A kódex utáni dokumentumok és megnyilatkozások

Az 1983-as CIC kiadása után természetesen nem fejeződött be a laikus prédikálás lehetőségéről szóló vita, így újabb, részben tanítóhivatali dokumentumok láttak napvilágot.

Ezek közül elsőként a Pontificia Commissio Codicis Iuris Canonici authentice interpretando 767. kánon 1. §-a kapcsán adott válaszát szeretném kiemelni.⁴⁸⁷ Ebben azzal a kérdéssel fordultak a pápai bizottsághoz, hogy a megyéspüspök felmenthet-e az 767. kánon 1. §-ban foglalt előírások alól, miszerint a homília kifejezetten csak papnak és diakónusnak van fenntartva.⁴⁸⁸ A kérdésre adott negatív válasszal világossá vált, hogy a homíliát, mint a prédikáció egy megkülönböztetett formáját, csakis a felszentelt szolgálattevőknek lehet fenntartani.⁴⁸⁹

Az interdikaszteriális Ecclesia de mysterio⁴⁹⁰ kezdetű instrukció számos olyan kérdést szabályoz, amely a laikusok papi szolgálatban történő közreműködéséhez igyekszik szempontokkal szolgálni. E dokumentum 3. cikkelyének 1. §-a kifejezetten is fenntartja a

485 Vö. Uo 454–455.

486 HUELS, J. M., The teaching office of the catholic church. A Commentary on Book III of the Code of Canon Law, Ottawa 2017. 81.

487 AAS 79 (1987) 1249.

488 „Item proposito in plenario coetu die 26 maii 1987 dubio, quod sequitur, respondendum esse censuerunt ut infra: D. «Utrum Episcopus dioecesanus dispensare valeat a praescripto can. 767 § 1, quo sacerdoti aut diacono homilia reservatur ». R. Negative.” in uo.

489 K^OZLOWSKI, J., Ch., The Laity and Liturgical Preaching: What Are the Necessary Theological and Canonical Requirements?. in The Jurist 72 (2012) 254.

490 CONGREGATIO PRO CLERICIS ET ALIAE, Instructio de quibusdam quaestionibus circa fidelium laicorum cooperationem sacerdotum ministerium spectantem. in AAS 89 (1997) 852–877.

homília mondását a pap és diakónus számára.⁴⁹¹ Az előbb említett pont 4. §-a azonban elismeri már annak lehetőségét, hogy fel nem szentelt személy az eucharisztia liturgiáján kívül homíliát mondjon a jog előírásainak figyelembevételével.⁴⁹² Megjegyzendő azonban, hogy így nem teljes az egység az instrukció e pontja, és a CIC 767. kánon 1. §-a között.

Az Amerikai Egyesült Államok Püspöki Konferenciája (United States Conference of Catholic Bishops=USCCB) által kiadott és a Püspöki Kongregáció által 2001. november 27-én jóváhagyott 766. kánont kiegészítő norma 2001. december 13-27-én kerül kihirdetésre.

Ebben kiegészítve a nevezett kánont, megerősítik az addigi normafejlődés eredményét, miszerint laikus templomban vagy kápolnában csak szentmisén kívüli liturgikus cselekmény során mondhat prédikációt.⁴⁹³

A 2004. március 25-én Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció által kiadott Redemptionis Sacramentum kezdetű instrukció is a fenti döntés mellett foglal állást a 64 és 66. pontjaiban⁴⁹⁴: „A homíliát, melyet a szentmise közben mondanak és része a liturgiának,

»általában maga a miséző pap mondja, vagy az általa megbízott koncelebráns, illetve – alkalomszerűen – diákonus, de soha nem mondhatja laikus«. Különleges esetekben és megfelelő indokkal mondhatja a homíliát a szentmisén jelenlévő püspök vagy pap, akkor is, ha nem koncelebrálhat. 66. A laikusok szentmisében mondott prédikációjának tilalma a kispapokra és a teológiát tanulókra is érvényes, továbbá mindazokra, akik »lelkipásztori kisegítő« megbízást kaptak, illetve bármilyen laikus csoportra, közösségre vagy társulásra.”⁴⁹⁵

Végezetül az 1997-ben kiadott Rendelkezést szükséges megvizsgálni, mely néhány olyan kérdést tárgyal, amely a világi hívők lelkipásztori szolgálatban való együttműködéséről szól. A dokumentum megkülönböztetett jellegét erősíti, hogy azt nem

„csupán” csak egy szentszéki dikasztérium adta ki, hanem számos kongregáció együttműködésével jelent meg az említett év augusztus 15-én. A dokumentum bevezetője és teológiai elvei tulajdonképpen összefoglalják azt annak a fejlődési ívnek az eredményeit, melyet már dolgozatom II. Vatikáni Zsinatról szóló részében szemügyre vettem.

