Bgy.Kórház irattár–Oppe Márta
Oravetz István (Balassagyarmat, 1898. szept. 12. – Budapest, 1949. okt. 17.) Könyvkiadó, szociáldemokrata.
Bádogossegéd volt, fiatalon csatlakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz. 1933-ban kiadója és szerkesztője volt az Új harcos c. szocialista szemlének. Több ízben büntet-ték szabadságvesztéssel. 1945 után az Országos Könyvhivatal tisztviselője lett.
MÉL
P
Paczolay Imre (Carolus Emericus Antonius) (Nógrádmegyer, 1818. okt. 30. – Balas-sagyarmat, 1882. ?)
Az 1848/49-es szabadságharc tisztje.
Önként jelentkezett a honvédségbe, hadnagyi rangot kapott, 1849. márciusban főhad-nagy. 1867–68-ban honvédegyleti tag Nógrád megyében, később fogházfelügyelő lett.
BonaG.–HK
Paczolay Nárcisz (nemes) (Balassagyarmat, 1815. – Balassagyarmat, 1867 után) Az 1848/49-es szabadságharc tisztje.
P. Jakab postamester és Mihálkovics Petronella fia. 1832-ben az 5. tüzérezrednél szol-gált, 1841-ben leszerelt. 1848-ban a Nógrád megyei önkéntes nemzetőr zászlóalj szá-zadosa. E rendfokozatban 1849 nyarán és a világosi fegyverletételnél a zászlóalj pa-rancsnoka. 1861-ben Nógrád megye csendbiztosává választják. A kiegyezés után a megye honvédegyletének tagja.
BonaG
Paczolay Rázmás (Erazmus) (nemes) (Balassagyarmat, 1810. – Balassagyarmat ?) Az 1848/49-es szabadságharc tisztje.
1828–33-ig önkéntes a 12. huszárezredben. A szabadságharc idején, 1848 szeptembe-rében főhadnagy, 1849 márciusában százados. Világosnál tette le a fegyvert. 1861-ben Nógrád vm. alkotmányos számvevőjévé választották.
BonaG
Paczolay Zoltán, dr. (Szűgy, 1882. máj. 7.– Balassagyarmat, 1947. dec. 23.)
Vármegyei tiszti főügyész, kormányfőtanácsos.
A gimnáziumot a budapesti piaristáknál végezte, majd a buda-pesti és kolozsvári egyetemen jog és államtudományi doktorá-tust szerzett. 1910-ben ügyvédi vizsgát tett. 1902-ben a vár-megye területén 60 Hangya Fogyasztási- és Hitelszövetkezetet hozott létre, tevékenységéért 1904-ben a Hangya Központ tit-kárává nevezték ki. 1911-ben az esztergomi főegyházmegye
ügyésze, 1916-ban a Ferencz József-rend Lovagkeresztjével tüntették ki. A nemzeti tanács 1918-ban állásából elmozdította, a kommün bukása után hívta vissza a Tör-vényhatósági Bizottság. Több egyházi és világi intézmény tagja vagy vezetője volt:
Baross Szövetség, Nemzeti Intézet, MOVE, Ügyvédi Kamara, Katolikus Legényegy-let, a KANSZ jogtanácsosa, főtitkára, 1933-ban kormányfőtanácsossá nevezték ki. A balassagyarmati római katolikus autonóm egyházközösség első világi elnöke. 1944-ben az egyházközösség megfesttette portréját, leleplezése díszgyűlés kereté1944-ben febr.
19-én történt. 1945-ben a megalakuló városi képviselő-testület tagja lett (SZDP). A Ladányi-féle könyvben a vármegye sportéletéről írt tanulmányt. Apja: P. Gyula, an:
Liebstickl Antónia.
Ladányi–NH. 1921. dec. 11.; 1944. febr. 12.–Bgytört–HK
Pajor István (tótlipcsei), (Ipolynyék, 1821. máj. 20. – Balassa-gyarmat, 1899. márc. 28.)
Költő, műfordító, ügyvéd, tiszti főügyész Balassagyarmaton.
Középiskoláit Korponán, jogi tanulmányait Losoncon és Po-zsonyban végezte. Az 1840-es évek országgyűlésein távollevők követeként vett részt id. gróf Apponyi György képviseletében.
