Kovalcsik/1–Borovszky–Kmetty–Szinnyei–Vidáné Kapos Ilona(unokája)
Repetzky Ferenc (mucsinyi) (Mucsiny, 1801. szept. 29. – Kisterenye, 1870. febr. 9.) A vm. országgyűlési képviselője, alispánja, főbiztosa, liberális politikus.
1832-től alispán, 1839–1846-ban főszolgabíró, 1846-tól főpénztáros, 1848-ban a füleki kerület nemzetgyűlési képviselője. 1848 szeptemberében a magyar hadsereg országgyűlési biztosa, majd Kossuth teljhatalmú kormánybiztosa Hont és Heves, 1849 ápr. 5-től Nógrád megyében. 1849 júniusától a hétszemélyes törvényszék bírája, majd honvédtiszt Komárom várában. A szabadságharc leverése után menekülnie kel-lett. 1861-től újra részt vett megyei szinten a politikai életben. Kortársai nem voltak nagy véleménnyel róla, mert iskolázatlan volt, önző, saját érdekeit képviselte, de azt elismerték, hogy ügyes, rámenős. A Nógrádi képcsarnok egyik alakjaként így jellem-zik a szerzők: „Új Mózes! Csak Kánaánba ne te érj! – veszhet a nép odakünn”.
MÉL–Varga–OTE
Réti Zoltán (Nagyoroszi, 1923. máj. 14.- Bgyarmat, 2018. II.12.
Festőművész, zenetanár, karnagy, a Rózsavölgyi Márk Zeneisko-la igazgatója.
Érsekvadkerten töltötte gyermekéveit, iskoláit a BBG-ben és a miskolci Tanítóképzőben végezte. 1943-ban megkezdett képző-művészeti tanulmányait a katonaság és a hadifogság megzavarta.
Csak a háború után kapta meg diplomáját a Képzőművészeti Főiskolán. Tanított Kiscsalomján, Csesztvén, Halmosbokron, Patvarcon, 1950 óta Balassagyarmaton a Bajcsy-Zsilinszky úti Általános Iskolában, a Tanítóképzőben, a BBG-ben, az óvónő-képzőben. A Balassagyarmati Dalegylet karnagya 1949-től
1979-ig, azóta örökös karnagyi címet visel. 1953-ban zenetanári oklevelet szerzett Buda-pesten. A Városi Zeneiskola igazgatója volt 1963 és 1983 között. Rendszeres kiállító művész Nógrád megyében, Budapesten, az ország településein, de szerepeltek alkotásai
szek és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesüle-tének, a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Vízfestők Társaságának, az Alkotó Muzsikusok Társaságának, a Tokyo Europe Art Association International Section-nak.
F.m: Jelentősebb hazai, egyéni kiállításainak, külhoni egyéni illetve csoportos kiállí-tásainak száma 200 fölött van. (Részeletes ismertetésüknek terjedelmi oka van)
D.: Országos Pedagógus Képzőművészeti Kiállítás Díja (1961); Mikszáth emlékpla-kett (1972); Nógrád Megye Madách Imre Díja (1974); Nívódíj (1976); Apáczai Csere János-díj (1977); Budapest – Karnagyi díj, (Pro Arte 1979); Horváth Endre-díj (1987); Szécsény város díja (1992); Balassagyarmat díszpolgára (1992); Nógrád Me-gye Díszpolgára (1993), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1998); Országos Tájképbiennálé bronz díja (2000); Szabolcsi Bence-díj (2008); Patvarc és Érsekvadkert díszpolgára (é.n.), Liszt-emlékérem (2011); Mikszáth-óra (2011).
Albumok, könyvek: Rózsavölgyi Márk (Bp., 1975, 2001); – Földközelben (Rajzok, vázlatok) (Bgy., 1981); – „....lelkem felfelé tör” – Réti Zoltán akvarelljei Madách Im-re: Az ember tragédiája c. művéhez (Bp., 1983, 1987); – Akvarellek Mikszáth Kálmán elbeszéléséhez (Bp., 1987); – Akvarellek Komjáthy Jenő költeményeihez (Salgótarján, 1993); Borítóterv és illusztráció (Zonda T: Törtarany) (Bp.,1993) – Akvarellek Mik-száth Kálmán elbeszéléseihez (Bp., 1997); – Akvarellek Balassi Bálint költeményeihez (Bp., 2004); – Réti Zoltán festőművész (Bgy., 2005); – Réti Zoltán akvarelljei Madách Imre Mózeséhez (Debrecen, 2008).
Bacsúr–BHH 2008–HTA
Révay Gusztáv (trebosztói és bisztricskai) (1818. körül – Balassagyarmat, 1873. okt. 5.) Mikszáth újságíró társa volt a Nógrádi lapoknál 1873-ban. Gyengén írt, de igencsak ambicionálta, emiatt sok gúny érte. 1848-ban, majd 1961-ben Nógrád megyei főjegy-ző, árvaszéki elnök.
