A laikus prédikáció megjelenése a zsinat utáni liturgikus dokumentumokban

A zsinat lezárultával nemcsak az új Egyházi Törvénykönyv reformmunkálatai kezdődtek meg, hanem a Sacrosanctum Concilium liturgikus megvalósítása is.⁴⁵⁷ Ennek során számos dokumentum látott napvilágot, mely az istentisztelet különböző területeit igyekezett szabályozni. Ezek közül több kitért a laikusok liturgikus keretek között tartott beszédének lehetőségére. Az alábbiakban ezeket igyekszem röviden számba venni.

1964. szeptember 26-án jelent meg a Consilium ad exsequendam Constitutionem de Sacra Liturgia kiadásában a SC utasításait életbeléptető első instrukció, mely az Inter Oecumenici címet viselte.⁴⁵⁸ Az instrukció 37. pontja szinte pontosan megismételve a SC 35-t hangsúlyozta, hogy olyan helyeken, ahol nincs lehetőség paphiány miatt a szentmise

455 Uo. 255.

456 A liturgia szót itt szükségszerűen szűken az Eucharisztia ünneplésére lehet alkalmazni.

457 Lásd a témában bővebben: BUGNINI, A., Die Liturgiereform. 1948-1975., Freiburg–Basel–Wien 1988.

458 in AAS 56 (1964) 877–900

ünneplésére, főként vasár- és ünnepnapon tartsanak igeliturgiát, amelyet a diakónus, vagy az arra felhatalmazott laikus vezethet. Ebben külön kiemeli, hogy amennyiben diakónus vezeti az ünneplést, úgy homíliát mondhat, azonban ha nincsen megfelelő diakónus, akkor a világi személynek a püspök vagy a plébános által készített homíliát kell felolvasnia.⁴⁵⁹ A dokumentum tehát még a vele párhuzamosan futó kodifikációs munkálatokhoz képest is szűkebben határozza meg a fel nem szentelt személy lehetőségeit, hiszen az nem beszélhet saját szavaival, pusztán csak egy előre megírt szöveget olvashat fel.

Míg az Inter Oecumenici szorosan határozta meg (voltaképpen elvetette) a laikus prédikálás lehetőségét, addig az 1973-ban megjelent gyermekkeresztelés (Ordo baptismi parvulorum) szertartáskönyvében már más irányvonalra lehetünk figyelmesek.⁴⁶⁰ A szertartáskönyv 4. fejezetében szerepel az a liturgikus cselekmény, melyben pap és diakónus hiányában a katekéta szolgáltatja ki a keresztség szentségét. Ennek 137. pontja előírja, hogy a megfelelő olvasmányok és evangéliumi szakasz illetve énekek előadása után a katekéta rövid homíliát tartson a püspök által meghatározott módon.⁴⁶¹ E megfogalmazásban maga a dokumentumot kiadó hatóság használja a „homilia” latin kifejezést.

Hasonlóan az előbb látott ponthoz, az 1969-ben kiadott Ordo Exsequiarum is tartalmaz a témánk számára releváns megjegyzést. A szertartáskönyv előszavának 22. pontja kifejezi, hogy püspöki konferenciára tartozik a temetés szertartásának bizonyos részeit a helyi adottságokhoz mérten szabályozni. E 22. pont 4. része lehetővé teszi, hogy az adott püspöki konferencia megengedje, hogy világi személy vezesse a temetés szertartását.⁴⁶² Bár e pont nem tartalmazza kifejezetten, hogy világi személy homíliát tarthatna, ugyanakkor a liturgikus kiadvány vonatkozó 64. pontjával⁴⁶³ együtt bennfoglaltan lehetővé teszi azt.

459 „In locis (piae sacerdote carent, si nulla copia est Missam celebrandi diebus dominicis et festis de praecepto, sacra verbi Dei celebratio, de iudicio Ordinarii loci, foveatur, diacono vel etiam laico ad hoc deputato ei praesidente. Eatio huius celebrationis eadem fere sit ac ratio liturgiae verbi in Missa: lingua vernacula legantur generatim Epistola et Evangelium e Missa diei, cantibus, praesertim e psalmis, praemissis et interiectis; is qui praeest, si est diaconus, homiliam habeat, vel, si non est diaconus, homiliam legat ab Episcopo vel a parocho significatam; et universa celebratio «oratione communi» seu «fidelium» et oratione dominica claudatur.” in AAS 56 (1964) 884–885.

460 KOZLOWSKI, J., Ch., The Laity and Liturgical Preaching: What Are the Necessary Theological and Canonical Requirements?, in The Jurist 72 (2012) 246.

