Második paragrafus

4.1.3.2.1. „Christifideles laici”

A 129. kánon 2. §-a a hatalom gyakorlásában való „közreműködés” alanyaként világi híveket jelöli meg. Mivel disszertációm alapvetően az általuk végzett feladatokkal és lehetőségekkel foglalkozik, ezért több fejezetben is elemeztem a világi személyek egyes tulajdonságait, azok számunkra releváns megvalósulását. Dolgozatomban először az 1917-es CIC alapján mutattam be a laikusok jogi definícióját, melyet a II. Vatikáni Zsinat róluk szóló kijelentéseinek részletes elemzése követett. Röviden azonban ehelyütt is szükséges reflektálni a fogalomra mely megjelenik a 129. kánon 2. §-ban is, és felvázolni azt, hogy pontosan mit is ért a CIC kánonjogi értelemben a világi hívők definícióján.

A laikusokról számos kánon beszél a hatályos kódexben, azonban a megjelölésükre használandó „christifideles laici” fogalom definíciójául a szűkszavú 207. kánon 1. §-a idézhető: „Az egyházban a krisztushívők között isteni rendelés folytán vannak szent szolgálatot teljesítő személyek, akiket a jogban klerikusoknak is nevezünk; a többieket pedig világiaknak is hívjuk.” Ez rámutat arra, hogy esetükben főként a „laikus” („laici”) jelző bír fontossággal, hiszen az új CIC minden megkeresztelt személyt krisztushívőnek nevez, legyen az akár a szent rendbe belépett személy (klerikus), vagy laikus, esetleg az evangéliumi tanácsokat követő megszentelt élet intézményeinek és apostoli élet társaságainak szerzetes tagja.³³⁴ Megjegyezhető, hogy bár a 207. kánon egy negatív definícióval mutatja be a laikusokat (akik nem részesültek az ordó szentségében), azonban a 204. kánon 1. §-ban megjelent az a gazdag teológiai tanítás, mely a II. Vatikáni Zsinat egyháztani paradigmaváltásaként a világi személyeket úgy jellemezte, mint „akik – mivel a keresztségben Krisztus testének tagjaivá lettek – Isten népét alkotják, és minthogy így a maguk módján részesévé váltak Krisztus papi, prófétai és királyi feladatának, állapotuknak megfelelően annak a küldetésnek a gyakorlására kaptak hivatást, amelynek a világban való teljesítését Isten az egyházra bízta”. Dolgozatomnak nem célja szisztematikus áttekintést adni a világi hívek kánonjogban megjelenő szerepéről³³⁵, éppen ezért figyelmem a

334 R^EINHARD, in L^ÜDICKE, K. (Hg.), Münsterischer Kommentar zum Codex Iuris Canonici (Stand: November 2017), Essen seit 1984 [= MKCIC] 207,1.

335 Vö. LONGHITANO A., Laico, persona, fedele cristiano. Quale categoria fondamentale per i battezzati?, in L^ONGHITANO A. (cur.), Il fedele cristiano. Il Codice del Vaticano II, Bologna 1989. 48–52.

klerikusokkal, a hatalommal és a hármas krisztusi küldetéssel való közreműködésükre fordítom.

4.1.3.2.2. „in exercitio eiusdem potestatis”

A második paragrafusban leszögezi a törvényhozó, hogy a kormányzati hatalom első pontban említett formájában, illetve annak gyakorlásában („in exercitio eiusdem potestatis”) közreműködhetnek a fel nem szentelt krisztushívők is.

A CIC számos helyen³³⁶ használja az „exercitium” kifejezést³³⁷, így beszél jogok, hatalom, szent rend, esetleg különböző pl. jámbor vagy szeretetcselekedetek gyakorlásáról.

Ebből arra következtethetünk, hogy amikor a törvényhozó a „gyakorlás” szót használja, úgy teljes, egész és valamiféleképp önálló cselekedetet ért alatta. Ennek tartalmát az egyes törvényi helyek konkretizálják a kódex különböző részein.