Mikszáth, Andor
Révész Gábor (Nagycsalomja, 1880 (1879?). – 1944.)
Szabó, a 20. század első két évtizedében tevékenyen vett részt a munkásmozgalomban. 1907 januárjában a szociáldemokrata párt helyi elnöke lett. Több mint egy évtizeden át a balassagyarmati ipartestület háznagya és elöljárósági tagja volt. 1919-ben a há-romtagú megyei direktórium egyike, majd tagja volt az önállóan megalakult helyi kommunista pártnak. 1919-ben, a kommün után, orgazdaság miatt hivatalvesztésre és kéthavi fogházra ítél-ték. A második világháború előtt többször letartóztatták, állandó rendőrségi megfigyelés alatt állt. 1944-ben, a német megszállás idején történt utolsó letartóztatása után elhurcolták. 1948-ban utcát neveztek el róla, mely 1991-ig viselte a nevét, azóta visszakapta a korábbi Zichy utca nevet. Itt a 3.
számú épület falán van emléktáblája, melyet (a szócikk írásakor) még nem vettek le.
Kmetty–RLhird–NH 1919. szept. 7.
Révész László (Balassagyarmat, 1950. máj. 23. – Balassagyarmat, 2003. ápr. 16.) Sportszervező, sportvezető.
Általános iskoláit Béren, középiskolai tanulmányait Bercelen, Balassagyarmaton végezte. 1968-ban a Szántó Kovács János Gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait 1971-ben a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémián kezdte. 1979-ben Oklevelet szerzett a Tanácsakadémián, 1982-ben az Államigaz-gatási Főiskolán diplomázott. 1978-ban segédedzői oklevelet kapott a Testnevelési Főiskolán. 1973-tól a Balassagyarmati Városi Tanácsnál munkaügyi előadói, lakásügyi előadói és titkársági alkalmazotti munkaköröket látott el 1982-ig. 1982-től 1992-ig a Városi Tanács sportfelügyelője, majd Balassagyarmat
város Polgármesteri Hivatalának Sportreferense. 1992–1997 között Cserhátsurányban jegyző, ezt követően haláláig a Nógrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezető főtaná-csosa. Évtizedeken keresztül Balassagyarmat sportéletének irányítója, a Palóc Triatlon versenysorozat kezdeményezője, szervezője volt. A hazai triatlon sportág egyik alapítója, a Magyar Triatlon Szövetség alapítója, elnökségi tagja, a Versenybírói és a Technikai Bizottság elnöke. A Nógrád Megyei Triatlon Szövetség elnöke meg-alakulásától haláláig. Kitalálója és megvalósítója annak a triatlon váltó-versenynek, mely ma már a világbajnokságokon önálló versenyszámként szerepel és várhatóan bekerül a 2018-as Nyári Olimpiai Játékok programjába.
D.: Eszterházy Miksa-díj (1992) (Sportszervezői tevékenységének elismeréseként);
Balassagyarmatért Emlékérem (posztumusz) (2005).
BHH 2003–2006 (SZlaud.)– ifj. Révész László
Róka Lajos (Zsigárd, 1924. márc. 31. – Balassagyarmat, 2006.
jan. 24.)
Református lelkész.
Az elemi iskolát szülőfalujában végezte, majd Érsekújvár magyar gimnáziumában tanult. Már ekkor kitűnt az ókori nyelvek iránti érdeklődése. Teológiai tanulmányait Pozsonyban kezdte. Szlová-kiában élő szüleit kitelepítették, mivel magyarnak vallották magu-kat. Új otthonuk a Kaposvár melletti vidék lett, ezért tanulmányait Pápán folytatta. Az ottani teológia megszüntetése után az utolsó
évet Budapesten fejezte be. 1949-ben Balassagyarmatra került, segédlelkész volt 1956-ig. Útja innen Szekszárdra vezetett, majd lelkésznek nevezték ki Felsőnyékre. Itt egy-házi munkája mellett érdeklődéssel fordult a környék régészeti kutatásai felé. Római, avar és középkori magyar leletek foglalkoztatták, tudós pappá vált. Egész életében fog-lalkozott a bibliai nyelvekkel és nyelvjárásokkal (tizenhat nyelvvel). Különösen sokat fordított latin nyelvből: régi okleveleket, Mária Terézia rendeleteket, régi balassagyar-mati patikák feljegyzéseit. (Mindezt önzetlenül és díjmentesen). 1972-ben egyetemi oktatónak hívták, de ugyanakkor megüresedett a balassagyarmati lelkészi hivatal is és a gyülekezet hívó szavát követte. Látogatta a város nagy intézményeit, az ezer ágyas kórházat, a börtönt, a szociális otthonokat, Nógrádgárdony és Ludányhalászi intézeteit.