461 „137. Catechista invitat parentes et patrinos ceterosque adstantes ad celebrationem verbi Dei participandam.

[…] Post lectionem fieri potest a catechista brevis homilia, ratione ab Episcopo determinata.” in Ordo baptismi parvulorum, Typis Polyglottis Vaticanis 1973.

462 „22. In paradnis Ritualibus particularibus de exsequiis, Conferentiarum Episcoporum erit: […] 4) Iudicare an laici deputandi sint ad celebrandas exsequias (cf. supra, n. 19).” in Ordo exsequiarum, Typis Polyglottis Vaticanis 1969. 12–13.

463 „64. Post lectionem (vel lecitones) fiat brevis homilia, nisi habeatur ad sepulcrum.” in Ordo exsequiarum, Typis Polyglottis Vaticanis 1969. 28.

E két liturgikus könyv példájából is az látható, hogy az istentiszteleti gyakorlat hol szűkebb, hol pedig tágabb lehetőséget biztosított laikusok számára, hiszen némely esetben megengedte a jog szerint klerikusoknak fenntartott homília mondását nem eucharisztikus cselekmények során laikusok számára. Természetesen attól a lehetőségtől sem tekinthetünk azonban el, hogy csupán az „editio typica”-kat kiadó hatóság használta következetlenül a homília fogalmát.

A felmerülő kétségek után egyesek II. Vatikáni Zsinat dokumentumainak értelmezéséért felelős bizottsághoz (Pontificia commissio decretis Concilii Vaticani II interpretandi) fordultak az alábbi kérdéssel⁴⁶⁴:

„Utrum verba Homilia de more ab ipso celebrante habeatur, n. 42 Institutionis Generalis Missalis Romani, quibus in rem deducuntur praescripta Constitutionis Sacrosanctum Concilium, n. 52, et Constitutionis dogmaticae Dei Verbum, n. 24, (cfr. etiam Litt. Ap. Sacram Liturgiam d. 29 ian. 1964, III;

Instr. S. R. C. Inter oecumenici d. 26 sept. 1964, nn. 53-55, et Instr. Sacrae Congregationis pro Cultu Divino Liturgicae instaurationes d. 5 sept. 1970, n.

2) ita interpretanda sint ut ii quoque, qui nec sacerdotes nec diaconi sint, viri aut mulieres, qui tamen Sacram Liturgiam participant, homiliam habere possint.”⁴⁶⁵

Kérdésükre, miszerint lehetséges-e pappá nem szentelt férfinak vagy nőnek az eucharisztikus liturgia során prédikációt mondania a bizottság negatív választ adott.

Végezetül pedig még egy pillantást szükséges vetni az Istentiszteleti Kongregáció 1973. november 1-én kiadott „Directorium de missis cum pueris”⁴⁶⁶ dokumentumára. Ennek a gyermekek számára tartott misékre vonatkozó 24. pontja megengedi, hogy a liturgikus ünneplés során más felnőtt (pappá nem szentelt) személy beszéddel forduljon a gyermekekhez az evangélium felolvasása után. Ekkor azonban szüksége van a plébános vagy a templomigazgató engedélyére.⁴⁶⁷ Kiemelendő a dokumentummal kapcsolatban

464 KOZLOWSKI, J., Ch., The Laity and Liturgical Preaching: What Are the Necessary Theological and Canonical Requirements?. in The Jurist 72 (2012) 249.

465 AAS 63 (1971) 329.

466 SACRA CONGREGATIO PRO CULTU DIVINO, Directorium de missis cum pueris, in AAS 66 (1974) 30–46.

467 „24. Cum Eucharistia semper sit actio totius communitatis ecclesialis, optanda est participatio saltem nonnullorum adultorum, qui non tamquam vigilantes, sed tamquam comprecantes Missam participent et pueros, quatenus necessarium est, adiuvent. Nil impedit, quin unus ex his adultis, qui cum pueris Missam participant, annuente parocho vel rectore Ecclesiae, post Evangelium verba ad pueros dirigat, praesertim si

három szempont: ez az első olyan zsinat utáni rendelkezés, mely kifejezetten elismeri annak lehetőségét, hogy fel nem szentelt személyek az Eucharisztia ünneplése során mondjanak beszédet; e tevékenységük azonban ilyenkor engedélyhez kötött; végezetül ekkor sem nevezi a kongregáció ezt homíliának, hanem pusztán a „verba ad pueros dirigat” kifejezést használja rá.⁴⁶⁸