Polg. Isk. Értesítő (1894-95)–Gulyás–NH 1906. júl. 8.; 1909. márc.
Kende (Kresnyák) Géza (Lőcse, 1874. – Budapest, 1907. júl. 13.) A BBG tanára 1903–1907 között.
Tanulmányait a budapesti egyetemen, Eötvös kollégistaként végezte, matematikából és fizikából szerzett oklevelet. Rövid élete során először a kisújszállási ref. gimnázi-umban volt helyettes tanár, majd az erzsébetvárosi áll. főgimnázigimnázi-umban internátusi felügyelő, majd rendes tanár, németet is tanított. A balassagyarmati evangélikus egy-háztanács, a Nógrád Vármegyei Múzeum könyvtárőre, a Magyar Kir. Természettu-dományi Társulat rendes tagja volt. 1907-ben hirtelen fellépő „idegbaj” jelentkezett nála, két tanártársa (Frenyó Győző és Schehák Rezső) kísérte a fővárosi Schwartzer klinikára, ahol hamarosan meghalt. A gimnázium tanári kara megrendítő gyászjelen-tést adott ki.
Főgimn. Ért. 1907–1908–NH 1907. jún. 16.; júl. 28.
Kenessey Albert (Budapest, 1889. ápr. 27. – Balassagyarmat, 1973. jan. 31.)
Sebész, a városi kórház osztályvezető főorvosa, igazgatója, a város díszpolgára.
1913. máj. 2-án a kolozsvári tudományegyetem ünnepi ülésén avatták orvossá sub auspicis regis, királygyűrű kíséretében. 1913 szept. 1. és 1919. márc. 31. között Budapesten ösztöndíjas műtőnövendék volt Dollinger Gyula professzor sebészeti klini-káján, közben azonban katonai szolgálatot is teljesített. 1919–
1921 között alorvos volt a Rókus Kórházban Hültl Hümér sebé-szeti osztályán. 1921-ben Vidakovics Kamill professzor
meg-hívta I. tanársegédnek a létrehozandó szegedi sebészeti klinikára. 1925-ben megpá-lyázta a balassagyarmati megyei Mária Valéria közkórházában megüresedett sebész főorvosi és kórházigazgatói állást, melyet Baross József alispán előterjesztése alapján nyert el 1925. jún. 15-i kezdettel. Kiváló sebészi kvalitása országos szinten is elismert volt. Ő alapította meg a kórház könyvtárát 1926-ban. Hosszú ideig volt a református egyház presbitere, a városi képviselőtestület tagja, a város életében tevékeny ember.
1951-ben a nagy tiszteletben álló, kiváló szakembert lemondatták. 1988-ban utcát neveztek el róla a városban. 1991-ben a kórház, melynek 26 évig volt igazgatója, az ő nevét vette fel; a kórház főbejárata mellett nagyméretű szürke márványtábla és abba épített bronz relief tiszteleg emlékének.
D.: Signum Laudis a kardokkal, koronás érdemkereszt; Királyi Vörös-kereszt II.o. jel-vény, Munka Érdemrend arany fokozata (1969); Balassagyarmat díszpolgára (1970).
BHH 2002 (KeBé)–Kórház–Kovalcsik/3.–KMKA–NH 1926. febr. 28.–RLhird
Kenessey Béla (Balassagyarmat, 1929. máj. 5. – Bu-dapest, 2018. jan. 12.)
Történész, szerkesztő. Szülei: Dr. Kenessey Albert sebész, kórházigazgató és Koltai Ida.
1947-ben érettségizett Balassagyarmaton a Balassi Bálint Gimnáziumban. Az 1947-48-as tanévben – édesapja kívánságára – a Pázmány Péter
Tudománye-gyetem Orvosi Karának hallgatója lett. 1948 szeptemberében ugyanezen eTudománye-gyetem bölcsészkarára ment át, ahol 1952 júniusában diplomázott magyar- történelem szakos tanárként. Az akkoriban kötelező katonáskodást követően 1952. október 1-től a TIT Könyvkiadójának – kezdetben Művelt Nép, 1959-től Gondolat Kiadó – szerkesztő-ségébe helyezték. 21 évig az Irodalmi és Művészeti, majd 10 éven át a Társadalomtu-dományi Szerkesztőségen dolgozott felelős szerkesztőként; nyugdíjazásáig, 1990. de-cember 31-ig. 1961-ben kötött házasságot Hell Annával. Gyermekeik: Béla 1966, Ágnes 1968. 1991 szeptemberétől 2013-ig – nyugdíjasként – a Semmelweis Or-vostörténeti Múzeum tárlatvezető teremőre. 1962-tól haláláig a Magyar Történelmi Társult tagja.