491 „§1. Homilia, eminens praedicationis forma « qua per anni liturgici cursum ex textu sacro fidei mysteria et normae vitae christianae exponuntur », ipsius liturgiae partem constituit. Quapropter homilia intra Eucharisticam celebrationem sacro reservatur ministro, vel presbytero vel diacono.” in AAS 89 (1997) 864.

492 „§ 4. Homilia extra Eucharisticam celebrationem a Christifideli non ordinato haberi potest ad normam iuris vel ad normas liturgicas, dummodo serventur condiciones quae in iisdem continentur.” in AAS 89 (1997) 865.

493 K^OZLOWSKI, J., Ch., The Laity and Liturgical Preaching: What Are the Necessary Theological and Canonical Requirements?, in The Jurist 72 (2012) 255.

494 Vö. GARHAMMER, E., Von Augustinus lernen. Eine überraschende Entdeckung zur Predigttätigkeit von Laien, in Stimmen der Zeit 137 (2012) 9.

495 RS 64., 66.

Kiemelendő azonban, hogy a szentszéki dokumentum bevezeti a lelkipásztori szolgálatban történő együttműködés kapcsán a „gyakorláshoz való jog” („i fedeli non ordinati non detengono un diritto ad esercitarli”) fogalmát, mely kifejezi, hogy vannak olyan feladatok, melyet bárki elvégezhet, másokat viszont csak a felszentelt szolgálattevők tehetik meg.

Amennyiben ők nincsenek jelen valamilyen oknál fogva, úgy az illetékes egyházi hatóság ezek egy részére is engedélyt adhat világiak számára.

A rendelkezés első részének teológiai megfontolásai után 13 cikkelyre osztott konkrét rendelkezésekben tárgyalja a világi közreműködés lehetőségeit. Témánk számára a 3.

cikkely bír jelentőséggel, hiszen az a homília mondás kérdését mutatja be. A rendelkezés beszél szentmisén belül és más liturgikus alkalmakon mondott homíliáról. A dokumentum szerint „az Eucharisztián belüli homiliát fönn kell tartani a föleszentelt szolgának, a papnak vagy a diakónusnak. Tehát ki vannak zárva a föl nem szentelt hívők akkor is, ha

»lelkipásztori asszisztensek« vagy katekéták, bármilyen közösség vagy csoport mellett.

Ugyanis nem az esetleges jobb előadókészség vagy nagyobb teológiai felkészültség a döntő.

A feladat annak van fönntartva, aki az ordó szentségével föl van szentelve.”⁴⁹⁶A szentmisén kívül mondott homíliát végezhet azonban laikus személy is, amennyiben megtartja a 767.

kánon által szabott előírásokat.⁴⁹⁷ Ki szükséges emelni a dokumentum záradékát, mely hangsúlyozza, hogy „jelen szabályokkal ellenkező minden részleges törvény és elő szokás, valamint a Szentszék vagy bármilyen neki alárendelt hatóságtól ideiglenesen adott fölhatalmazás ezennel visszavonatik”.⁴⁹⁸ E rendelkezés alapján nyugvópontra jutott annak kérdése, hogy felszentelt szolgálattevő által bemutatott szentmisén világi személy nem mondhat homíliát. Ilyenkor az illetékes pap mérlegelése szerint maximum tanúságot tehet, esetleg a mise elején rövid bevezetőt mondhat, melyek élesen elkülönülnek a homília műfajától, mely felszentelt személynek van fenntartva a legszentebb Eucharisztia ünneplése során.

Szintén az említett dokumentum hangsúlyozza, hogy a templomban vagy oratóriumban mondott ilyen világi prédikáció pótlólagos lehet csupán és csak különös esetekben használandó. Fontos, hogy nem válthat megszokottá és főként nem tekinthető a laikusok jogos előléptetésének.

496 K^LÉRUS K^ONGREGÁCIÓ, Rendelkezés néhány olyan kérdésben, mely a világi hívőknek a lelkipászorok szolgálatában való együttműködéséből fakad, Budapest 1998. 3. cikkely 1. §.

497 KLÉRUS KONGREGÁCIÓ, Rendelkezés néhány olyan kérdésben, mely a világi hívőknek a lelkipászorok szolgálatában való együttműködéséből fakad, Budapest 1998. 3. cikkely 4. §.

498 Uo. 29.

A továbbiakban tehát a világiak prédikálási lehetőségének vizsgálata a szentmisén kívüli formákra korlátozódik, ahogyan azt látni is fogjuk.