4.1.3.2.3. „cooperari possunt”

A „cooperari” latin kifejezés két nyelvi formában jelenik meg a törvénykönyvben: a konkrét cselekvésre utalva mint közreműködés (cooperatio³³⁸), és a cselekvőt központba állító közreműködő értelemben (cooperator³³⁹).³⁴⁰ A közreműködés főnévi igeneves kifejezése nem szűkíthető le a CIC-ben fellelhető helyek alapján egy hierarchikus szintre (pl. laikusok), hanem sajátosan megjelenik úgy a pápa és bíborosok viszonyában, mint a püspöki konferenciák egymással folytatott munkája során, mint a püspök és prezsbitériuma körében, illetve a laikusok kapcsán egyaránt. Ugyanez a megállapítás tehető a

„közreműködő” szó esetében is, melyet konkrét személyre használ a törvényhozó. Ilyenek lehetnek azok a krisztushívők, akik a püspököt munkájába segítik, a plébániai lelkigondozás tekintetében a káplán, vagy a szerzetesi intézményekben a novíciusmester segítői, továbbá a papok, mint a püspökkel együttműködő személyek.

336 Vö. CIC 18. k, 98. kk. 1-2. §, 120. k. 2. §, 129. k. 2. §, 130. k., 135. k. 4. §, 150. k., 199. k. 6. §, 223. k. 2.

§, 246. k. 3. §, 246. k. 5. §, 274. k. 1. §, 278. k. 2. §, 285. k. 3. §, 302. k., 323. k. 2. §, 364. k. 2°, 381. k. 1. §, 382. k. 1. §, 472. k., 517. k. 2. §, 571. k., 588. k. 2-3. §, 663. k. 3. §, 678. k. 1. §, 701. k., 719. k. 1. §, 759. k., 770. k., 772. k. 1. §, 785. k. 1. §, 839. k. 2. §, 1038. k., 1039. k, 1041. k. 6°, 1044. k. 2. § 2°, 1047. k. 3. §, 1333. k. 1. §, 3°, 1508. k. 3. §, 1540. k. 1. §, 1417. k. 2. §, 1445. k. 1. § 3°, 1496. k. 2. §, 1498. k., 1499. k.

337 O^CHOA, X., Index verborum ac locutionum Codicis Iuris Canonici, Città del Vaticano 1984. 164–165.

338 Vö. CIC 129. k. 2. §, 208. k., 275. k. 1. §, 311. k., 328. k., 356. k., 369. k., 434. k., 519. k., 529. k. 2. §, 652.

k. 4. §, 708. k., 713. k. 2. §, 759. k., 796. k. 2. §, 820. k., 1274. k. 4. §.

339 Vö. CIC 245. k. 2. §, 545. k. 1. §, 651. k. 2. §, 652. k. 1. §, 757. k.

340 O^CHOA, X., Index verborum ac locutionum Codicis Iuris Canonici, Città del Vaticano 1984. 102.

Michèle Adam Schwartz úgy határozza meg a közreműködés (cooperari) ige jelentését, amely egy olyan közös igyekezet, együttes munka illetve szolgálata, ami során különböző személyek vagy csoportok együttesen fejtik ki tevékenységüket valamely közös cél érdekében.³⁴¹ Erdő Péter „együttműködés”-ként fordította le a kifejezést a CIC magyar kiadásában. Hasonló párhuzamok figyelhetők meg az angol (cooperation), német (kooperieren, mitwirken, zusammen wirken), olasz (collaborare) és spanyol (cooperación) nyelvterületeken.

Konkrét jelentését a vizsgált kifejezés az egyedi esetben nyeri el, amikor is látható, hogy milyen tevékenységre szól a kooperáció (pl.: lelkipásztori, bírói, stb.). Amann ezeket két csoportra bontja aszerint, hogy az együttműködés kapcsolatban áll-e kormányzati tevékenységgel³⁴², vagy sem³⁴³. A kódex nyelvezetében megfigyelhető, hogy a jogilag egyenlő hierarchikus rangú személyek, illetve csoportok közötti együttműködést az „inter”

jelzővel jelöli a törvényhozó.³⁴⁴ A laikus közreműködés esetén ilyet nem találunk.