Kenessey Béláné (Hell Anna)
Keresztessy (Kreutz) Hedvig (Balassagyarmat, 1920. ápr. 4.–Budapest, 1974. jún.
28.)
Énekesnő (lírai szoprán).
Tanítónőképzőt végzett, majd a Zeneművészeti Főiskola énekszakán művész-tanári és középiskolai énektanári oklevelet szerzett. 1948–49-ben a Vígopera tagja; 1950–51-ben Kecskeméten, 1951–52-1950–51-ben Cegléden, 1952–58 között Győrött volt énektanár.
1958-tól 1960-ig a Művelődésügyi Min. tisztviselője, 1961-től a Bp.-i Zeneiskolák Szervezetének szakfelügyelője volt. Mint koncerténekes sok mai szerző dalát mutatta be, oratórium-esteken is közreműködött.
MÉL 1994
Kertész Endre (Balassagyarmat, 1889. márc. 2.– Budapest, 1925. jan. 28.) Színész.
Elemi iskoláit szülővárosában, gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte, majd a színészakadémia növendéke volt. 1910-ben lépett színpadra Kolozsvárott, ahonnan 1917-ben Szegedre, 1919-ben Budapestre szerződött az Andrássy-úti Színházhoz;
majd a Belvárosi és a Magyar Színház tagja lett.
Főbb szerepei: Bíró ( A vörös ember), Szekeres (A masamód), A bolond (II. Lajos), Ibolya (Igazgató).
MSZML–MSZL–MÉI
Kertész (Klein) István (anyakönyvben: László) (Szécsény, 1909. jún. 19.– Budapest, 1997. ?)
Szobafestő iparos mester, temetőgondnok.
Nyugdíjazása után, az 1970-es évek elejétől évtizedekig a balas-sagyarmati zsidó temető gondozója volt. Újrafestette a síremlé-keket, fogadta és kalauzolta az elszármazottakat. 1992-ben ala-pítványt hozott létre a balassagyarmati zsidó közösség múltjának ápolására, a helyi izraelita temető és imaház gondozására, az imaházban kegyeleti emlékhely kialakítására. 1995-ben Balas-sagyarmatért Emlékérem kitüntetésben részesült.
Majdán–anyakönyv
Kertész Leó (vitéz) (Felsőszemeréd, 1894. aug. 3. – Balassagyarmat, 1945. nov. 30.) Kántor-tanító.
Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, a polgárit Korponán, a kántor-tanítói oklevelet Esztergomban szerezte meg 1914-ben. Az I. világháborút végig harcolta, számos ki-tüntetést kapott, tartalékos főhadnagyként szerelt le. Néhány évig Abádszalókon tott, majd Balassagyarmaton a tanfelügyelőségen dolgozott. 1928-tól Patvarcon taní-tott, 1937-ben visszaköltözött Balassagyarmatra és itt is halt meg. Felesége: Komenda Katalin tanítónő, hét gyermekük született.
KeBé (Kertész József ny. mérnök írásos közlése alapján)
Keviczky Hugó (keviczei) (Nagyhalom, 1879. szept. 2. – Kis -terenye, 1946. ápr. 7.)
Szobrászművész, éremszobrász.
Általános iskoláit Balassagyarmaton végezte, majd a zayugróci fafaragó iskolában és a bp-i Iparművészeti Főiskolában végezte tanulmányait. Mesterei Fadrusz János (?) és Stróbl Alajos voltak.
Számos balassagyarmati köztéri szobor, éremportré és dombor-mű alkotója. A kor sokat foglalkoztatott szobrászdombor-művésze volt, többnyire az első világháború hőseinek emlékműveit alkotta országszerte. Művészi munkája mellett élénken részt vett a
megye életében: tagja volt a Nógrád-Hont vm.-i törvényhatósági bizottságnak, a Hol-lós Mátyás társaságnak, a Nógrádmegyei Madách Társaságnak. 1921-1944 között a Százados-úti Művésztelepen élt.
