Irod. Sztrókay Kálmán: E. J. emlékezete (Magy. Áll. Földtani Int. évi jelentése az 1978. évről, Bp., 1980).
MÉL 1994 Cd
Erdélyi József (1905-ig Éder) (Léva, 1878. jún. 12. – Balassa-gyarmat, 1952. aug. 28)
A város egyházi és világi zenei életének kiemelkedő alakja, isko-laigazgató.
1898-ban került Balassagyarmatra. Negyvenévi karnagyi-zenei tevékenysége alatt a város zenei életében minőségi változás kö-vetkezett be. A város kórusa, mely gyakorlatilag a templom kó-rusát is jelentette, a Dalegylet zenekarával (1904-től) miséket,
egyházzenei hangversenyeket adott (Haydn, Liszt, Kodály művek). Az eleinte csak férfiakból álló énekkar 1920-ra vegyes karrá alakult, az 1930-as években a kórus és annak karnagya országosan elismertté vált, melyet több első díj, és kitüntetés is jel-zett. Szakmai elismertségét jól mutatja, hogy 25 éves jubileuma alkalmából köszön-tötte a honvédelmi miniszter, az esztergomi érsek (Csernoch János); nyugdíjba vonu-lásakor pedig (1938) városi ünnepségeket tartottak, nevével jelzett pályázatot írtak ki dalszerzésre és kormányszintű kitüntetéseket kapott. A Nemzeti Iskola igazgatója volt 1914. nov. 1. – 1937. szept. 1. között. Balassagyarmaton van eltemetve, utcát is ne-veztek el róla.
Reiter László: Ipoly 1992. máj. 22.–Hausel/5– NH 1923. jan.
Erdélyi Sarolta (Balassagyarmat, 1905. nov. 26. – Balassagyar-mat, 1999. máj. 7.)
Tanítónő.
A Nemzeti Iskola (1923–1948), majd a Bajcsy-Zsilinszky úti Általános Iskola tanítója 1948-tól 1961-ig, nyugdíjazásáig. Job-bágy Károly versben megénekelt kedves tanítónője, vasdiplomás pedagógus. Balassagyarmaton van eltemetve szüleivel (Erdélyi József és Vilim Anna) közös sírban.
Anyakönyv–HTA
Erdős Ödön, dr. (Balassagyarmat, 1888. jún. 1. – Mauthausen, 1945. ápr.15. ) Szemészorvos, osztályvezető főorvos.
1914-ben szerezte az oklevelét Budapesten, 1924-ig a bp.-i I. szemklinika gyakorno-ka, majd tanársegéde. 1924-ben a kaposvári vármegyei közkórház szemészeti osztá-lyának vetető főorvosa lett, ezt az állást 1944-ig töltötte be. A holokauszt áldozata lett.
Gulyás–balassagyarmat eu
Esze Tamás (Szekszárd, 1903. szept. 20. – Budapest, 1993. júl. 14.)
Történész, irodalomtörténész, egyháztörténész, református lelkész, Balassagyarmat és Szekszárd díszpolgára.
Az Esze család tiszaháti református jobbágyfamília, története összeforrott a magyar nép szabadságküzdelmeinek történetével és a református egyházzal. Őse, Esze Tamás megszervezője a II.
Rákóczi Ferenc szabadságharcát elindító jobbágyfelkelésnek, majd a felkelő nemzet brigadérosa. Iskoláit a Szekszárdon járt 5.
gimnáziumi osztály kivételével Balassagyarmaton végezte. A budapesti egyetem bölcsészeti karára, magyar-történelem szakra és párhuzamosan a református teológiai akadémiára is felvételt nyert. 1931 decemberében szerzett Pápán református lelkészi oklevelet. 1926. febr.
20-tól három esztendeig Balassagyarmaton segédlelkészként szolgált. Az itt töltött idő alatt megszervezte 92 falu szórvány reformátusságából a rétsági missziói egyházat.
