A misszionáriusok, különös tekintettel a világi hívekre

Bármilyen missziós tevékenység célja az, hogy az egyházat illetve annak jelenlétét annyira megerősítsék a konkrét – misszionálandó – területen, hogy az önmagában is képes legyen hirdetni az evangélium örömhírét.⁵⁵² Ennek során az egyházi hatóság misszionáriusokat küld az adott területre, hogy ott ők „életük és szavuk tanúságtételével

546 A^YMANS, W.–M^ÖRSDORF, K., Kanonisches Recht III., Paderborn–München–Wien–Zürich 2007. 85.

547 HAERING, S.–REES, W.–SCHMITZ H. (Hgg.), Handbuch des katholischen Kirchenrechts, Regensburg 2015.

936.

548 Uo.

549 CIC 782. k. 1. §

550 CIC 782. k. 2. §

551 Vö. CIC 783. k.

552 Vö. CIC 786. k.

kezdeményezzenek őszinte párbeszédet azokkal, akik nem hisznek Krisztusban, hogy sajátságaiknak és kultúrájuknak megfelelően megnyíljék számukra az az út, amelyen az evangéliumi üzenet megismerésére eljuthatnak”.⁵⁵³

Az 1983-as CIC-ben új definíció szerepel a hit „első” hirdetőit illetően: „A misszionáriusok, vagyis azok, akik az illetékes egyházi hatóságtól missziós munka végzésére kapnak küldetést, lehetnek helybeliek vagy máshonnan valók, világi klerikusok, a megszentelt élet intézményeinek vagy az apostoli élet társaságainak tagjai és más világi krisztushívők is.”⁵⁵⁴ Az egyik legszembetűnőbb változás az 1917-es CIC-hez képest, hogy a hatályos kódex a klerikusok és szerzetesek mellett már lehetővé teszi, hogy laikusok⁵⁵⁵ is misszionáriusok legyenek nemi megkötés nélkül.⁵⁵⁶

A régi kódex 1350. kánon 2. §-val ellentétben a hatályos CIC-ben a misszionáriusi lét feltétele így már az illetékes hatóság engedélye lett, amely ezt a legfőbb hatóságnak tartotta fenn, azaz a Szentszéknek. Míg az Ad gentes 24. pontja a missziónáriusi feladatokat egy életen át tartó hivatásként tekintette – véleményem szerint annak inkább teológiai, hivatásbeli oldalára fókuszálva – addig az új kódex nem tesz már megkülönböztetést az időleges vagy teljes életre vállalt missziós munka ellátása között.⁵⁵⁷ A misszionáriusokhoz tartoznak még szorosan a katekéták, olyan világi férfi és női hitoktatók, akik megfelelően képzettek és a keresztény életben kiválóak, így ők a misszionárius vezetése alatt az evangéliumi tanítás kifejtésének szentelik magukat.⁵⁵⁸ A tevékenységük valódi egyházi hivatal. Számukra a törvényhozó külön szempontok szerint ír elő két kritériumot: megfelelő képzettség (hitoktatáshoz szükséges teológiai tanulmányok) és „a keresztény életben való kiválóság” szükségeltetik hozzá. A missziós munka során elsősorban az egyházi igehirdető szolgálatában nyílik lehetőségük tevékenykedni. Ennek révén nyilvános és hivatalos módon is az egyház missziós, evangelizáló küldetésének a végzői lesznek.⁵⁵⁹ Természetesen szolgálatukat – a többi klerikussal együtt – a missziós területen illetékes egyházi hatóság irányítása és felügyelete alatt végzik.⁵⁶⁰

553 CIC 787. k.

554 CIC 784. k.

555 Vö. HUELS, J. M., The teaching office of the catholic church. A Commentary on Book III of the Code of Canon Law, Ottawa 2017. 147.

556 S^TOFFEL, O., Das Recht der Laien in der Kirche nach dem neuen Codex, in A^MHERD, M–C^ARLEN, L., Das neue Kirchenrecht. Seine Einführung in der Schweiz. Vorträge an der Universität Fribourg, Zürich 1984. 78.