Ellátta a szórványokat Szécsényben, Csitáron, Érsekvadkerten, Nógrádkövesden, Mohorán stb. „Élete teljes odaszánása, vérrel elpecsételt szolgálat volt, hűségesen mindhalálig; családja volt a gyülekezet. Szerette őt Balassagyarmat.” 2000-ben Balas-sagyarmatért Emlékéremmel tüntették ki. Ecsenyben (Somogy megye) van eltemetve.
Római katolikus egyház balassagyarmati gyülekezetének rövid története, elöljárói, intézményei 1815-ig.
A plébánia már 1290-ben létezett, amikor is plébánosa Mihály volt. Egy-egy fennmaradt irat tanúsága szerint a következő egy-házi vezetőkről van hiányos tudásunk:
Sixtus (1332–37); Jakab (1400–25); Lőrinc (1448); Nyírő János OFM (1612–1616), aki a szécsényi ferences kolostorba került, onnan látogatta Nógrád helységeit. A gyarmati katolikusok ked-velték, 1612-ben itt települt le. Soproni János (1630); Mátyás pap (1635); Györki Pál (1637); Kos Lukács (1647). (Kray báró Sopronit és Kost „erős akaratú” plébánosokként jellemzi).
Csekes Benedek (1695–1696); Gyurcsáncz Ferenc (1696–1699); Némethy János (1700–1709), aki megszerezte a plébánia építésére az engedélyt, de az evangélikusok elfoglalták és prédikátoruknak adták. Utóda Klempay János (1709–1715) királyi pa-rancsra visszavette a templomot az evangélikusoktól.
Apáthy János (1715–1735); Blaho János (1736–1755) működése alatt épült fel az új templom. Rudinecz György (1766–1772) „a hívek emlékezetében szent életű papként élt, a hagyomány szerint teteme romlás nélkül pihen a templomi kripta előterében lé-vő sírjában”. Az ő idejében szentelték fel a templomot.
Zsigmond Pál (1772–1802) ideje alatt ért véget II. József türelmi rendeletével az el-lenreformációs küzdelem városunkban is, őt Turják Ferenc követte (1802).
Heszterényi Ferenc (1802–1817) a teológiát Pozsonyban végezte 1789-ben, utána káplán lett Balassagyarmaton, Zsigmond Pál halála után plébános. A templomért so-kat tett, Jeszenszky Kálmán szerint „rendkívül tudós teológus” volt.
Tvrdy János (1817–1840) a teológiát a bécsi Marianumban végezte 1814-ben, ezután káplán Selmecben, 1815-től Balassagyarmaton, majd plébános. Nógrád és Hont vm.
táblabírája is volt.
Ettől az időtől kezdve a város katolikus gyülekezetének élete stabilizálódott, vezetői-nek életét és tevékenységét jobban ismerjük, személyeiket külön tárgyaljuk.
A XX. századig a következő egyházi intézmények működtek a városban: 5 osztályú Nemzeti Iskola; 1897-től Katholikus Legényegylet (történetét Völgyi W. István írta meg); Katholikus Kör; Szent László Kongregáció; Szent Erzsébet nőegylet; Szent Imre árvaház; Magyar Nagy-Asszonyok női kongregációja; Római Katholikus Le-ányklub; Szent Zita patronage egyesület; Gróf Zichy cserkészcsapat; Oltáregylet, Rózsafüzértársulat.
Hauzel/5–Ladányi
Rónay Zoltán (Losonc, 1910. ?– Budapest, 1989. ápr. 18.) Evangélikus lelkész-hitoktató.
Iskoláit szülővárosában végezte, ott is kezdte lelkészi munkáját.
1942. okt. 1-én választották Balassagyarmaton lelkésznek. 1943.
máj. 3-án volt esküvője, felesége Csetneki Magda. 1946. febr.
17-én a balassagyarmati evangélikus egyházközösség díszközgyűlésén Luther Márton halálának 400. évfordulóját ünnepelték, melyet R. fejezett be imával, mint püspöki másodlelkész. 1948-ban elrendelték az egyházi iskolák államosítását. Ekkori felszólalásában R ezt mondta: „Nincsen
többé iskolánk. Fájdalmunk annak az édesanyának a fájdalma, aki elveszti gyerme-két”. 1952-ben gyülekezeti másodlelkész lett, 1981-ben vonult nyugalomba.
HK– Bgy. ev. egyház története
Rosenberg József (Balassagyarmat, 1829. ? – Püspökladány, 1905. máj. 3.)
Püspökladányban volt rabbi 37 éven át. Tíz évig ágyban fekvő beteg volt, ezalatt írta meg 3 kötetes halachikus művét. Mindkét fia is rabbi lett.