A 129. kánon 2. §-ban vázolt közreműködési lehetőség abban áll, hogy a kormányzati hatalom gyakorlása során hatékonyan és aktívan segédkezni tudnak benne, annak bizonyos elemeit saját maguk is elvégezheti. Látható, hogy az első paragrafussal szemben – mely közvetlen képességet deklarál a klérus számára a kormányzati hatalomban – a második részben megjelenő „cooperari possunt” viszonylagos távolságot jelent, mellyel a törvényhozó kifejezi, hogy nem ugyanolyan módon kapcsolódik e két csoport az egyházban megjelenő hatalomhoz. Azzal tehát, hogy a hatalom nem közvetlen alanyai birtokosaiként mutatja be a laikusokat a kánon, nem azt jelenti, hogy azok abból teljesen ki lennének zárva.

Más szóval a hatalmi cselekvések „előkészítésében, annak lefolytatásában, illetve végrehajtásában”³⁴⁵ részesedhetnek.

341 Vö. S^CHWARTZ, M., A., Hat die „Gemeideleiterin” eine Leitungsfunktion? Rechtliche Möglichkeiten der Anwendung der cc. 129 § 2 und 517 § 2 CIC/1983, Wien 2008. 49.

342 CIC 208. k., 296. k., 680. k., 708. k., 759. k., 822. k. 2. §.

343 CIC 328. k., 651. k. 2. §, 652. k. 1. §, 652. k. 4. §, 796. k. 2. §, 1041. k. 4°, 1096. k. 1. §.

344 Vö. „Inter christifideles omnes, ex eorum quidem in Christo regeneratione, vera viget quoad dignitatem et actionem aequalitas, qua cuncti, secundum propriam cuiusque condicionem et munus, ad aedificationem Corporis Christi cooperantur.” CIC 208. k.; „Clerici, quippe qui omnes ad unum conspirent opus, ad aedificationem nempe Corporis Christi, vinculo fraternitatis et orationis inter se uniti sint, et cooperationem inter se prosequantur, iuxta iuris particularis praescripta.” CIC 275. 1. §; „Inter varia instituta, et etiam inter eadem et clerum saecularem, ordinata foveatur cooperatio necnon, sub moderamine Episcopi dioecesani, omnium operum et actionum apostolicarum coordinatio, salvis indole, fine singulorum institutorum et legibus fundationis.” CIC 680. k.; „Pro diversis locorum adiunctis, fines de quibus in §§ 2 et 3 aptius obtineri possunt per instituta dioecesana inter se foederata, vel per cooperationem aut etiam per convenientem consociationem pro variis dioecesibus, immo et pro toto territorio ipsius Episcoporum conferentiae constitutam.” CIC 1274. k.

4. §

345 A^YMANS, W.–M^ÖRSDORF, K., Kanonisches Recht I., Paderborn–München–Wien–Zürich 1991. 400.

A konkrét hatalomgyakorlási formákat azonban a laikusok esetében is közelebbről meghatározzák a jog előírásai.³⁴⁶ A kódexben találhatóak olyan hivatalok, melyek részben kormányzati hatalom gyakorlásával járnak és azokat világiak is elláthatják. Azonban fontos az egyes feladatkörök részletesebb szabályzását figyelembe venni, melyek meghatározzák közelebbről e hatalomgyakorlási formát a fel nem szentelt krisztushívők esetében is. Ilyen lehet a plébániai lelkigondozás tekintetében a részegyház által kiadott szabályozás vagy a püspök kinevező okmánya, a laikus bírók esetében pedig a püspöki konferencia döntése.

Ezzel összefüggésben Amann a 129. kánon 2. §-t egy olyan általános törvényként (lex generalis) magyarázza, mely önmagában egy elvont teológiai, illetve ekkleziológiai alapelvet rögzít: a laikusok képesek a hatalomban gyakorlásában közreműködni. Ennek gyakorlatban való megvalósulásához szükség van azonban azokra a törvényekre, melyek a konkrétan egyes hivatalok kapcsán kinyilvánítják, hogy azokban a kormányzati hatalommal együttműködve, laikusok is szolgálatot teljesíthetnek. Ezeket (pl.: 1412. k. 2. §, 519. k) a szerző különös törvényeknek (lex specialis) aposztrofálja.³⁴⁷