A zsinat, mint a kódex értelmezési kerete

„Ezért az új törvénykönyvnek, […] szükségképpeni előfeltétele volt a zsinat tevékenysége. Bár a zsinattal egyidejűleg jelentették be, időben mégis a zsinat után következik mivel az előkészítését szolgáló munkálatoknak szükségképpen a zsinatra kellett támaszkodniuk, és így csupán annak lezárása után kezdődhettek meg”⁷⁰. Ezekkel a szavakkal ismerteti II. János Pál Sacrae disciplinae leges kezdetű dokumentumában azt a tényt, hogy a törvénykönyv elkészítésével megbízott Pápai Kódex Revíziós Bizottság (Pontificia Comissio Codici Iuris Canonici Recognoscendo) első ülésén 1963. november 12-én felfüggesztette munkáját, egészen a Zsinat lezárultáig. Ebből is láthatjuk, hogy az egyházjog felülvizsgálatát teljes mértékben a zsinat eredményeire kívánták építeni. „A

66 IOANNES PAULUS PP.II, Cost. Ap., Sacri canones, in AAS 82 (1990) 1033–1044. 1038. „Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium, qui nunc in lucem proditur, veluti novum complementum magisterii a Concilio Vaticano II propositi habendus est, quo universae Ecclesiae ordinatio canonica tandem expletur, praeeuntibus Codice Iuris Canonici latinae Ecclesiae, anno MCMLXXXIII promulgato, atque « Constitutione apostolica de Romana Curia » anni MCMLXXXVIII, quae utrique Codici adiungitur utpote « communionis, universam Ecclesiam veluti conglutinantis »(Const. ap. Pastor bonus, n. 2) princeps Romani Pontificis instrumentum.”

67 WIJLENS, M., Die Verbindlichkeit des Zweiten Vatikanischen Konzils. Eine kirchenrechtliche Betrachtung.

in BÖTTIGHEIMER, Ch. (Hg.), Zweites Vatikanisches Konzil. Programmatik – Rezeption – Vision (Quaestiones disputatae 261), Freiburg i.Br 2014 45.

68 I^OANNES P^AULUS PP.II, Cost. Ap., Sacri canones, in AAS 82 (1990) 1033-1044.

69 KRÄMER P., „Das römisch-katholische Kirche”. Kritische Anmerkungen zu einem neuen Studienbuch, in Trierer Theologische Zeitschrift 122 (2013) 169.

70 E^RDŐ P. (szerk., ford., magy.), Az Egyházi Törvénykönyv. Budapest 1997. 33.

munkálatok kiemelkedően kollegiális szellemben folytak. Ez nemcsak a mű külső összeállítására vonatkozik, hanem mélyen érinti maguknak a hozott törvényeknek a lényegét is. A kollegialitásnak ez az ismertetőjegye, amely ennek a törvénykönyvnek a kialakulását különösképpen jellemzi, teljességgel megfelel a II. Vatikáni Zsinat tanítóhivatalának és jellegének. Ezért a törvénykönyv nem csupán tartalmánál fogva, hanem már keletkezése tekintetében is ennek a zsinatnak a szellemét hordozza.”⁷¹ Az előbbi idézettel már a fentebb vázolt kérdés gyújtópontjába jutottunk. Ez szükségképpen összefügg a zsinati teológia általános hermeneutikai problémájával, mely véleményem szerint fontos disszertációm témájának megértéséhez. Hol helyezkedik el a II. Vatikáni Zsinat az új Egyházi Törvénykönyv értelmezésének horizontján?

Thomas Meckel gondolatmentét segítségül hívva, a kérdés megválaszolásához a törvénymagyarázatról szóló 17. kánonból⁷² indulhatunk ki.⁷³ Ha összehasonlítjuk az új törvénykönyv 17. kánonját a Piusz-Benedek-féle kódex párhuzamos 18. kánonjával, úgy arra lehetünk figyelmesek, hogy azok szinte szóról-szóra megegyeznek, mindössze a „ad locos Codicis” kifejezést hagyta el a törvényhozó a kodifikációs munkálatok során. Az új egyházi törvénykönyv kiadása után több olyan témára leltek a kánonjog kutatói és gyakorlói, mely során a jogértelmezés különböző lehetőségeihez kell(ett) fordulni. Örsy László⁷⁴ véleménye szerint éppen a fenti változtatás okán nyílik lehetőség arra, hogy a teológiai interpretáció is szerepet kapjon az egyes kánonok magyarázatában. Így a magyar kánonjogász azt a vitatott álláspontot képviseli, hogy amennyiben egy kánon dogmatikai elemekkel bír, úgy a szisztematikus, dogmatikus teológia módszerével lehetne értelmezni, amennyiben pedig morális tényről szól, úgy az erkölcsteológia segítségével. Ludger Müller⁷⁵ példa gyanánt rá is mutat e tényre a 766. és 767. kánonok kapcsán, melyek a homíliáról és a prédikációról szólnak, mely fogalmakat – természetéből és a kodifikációs szándékból adódóan – nem tartalmazza a CIC. E ponton a definíciószerű meghatározás miatt az SC 35.

