ÚTMUTATÁS A LEVÉLÍRÁSRA.
I. A Icvólírásuiód.
A levél távollévőkhöz intézel! iromány s a négyszemközti szó beli beszélgetést pótolja ki. Megkívánta tik tehát, hogy a levél bea azon hang uralkodjék , mellyen az olvasóval beszélnénk.
És így a természetesség annyiban tulajdona a levélnek, meny nyiben azt a körülmény, társasági tekintet és rang megengedi.
Mivel az íráshoz nagyobb szokott lenni a készülés, mint a szóbeli beszédhez, s a levél nagyobb figyelemmel öl vastátik s Ítéltetik meg, mint szóbeli beszédünk' kifejezései, azért a le-vélírásmód sok szót, sok szólásmódot nem szenved , mellyelc-kel a közönséges beszédben szabadon élünk ; szóval , levél' ne ve alatt csak olly beszédet ér l hetünk, millyet mi veit s jó er-kölcsű emberek folytatnak egymás között.
A ki jó levelet akar írni , annak nem elég a hibátlan, ér telmes és világos írásmód' szabályait tudnia , de kell bírnia az emberi szivek' ismeretével s a személyt , kinek ír , és a tár-.gyat, mellyró'l ír, tekintetbe vennie. Hogy az emberismeret a levélírónalt nagy hasznára van , senki sem tagadja; mertmin-den nemuek, minden kornak , minden rendnek kúlönbféle tu lajdoni vannak, s mindenkinek különös véralkat, különöj hajlandóságok, különös előítéletek sajátjai. Mind ezeket ész-szel kell tartanunk , ha mentek akarunk lenni , hogy leve lünknek sikeretlen vagy épen czélunkkal ellenkezd követke
zése ne legyen.
A személyre nézve fontoljuk meg a következőket : 1. Ismer-e, a kinek írunk.
2. Eló'járónk-c.
43 MdsoJik osztály.
3. Burátunk-e vagy ellenségünk"
4. Rokonunk-e, gazdag 3 nagy 'tekiutelű-e.
Ha ismeretlennek írunk , azon legyünk, hogy a ked vetlen Lenyomásokat eloszlassuk; mentegessük levelünk' kez deténbátorságunkat, hogy mint ismeretlenek írunk; hozzuk elő, hogy ezen tárgyban senkitől jobb tanácsot, senkitől ala posabb okatást , utasítást nem várhattunk. Á't olvasónak ro konival s barátival való ismeretségünk , egy haza , hasonló tisztség , hasonló hivatal sat. olly tárgyak , mcllyek' említését ezen esetben hasznunkra fordíthatjuk. Szóval, ne hagyjunk sem mit el, mi állal másnak hajlandóságát megnyerni reményijük.
Illetlen volna a mondottak' említése azon személynek írt levelünkben , kinél valamiért esedezíink. Elég itt , bátorságun kat mentegein!, kérelmünket egyszerüleg, de világosan előter jeszteni s az olvasót hálánkról előre bizonyossá tenni.
Ha előjáróinknak írunk, mindig azon viszonyt s különb séget kell szem előtt tartanunk, melly közöttük s köztünk fen-áll. Főbbekhez intézendő levelekben az udvari kifejezéseket ne halmozzuk, hanem szerényen s világosan adjuk elő dolgun kat. Nagy kegyességükben való különös bizodalmunk , fényes clmetehelségeikről való nagy vélekedésünk s hasonló indító o-kok' említése nem lesz sikeretlen. Némelly nagyoknál azon körülállás' elöhozása , hogy jószágaikban volt szerencsénk szü letni, uagy hasznunkra szolgálhat.
Ha személyes ismerőseinktől már kaptunk levelet, ennek hangjához alkalmaztassuk írásmódunkat.