557 HAERING, S.–REES, W.–SCHMITZ H. (Hgg.), Handbuch des katholischen Kirchenrechts, Regensburg 2015.

941.

558 CIC 785. k. 1.

559 LODA, N., Il rapporto di comlementarietà tra il can. 784 del CIC e il can. 589 del CCEO nell’individuazione della figura del missionario, in Ius Missionale 5 (2011) 69.

560 Vö. CIC 790. k.

Ahhoz hogy közelebbről is meghatározhassuk a misszionárius hivatalát és az azzal járó feladatokat és kötelezettségeket, az egyházi hivatal fogalmának értelméből érdemes kiindulni. Így e hivatal a katolikus egyház olyan feladatköre, melyet szükségszerűen tartós jelleggel alapítottak, illetve melyet lelki cél érdekében kell gyakorolni.⁵⁶¹ Következésképpen csak azt lehet kinevezni misszionáriusnak, aki az egyházi közösségnek maga is tagja nemcsak szentségileg, de tényleges módon egyházfegyelmi szempontból is, és rendelkeznie kell azokkal a tulajdonságokkal, melyek szükségesek a feladata ellátásához. Julio Garcia Martin monográfiájában⁵⁶² az 1970-ben kiadott „Documento sulla vocazione e sulla formazione dei missionari”⁵⁶³ alapján felsorol több olyan specifikumot, mely e hivatal ellátásához szükséges lehet. Így elsősorban az egyházi közösség (communione ecclesiale) szükségességét, a misszionáriusi képességeket, melyeket bővebben is kifejt. Ilyen a fizikai egészség (salute fisica), a szellemi képességek (qualità intellettuali), az erkölcsi és lelki kvalitások (qualità morali e spirituali), és helyes szándék a feladat ellátására (retta intenzione di servire le missini)⁵⁶⁴. Ahogyan azt D’Souza is kifejti tanulmányában⁵⁶⁵ e kompetenciák kialakítása a szemináriumi képzés egyik fontos feladata a felszentelt misszionáriusok esetében.

A CIC a missziót végző személyek kapcsán feladataikat külön nem jelöli meg, azonban a missziókról szóló rész alapján következtethetünk rájuk:

- a hit hirdetése⁵⁶⁶,

- az evangéliumi tanítás kifejtése⁵⁶⁷,

- liturgikus cselekmények és karitatív munka megszervezése⁵⁶⁸, - a megtérők megkeresztelése⁵⁶⁹,

- a már megkeresztelt személyek további oktatása⁵⁷⁰.

Ezekhez jöhetnek még egyéb más olyan feladatok, melynek elvégzésére az illetékes hatóság kinevező okirata bízza meg a misszionáriust.

561 Vö. CIC 145. k.

562 MARTIN, J. G., L’azione missionaria della chiesa nella legislazione canonica, Roma 1993. 142–147.

563 S.C. PER L’EVANGELIZZAZIONE DEI POPOLI O „DE PROPAGANDA FIDEI”, Documento sulla vocazione e sulla formazione dei missionari, in Bibliografia Missionario Anno XXXIV – 1970. Roma 1971. 190–196.

564 Ezen utóbbiakról bővebben szól az Ad gentes is 24. pontjában.

565 Vö. D’SOUZA, V. G., Missionary Formation in Seminaries: Ecclesiastical Law and Reality, in Ius Missionale 2 (2008) 59–84.

