatt Kondor Miklós és családja a zsidótörvények meghozatala után Horthy Miklós kormányzó „kormányzói
védettsége” alá került. Az 1944-es nyilas hatalomátvétel után a kormányzói védettség megszűnt, családjával Budapesten bujkált, pár hét múlva agyhártyagyulladásban meghalt.
Majdán/1
Kondor Vilmos (Körmöcbánya, 1859. jún. 2. – Balassagyarmat, 1942. máj. 22.)
Erdőmérnök, erdőfőtanácsos, múzeumigazgató, a Palóc liget lét-rehozója.
Középiskoláit szülővárosában, az Erdészeti Főiskolát Selmec-bányán végezte. 1882-ben erdészeti államvizsgát tett, három év múlva a Magy. Kir. Földművelésügyi Minisztérium erdészeti főosztályára rendelték. 1891-ben Balassagyarmatra helyezték, ahol erdőmesteri, majd erdőtanácsosi minőségben dolgozott 31 éven át. Az 1890-es években létrehozta az Erzsébet ligetet hét hektáron, mely mára a három hektárra zsugorodott Palóc liget. Tervei és közreműkö-dése nyomán létrejött az ún. Nagyliget, mely az 1940-es években kedvenc kiránduló- és szórakozóhelye volt a gyarmatiaknak. 1916-ban a Nógrád Vármegyei Múzeum igazgatójának választották meg, ahol a 20-as évek közepéig tevékenykedett. 1997 augusztusában az Országos Erdészeti Egyesület Vándorgyűlése a Palóc ligetben elhe-lyezett emléktáblával tisztelte meg az előd emlékezetét.
RLhird.–Polg. Isk Ért.–Bgy. ev. egyházközösség levéltára
Kossaczky Arnold, dr. (Szelestyén, 1855. szept. 9. – Balassagyarmat, 1938. febr. 24.) Ügyvéd, megyei tiszti ügyész, irodalmár, lapszerkesztő.
Apja: K. Károly megyei aljegyző, an: vitalisfalvai Vitalis Mária.
A selmecbányai líceumban végezte középiskoláit 1873-ban, majd a budapesti egyetemen joghallgatónak iratkozott be. Az egyetem végeztével a joggyakorlatot ügyvédi irodákban Budapesten töl-tötte el, 1880. máj. 20. jogász doktori, 1881. jún. 21. ügyvédi oklevelet nyert és Budapesten ügyvédeskedett. 1894 júliusában Nógrád megye tiszti ügyészévé választották, Balassagyarmatra tette át lakását. Hivatali munkája mellett igen élénken vett részt a város társadalmi életében. A Madách Társaság alapítója, az evangélikus nőegylet titkára, a helyi ev. egyház főjegyzője volt.
Igen művelt, sokoldalú ember. Műfordítóként is ismert volt, számos cikket írt a me-gyei lapokba, melyek az Ügyvédek Lapjában, a Losoncz és Vidékében, a Nógrádi Lapokban és Honti Híradóban jelentek meg. (Az én városom és még valami; A csók ethnographiája, A húsvét kérdése, A kereszténység I. és II. századában, Péter és Pál napja, A társadalmi élet és a vallás, M. Guyan után, Márton lúdja, Egy régi lap vár-megyénkről, A német professorok Magyarországról, A diák életből, Horváth Danó mint presbyter, Egy régi kalendarium, A keresztyénség és a feltámadás eszméje stb.).
1895-től a Nógrádi Lapok és Honti Híradó, majd 1906-tól a jogutód Nógrádi Hírek főszerkesztője és vezércikkírója. Zenével is foglalkozott: Hulló csillag címmel több zenedarabot írt és adott ki. Lefordította olaszból Benvenuto Cellini életrajzát; Machi-avelli Il Principe c. munkáját; Thierry Amadénak Histoire des Gaulois és Histoire de la Gaule c. műveit.
Fm: A kereszténység eredetének története (Renan után ford. Szent Pál. Bgy., 1897). – Antikrisztus (Renan után ford. Bgy., 1899); – Renan munkájának többi részei: Az evangyéliomok, A keresztyén egyház, Marcus Aurelisu, Az antik világ vége (é.n.).
Magyar Hírlap 1897. 80. sz.–Anyakönyv–Szinnyei
Kosztka Mihály (Bazin, 1848. szeptember 27. – ?) Nógrád vármegye tanfelügyelője.
Bazinban végezte az elemi- és középiskoláit, majd a tanítóképzőt Szentgyörgyön, ill. Nagyszombaton. 1873. szept. 1-től az alsódraskóci államilag segélyezett tót tanítási nyelvű iskolához választották meg tanítónak. Munkálkodása által ezt az iskolát Trencsény vármegye első magyar nyelvű iskolájává tette, amiért Trefort Ágoston VK miniszter írásbeli elismerését fejezte ki és 1876 szeptemberétől a felső népiskola igazgatójává nevezte ki. A Trencsény vármegyei tanítóegyesület főjegyzője lett. 1879-ben a
diósgyőri állami iskola élére került. Alig egyévi tanítóskodás után Nyitra vármegye segéd tanfelügyelőjévé nevezték ki. 1887. ápr. 15-én Trencsény vármegyébe került hasonló minőségbe apósa, Mednyánszky János mellé. 1892. márc. 3-tól Nógrád vár-megye tanfelügyelőjévé nevezték ki Balassagyarmatra, ahol 1894. júl. 7-én ünnepel-ték tanügyi működésének 25 éves jubileumát.
