F.m.: Vallatás (1991); – Levelek Bálint Úrhoz (1998). – Versek, prózai művek, egyéb írások (2004) postumusz.
BHH 2001.(Csábi István)–Bacsúr–SzKpanth
Csiszér János, dr. (Csíkszereda, 1876. jan. 9. – Balassagyarmat, 1956. dec. 25.)
Megyei Bíróság elnöke.
Iskoláit Csíkszeredán végezte, az Egyetem elvégzése után a csík-szeredai Bíróságon dolgozott. 1919-ben a román hatóságok elül-dözték családjával együtt, így került Balassagyarmatra, ahol a megyei Bíróság bírája, később elnöke lett. Mivel veje a balassa-gyarmati Bíróságra került bírónak, összeférhetetlenség miatt Budapestre helyezték, ahol Kúriai bíróként dolgozott, nyug-díjazásáig.
Ifj. Csiszér János közlése
Czudar Sándor (Nógrádmarcal, 1923. jan. 4. – 2009. márc. 7.) Postaigazgató.
1930 májusában költöztek Balassagyarmatra. 1940-ben, a BBB-ben érettségizett. A Postához adott be pályázatot, 1941 novembe-rében sikeres felvételi vizsga után szolgálatba lépett a balassa-gyarmati hivatalnál. Budapesten, Salgótarjánban is szolgált.
1944. október elsejével első tényleges katonai szolgálatra vonult be a helybeli laktanyába, ahonnét Érsekújvárra, majd Németor-szágba került. Az angol hadifogság után, 1946. okt. 13-án jutott
haza és vissza munkahelyére, a balassagyarmati postához, ahol nyugdíjazásáig dolgo-zott. A város zenei életében komoly szerepet játsdolgo-zott.
BHH 2009
Czudar Sándorné (Becker Mária) (Foktő, 1926. jún. 3. – Ba-lassagyarmat, 2010. júl. 16.)
Óvónő, körzeti felügyelő.
Az óvónőképző elvégzését követően 1950. augusztusában költözött Balassagyarmatra, ahol a Deák Ferenc utcai III. sz . óvodát szervezte meg és indította el. Ezen óvodát – amely jelen-leg a város központi óvodája – 1986. évi nyugdíjazásáig vezette, egyben Balassagyarmat város és a volt szécsényi járás óvodáinak körzeti felügyelője volt. Nyugdíjazását követően 10 évig az akkori Szántó Kovács János Gimnáziumban óvodapedagógiát tanított.
D.: Kiváló Óvónő (Művelődési Minisztérium, 1970); Balassagyarmatért Emlékérem (1977); Nógrád Megyei Pedagógiai Díj (1982).
Ifj. Czudar Sándor dr. közlése
D
Dancsok Gyula, dr. (Mihálygerge, 1930. máj. 24.– Balassa-gyarmat, 2013. ápr. 14.)
Belgyógyász, röntgen szakorvos, transzfuziológus, osztályvezető főorvos.
Salgótarjánban érettségizett 1949-ben, a Semmelweis Orvostu-dományi Egyetemen diplomázott 1955-ben. 1955 és 2000 között a balassagyarmati Dr. Kenessey Albert (korábban Városi) Kórház orvosa volt. Először belgyógyászként, majd 1962-től 2000-ig röntgen szakorvosként tevékenykedett. E teendők mellett 1967-től nyugdíjba vonulásáig a balassagyarmati véradóállomás vezető főorvosi teendőit is ellátta. Ebbeli tevékenységének laudációja így szólt: „Köszönjük meg nagyra becsült kollégánk munkásságát és áldozatkészségét, amit évtizedek alatt a transzfuziológia fejlesztése és működtetése révén a betegek és a társadalom javára tett.”
K: Eü. miniszteri dicséret (1975); Perliczi János emlékplakett (1982), kiváló orvos (1989); Magyarország Vérellátásáért emlékplakett (1996).
