BHH 2004.(Szabó Andrea)
Kanyó Tibor (Őrhalom, 1958. szept. 18. – Budapest, 2006. máj.
12.)
Tanár, történész.
Az általános iskola elvégzése után a BBG-ben érettségizett 1976-ban. Munka mellett szerzett diplomát történelem-népművelés szakon a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán, majd 1993-ban történelem szakon az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1988-tól haláláig a balassagyarmati Szondi György Szak-középiskola és Szakiskola tanára volt. A Balassagyarmati
Hon-ismereti Kör tagja, az 1919. jan. 29-i balassagyarmati események egyik első történész összegzője. Történelemtanárként diákjaival részt vett a honismereti pályázatokon, vetélkedőkön és sokat tett a fiatalok történelmi ismereteinek gyarapításáért, a honis-meret megszerettetéséért. Elvégezte az Államigazgatási Főiskola igazgatásszervező
véhez fűződik a 2000-ben átadott hugyagi Millenniumi Emlékpark, és az ott elhelye-zett Szent István-szobor felállítása. Sokat tett az 1956-ban, Hugyagon brutális kegyet-lenséggel kivégzett két mártír, Hadady Rudolf és Hargitay Lajos emlékének ápolásá-ért. 2004 októberében felállíttatta az áldozatok jelképes sírját, emlékművét. Munkája elismeréseként 2004. okt. 23-án a POFOSZ Érdemkeresztjét vehette át, majd e testü-let Nógrád Megyei Szervezetével együttműködve megkezdte a településen egy em-lékhely kialakítását a hősök tiszteletére, de ennek átadását már nem élhette meg. 2006 októberében – POFOSZ Emlékplakett 1956. 50. jubileumi év – posztumusz kitünte-tésben részesült. Az Önkormányzattól a „Balassagyarmat Kiváló Pedagógusa” címet kapta posztumusz (2006).
BHH 2006.–Balassagyarmat város honlapja
Kapos István (Garamszentbenedek, 1880. szept. 26. – Balassa-gyarmat, 1959. dec. 29.)
A római katolikus Nemzeti Iskola igazgatója.
Pedagógiai tanulmányait Léván végezte és fejezte be 1901. jún.
28-án. Ezt követően 12 évet Szklabonyán tanított, ahol terjesztet-te a magyar nyelvet. Balassagyarmaton 1912-től tanított. Verse-ket is írt és közölt, a Skarabeusz Asztaltársaság alelnöke, verseit ott is felolvasta. Az 1918-19-es baloldali változások idején is szerepelt, de 1921-ben irredenta színpadkép verseit írta és jelen-tette meg. 1922-ben a KANSZ jegyzője. Tagja volt a Madách Társaságnak, a Mikszáth Társaságnak és a Gárdonyi Géza körnek. A Katolikus Le-gényegylet színielőadásainak egyik rendezője. 1937-ben a hercegprímás a r. k. Nem-zeti Iskola igazgatójává nevezte ki. 1941 októberében vonult nyugdíjba.
F.m.: Múlt, jelen és jövő. Irredenta élőkép (Kucsera Endrével, Bgy. 1921.)
Bgytört–NH 1937. szept. 5.; 1940. szept. 27.–dr. Kapos Gyula közlése–Niedermann
Kapos Károlyné (Reményi Márta) Balassagyarmat, 1890. okt.
11.– Budapest, 1974. okt. 16.
Balassagyarmat vezető óvónője, Reményi Károly városbíró lá-nya.
Apját 5 éves korában elvesztette, nevelőanyjához, Robicsek Jó-zsefné vácdukai kastélyába került, ahol testvéreivel együtt kiváló képzésben részesült. Óvónői oklevelét 1906-ban szerezte a budapesti Országos Kisdedóvó-Egyesület Képző Intézetében.
Tanítónői képesítését magánúton tette le a Ranolder Intézetben.