Ügyvédi oklevelet szerzett, majd Hont vármegye első aljegyző-jévé választotta. A szabadságharcban mint Hont vármegyei nem-zetőr főhadnagy vett részt. Az abszolutizmus alatt ügyvédi dip-lomájától is megfosztva, kiscsalomjai birtokán gazdálkodott. 1860-ban Balassagyar-matra költözött, ettől fogva vett részt Nógrád vármegye közéletében. 1872-ben a vár-megye tiszti főügyészévé, majd árvaszéki elnökké választotta, mely hivatalából való nyugalomba vonulása után királyi tanácsos lett.
1873-tól a megye vezető újságjának állandó munkatársa és a város közéletében is igen tevékeny. Tagja a Petőfi- és a Kisfaludy Társaságnak, 1892. okt. 16-án írói mun-kásságának 50. évfordulója alkalmával fényes ünnepség keretében köszöntötte a vár-megye vezetése. Irodalmi, nyelvészeti, publicisztikai írásai, műfordításai számtalan hírlapban és kötetben jelentek meg. Írói álneve Káldor, többnyire Csalomjai volt.
Nagy nyelvismerete (latin, német, szlovák, francia, olasz, angol és spanyol) felhasz-nálásával fordítóként is komoly tevékenységet fejtett ki. (Lefordította Horatius összes műveit, Corneille Cinnáját, Wetschel Imádságait, több latin és modern klasszikus köl-tő munkáját). A vármegye számos ünnepélyéhez írt ódát. Saját költeményeit több kö-tetben adta ki. Sok történetet és anekdotát örökített meg az Emlékek és rajzok a 48 előtti jóvilágból c. munkájában. Ipolyi Magyar Mithológiája adatainak egy jó részét is ő szolgáltatta, élénken részt vett Nagy Ivánnal a Nógrád Vármegyei Múzeum megala-pításában. Korai költészetének legjobb darabjai a gunyoros, ironikus hangvételű mű-vek, később terjedelmes, túlburjánzó, dagályos alkalmi verseit maga adta elő egy-egy ünnepség, esemény helyszínén.
A Madách Társaság 1940-ben emléktáblával jelölte meg a Kossuth u. 29. (akkor Nagy Mihály u. 5.) számú házat. 1972-től a városban utcát neveztek el róla.
F.m.: Költemények (Balassa-Gyarmat, 1859); – Neológia és Orthológia (B.-Gyarmat, 1883); – Emlékek és rajzok a 48 előtti jó világból (B.-Gyarmat, 1897); – Tarka bokréta (B.-Gyarmat, 1897 költemények).
Kmetty–RLhird–Kovalcsik/2–ZoTa
Palóc Kertbarát Kör
A Kör Elekes Éva, Merczel Miklós és Hemerka Gyula javaslatára, 1973. ápr. 6-án alakult meg a Mezőgazdasági Szakiskolában, az alapító foglalkozáson harminchár-man vettek részt. A három alapító közül Láng Mihály a gyümölcstermesztés, Láng Mihályné Tóth Katalin a dísznövénytermesztés, Radocsai Imre pedig a zöldségter-mesztés irányítását vállalta. A számos aktív tag közül Dr. Ember Lajosné, Huber Jenőné, Czibulya József, Majer József, Karvai Tibor, Merczel Miklós, Németh Tibor végeztek kiemelkedő munkát a Kör érdekében. A Kertbarát Kör az elmúlt évtizedek alatt számtalan kiállításon vett részt, szakmai elismeréseket, díjakat nyert, aktív szak-mai kapcsolatokat tartott fenn országhatáron belül és kívül, helyi termékbemutatókat szerveztek, támogatói a Virágos Balassagyarmatért mozgalomnak. Tevékenységük el-ismeréseként 1996-ban Balassagyarmatért Emlékérem kitüntetésben részesültek.
Palóc Kertbarát Kör kiadványa, Balassagyarmat 2003
Pályi Pál (Szob, 1878. jan. 23. – Balassagyarmat, 1950. nov. 18.) Nógrád megye főispánja.