A midőn írunk, azt képzeljük, hogy személyesen beszé lünk a levél' olvasójával, ha tehát annak véralkatát s chara-cterét ismerjük, ezek szabjanak rendet, a mennyiben lehet, í-rásunk' módjának. Az enyelgő levél csak vidám kedvű em bernek tetszhetik, az elfoglcdtnak röviden, a komolynak és ko rosnak méltósággal s untató szószaporítás nélkül írjunk; a szo morúnak, szenvedőnek szerencsés esetekről, vígságokról em-li'lést ne tegyünk. Nagy tekintetű ismerőseink iránt jelentsük-ki tiszteletünket, de földig ne alázzuk le magunkat s a levelet hízelkedéssel ne tetézzük. Azonfann ezek* elhagyása a hiú s kevély embereknél nem volna czélirányos; mert ezek kedvelik alázatunkat s örömest olvassák öndicséretöket, mi okból meg-kivántatik , hogy ezekből ügyesen cseppegtessiink valamint a nekik küldendő levelekbe.
Sokkal nagyobb figyelemmel kell azoknak írnunk , kik kelleténél nem tartanak többet 'magokról , nehogy az , ki hi-zelkezéssel kívánna kedvöket s hajlandóságukat megnyerni , tolok mint szemtelen kinevettessék.
Útmutatás a levélírásra. 49 A szépnemhez intézett leveleinkben hizelkednünk kell a hiúságnak. A szépnem kedveli a dicsérést és enyelgést, s egy.
kellemetes tréfa kegyelmébe ajánlhat s örökre kedvessé tehet előtte. De ha talán korosabb asszonyságtól kérnénk is vala-melly dologban tanácsot, őrizkedjünk, több esztendei tapasz talására hivatkozni ; ez legérzékenyebb pont a szépnemnél , melly mindenkor ifjabbnak kivan látszani.
Az érdemek' illendő említése is használhat ; mert az érde mes legfőbb tiszteletünkre méltó.
Vegyük tekintetbe a szerencse' állapotiát is. Igaz ugyan, hogy a gazdagság valódi elsőséget senkinek sem ad , de kevés gazdag találtatik, ki ezt elhinné. Ezen esetben hagyjuk véle-ményöknél s nem sértjük meg hiúságukat. Inkább szerencsé-jök' állapotjához alkalmazzuk tehát ülyenkor viseletünket, mint társasági helyezetökhöz.
Rokoninknak s barátinknak olly kifejezésekkel, olly han gon írjunk, milly ékkel négy szem közt szoktunk velők beszél ni. Szólásmódunk szivünkből ömledő , tiszta , természetes legyen.
A saját dolgainkat tárgyazó leveleket, midőn tudmllik, vagy állapotunkról tudósítunk valakit , vagy mástól megnyer ni kivánunk valamit, nagy figyelemmel írjuk; mert ezek ba lul vélekedő emberek' kezeibe juthatnának, a mi pedig írva van, írva marad. Ezekben magunkról legszerényebben szól junk, tulajdon érdemeinket, ha csalt különös szükség nem kí vánja , ne emeljük; gyakori magunk' emlegetése nagy önsze-retetünket árulná el. Őrizkedjünk leginkább másokkal egybe hasonlítani magunkat. — Az efféle levelekben röviden fejez zük ki gondolatinkat s csekélységekkel a levelet ne hosszabít-suk. Ha valamelly szerencsében részesültünk, ne tulaj donítsuk azt érdemeinknek ; mert csak akkor tartatik az ember szeren cséjére méltónak , ha szembe nem tűnteti , hogy azt megér demelni véli.
Mennél fontosabb a dolog , mellyel megnyerni óhajtunk , annál nagyobb udvarisággal írjunk. Ezen levelekben a hibátlan és folyó írásmód kiváltképen szükséges. — Mivel pedig az em berek nem kötelesek teljesíteni kérésünket, az okosság azt ta nácsolja , hogy őket legalább annak megtételére bírni töreked jünk , a mi nekik nagy alkalmatlanságot nem okoz.
Ha valakinek jótéteményeit köszönjük, -azokat magasz talni nem árt , csak az igazságot meg ne sértsük. Hogyha ta lán jótevőnknek már tettünk is szolgálatot, azt ne említsük;
sőt szolgálati készségünknek említése is felesleges.
Ha valakit megbántottunk , a megbékélésre vezető legjobb mód, elkövetett hibánkat őszintén megvallani, megbánni s a