Dancsok Tamás közlése
Danka (Placid) Károly (Szombathely, 1872. okt. 2. – Balassa-gyarmat, 1922. júl. 12.)
R. k. pap, gimnáziumi tanár.
Középiskoláit szülővárosában és Győrben, egyházi tanulmányait Pannonhalmán végezte. 1896-ban avatták áldozópappá. 1897-ben Budapesten tanári oklevelet szerzett. 1896-tól 1899-ig a kő-szegi gimnáziumban tanított, majd Pannonhalmán volt levéltá-ros. 1913-ban kilépett a rendből és Balassagyarmaton lett tanár a főgimnáziumban (Cikkeit D. Placid néven jegyezte, szépírói álneve: Aesopus Phaedrus Placidus volt).
F.m.: Szójátékok Arany János Arisztophanészében (1900); – Balatonfelvidék (1903);
– Szent Gellért szentbeszédei (1898–1900); – A balassagyarmati dalegylet 35 éves jelentése (Bgy., 1914).
Gulyás
Dányi Dezső (Balassagyarmat, 1921. jún. 17. – Budapest, 2000. nov. 17.) Demográfus, statisztikus.
A Pázmány Péter Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán szerzett doktori oklevelet 1943-ban. Az országos Szociális Felügyelőség (1943–1944), a Közép-Európai Tudományos Inté-zet, majd az országos Tervhivatal (1944–1957) munkatársa. A KSH könyvtárának igazgatója (1957–82). A Népességtudományi Kutató Intézet tud. Tanácsadója. 1993-tól a mai népszámlálások történetével, történeti demográfiájával, a magyarországi árak történetével, agrártörténettel foglalkozott. Az MTA Történeti De-mográfiai Bizottságának tagja. A Demográfia című lap tőbizottságának tagja. A „Történeti Statisztikai Füzetek” szerkesz-tője 1978–85 között, a Révai Új Lexikon munkatársa (1995-től).
F.m.: Dinamikus népgazdasági modellek. (Andorka Rudolffal, Martos Bélával) (Bp., 1967); – Hungarian Historical Demography offer World War II (Bp., 1968); – Válo-gatás Keleti Károly műveiből születésének 150. évfordulója alkalmából (Gyulai Fe-renccel, Bp., 1983); – Erdély 1857. évi népszámlálása (Bp., 1992); – Magyarország népessége a XVIII. század harmadik harmadában (in: Mo. történeti demográfiája, Szerk.: Kovacsics József Bp.,1997); – Regionális vándorlás, urbanizáció a XIX. szá-zad végén (in:Migráció, Tanulmánygyűjtemény Bp., 1998).
MNKK 2000– RÚL
Daróczi Gusztáv (Hajdúböszörmény, 1899. jún. 3. – Balassa-gyarmat, 1979. máj. 27.)
Ügyvéd, az 1956-os forradalom egyik helyi vezetője.
Tanulmányait szülővárosában, majd Debrecenben végezte, de tanulóéveit kettétörte az I. világháború, melyet végig harcolt.
1922-ben állam- és jogtudományi doktorátust szerzett Debrecen-ben, a párizsi, berlini és a strasbourgi egyetemen is tanult. 28 évesen egységes ügyvédi és bírói vizsgát tett Budapesten. Ügy-védként dolgozott több helyen, majd 1940-től Balassagyarmaton.
1945-ben belépett a Független Kisgazdapártba, a párt megyei ügyésze, a balassagyarmati szervezet ügyvezető elnöke lett. Az
1950-es tanácsválasztásokon a városi tanács tagja, a Hazafias Népfront Városi elnöke.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a Városi és Járási Ideiglenes Forra-dalmi Nemzeti Tanács elnöke. 1957-ben letartóztatták, 1958-ban életfogytig tartó bör-tönbüntetésre ítélték, szabadulása után nem dolgozhatott jogászként. 1990-ben utcát neveztek el róla a városban, 2006-ban a város posztumusz díszpolgára lett. Balassa-gyarmaton van eltemetve.