és 52. pontjait lehet segítségül hívni, melyek már gazdagabban szólnak a szentbeszéd lényegéről. Hasonló helyzet fordulhat elő példának okáért még a 915. kánon kapcsán a „bűn”

71 UO. 33., 35.

72 CIC 17. k. „Az egyházi törvényeket a szavaknak a szövegben és a szövegösszefüggésben hordozott sajátos jelentése szerint kell érteni; ha mégis kétesek és homályosak maradnának, akkor az esetleg található párhuzamos helyeket, a törvény célját, körülményeit és a törvényhozó szándékát kell figyelembe venni.”

73 MECKEL, T., Konzil und Codex. Zur Hermeneutik des Kirchenrechts am Beispiel der christifideles laici, Paderborn 2017. 58–80.

74 Vö. Ö^RSY, L., Integrated Interpretation or, The Role of Theology in the Interpretation of Canon Law, in Studia canonica 22 (1988) 255.

75 MÜLLER, L., Codice di Diritto Canonico e Concilio. La dottrina del Concilio Vaticano II quale contesto per l’interpretazione delle norme canoniche, in GEROSA, L.–NERI, A.,–MÜLLER, L. (cur.), Annuario DiReCom 1/2002. Diritto Canonico e Interpretazione, Lugano 2003, 59–79.

definíciója kapcsán és a 844. kánonban használt „egyházi közösség” esetében is. Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a II. Vatikáni Zsinat dokumentumai képezhetik számos témában a CIC 17. és a CCEO 1499. részei alapján a nevezett törvénykönyvek intrepretációs hátterét, tiszteltben tartva a 27. kánonban megfogalmazott szokásjog fontosságát. Ezen értelmezés mellett – mely szerint a zsinat szolgál a törvénykönyv magyarázatául és nem pedig fordítva – II. János Pál pápa számos alkalommal kiállt.⁷⁶

E ponton utalni kell azonban az előbb kifejtett állásponttal szembeni érvekre is. Mivel az új Egyházi Törvénykönyv a legfőbb egyházi hatóság törvényhozó tekintélyével született, ezért elméletileg lehetséges lenne, hogy bizonyos pontokon különbözzön illetve akár szembe is helyezkedjen a zsinat tanításával. A törvényhozó által kellőképpen bemutatott hermeneutika azonban arra enged következtetni, hogy ilyen szándék részéről nem tételezhető fel.

A fenti megállapítások után magam amellett foglalok állást, hogy az új Egyházi Törvénykönyv is a II. Vatikáni Zsinatból nyerheti hiteles értelmezését, és hiba lenne fordítva, a CIC kijelentései alapján magyarázni a zsinati teológiát.

1983. február 3-án II. János Pál pápa az új törvénykönyv bemutatása alkalmával elmondott beszédében az egyházjog értelmezését egy háromszög példájával szemléltette.

Magyarázata szerint a háromszög csúcspontjain helyezkednek el olyan normatív teológiai szövegek, mint a kinyilatkoztatás egyik elsődleges forrását képző Szentírás, az egyház önértelmezését és világgal való kapcsolatát megfogalmazó II. Vatikáni Zsinat és végezetül az előbbiekből származó teológiai és tanbéli tartalmakat a gyakorlat számára lefordító két törvénykönyv (CIC és CCEO).⁷⁷ A háromszög szárai mentén helyezkednek el azok a valóságok, melyek ezeket összekötik, illetve közvetítik egymás számára. Jelen doktori

76 I^OANNES P^AULUS PP. II., Ad Pontificium Consilium de Legum textibus, „Il nuovo Codice di Diritto Canonico – e questo criterio vale anche per il Codice dei Canoni delle Chiese Orientali – deve essere interpretato ed applicato in quest’ottica teologica. In tal modo, si possono evitare certi riduzionismi ermeneutici che impoveriscono la scienza e la prassi canonica, allontanandole dal loro vero orizzonte ecclesiale,” in AAS 95 (2003) 334.

77 „Concludendo, vorrei disegnare dinanzi a voi, a indicazione e ricordo, come un ideale triangolo: in alto, c’è la Sacra Scrittura; da un lato, gli Atti del Vaticano II e, dall’altro, il nuovo Codice Canonico. E per risalire ordinatamente, coerentemente da questi due Libri, elaborati della Chiesa del secolo XX, fino a quel supremo e indeclinabile vertice, bisognerà passare lungo i lati di un tale triangolo, senza negligenze ed omissioni, rispettando i necessari raccordi: tutto il Magistero - intendo dire - del precedenti Concili Ecumenici e anche (omesse, naturalmente, le norme caduche ed abrogate) quel patrimonio di sapienza giuridica, che alla Chiesa appartiene,”

Discorso di Giovanni Paolo II per la presentazione ufficiale del nuovo Codice di Diritto Canonico, 3 febbraio 1983

https://w2.vatican.va/content/john-paul-ii/it/speeches/1983/february/documents/hf_jp-ii_spe_19830203_nuovo-codice.html (2017.10.30.)

disszertáció kánonjogi tartalma miatt csupán csak a háromszög két alsó pontjával hivatott foglalkozni.

78