Borovszky–Pallas–Balassi Zsigmond: Lovak orvossága.(Közreadja Eckhardt Sándor 1957)
Balázs Pista (Balassagyarmat, 1852. – ?) Neves cigányprímás, zenekarvezető.
1876-ban Pestre költözött, ahol felváltva játszott a legendás Pati-kárius Ferkó és Rácz Pali zenekarában. Önálló zenekarával szá-mos országban turnézott nagy sikerrel (Porosz- és Szászország, Hollandia, Svédország, Oroszország). Többnyire hercegek, fejedelmek udvarában zenélt, Metternichnek annyira megtetszett, hogy saját lakába vitette és ott mulatozott. Gyakran lépett fel Karlsbadban, Marienbadban, Pesten állandó fellépési helye a Hunnia kávéház volt.
Csapó–MÉI
Balla Pál (Balassagyarmat, 1902. jan. 22. – Balassagyarmat, 1966. febr. 28.) Vendéglős.
A Láng gépgyárban a gépész szakmát tanulta ki. 1920-ban nyitotta meg vendéglőjét étteremmel, 3 különteremmel és söntéssel, 1934-ben pedig a Nagyligeti vendéglő bér-letét vette át. Itt 250 férőhely, fedett és kerti helyiség volt, a nyári kiránduló közönség kedvenc szórakozó helye.
Ladányi–anyakönyv
Balog Bandi (Balassagyarmat, 1845. – Kecskemét, 1910.) Híres cigányzenész, prímás, zenekarvezető.
Apja is jó muzsikus volt, B. már 12 éves korában helyettesítette őt. 15 éves korá-ban Pestre ment, ahol zeneelméletet tanult, a híres Patikárius Ferkó zenekarákorá-ban ját-szott. 1870-ben Kecskeméten telepedett le, sokat járt külföldre, sok hazai sikert
köny-velhetett el. A nyarakat a Buziási fürdőben töltötte, a vendégek örömére ott játszott zenekarával.
Markó
Balog Károly (Balassagyarmat, 1853.– ?) Híres cigányprímás.
Ősrégi zenész-cigány család tagja, aki minden zenész Baloggal rokon volt. Már 12 évesen elkápráztatta a Nógrád megyei urakat játékával, akik piros ruhát csináltattak neki. 1877-ben a Galíciá-ban állomásozó ulánus ezred Balassagyarmaton keresztül vonult magyarországi állomáshelyére és a Balassa szállodában ő muzsi-kált a tiszteknek. 1869-ben Iglón telepedett le, nyaranta Tátra-füreden játszott. Egy lengyel polgár lányát, Kraszinszky Teofilát vette feleségül. 1881-ben Szentpétervárra költözött II. Sándor cár udvarába, ahol igen kedvelték. A cárnak a legtöbbször a
„Szomorú fűzfának lehajlott az ága” c. nótát kellett elhúznia.
Szemelvények Hanzély Márton memoárjából. NH 1924. szept. 7.
Balogh Endre, dr. vitéz (Zilah, 1896. jan. 9.–?) Jogász, bíró
Szakmai pályafutás: államrendőrség 1920; ideiglenes joggyakornok (Debreceni Ítélő-tábla,1922); bírósági jegyző (Debreceni Ítélőtábla, 1924); telekkönyvi betétszerkesztő bíró: 1927-1936-ig (Körmendi, Veszprémi, Körmendi, Edelényi, Körmendi, Edelényi, Balatonfüredi Járásbíróságokon. Bíró (Nyíregyházi Járásbíróság, 1938); bíró, majd elnök (Zilahi Járásbíróság 1941–1942); elnök (Szentgotthárdi Járásbíróság, 1945);
elnök (Balassagyarmati Törvényszék,1945); elnök (Balassagyarmati Népbíróság, 1945); alelnök (Balassagyarmati Járásíróság,1945); tanácselnök (Balassagyarmati Törvényszék, 1948); alelnök (Balassagyarmati Járásíróság, 1950); 1950. szeptember végelbánás alá kerül és felmentik az 1949. évi 9. tvr. alapján („magatartása nem felel meg a népi demokratikus követelményeknek”) 1950. Az I.vh.-ban a románok internál-ták Nagyváradon. Egyéb adat nem állt rendelkezésünkre.
Törv.irattár–TóthT
Balogh Károly (Budapest, 1879. ápr. 23. – Balassagyarmat, 1944. ápr. 24.)
Miniszteri tanácsos, irodalomtörténész, műfordító.
Szülei Balogh Károly és Bérczy Margit. 1903-tól 1907-ig Nóg-rád megyében közigazgatási gyakornok, szolgabíró (Szécsény, Salgótarján, Balassagyarmat). 1907-től Fiumében a tengerészeti hatóságnál, majd a kormányzóságon dolgozott. Trianon után rö-vid ideig a Pester Lloyd munkatársa, a 20-as években Madách-kutatással kezdett foglalkozni. 1926-tól a pécsi egyetemi
könyv-tár segédőre, majd Pesten, a Belügyminisztériumban dolgozott. Innen ment nyugdíjba 1943-ban, mint miniszteri tanácsos; ez évben a Kisfaludy Társaság tagjává választot-ták. Hazajött meghalni: a balassagyarmati kórházban halt meg. Csesztvén van elte-metve a családi sírkertben.