F.m.: Az 1648. évi hősnők és 1848-as emlékoszlop (Bgy. 1908); A csehkiverés emlék-táblája (Bgy. 1922); Madách és Mikszáth emléktáblák (Bgy. 1925); Első világháborús emlékmű (Bgy. 1929); Kiss Árpád Ált. Iskola domborműve; Mailath Marietta, Demény Kálmán; Sréter István honv. miniszter, Prónay Pál alezr., Komjáthy Jenő mellszobrai; Baltik Frigyes síremléke (Bgy.); Az országgyűlés két házának hősi halált halt tagjaira emlékező dombormű (Bp.); Első világháborús emlékműve (Szécsény, Nagybörzsöny, Ludányhalászi, Páty, Ercsi); Thaly Kálmán (Bp.); Benka Gyula, Szabolcska Mihály és Tessedik Sámuel szobrai (Szarvas), Postások hősi emléke (Bp);
MűvLex– MSZA– NH számai 1920-tól–Internet(KH)–RLhird–Hausel/4–MTL 1933
Kis Lőrinc, dr. (Ipolytarnóc, 1890. okt. 23. – Budapest, 1925. febr. 6.) A BBG tornatanára 1919–1925 között.
Iskolai munkája mellett igen tevékeny volt a város életében: a Nógrád Vármegyei Földmíves Szövetség titkára (1920–25), a Nógrádi Földmíves c. lap szerkesztője, a Madách Társaság igazgató választmányi tagja, a balassagyarmati járás testnevelési bizottságának helyettes elnöke, a Nógrád megyei Gazdasági Egyesület, a MOVE és a TEVÉL tagja, a Nógrád megyei mezőgazdasági bizottság jegyzője. A népszerű fiatal tanár temetésén állami részről Sziller Péter, Blázsik Károly is részt vett. Ipolytarnócon temették el.
BBG Értesítő/1924-1925–NH 1925. febr. 8.
Kiss Antal (nemes) (Bussa, 1809. júl. 11. – Balassagyarmat, 1887.) Katonatiszt, az 1848/49-es szabadságharc katonája.
1829-ben hadfi; 1831-ben hadnagy, 1846-ban alszázados. 1848-tól a szerb felkelők ellen harcolt a Délvidéken, júliustól századkapitány. Csatlakozott a honvédséghez, továbbra is a Délvidéken harcolt, 1849-ben őrnaggyá léptették elő, majd egy katonai kórház parancsnoka volt. A szabadságharc leverése után menekülnie kellett. 1850-ben visszatért, a hadbíróság megfosztotta rangjától, de szabadon engedték. Városunkban élt, itt is halt meg.
Bona–HK
Kiss Aranka ((Mezőlaborc, 1891. nov. 14. – Nógrádgárdony, 1972. okt. 18.)
Magyar-történelem szakos polgáriskolai tanár.
A balassagyarmati polgáriban tanított 1917. febr. 24-től magyart és jogi ismereteket, az iskolai énekkart is vezette. A kommün alatt szerveződött női direktórium egyik tagja volt. 1922-ben a szécsényi polgárihoz helyezték, majd miután igazolták, hogy Gyarmaton nélkülözhetetlen, novemberben visszahelyezték.
1925–26-ban megszervezte az egyházi énekkart, mely vasárnaponként a déli misén működött közre. Tagja volt az Országos Vöröskereszt Egyesületnek (1928), a Nógrádvármegyei Múzeumtársulatnak (1928–1935), az Ingyen Fa és Szénegyesület-nek (1930), az Actio Katholika kulturális bizottságának (1933), a balassagyarmati Szent Erzsébet Nőegyletnek. 1946-tól a Madách önképzőkör vezetője. Régi diákjai még ma is egyhangú rajongással emlékeznek meg róla: szabatos, szép magyarsággal beszélő, szigorú, de igazságos, az irodalmat egy életre megszerettető pedagógusként írnak róla.
Polg. Isk. Értesítők–KissÁ (Adamovits Zsuzsa; Solti Irén visszaemlékezései)–Bgytört
Kiss Árpád (Csernátfalu, 1907. ápr. 21. – Budapest, 1979. szept. 29.) A BBG tanára, a Pedagógiai Társaság elnöke.