Középiskoláit Debrecenben végezte, jogász diplomáját Budapes-ten szerezte. Hont vármegye szolgálatába állt: 1907–1919 Ipoly-nyéken, 1921–23 Vámosmikolán főszolgabíró. 1902–03-ban a Hont vármegye c. lapot szerkesztette. 1923-ban főjegyző lett, 1926. nov. 14.-én a „közigazgatásilag egyelőre egyesített”
(k.e.e.) Nógrád-Hont vármegye főispánjává nevezték ki. Igen művelt, olvasott ember volt, vezetőségi tagja a Nógrádvármegyei Madách Társaságnak, a Gyóni Géza Irodalmi Társaság tagja. A
drégelypalánki ref. egyházmegye gondnoka, a balassagyarmati ref. egyházközösség főgondnoka. A megye átalakulása után (1929) is ő maradt a főispán, 1931-ben ment nyugdíjba saját kérésére. Ezt követően elvállalta a Mezőgazdasági Hitelszövetkezet elnök-igazgatói tisztét. A Kormányzó II. oszt. magyar érdemkereszt a csillaggal kitün-tetésben részesítette. Második felesége zsidószármazású volt, de kitért és hívő refor-mátus, ennek ellenére 1944-ben elhurcolták. A háború után, 1946-ban beléptették a Kisgazdapártba, de 1949-ben eltávolították, mert nem bizonyult elég radikálisnak, Széchenyi utcai házát is elvették, lányánál kellett meghúzódnia.
F.m.: Őszi lesen. (versek, Bgy., 1941)
HTA–NH 1926. nov. 14.; 1931. febr. 22.–Ladányi– Esze (ifj P.Pál emlékezése)
Panyik-Tóth Éva (Gyula, 1916. máj. 26.– Balassagyarmat, 1992. jan. 11.)
A BBG német-magyar-orosz szakos tanára.
Apja: Panyik-Tóth József, an.: Klein Eleonóra. Szegeden járt egyetemre, 1939. máj. 28-án tette le a középiskolai tanári vizs-gát. Utána a Veress Pálné internátus tanulmányi felügyelője Bu-dapesten. Szüleivel együtt került Balassagyarmatra; előbb a pol-gári iskolában tanított 1941–44 között, majd a gimnáziumban 1943-tól 1949-ig. Ekkor Vásárosnaményba költözött a család, ott ismerkedett meg és ment férjhez dr. Bakó Lászlóhoz. 1953-tól ismét a BBG-ben tanított egészen nyugdíjazásáig, 1973-ig. A
háború után kiegészítőként az orosz szakot is elvégezte. Vallásos lévén, rendszeresen járt templomba, ezért el akarták távolítani a gimnáziumból, de nyelvszakos oktatóhi-ány miatt ez nem sikerült. Első férje halála után Frisch Józsefhez ment férjhez. A csalá-di sír a balassagyarmati temetőben van, melyet 2010-ben jótékony kezek felújítottak.
BBG Értesítők–Kovács Gábor közlése–Anyakönyv–NH 1939. szept. 3.
Panyik-Tóth József, dr. (Gyula, 1889 – Balassagyarmat, 1949.
aug. 24.)
Magyar-latin-gyorsírás szakos gimnáziumi tanár.
A gyulai római katolikus gimnáziumba a „nagyváradi püspök Őnagyméltósága 1915. aug. 25.-én kelt 2397. sz. rendeletével ...a megürült magyar-latin tanszékre nevezte ki” (világi okleveles tanárnak), ahol 1938-ig tanított. 1927–29-ben, majd 1933-ban a gimnázium Vörösmarty Ifjúsági önképzőkörét vezető tanára, az
időnként görögpótló irodalmat és történelmet is tanított. Egészségügyi okokból kérte áthelyezését, így 1938. aug. 1-jén Balassagyarmatra helyezték. 1946-ban nyugállo-mányba vonult. A balassagyarmati temetőben van eltemetve, szintén tanár lányával.
BBG Ért–Gyulai Katolikus Gimnázium évkönyvei
Papócsi Ferenc (Szepetnek, 1907. nov. 2. – Győr, 1991. szept.
27.)
Magyar-történelem szakos tanár.