F.m: Jelentés a nógrádvármegyei tankerület népoktatásának 1892–93. évi állapotá-ról. A vármegyei közigazgatási bizottság elé terjesztette (Bgy., 1894); – Trencsén-megye földrajza, a népiskolák III. osztálya számára (Pozsony, 1889).
Wagner István: Kosztka Mihály. Élet- és jellemrajz (Bgy.,1894.)–Esze–Szinnyei
Kosztolányi Gyula (Őrhalom, 1876. okt. 22. – Balassagyarmat, 1918. dec. 10) A város főjegyzője.
A r. k. iskolaszék tagja. Balassagyarmat várossá nyilvánításának előkészítésével bíz-ták meg (többek között), melyet nagy elánnal végzett. Korai halála („Spanyol nátha”) akadályozta meg, hogy megélje elkezdett munkája sikerét.
Bgytört
Kosztolányi Imre Sándor, dr. (Balassagyarmat, 1913. máj. 3.– Balassagyarmat, 1992. jan. 26.)
Jogász, járásbíró.
Régi nemesi családban született, hetedik gyermekként. A BBG-ben érettségizett 1933-ban; Pázmány Péter Egyetem Jogi karán diplomázott 1938-ban. Egyetemi éveit és a háborús katonai szolgálatot kivéve mindig szülővárosában élt. Ügyvédjelölt (Bgyarmat, 1938); közigazgatási gyakornok (Bgyarmat Megyei Város Bíróság, 1940);
joggyakorlatra bocsátva (Bgyarmat, 1940. jan.); joggyakornok Bgyarmati Járásbíró-ság, 1940. okt).; joggyakornok (Bgyarmati Törvényszék,1941); aljegyző Bgyarmati Törvényszék, 1941. júl.); ügyészségi megbízott (Bgyarmati Járásbíróság,1941); jegy-ző (Bgyarmati Törvényszék,1943. jan.); jegyjegy-ző (Bgyarmati Járásbíróság, 1943. júl.);
titkár (Bgyarmati Járásbíróság, 1944); bíró (Szécsényi Járásbíróság, 1945); bíró (Bgyarmati Járásbíróság, 1945); bíró (Bgyarmati Törvényszék, 1947. júl.); bíró (Bgyarmati Járásbíróság, 1948. júl. – 1950. dec.) Törvényszéki karrierjének az 1950-es évek politikája vetett véget. Fel1950-esége Zsámboky Mária, négy lányuk született.
Haláláig a balassagyarmati rk. egyházközség képviselő testületének világi elnöke volt.
TóthT–Törv.irattár–anyakönyv–Dr. Bajiné, Kosztolányi Zsuzsa
Kovách György (hodosi) (Tiszafüred, 1894. ápr. 22.– Budapest, 1955. nov. 9.) Orvos, Nógrád megye tiszti főorvosa.
Középiskoláit és az egyetemet Budapesten végezte. Az I. vh. alatt orvosként teljesített szolgálatot. Leszerelése után a Fővárosban dolgozott, 1924-ben a fővárosi tisztiorvosi hivatal kötelékébe lépett. 1925-ben a főváros polgármesterének előterjesztésére Ro-ckefeller ösztöndíjban részesítették. 1926-ban a sziráki járás tisztiorvosa lett. 1928-1935 között Nógrád és Hont vármegyék tiszti főorvosaként működött, Bgyarmaton lakott. 1935-től közegészségügyi felügyelő a Fővárosban. Tagja az Országos Orvos-szövetségnek és a Természettudományi Társulatnak.
MTL (1930)–választói névsor (1930).
Kovách Zoltán, dr. (avasujvárosi) (Nagybecskerek, 1889 – Ba-lassagyarmat, 1931. nov. 27.)
Bőrgyógyász, a kórház osztályvezető főorvosa.
A Mária Valéria Kórház bőrosztályát 1922-ben szervezték újjá, ennek vezetésével bízták meg. A BBG 25 éves jubileumi ünnep-ségén a szervező bizottság négy tagjának egyike volt, 1926. jún.
10-én. Pályáját korai halála szakította félbe. Felesége, Muttyánszky Katalin is nagyon fiatalon követte, 1933. aug. 14.-én halt meg, tbc-ben. Közös síremlékük a balassagyarmati teme-tőben van.
Reiter László sírkő fotógyűjteménye–Címtár–Kórház–Bgy.levéltár (1930 évi választói névsor) – r. k.
anyakönyv Bgy.
Kovács Alfonz (Balassagyarmat, 1961. márc. 31. – Balassa-gyarmat, 1999. márc. 31.)
Festő- és grafikusművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. 1980-ban végzett a Képző- és Iparművésze-ti Szakközépiskola díszítő-szobrász szakán, Budapesten. 1980.
aug.1-től a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Köz-pont Horváth Endre Galériájának kiállítás rendezője volt haláláig. Tizenhat egyéni és hét csoportos tárlaton mutatta be képeit Nógrád megyében, Miskolcon, Hatvanban, Szegeden, Budapesten, valamint Szlovákiában. Sajátos formanyelv, szín- és motívumgazdagság jellemzi alkotásait.