Forradalom 1956.–BHH 2007.(Selmeczi Z)– Gyászjelentés
Darvas Ferenc (Nagy-réthi) (? 1740. március 1. – Buda, 1810. ápr. 3.) Író, politikus, a megye első alispánja.
Előkelő felsőmagyarországi családból született: D. József (m. kir. udvari tanácsos, Pestmegye országgyűlési követe, nógrádi alispán) és Szirmay Zsuzsa fia. 1773–83-ig Nógrád megyének első alispánja volt, 1784-ben helytartó tanácsos lett. A Martino-vics-féle összeesküvésben bűnrészességgel vádolták, de csakhamar fölmentették.
Több kitüntetésben is részesült: arany sarkantyús vitéz lett és Szent István rendet ka-pott. Az 1790. jún. 11–12-i országgyűlésen magyarul szólalt fel és a magyar nyelv behozatalát lelkesen szorgalmazta. A magyar színészetnek is lelkes pártolója volt:
Wesselényi Miklós reá bízta társaságát 1807-ben.
F.m.: Magyar világ, az az: a mostani török háborúkban vitézlő nagylelkű magyarok-nak nevezet-szerént való örök dicső emlékezetek (1790-ben Pest; névtelenül.) – A jó magyarhoz (Pest, 1790); – Egy jó hazafiútól származott intés (1790); – Post nubila Phoebus (Pest, Buda, Kassa, 1790); – Felséges királyi herczeg Leopold Sándor, ha-zánk nádorispánja halálát kesergő versek (Buda, 1795); – Felséges cs. kir. herczegné Alexandra Pawlowna s szülöttye halálokról való gyászos gondolattja D. F.-nek (Buda, 1801); – Fegyver ellen való (1809).
Borovszky–Szinnyei
Deák Ferenc (Endrefalva, 1923. szept. 4. – Balassagyarmat, 1991. júl. 20.)
Tanár, iskolaigazgató.
Balassagyarmaton, Egerben járt tanítóképzőbe, 1944-ben vég-zett. Tanulmányait tovább folytatva 1954-ben szerzett tanári ok-levelet matematika-kémia szakon a bp.-i Pedagógiai Főiskolán.
1944-ben Dobocsán megválasztották r. k. kántortanítónak, majd behívót kapott. 1946-tól ismét tanított kisebb Nógrád-megyei falvakban, majd 1954-ben kérésére a Balassagyarmati Bajcsy-Zsilinszky általános iskolába került, 1957-ben ig. helyettes, 1958-tól igazgató volt 1983-ig. Kitüntetéseinek száma meghaladja a tízet.
Kiss Á–család közlése
Debreczeny Márton (Marosújvár, 1857. ? – Balassagyarmat, 1931. okt. 16.)
A balassagyarmati polgári iskola tanítója, majd igazgatója.
Első említése az 1892/93-as tanévben. Magyar nyelv, földrajz, történelem, alkotmánytan, gazdaságtan, szépírás tantárgyakat tanított. 1921-től 1926-ig a tanonciskola igazgatója. (Apja:
Debreczeny Kálmán, an: Nagy Eufénia, felesége: Lévay Ilona).
Balassagyarmaton van eltemetve.
Anyakönyv–HTA.
Debreczeny Márton, dr. (Balassagyarmat, 1889. dec. 6. – Balassagyarmat, 1983.
dec. 31.)
Balassagyarmat főszolgabírója.