F.m.: Hegyek virágzása (Bp. 1923); – Madách Imre otthona (1923); – Madách brevi-árium (1927); – Egy pillantás a sztregovai barlangba (1935); – Madách az ember és a költő (1935); – Lovagköltők dalai (1935); – Martialis (Esszé és fordítások) (1937);
– Antik bronztükör (1940); – Római könyv (1941).
MIL–MÉL (téves halálozási adat)–BHH 1994. (Borzsák, Blaschtik, Kerényi)–Leblancné Kelemen Má-ria: Honismeret 1979.
Balogh Péter, ócsai (Bágyon, 1748. aug. 14. (24?) – Bágyon, 1818. okt. 16.) Nógrád megye követe, főszolgabíró, alispán.
Pályáját br. Prónay László mellett kezdte gyakornokként. 1773-ban főszolgabíróvá, 1783-ban helyettes alispánná választották. Amikor II. József a vármegyei önkormány-zatot megszüntette, királyi táblai ülnökké nevezték ki. Budán megismerkedett a sza-badkőműves eszmékkel, s 1786-ban a budai páholy tagja lett. 1787-ben udvari taná-csossá választották, ebben a tisztében kiváló bírói ítélő tehetséget tanúsított. II. József uralkodása után, 1790-ben másodalispán lett Nógrád vármegyében. Az 1790. jún. 6-ra, Budára összehívott országgyűlésre Nógrád megye követül állította. Az 1790–91-i országgyűlésen a protestánsok vallásszabadsága ügyében elmondott beszédei feltű-nést keltettek. 1791-ben, az országgyűlés berekesztése után eltávozott a megyéből, a király Torontál vármegye főispánjává nevezte ki.
A magyarországi ág. evangélikus egyházak főgondnoka lett 1789-ben, majd 1791-től az első egyetemes protestáns zsinat elnöke.
MÉL–Borovszky–Szinnyei–VasÚj 1891. 50. sz. 829-831.
Balogh Sándor (Pereszlény, 1926. júl. 31. – Budapest, 2004. dec. 15.) Történész. A Balassagyarmat története c. monográfia szerkesztője (1977).
A BBG-ben érettségizett a II. világháború után, mivel Ipolyságon megszűnt a magyar nyelvű tanítás. Tanulmányok: ELTE, MKKE, MDP Pártfőiskola, 1947–52, Lomono-szov Egy., Moszkva, 1954–58. 1952–54 az MDP KV munkatársa, majd alosztályve-zetője, 1958–60 a TIT országos titkára, 1960–64 az MSZMP KB felsőoktatási és tu-dományos alosztályvezető, 1961–64 az ELTE BTK újkori magyar történelem tanszé-kén félállású docens, 1964–67 docens, 1967– egy. tanár. 1988–89 az MSZMP KB Párttörténeti. Intézet, 1990–91 a Politikatörténeti Intézet ig., 1986–91 a Magyar Tört.
Társulat elnöke. 1989–94 az MSZP Országos Egyeztető Bizottság, majd a Baloldali Tömörülés elnöke. A történelemtudományok kandidátusa (1958), doktora (1973).
D.: Bugát Pál Emlékérem (1968); Nógrád Megye Madách Imre Díja (1973); Akadé-miai Díj (1976); Balassagyarmatért Emlékérem (1977).
F.m.: Parlamenti és pártharcok Magyarországon 1945–1947 (1975); – A népi demok-ratikus Magyarország külpolitikája 1945–1947 (1982); – Választások Magyarorszá-gon – 1945 (1984); – Magyarország külpolitikája 1945–1950 (1988); – A magyar né-pi demokrácia története 1944–1962 (társszerző, 1978); – Isztorija vengerszkoj narodnoj gyemokratyii 1944–1975 (társszerző, 1984); – Magyarország a XX. század-ban (társszerző, 1985); – The History of Hungary after the Second World War 1944–
1980 (társszerző, 1986); – Pártok és pártprogramok Magyarországon 1944–1948 (társszerző, 1977); – Földet, köztársaságot, állami iskolát 1944–1948 (társszerző, 1980); – Nehéz esztendők krónikája 1949–1953 (társszerző, 1986).
MNKK 1998.
Baloghy Dezső (Ipolybalog, 1843. nov. 29. – Balassagyarmat, 1918. jan. 30.)
Megyei főlevéltárnok, költő, irodalmár, főszolgabíró.
A család az ősi Radon (Radun) ispántól származtatta magát, csaknem minden jelentős nógrádi családdal rokon nemzetség.
Apja földbirtokos, mindkét szülőjét korán elvesztette, gyámja nevelte Szügyben. Losoncon, Rimaszombaton, Pesten és Nagy-kőrösön végezte iskoláit. 1864-től 1867-ig katona, huszárhad-nagyként szerelt le és hazatért gazdálkodni nógrádi birtokára.
1875-ben segédszolgabíró majd szolgabíró, végül megtalálja
igazi érdeklődését: 1866–1908 között a Megyei Levéltár igazgatója (főlevéltárnoka) Balassagyarmaton. Írói munkássága részben szépirodalmi, részben nyelvészeti témájú.