Iskolai tanulmányait Hatvanban, Szécsényben és Balassa-gyarmaton végezte, miután édesapját, id. Papócsi Ferenc távírdai felvigyázót a Magyar Királyi Távírda Balassagyarmatra helyezte.
A jászberényi tanítóképző főiskolán szerzett diplomát 1929-ben.
Nevelői munkáját Balassagyarmaton kezdte 1929-ben, majd Deszkre, 1931-től pedig Érsekvadkertre helyezték. Az egri Tanárképző Főiskolán szaktanítói, majd a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán tanári képesítést nyert. 1948. szept. 1-től a Bajcsy-Zsilinszky úti általános iskolában magyar-történelem szakos tanárként dolgozott, ké-sőbbiekben szakfelügyelői feladatokat is ellátott. Nyugdíjazása után (1969), 1971–
1976 között a Horváth Endre Galériában tárlatvezető volt. 1976-ban Győrbe költöz-tek, hogy közel legyenek lányukhoz.
F.m.: Aranymosó. Egy észrevétlen emberélet (Győr, 1988)
BHH–Ifjúsági különszám, 2006–www.balassagyarmat.eu
Papócsi László, dr. (Balassagyarmat, 1939. dec. 20. – Budapest, 2015. dec. 14.) Állatorvos, egyetemi tanár, miniszterhelyettes, a Bábolnai Állami Gazdaság és utód-intézményei vezérigazgatója.
Az Állatorvos-tudományi Egyetemet 1964-ben végezte el. 1964–
75: Bábolna állategészségügyi laborvezető, főállatorvos, 1975–
82: vezérigh., 1982–90: mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz-terhelyettes, 1990–92: a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója, 1992–97: a Bábolnai Rt. ügyvezetője. Ezt követően több vezető beosztásban dolgozott: 1997-től a Hungária Közraktár Rt. elnöke, 1998-től a PATE Kutatási Központ ig., 2001-től a Budapesti Agrárkamara elnökségi tagja, 1995-től a Magyar Állattenyésztők Országos Szövetség, 1983–98: a Magyar Lovas Szövetség elnöke. A MOB tagja. 1996-tól a Magyar Faluért Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az állatorvos-tudomány kandidátusa (1982).
D.: Eötvös Lóránd-díj (1982); Marek József-emlékérem (1989).
BKK 2009
Papp Béla, dr. (Balassagyarmat, 1955. jún. 23. – Balassagyarmat, 2007. máj. 30.) Jogász, önkormányzati tisztviselő.
Alapiskoláit a Bajcsy úti általános iskolában végezte, a BBG-ben érettségizet 1973-ban. Ezt követően a Városi Tanácson gyakornok, majd a Területfejlesztési és Ellátási Osztályon ipari ügyintéző, de gyakorlatot szerzett gyámügyi területen, valamint az
anyakönyvi csoportnál is. Először a veszprémi Tanácsakadémiát végezte el, majd 1985-ben a szegedi Tudományegyetem Jogi Karán jogi doktori diplomát kapott.
1992-ben megbízott jegyzői feladatokat látott el, 1993-tól aljegyző, 2004-ben előbb a Titkársági, majd az Önkormányzati és Szervezési Osztály vezetésével bízták meg.
Köztisztviselői munkásságának elismeréséül 2007-ben Balassagyarmatért Emlékérem posztumusz kitüntetést kapott.
BHH 2008.
Paule László (Temesvár,1933. júl. 19.– Balassagyarmat 2011.
máj. 30.)
Alap- és középiskolai tanulmányait a városunkban végezte el, 1953-ban érettségizett a BBG-ben. Továbbtanulását egykori ta-nára – nem munkás származása miatt – nem javasolta, így Balas-sagyarmaton a Volán Vállalatnál helyezkedett el, ahol egészen a Forradalom kitöréséig dolgozott, amikoris a Balassagyarmati Járás Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács munkájában vett részt. A Petőfi emléktábla megkoszorúzásában szervező, vezető
szerepet vállalt, mint a járási munkástanács tagja. A forradalmi események balassa-gyarmati történéseinek helyszínein aktív résztvevője, intézője volt a személy-, élelmi-szer- és üzemanyag szállításnak. 1957. márc. 7-én letartóztatták, majd ítélet hirdetése nélkül börtönbüntetést kapott. 1958 áprilisában szabadult, évekig csak segédmunkás beosztást kapott. 1961-ben a Fémipari Vállalat jogelődjénél helyezkedett el a szállítá-si osztályon, a vállalatnál 29 évig dolgozott, a városban a kultúrát közvetítő tevékeny-séget is folytatott. Politikai, odaadó társadalmi tevékenységért 1991-ben “A Hazáért és a szabadságért emlékérem” kitüntetést kapta a Magyar Köztársaság Elnökétől, 2012-ben a Balassagyarmatért Érdemrend kitüntetést kapta (postumusz).