566 Vö. CIC 786. k.

567 Vö. CIC 785. k. 1. §

568 Uo.

569 Vö. CIC 788. k. 1. §

570 Vö. CIC 789. k.

Az előbbiekből láthatjuk, hogy a misszionárius – mint hithirdető, katekéta – feladata ellátása során elsősorban az egyház igehirdető küldetésében vesz részt és ellátja az ehhez kapcsolódó lelkipásztori feladatokat. Mivel azonban általában nemkeresztény környezetben végzi munkáját, annak nem is szerves része (még) a szentségek teljességének kiszolgáltatása a keresztséget leszámítva. Véleményem szerint ebből adódik a CIC 784. kánonjának újdonsága, hiszen e feladatokat az illetékes hatóság felhatalmazásával pappá nem szentelt személy is el tudja látni. Az egyház megszentelő küldetése során – az 517. kánon 2. §-nak analógiája mentén – a misszionáriusok képes közreműködni és együttműködni olyan felszentelt szolgálattevőkkel, akik a közösséget így szentségi módon vezetni tudják és Krisztust ott reprezentálják.

Bár disszertációmban nincs mód arra, hogy minden jogintézmény keleti jogi párhuzamát bemutassam, a misszionáriusokról szóló kánon esetében röviden szükséges reflektálni a CCEO-ban található 589. kánonra.⁵⁷¹ Ez – a CIC-el ellentétben – sokkal inkább kidomborítja a misszionáriusoktól elvárt tulajdonságokat és adottságokat (szellemi képességek, megfelelő képzettség missziológiában, missziós lelkiség), és nem említi külön a krisztushívők egyes csoportjait, akik e feladatot elláthatják. Mivel azonban már a CIC is minden krisztushívőre kiterjesztette a vizsgált hivatalt, ezért ésszerűtlen lett volna a törvényhozótól, hogy azokat a CCEO-ban újra megismételje. Így véleményem szerint világi személyek is megbízhatók a keleti jog rendszerén belüli misszionáriusi küldetéssel.

5.3.4. Összegzés

A fentiekből látható, hogy a krisztushívők a missziók tekintetében három módon is közre tudnak működni az egyház küldetésében. A cooperatio minősége szerint ilyen lehet, amikor:

- a krisztushívői mivoltukkal (vö. 204. k.), életükkel és tanúságtételükkel, az egyház bármilyen hivatalos megbízása nélkül a saját nevükben azon dolgoznak, hogy az üdvösség isteni hírét az egész világon minden ember megismerje és elfogadja (vö.

225. k. 1. §).

- Katekétaként sajátos módon is közreműködhetnek a missziós munkában.

Hivatásszerűen szentelik magukat az evangéliumi tanítás kifejtésére, a liturgikus

571 CCEO 589. k. „Missionarii sive exteri sive autochthoni sint congruis dotibus et ingenio idonei; sint apte instituti in missiologia et in spiritualitate missionaria necnon instructi in historia et cultura populorum, qui evangelizandi sunt.”

cselekmények és a karitatív munka megszervezésére (vö. 785. k.). E tevékenységük során őket a misszionárius irányítja.

- Maguk is misszionáriusi küldetést kaphatnak, így az illetékes egyházi hatóság engedélyével végezhetnek önállóan misszionáriusi munkát. Ennek révén saját ontológiai képességük alapján az egyház nevében elláthatják annak igehirdető feladatának bizonyos részeit és közreműködhetnek a megszentelő szolgálatban. Ez alatt a szentségi pasztorációban együttműködnek más felszentelt misszionáriusokkal.

Az 1983-as CIC lehetővé teszi, hogy a missziós hivatással rendelkező és megfelelő képzettséggel bíró laikusok, amennyiben megszerzik az illetékes egyházi hatóság engedélyét, ténylegesen missziós tevékenységet végezhessen az egyház nevében. Ennek során a felhatalmazásuknak köszönhetően – az abban konkrétan meghatározott lehetőségek között⁵⁷² – önállóan látják el a hit hirdetésének szolgálatát. A 784. kánon lehetőségét azonban nem szabad a laikusokat érintő többi szabályozástól elszigetelten szemlélni. Ezért annak konkrét megvalósítása során figyelembe kell venni az 517. kánon 2. §-a adta lehetőséget és annak határait, tiszteletben tartva a 150. kánon rendelkezéseit, mely szerint teljes lelkipásztori ellátással járó hivatal nem bízható laikus személyre.