Balassagyarmaton 1908. jún. 13-án kezdte meg vezető óvónői működését, évente 150-200 gyermekkel foglalkozott. Negyvenévi községi, majd városi alkalmazás után, 1948-ban ment nyugdíjba. Négy lányát – férje, Kapos Károly korai halála miatt – egyedül nevelte, mindegyiküket pedagógusi pályára. 1949-ben Budapestre költözött, családja körében
élt haláláig. Ő adományozta a sztregovai Madách muzeumnak az író valahai tulajdo-nát képező kovácsoltvas hintaszéket. (Rokoni kapcsolatok révén került hozzá).
Rosta Lászlóné (unokája) közlése
Kaposy István (Koppányszántó, 1852. nov. 30. – Szombathely, 1936. máj. 30.) Tanár.
Az elemi tanítóképzőt Pécsett, az alreáliskolát ugyanott végezte; 1875-től a budapesti pedagogiumban tanult, ahol nyelvtudományból és történelemből képesítő vizsgát tett;
1879-ben főgimnáziumra szóló tornatanítói oklevelet nyert. 1877-től tanított Mágocson, majd Balassagyarmaton (1881–82-ben, a polgári iskolában), Komjáthy Jenő barátja volt. 1889-től a szombathelyi felső kereskedelmi iskolában magyar nyel-vet és irodalmat, történelmet és közgazdasági ismereteket adott elő. A szombathelyi Berzsenyi-kör jegyzője s könyvtárnoka. Pedagógiai cikkeket és bírálatokat írt a Nép-tanítók Lapjába, az Ellenőrbe, az Iskolai Szemlébe és a Vasmegyei Tanügybe; szép-irodalmi dolgozatokat vidéki lapokba.
Polg.Isk.Értesítő/1928–29/–Szinnyei–Gulyás
Kardos Gyula (Maglód, 1880. márc. 26. – Budapest, 1943.
szept. 2.)
Evangélikus püspök, Nógrád vármegye tanügyi esperese, kor-mányfőtanácsos.
Selmecbányán, Pozsonyban tanult, 1903-ban szentelték pappá, innentől kezdve Balassagyarmaton segédlelkész, 1912-től püs-pöki másodlelkész, 1926-ban alesperes, 1937-ben főesperes, 1942-től dunáninnei püspök. Evangélikus és református hittanár a főgimnáziumban (1903–1906). 1935-ben kormányfőtanácsos lett. A Balassagyarmati Nőegylet titkára, a Magyar Evangélikus Egyetemes Egyház aljegyzője, egyházi bírája. Balassagyarmaton van eltemetve.
Iskolai értesítők–KMKA–Molnár
Kasselik Ferenc (Pest, 1795. – Budapest, 1884. dec. 9.) Építész, grafikus, a megyeháza alkotója.
Előbb apja műhelyében, majd 1819-től a bécsi akadémián rajzolást és rézmetszést tanult. 1827-től pesti polgár és céhtag. Nagyvállalkozó volt, több mint 400 alkotása ismert. Az általa nagy számban épített empire stílusú bérházak a terület legjobb ki-használásának szempontjai szerint készültek. Legjelentősebb alkotásai a balassa-gyarmati megyeháza (1832–35), a fővárosban az egykori Nemzeti Zenede épülete a Semmelweis utcában (1836), a lebontott Vigyázó-palota a Rákóczi út sarkán (1837), a Hild József által 1863-ban átépített és az azóta lebontott régi pesti városháza (1842), a gellérthegyi Citadella (1851).
MÉL
Kaszner Olga (Losonc, 1883. – Balassagyarmat, 1962. máj. 19.) Polgáriskolai igazgató, tanár.
Természetrajzot, éneket tanított 1918-tól 1921-ig a polgáriban. Innen a szécsényi is-kolába került. Az 1933/34-es tanévben többször Gyarmatra akarták helyezni, de he-lyettesítés miatt maradnia kellett. Az 1934/35-ös tanévet Gyarmaton kezdte, és 1940-től az egyesített polgári igazgatóhelyettese, 1946–48 között igazgatója lett. Lányisko-lai díjkezelő, a tanári könyvtár kezelője. Főtárgyain kívül tanított számtan-mértant,
a helybeli Ingyen Fa- és Szénegyesületnek, az ág. h. ev. Nőegyletnek. A Balassa-gyarmati ev. temetőben van eltemetve.