SZlaud (szerk.–Paule Lászlóné
Peja Győző (Galgagyörk, 1907. jún. 24. – Miskolc, 1983. szept.
26.)
Geográfus, BBG tanára volt.
A bp.-i Tudományegyetemen Cholnoky Jenő keltette fel érdeklő-dését a geomorfológia iránt. Még hallgatóként Noszky Jenő mel-lett bekapcsolódott a Cserhát földtani térképezésébe, megismerve a terepi kutatómunka gyakorlati módszereit. 1931-ben földrajz- természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, majd doktorált.
1934-től 1940-ig Balassagyarmaton tanított, közben folytatta a
Cserhát és az Ipoly-völgy természetföldrajzi kutatását. 1941-től Bp.-en szakfelügyelő.
1943-tól gimnáziumi ig. Máramarosszigeten, 1945-ben Ózdon gimnáziumot szerve-zett, 1952-től Miskolcon gimnáziumi igazgató. Kutatási eredményeit összegezte az
„Adalékok az agyagos-homokos területek felszínformáinak ismeretéhez” c. értekezé-sében (1958). Mintegy nyolcvan tudományos, ismeretterjesztő és iskolatörténeti köz-leményt jelentetett meg. A földrajztudományok kandidátusa (1958). A Magyar Föld-rajzi Társaság Miskolci Osztályának, valamint a Tudományos Ismeretterjesztő Társu-lat (TIT) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei földrajz-geológiai szakosztályának elnöke-ként egyik kezdeményezője az évente megrendezett Borsodi Földrajzi Heteknek és a
D.: Kossuth-díj (1949); Munka Érdemrend arany fokozata (1982).
F.m.: A csermosnyavölgyi táj geomorfológiája (Bp.,1941); – Tektonikus eredetű mor-fológiai formák kialakulása a Sajó-völgy középső szakaszának környékén (Bp.,1956);
– A Miskolc–Diósgyőri medence felszínformái (Miskolc, 1959).
MÉL–BBG Értesítők–BHH 1995
Perliczi János Dániel (Késmárk, 1705. okt. 29. – Apátfalva, 1778. ápr. 6.)
1731-től 1754-ig Nógrád vármegye főorvosa volt.
Bölcseleti és orvosdoktor és megyei főorvos, P. Illés ág. ev. lel-kész és Büschel Anna Borbála fia. Miután középiskoláit befejez-te, a külföldi német, holland és francia egyetemeket látogatta, a wittenbergi egyetemre 1726. nov. 17-én iratkozott be, s 1727-ben bölcseletdoktori rangot nyert, Utrechtben pedig 1728-ban orvos-doktorrá avatták. Hazájába visszatérve, előbb Selmecbányán tartózkodott. Nagy tudása révén csakhamar híressé vált, és Nógrád megye 1731-ben rendes orvosává választotta. Tudományának híre külföldre is elhatott úgy, hogy a ber-lini tudományos akadémia matematikai osztályának rendes tagja lett és ezen társaság-nak tizennégy tudományos munkát adott át kiadás végett. Mária Terézia, érdemeinek elismeréséül nemesi rangra emelte. A császári természetvizsgálók akadémiájának is tagja volt IV. Archimedes névvel. 1754-ben nyugalomba vonult apátfalvai birtokára (Losoncztól egy órányira) és idejét teljesen a tanulmányoknak szentelte. Latin nyel-ven fennmaradt hét műve Jénában, Wittenbergben jelent meg. A Nógrád Megyei Ön-kormányzat díjat alapított nevével.
F.m.: Medicina pauperum, az az szegények számára való házi orvosságoknak az