Tanulmányait Zilahon a református Wesselényi Kollégiumban végezte, majd Kolozs-várott, 1920-ban szerzett államtudori oklevelet. A világháborúban a cs. és kir. 51. gya-logezred kötelékében az orosz fronton küzdött, ahol fogságba esett, majd hazatérése után leszerelt. Működését 1924-ben Balassagyarmaton, mint tb. járási szolgabíró kezdte meg, ugyanezen évben szolgabíróvá választották, 1925-ben tb. főszolgabíró lett, majd 1939 márc. 3.-án a járás főszolgabírójává nevezték ki. Minden társadalmi és kulturális megmozdulásban tevékenyen részt vett. Felesége, Horváth Margit Balassa-gyarmaton halt meg 1971. jan. 20-án.
MPKC–MÉI–Ladányi–Bgy. ev. egyházközösség levéltára
Degenfeld Schomburg Lajos gr. (Kolozsvár, 1843. okt. 13. – Szirák, 1921. jan. 5.) Nógrád vm. főispánja 1889–1895 között.
A család ősi svájci eredetű, egyik ágának tagja, Miksa Kristóf nyert 1810-ben magyar grófi rangot. D. 1872–1888, majd 1896–1901 között országgyűlési képviselő volt, majd a megye főispánja, miután elődje, gr. Gyürky Ábrahám lemondott. Nógrád me-gyei birtokain gazdálkodott, ahol mintagazdaságot (nővény és állattenyésztés) hozott létre. Első elnöke volt a Nagy Iván által alapított Nógrádmegyei Múzeum-Társu-latnak, emellett élénk szerepet játszott a vármegye közéletében is. Reformátusként
sokat tevékenykedett egyháza ügyei érdekében is. Ferenc Józseftől a Lipót-rend lo-vagkeresztje kitüntetést kapta.
Balassa–Borovszky–MFA–NH(1921.jan.)
Derenghy István (Pásztó, 1869. febr. 23. – Balassagyarmat, 1917. jún. 20.) Színész, pályáját 1888-ban kezdte.
MSZML– MÉI
Dessewffy Elek, dr. ( ? 1844. – Balassagyarmat, 1903. jún. 18.) Jogász, ügyvéd.
Középiskoláit Pozsonyban, Budapesten végezte, a jogi egyetemet Eperjesen. Fiatal korában a társasági életben sokat szereplő, népszerű ember volt. 1872-ben a balassa-gyarmati járásbíróságon volt vezető beosztásban, posztjáról lemondott és Balassa-gyarmaton kezdett ügyvédkedni. 1889-ben megyei alügyésszé nevezték ki, 1892-től haláláig vármegyei főügyész volt.
NLHH 1903. jún.
Deutsch Áron Dávid (Raudnitz, 1812. – Balassagyarmat, 1878. ápr. 26).
Balassagyarmat híres, nagy tudású rabbija.
Nagyatyjánál tanult, aki morvaországi szülővárosának rabbija volt, azután a prágai, majd a pozsonyi jesivákat látogatta. Albertirsán, Budapesten működött az 1840-es évek elején, 1851-ben lett Balassagyarmat rabbija. A reformmozgalom idején és az 1868. kongresszuson D. az egyik legengesztelhetetlenebb, de egyik legjelentékenyebb vezetője is volt a harcias ortodoxiának. Nagy érdeme van az autonóm ortodox közsé-gek legális elismertetésében. Szimpatizált a haszidizmussal is, s ő maga szigorú asz-kéta volt. A rituálék megtartásánál szélsőségesen konzervatív nézeteket vallott. Sírja a védett balassagyarmati zsidótemetőben van.
Reszponzumait Goren Dávid cím alatt fia, Dávid József Izráel adta ki (Paks, 1885).
MZSL–Majdán
Dévény István (dévényi és melléthei) (Ebeczk, 1791. körül – Kufstein [?] 1854.) Balassagyarmat mezőváros jegyzője (1822–35, 1842–1852), tiszteletbeli esküdt (1842).