A balassagyarmati gimnázium tanulója volt, majd tanára 1932-től 1939-ig. 1932-ben Mikó Pál helyére került a gimnáziumba, ahol francia és német nyelvet tanított. 1935-ben doktorátust szerzett francia filológiából, mint főtárgyból, filozófiából és pszicho-lógiából, mint melléktárgyakból. 1935-től a városi Szegényügyi Bizottság titkára, a MOVE teniszegylet vezetője, 1937-től a Nógrádvármegyei Madách Társaság tagja. 1939. okt. 25-én a debreceni gyakorló gimnáziumhoz helyezték, helyére Orbók Ala-dárt nevezték ki. 1944-től az Országos Közoktatási Tanácshoz került, melynek működését 1945–48-ig irányította, majd az Országos Neveléstudományi Intézetbe került. 1951–53 között Kistarcsára internálták, majd általános iskolában dolgozott. 1956 végétől a Pedagógiai Tudományos Intézet, majd az Országos Pedagógiai Intézet lett a munkahelye. Kezdeményezésére Magyar-ország már a 60-as évek végétől bekapcsolódott az UNESCO által kezdeményezett nemzetközi összehasonlító teljesítménymérésekbe. Egyetemi tanár, 1957-től tagja a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának, 1966-ban megvédte kan-didátusi disszertációját. 1974-től a Pedagógiai Társaság elnöke. 1986. ápr. 19-től a
volt Bajcsy–Zs. általános iskola viseli nevét városunkban. Emlékét a városban két emléktábla is őrzi.
F.m.: Az irodalmi bergsonismus (Bgy.,1934); Mai magyar nevelés (Debrecen, 1943);
– Az emberi felszabadulás útja (Debrecen 1945); – Az új nevelés kérdései (Bp.,1949) (Faragó Árpáddal); – Műveltség és iskola (Bp.,1969); – Mérés, értékelés, osztályzás (Bp.,1978). Igazság költészet nélkül (Bp., 1999). (Számos tanulmány különböző szak-lapokban).
Zibolen Endre: KÁ. Magyar Pedagógia 1980/1–BBG Értesítők–Kovalcsik/3–Horváth Márton: Kiss Árpád. Orsz. Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Bp. 1990.
Kiss Emil dr. (Szekszárd, 1908. jan. 9.– ? )
A BBG igazgatója (1948–1952). (Születési anyakönyvi kivona-ton Kis).
Angol-német szakos tanár. Az 1945 után hatalomra kerülő balol-dal helyezte a BBG élére. Számos igen népszerűtlen intézkedést volt kénytelen (hajlandó) végrehajtani.
A gimnáziumból történt távozása után a megyei művelődési osztályon volt tanulmányi felügyelő, később Salgótarjánba is költöztek. Sorsa további alakulásáról nem sikerült információt beszerezni.
HTA–BBG
Kiss Gyula, dr. (Balassagyarmat, 1911. szept. 8. – Balassagyarmat, 1976. jún. 29.) A BBG igazgatója (1959–1967), matematika-fizika tanár.
A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett 1935-ben mate-matika-fizika szakos tanári oklevelet. Tanulmányai alatt Eötvös-kollégista volt. 1940-ben a Magyar Királyi Erzsébet Tudomány-egyetemen az államtudományok doktorává avatták Pécsett. Ez-után kinevezték a balassagyarmati adóhivatalhoz, majd a pénz-ügyigazgatósághoz került. 1944. szept. 15-én katonai szolgálatra vonult be, 1945. márc.-ban orosz hadifogságba esett, ahonnan 1946. aug. 26-án tért vissza. 1950. febr. 1-jén az Országos Terv-hivatal miniszteri titkára lett a salgótarjáni kirendeltségnél. A tanácsok megalakulása után a pénzügyi közigazgatásban
dolgo-zott 1954-ig, ekkor lett tanár a BBG-ben, ahol élete végéig tanított. Balassagyarmat posztumusz díszpolgára (2001).
SZlaud–Család közlése–NH 1940. nov. 27.
Kiss Istvánné, Madarász Margit (? – ?)
A polgári iskola nyelv és történelemtanára 1884-től 1915-ig.
Szaktárgyain kívül tanított német nyelvet, rajzot, földrajzot, kézimunkát, az iskola első osztályfőnökeinek egyike. Életéről többet nem sikerült megtudni.
Polg. Isk. Értesítő/1928/29.
Kiss Tibor, dr. (Besztercebánya, 1917. máj. 8.– Balassagyarmat, 1997. júl. 18.) Infektológus, a kórház osztályvezető főorvosa.
Tanulmányai és egyéb előzményei nem ismertek. 1958 őszén a Városi Kórházban kialakításra került egy önálló a fertőző osztály, 42 ággyal. Ennek lett vezető főorvosa, melyet nyugdíjazásáig irányított. Később, főleg gyermekágyak elhelyezésével, osztá-lya ágylétszám 52-re emelkedett.