További szolgálati helyei: Kisvárda, Debrecen, Vésztő segédlelkész, 1931-től lelkész:
Szank, Kiskunmajsa, Gyöngyös. 1941-től a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület igazgató-lelkésze. 1951-től tudományos beosztásban a Református Egyetemes Konvent levéltá-ri és könyvtálevéltá-ri előadója, majd a magyarországi református egyház tudományos gyűj-teményeinek főigazgatója (1957). 1956–57 között a budapesti teológiai akadémia egyháztörténeti tanszékén tanított. 1957-től a Dunamelléki Egyházkerület főgondno-ka. Tudományos munkásságáról így írt:
„... munkásságomat kezdetben egyházi funkcióm és a családi hagyomány határozta meg. S ezenkívül még két professzor: Gulyás Pál, a bibliográfus és Szabó István, a debreceni egyetem történész professzora, aki eleinte az Országos Levéltár tisztviselő-je volt. Gulyás Pál a Szinnyei irodalmi lexikon folytatásával foglalkozott, megkért arra, hogy gyűjtsek adatokat a Nógrád megyei és balassagyarmati írókról. Gazdag anyag gyűlt össze, s ezt a munkát olykor még most is folytatom. Szabó István ismer-tette meg velem a levéltári kutatás lehetőségeit és módszerét”. Nógrád-megyei anyaga a balassagyarmati Honismereti Gyűjtemény becses kincse.
Esze Tamás: Életrajzom–BHH 2003.(Kovalcsik A)
Ethei Lajos, dr. (Alsóvadász, 1927. máj. 25.– Balassagyarmat, 2011. dec. 30.) Tanár, iskolaigazgató, helytörténeti kutató.
Iskoláit szülőhelyén, Kassán, Szikszón és Sárospatakon végezte.
Érettségi után a Pázmány Péter Egyetemen végzett földrajz sza-kon 1953-ban. Ezt követően a Szántó-Kovács Gimnázium tanára volt 1968-ig, a fiúkollégium nevelőtanára 1975-ig, majd a Szondi György Ipari Szakmunkásképző szakiskola igazgatója.
1982-ben doktorált.
F.m: A Balassagyarmat története (társszerző) (1977); A balassagyarmati 217. számú Szondi György Ipari Szakmunkásképző Intézet története, 1880–1980 (Bgy., 2003); – Az Ethei család története (Bgy., 2003); Tanítóképző – Szántó – Szent-Györgyi (Bgy. 2012)
Magyar Nemzeti Bibliográfia (internet)–személyes közlés
Etter Dezső Ferenc, dr. (Esztergom, 1867. dec. 21. – Budapest, 1911. dec. 11.) Jogász, ügyész.
Iskoláiról és egyéb életeseményeiről keveset sikerült megtudni. Pályafutásának állo-másai: albíró (Balassagyarmati Törvényszék,1895. máj. 6.); alügyész (Balassagyar-mat 1897); alügyész (Budapest, 1899. febr. (1908-10 között ügyész a Fővárosi XI. sz.
Törvényszéknél. Budapesten a Logodi utcában lakott családjával, úgy halt meg, hogy egy építkezési állvány rászakadt. Három gyermeke volt. Felesége: Kruplanicz Aranka, született: Esztergom, 1870. nov.15. – Bp., 1954 júl. 26. Esküvőjük: Esztergom: 1895.
okt. 1. Feleségének apja Kruplanicz Kálmán, Nógrád megye főispánja, királyi taná-csos volt. Unokája Karátson Endre író, irodalomtörténész, Párizsban él.
Karátson Endre–Törv. irattár– Bgytört.–TóthT
Evangélikus Egyház balassagyarmati gyülekezetének története 1577–1663
A 16. században, a Balassa uraság korában kezdett terjedni a reformáció, ők az egy-házmegye patrónusai. 16/17. század fordulójától létezett Bgy-on evangélikus gyüle-kezet, talán már 1577-től. Lelkészek:
1622: Laurentius Niger (Niger Lőrinc, talán Fekete Lőrinc) 1653: Vankó (Vakun) János
1656: Czabánius Eliás (Czabányi Illés) 1657: Hrdina András 1663-ig
1663 a török másodszor foglalja el a várost, dúlás, a lakosok el-hagyják, ezért a gyülekezet működése is megszűnt. 1671–81 gyászévtized, protestánsüldözés.
1695–1717
1690 után indul a város újratelepítése, magyar és szlovák lako-sokkal 1695–97: második ev. templom építése, ez tűzvész áldo-zata lett, felépült a harmadik templom a Rákóczi szabadságharc idején. Ezt 1717-től a katolikusok elvették. Lelkészek: 1693?–
1705: Satellites (Satelitis) György.
1717-ig Hojcsics (Hoitsi) János.