A család Gömör vármegyéből származik, gyakran Divényinek írta a nevét. Mint a város hites jegyzője, részt vett a Nógrádvármegyei Nemzeti Intézet által kezdeménye-zett Nemzeti Iskola felépítéséhez jegykezdeménye-zett adományok gyűjtésében, maga is az ado-mánytevők között volt. 1835 okt. 25-én Vischetzky vezetésével tanácsülést hívtak össze, és feltehetően koholt vádak alapján arról határoztak, hogy Dévény alkalmatlan hivatala további betöltésére. Helyére 1836-tól új jegyzőt választottak Svachulay György személyében, akit 1841-ben hivatali sikkasztással vádoltak meg, s helyére újra Dévény István került. A régi-új jegyző részt vett az 1843-ban leégett városháza újjáépítésének szervezésében. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt végig a város jegyzőjeként tevékenykedett, hazafias érzelmeiről jegyzőkönyvi bejegyzései is tanúskodnak. Az 1848 tavaszán kitört forradalmi események után márc. 30-án meg-alakult ötfőnyi, „Balassa Gyarmat Város Választmánya” tagjainak egyike volt. Tagja volt annak a küldöttségnek is, mely máj. 22-én ment Losoncra a Függetlenségi Nyi-latkozat tiszteletére rendezett ünnepségre. Mikor a császári katonák 1849. szept.
10-én megjelentek a városban, a következőket írta a városi jegyzőkönyvbe: „Szomorúan ide a maradék számára feljegyezzük, hogy ... Görgey Arthur magyar vezér, kibe nem-csak a katonaság, hanem a Haza lakossága is teljes bizodalmukat helyezték, kit ugyan Kossuth Lajos kiismervén hazaárulónak tartott,...magát harminchat ezerből álló tábo-rával az Orosz seregnek által adta... s úgy a hazát s annak nagyreményű fiait örökös szerencsétlenségbe ejtette”. Hazafias érzelmeit az önkényuralom alatt is megtartva, 1852. márc. 15-én a városi választmány ülésén megemlékezett a négy évvel korábbi eseményekről, a szabadságharcról, az azt követő szomorú és gyászos napokról, majd boldogabb jövőt kívánt a jelenlévőknek és a városnak. Andreánszky kormánybiztos, miután tudomást szerzett az elhangzottakról, a jegyzőkönyvet lefoglaltatta, Dévényt letartóztatta. „Másodfokú felségsértés miatt a pozsonyi haditörvényszék által 1853.
szeptember 10-ével 3 évi várfogságra ítéltetett vas nélkül, kegyelmi úton 10 hónap börtönre vas nélkül enyhíttetett.” Valószínűleg Kufstein várában halt meg 1854-ben.
F.m: Köszöntő beszéd, melylyel mélt. vásonkeői gr. Zichy István cs. kir. kamarást... a grófi család seniorát, amidőn 1827. júl. 3. a dévényi senioratusi uradalmát megláto-gatná Balassa-Gyarmat mezőváros nevében... üdvözlötte és fogadta (Vác, 1827).
Bgytört–BelHoHí 1982.–Borovszky–Szinnyei–Esze–Völgyi István Antal: Balassagyarmat mezőváros-ban az 1848–1849. évben történteknek beillesztése hazánknak az ugyanazon időről szóló történetébe (Bgy., 1922)–Praznovszky Mihály: Adalékok a múlt század első felének nógrádi történetéhez. NMMÉ (Salgótarján, 1983)
Dick (Rotschild) Edit (Balassagyarmat, 1923. máj. 1.) Író, költő.
1945-tól Németországban élt, 1949-ben Palesztinába ment.
F.m.: Ragyogj csillagunk (versek) (Tel-Aviv, 1959); – A szenvedések országútján (Emlékirat, 1994); – Szalomei éjszaka (reg.) (1996).
MEIL
Dobó (Draxler) József (Felsőterény, 1896. dec. 7.– Budapest, 1975. márc. 17.)
A BBG tornatanára, katonatiszt.
Kisgyermekkorától Bernecebarátiban élt. 1907-ben került be kosz-tos diákként a BBG-ba, s itt is érettségizett 1915-ben. Azonnal bevonult, 1918-ban századosként szerelt le. A Horthy-rend-szerben Balassagyarmaton elsőként kapta meg a vitézi rangot.