Polg. Isk. Értesítők–HTA–Bgy. ev. egyházközösség anyakönyve
Keglevich Gábor, gróf (Pest, 1784. szept. 19. – Egreskáta, 1854. jún. 16.) Nógrád vármegye főispánja.
1806-tól a helytartótanács egyre magasabb beosztású tisztségviselője, 1824-től Csongrád megye főispánhelyettese, 1827–1848 között Nógrád megye főispánja, 1830-tól a Magyar Kancellária tanácsosa, 1831-től koronaőr, 1832-től a Magyar Ka-mara al-, majd 1936-tól rendes elnöke, 1842-től főtárnokmester.
F.m.: Beszéd, melyet méltóságos buzini gróf Keglevich Gábor, Csongrád vármegye fő ispányi hivatalhelytartója... 1825. Sz. Iván hava 13-ik napján Szeghvár helységében helytartói hivatala elfoglalása alkalmával mondott (Szeged); – Beszéd, melyet mélt.
buzini gr. K. G. mint ns. Nógrád vármegyének főispánja, ugyanazon ns. Megyének f.
eszt. mind-szent hava 8. Balassa-Gyarmaton tartott tisztválasztó széke alkalmával azon ns. megye státusaihoz és rendeihez intézett (Pest, 1828).
MÉL–Varga
Kék László (Rozsnyó, 1815. márc. 2. – Balassagyarmat, 1893. aug. 14.) Neves nyomdász, polgármester (községi bíró 1858–60).
1855-ben települt Balassagyarmatra. Tőkeigényes vállalkozását, a város első nyomdáját 1856-ban nyitotta meg. Később, „jó modorát az akkori kormányzat is méltatván, Pongrácz Károly kormánybiztos által 1858-ban Balassa-Gyarmat polgármesterévé ne-veztetett ki”. Kék László nyomdája a gyorsan fejlődő megyeszékhely igényeit elégítette ki. Egyrészt a megyei adminisztrációt látta el nyomtatványokkal, másrészt a korabeli közélet formálásának fontos tényezőjévé vált termékei által. Képviselőként, gyarmati polgárként, polgármesterként is a város jelentős személyisége volt.
Apja: K. József, an: Lázár Ágnes
BHH 2006.(Tóth Tamás)–anyakönyv
Kemény Gábor (Dunaszerdahely, 1836. júl.? – Budapest, 1919. márc. 10.) Az állami elemi iskola tanára, majd igazgatója.
1868-ban került Balassagyarmatra. A helyi izr. iskolában kezdett tanítani, de az ott
„tapasztalható zűrös viszonyok miatt” az elemi iskolába ment át. A magyar nyelvű oktatás nagy híve volt, ezért igazgatóvá történt kinevezésekor (1881) Steiner-ről ma-gyarosította nevét. Német és francia nyelvet is tanított, utóbbit a polgári leányiskolá-ban is 1894-től. A kormány tanulmányútra küldte 1872-ben nyelvismeretének bővíté-se végett. Látván, hogy az iskolát igen sok szegény gyermek nem tudja folytatni, Völ-gyi (Wagner) István, Háger Sándor és Zelenka János tanártársaival 1885 augusztusá-ban létrehozták a Balassagyarmati Állami Elemi Iskola Segélyalapja nevű alapít-ványt, melyet Gönczy Pál minisztertanácsos jóvá is hagyott. Az Alapítványból első-sorban szegény, árva, valamit az idegen nyelvű, de magyarul tanulni igyekvő gyerme-keket támogattak. 1906-ban, nyugdíjazása után, a fővárosba költözött gyermekei ked-véért. Szépen búcsúztatták, és az iskola megrendelte arcképét, mely elkészült és „ün-nepélyes keretek között lelepleztetett” a NH híradása szerint.