Ettől fogva nem volt lelkész, a gyülekezet működése lényegében megszűnt.
1781-es türelmi rendeletet követően 1785-től éled újjá a gyülekezet, 1795-re épül fel a negyedik templom.
Vezető lelkészek: 1785–1805: Márk János Frigyes (Ideje alatt épült a templom, a pap-lak és az iskola),
1805–1828: Sztancsek (Sztancsik) Sámuel (Minden vagyonát a gyülekezetre hagyta), 1828–1843?: Benedicty Károly,
1843–1849: Bánótzy Sámuel, jelentős alapítványt tett.
1849–1877: Draskóczy Gusztáv lelkész
1877–1895: Simkó Frigyes lelkész, alesperes (Csömör, 1830 –1895.V.20)
Intézmények:
– Evangélikus elemi népiskola. Nevesebb tanítói: Nikolaidesz Tamás 1709; Grentzer Mihály 1798; Sipkay Pál 1817; Kovácsy József (50 éven át); Takács Lajos 1898.
1929-ben négytanerőssé vált az iskola: Bérczes Lajos ig., Jeszenszky Margit, Szilárdné Krman Anna, Krman Erzsébet (egy ideig Scholz Olga).
– Evangélikus Ifjúsági Egyesület (Alapító elnök: Tirtsch Gergely püspöki titkár, 1899).
– Evangélikus Nőegylet 1918-ban alakult, elnöke Nagy Mihályné.
– Evangélikus Szeretetház 1931. máj. 1-jén nyílt meg.
– Evangélikus temetkezési Egylet (1864).
Őrállók–Okolicsányi–Molnár–http://bgyarmat.lutheran.hu/rolunk/tortenet–Ladányi– NLHH 1900.
okt. 14.–Czenthe Miklós–Bgy. ev. egyházközség levéltára
F
Fábián János jun. (?, 1700-as évek közepe/vége – 1847-ben még élt.) Balassagyarmat főbírója 1845-ben.
Jobbágy (telkes gazda). 1835-től 1842-ig esküdt, 1837-ben vice perspector, 1843–44 és 1846–47 között kisbíró. Földbérlő, az öreg kocsma árendása, háza a Széchenyi ut-cában volt.
Petrikné
Fajnor Sándor (Szanda, [Galgóc?*] 1842. – Balassagyarmat, 1916. okt. 5.) Nógrád megye főszolgabírója.
Jogi tanulmányait Genfben végezte, bírósági pályára ment, de visszatért Balassa-gyarmatra árvaszéki ülnöknek. 1898-ban a megye főjegyzőjének választották meg. A NLHH így méltatja: „Az alatt a hosszú idő alatt, melyet a közszolgálat terén eltöltött, minden pillanatban a képességnek, a szorgalomnak és a tiszteletre méltóságnak annyi tanújelét adta, hogy a vármegye közönségének teljes rokonszenvét és szeretetét bizto-sította a maga részére. Széles látóköre és tudománya előtt most egy újabb kör nyílt, mely betöltésre vár” Halálakor a vármegyei tisztikar adott ki gyászjelentést. Szónoki képességeit több ízben méltatták.
NLHH 1899. 1.;1902. 1.; 1903. 26.–NH 1916. okt. Gyászjelentés–Borovszky–*Bgy. ev. egyházközös-ség levéltára
Faludi Pál, dr. (Balassagyarmat, 1913. máj. 22. – Balassagyar-mat, 2001. jan. 1.)
Belgyógyász, a kórház osztályvezető főorvosa.
A BBG-ben érettségizett, 1942-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát. Végzése után a város kórházában, a belosztályon segéd-, majd alorvos. 1945–
1947-ig ausztriai hadifogsága alatt ausztriai kórházakban magyar hadifoglyokat gyógyított. Hazatérve ismét a kórház belgyó-gyászati osztályán dolgozott, a szakvizsgát 1950-ben tette le. A Balassagyarmatra „száműzött” Sántha Kálmán professzor őt
választotta belgyógyász konziliárusának. 1958-ban kinevezték az újonnan létesített II.
Belgyógyászati osztály élére, melyet 1978-ig, nyugdíjba vonulásáig vezetett. 1960-ban, reumatológiai szakvizsgáját követően úttörőként szervezte meg a kórház és a terület reumatológiai ellátását. 1961-ben a kórház ig. helyettese is volt.