A csehkiverés eseményeiben aktívan részt vett, járőrszolgálatot teljesített az Ipoly mentén. 1920-ban megnősült, Mikó Pál tanár leányát vette el. A háború alatt vásárolta meg a család Balassagyarmaton a Deák F. u.
és a Kossuth L. u. sarkán álló nagy házat, melyet vendéglőként működtettek (Draxler-féle vendéglő). A vendéglősi feladatok mellett végezte el a budapesti Testnevelési Fő-iskolát bejáró (levelező) hallgatóként, s eközben fizetés nélküli segédtanárként vett részt a BBG iskolai tornaoktatásában. A TF elvégzése után, 1922-ben az iskola végle-gesítette. A harmincas években vizsla-tenyésztéssel is foglalkozott, sikerrel. Feleségé-vel a gimnázium tornatermében ún. svédtornát (zenés dinamikus gimnasztikát) tartot-tak. 1939-ben a német hadsereg elől hazánkba menekülő lengyel katonákból alakított tábor parancsnoka lett. 1944 végén jelentkezett az orosz katonai parancsnokságon, letartóztatták és a SZU-ba hurcolták, két év múlva került haza. Visszatérése után
be-állt régi iskolájába. A Balassi Bálint Sportkör vezető tanára lett, kiemelkedő szakmai irányítója a BBG diákifjúságának. Idős korára gyermekeihez költözött Budapestre.
Szász Lajos (szerk)–NH 1933. máj. 21.–Turjányi Katalin
Dolly sisters (Világsikert aratott revűtáncos-énekes ikerpár)
Deli Janka (Balassagyarmat, 1892. okt. 25.– New York, 1941. jan. 6.) és Deli Rózsi
(Balassagyarmat, 1892. okt. 25.– New York, 1970.
jan. 1.)
A Schwartz kereskedő család 1895-ben költözött Balassagyarmatról Budapestre, családi nevüket ek-kor magyarosították Delire. A két leány Janka és Rózsi (színpadi nevükön Jancsi és Rózsi),
táncisko-lát végeztek. 1905-ben kerültek ki az USA-ba. Rövid idő alatt nagy sikereket értek el, 1914-ben Harry Fox és a Dollyk mutatták be az ún. foxtrot nevű táncot a Broadwayn, 1914 és 1920 között ünnepelt sztár volt a Dolly Sisters. 1920-ban mutatkoztak be Eu-rópában, Londonban és Párizsban is hatalmas sikerrel. Vissza-visszatértek a Broad-wayre, de egyre több időt töltöttek Európában. Világhírnevüket elsősorban az egye-dülálló revü-táncelemek, lenyűgözően látványos műsorok alapozták meg, olyan show-elemet iktattak be műsoraikba, amelyeket ők alkalmaztak először ebben a mű-fajban. Életük a sikerek idején csupa pompa és luxus: fogadások, bálok, estélyek, va-csorák, ünnepi estek kiemelt vendégei. Hercegek, grófok, királyi sarjak, gyárosok, bankárok keresik kegyeiket. 1927-ben azonban felröppent a világhír, hogy sikereik csúcsán, váratlanul visszavonulnak a pályától, mint Dolly Sisters többé nem lépnek színpadra; életük szétvált. Janka 1935 és 1941 között visszavonultan élt Los Angeles-ben, depresszióban szenvedett, 1943-ban öngyilkosságot követett el. Rózsi 1932-től 1943-ig Chicagóban élt harmadik férjével, bár idejük jó részét Európában töltötték.
1962-ben öngyilkossági kísérlete volt, 1970 szilveszter hajnalán szívroham végzett vele New York-ban. Már életükben legendává váltak, életükről több film készült, az első 1945-ben. Elképesztő sikerük nyomán a „sisters” formáció egyfajta járványt ho-zott a revü világában, tucatnál több hasonló alakult.
Filmjeik: The Merry Countess (1913); – The Maid and The Millionaire (1913); – The Call of The Dance (Jancsi) (1915); – The Lilly and the Rose (1915); – The Million Dollar Dollies (1918); – The Tiger Girl (Lilly & the Rose) (1920); – The Dolly Sisters (1945). életrajzi film róluk – Dolly Sisters: Dance Till Dawn – USA (életrajzi könyv)
http://www.szineszkonmyvtar.hu/contents/a-e/dollyselet.htm
Dombrovszky Szaniszló (Balassagyarmat, 1928. ápr. 27.– ?) Festőművész.
Az École Nationale des Beaux-Arts-on végzett Párizsban 1947 és 1951 között.
Berény Róbertet és M. Gimond francia szobrászt vallja mesterének. A Nagy-Balogh-csoport tagjaként is kiállított. Az ötvenes évek derekán a Szolnoki Művésztelepen dolgozott egy szezont. 1957-ben és 1962-ben Lengyelországban, majd ezt követően Dániában, Franciaországban és Észak-Afrikában volt tanulmányúton. Vonzotta a ki-kötők világa, a vitorlák látványa. 1964-ben elnyerte a Diósgyőri Gépgyár díját. A
hat-vanas évek közepétől Norvégiában élt, Stavangerben a művészeti főiskolán tanított festészetet, grafikát és esztétikát.
Egyéni K.: 1964 Kulturális Kapcsolatok Intézete Kiállítóterem, Budapest; 1976. G.
Intim, Sandnes (NOR).
Csoportos K.: 1955-től tíz évig gyakran szerepelt a Műcsarnokban megrendezett Magyar képzőművészeti kiállításokon; – Fiatal képző- és iparművészek kiállítása, Ernst Múzeum (Budapest, 1955); – Tavaszi tárlat, Műcsarnok (Budapest, 1957); – Dolgozó emberek között. Ernst Múzeum, (Budapest, 1960); – VIII. Miskolci Országos képzőművészeti kiállítás (Miskolc, 1964); – Szegedi Országos képzőművészeti kiállí-tás, (Szeged, ?).
Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár–MÉI
Dömök József (tápiószentmártoni) (Szirák, 1826. – Balassagyarmat ? ) Honvéd hadnagy, ügyvéd.
1848-ban közvitéz a Nógrád megyei önkéntes nemzetőrzászlóaljban. 1849-ben had-nagy. A szabadságharc leverése után az osztrákok besorozzák, de 1851-ben pénzért kiváltotta magát. 1867-től a Nógrád megyei Honvédegylet tagja. 1890-ben még Ba-lassagyarmaton lakott.
Bona
Droba János (? 1816 körül – Balassagyarmat, 1861. aug. 1.) Balassagyarmati ügyvéd, a szabadságharc előtt és alatt a megye várnagya.
MID–I.
Dubovszky Károly (Kistúr [Szlovákia], 1911. aug. 17–Balassagyarmat, 1981. okt.
22.)
Tanár, kollégium igazgató.
Ipolyságon érettségizett 1929-ben, majd népiskolai oklevelet szerzett Pozsonyban. Magyar nyelvű tanítóként kezdte pályáját a Felvidéken. Az első bécsi döntést követően a felvidéki Barsfüssre került iskolaigazgatónak, itt tanított 1939–1945 között. A magyar nyelvű iskolák bezárása után (1946), családjával Magyarországra települt át és feleségével együtt Drégelypalánkon tanított 1948-ig. Ez követően Kunhegyesen, majd Szolnokon volt kollégium-igazgató. 1952-ben került Balassagyarmatra, ahol a gimnázium fiú-kollégiumának igazgatójaként tevékenykedett 1972-ig. Közben magyar-történelem-orosz tanári oklevelet szerzett. Halála után 20 évvel, 2001-ben a Dunaholding Alapítvány támogatásával családja és volt diákjai emlékülést rendeztek a Madách Imre Kollégiumban.
Dubovszky Katalin
Dudás György, dr. (Gödöllő, 1940. szept. 4. – Balassagyarmat, 1993. aug. 17.)
Infektológus, a kórház osztályvezető főorvosa, városi főorvos.
Általános iskoláit Boldogon, a gimnáziumot Hatvanban végezte.
1965-ben kapott diplomát a budapesti Orvostudományi Egyete-men. A balassagyarmati kórház fertőző osztályán kezdte pályafu-tását, infektológiai szakvizsgát tett. 1976–1987 (8?) között városi főorvos volt, ez idő alatt egészségügyi szervezési szakképesítést
is szerzett. Ezt követően a városi kórház fertőző osztályát vezette haláláig.
Dudásné dr. Kóczián Gyöngyvér közlése
E
Ébneth Lajos, dr. (Kálkápolna, 1871.? ?) – Balassagyarmat, ?) Jogász, megyei főügyész.
Pályája kezdetén Miskolcon, 1902-ben még Szilágysomlyón lakott. 1917-től Balassa-gyarmaton ügyész, 1921 októberétől a megyei ügyészség elnöke.
A kommün alatt vállalta a vádbiztosságot (kényszer miatt?), mert az 1919. máj. 2-re tervezett jobboldali puccsban aktívan részt vett (a letartóztatandó kommunista vezetők-nek három cellát biztosított). A Tanácsköztársaság bukása után a hatóságok „figyelmü-ket és erejü„figyelmü-ket a volt direktóriumi vezetők, párttagok és vöröskatonák felkutatására és bebörtönzésére összpontosították. Ebben különösen Ébneth Lajos államügyész vállalt szerepet, aki a proletárdiktatúra alatt is – feltehetően színlelve – „hivatalt viselt és részt vett a május 2-i puccs-kísérlet előkészítéseben”. Mint főügyész javasolta az igazságügy miniszternél a fogházban a perzsaszőnyeg készítést, mely igen sikeres vállalkozás lett.
(Felesége: Éliássy Anna. Fia: ifj. Ébneth Lajos, sz.: Szilágysomlyó, 1902.05.13; ké-sőbb festőművész lett)
Bgytört.–NH 1923. aug. 12–anyakönyv
Engel Gábor (Balassagyarmat, 1932. jún. 2. – Budapest, 1987. jún. 29.) Közgazdász.
A MKKE-en szerzett oklevelet 1954-ben, 1957-ben ugyanott tanári képesítést kapott.
1954–56-ban egyetemi oktató, 1960-tól a Belkereskedelmi Kutató Intézet munkatár-sa, 1972-től a Csemege Kereskedelmi Vállalat vezérig. h-e, 1975–1979 között a Ke-reskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola ig. h.-e, 1979-től haláláig a BelkeKe-reskedelmi Kutató Intézet, tudományos ig. h.-e. A belkereskedelem vállalati szervezetének kérdé-seivel foglalkozott. A közgazdaságtudomány kandidátusa (1982).
F. m.: Gazdaságos árukínálati döntések (Flórea Györggyel, Bp., 1967); – Az áruforga-lom szervezése a bolti kiskereskedelemben (Nagy Gáborral és Selmeci Lajossal, Bp., 1968); – A kereskedelmi és vendéglátó hálózat irányítása (Varga Gyulánéval, Bp., 1970). – A jövedelemérdekeltségű boltok gazdálkodása (Farkas Jenőnével, Bp., 1983).
MÉL 1994. Cd
Engel Mózes (Balassagyarmat, 1739 ? – ? 1820.okt.26.) Rabbi, költő.
E. Juda balassagyarmati rabbi fia. 1779-től haláláig Vörösváron működött. Egyetlen verseskötete héber nyelven íródott és jelent meg Pesten.