a világ összes katholikus publicistáihoz.
Századunkat a nagyhorderejű események és alakulások gyors kifejtése jellemzi j ó b a n és roszban e g y a r á n t . A katholikus sajtó 2 5 — 3 0 év előtt még bölcsejében ringott, h a t a l m á n a k öntudatlanságában szunnyadozott; m a m á r m i n t erejének teljes tuda-t á v a l biró p á r a tuda-t l a n nagyhatuda-talom tuda-t a r tuda-t j a bevonulá-sát a világegyház fővárosába, Rómába, hogy a p á p a előtt hódolatát bemutassa. A kath. sajtó erejé-nek titka hasonlíthatlan egységében, egységéerejé-nek titka pedig abban rejlik, hogy az Isten által felállí-tott legfőbb tekintély előtt utógondolat nélkül meg-hódol. A kath. sajtó a világ összes s a j t ó j á n a k alig
20-ad részét képezi, és mégis a r á n y l a g m á r most erő-sebb a világ összes sajtójának nemkatholikus részénél, p á r a t l a n egységénél és azon hatalomnál fogva, melyre támaszkodik. A kath. sajtó folyton szeme előtt t a r t j a , m i t a világ Megváltója az apostoloknak és utó-daiknak a pápa főnöksége a l a t t egyesült püspökök-nek m o n d o t t : „Qui vos audit, me a u d i t ; qui vos spernit, me s p e r n i t . " H a l l g a t a p á p á r a és püspöki k a r r a ; az Isten által felállított tekintélynek engedel-meskedik — s ebben rejlik hatalmának legbensőbb kimeríthetlen f o r r á s a ; ebből szivja magába m i n t Anteus az anya földből azon erőt, melynek követ-keztében öt senki és semmi sem képes földre terí-t e n i ; ebből a legterí-tiszterí-tább s legmagaszterí-tosabb forrás-ból meríti a szellemek fölötti u r a l m á n a k legitim jogczimét. — Igen, csak ug}' van hivatva a kath. sajtó
u r a l k o d n i a szellemek fölött, ha engedelmeskedik az Isten által felállított tekintélynek, tehát magá-nak Istennek. Deo servire regnare est.
Ezen eszméket körülbelül fejtegette utánozhat-lan eredetiséggel és fönséggel az egyház feje f. hó 22-én a kath. sajtó római világünnepélyén, egységet, engedelmességet, s a megsemmisíthetlen jogban gyöke-rező erőhöz illő mérsékletet irva fel a kath. sajtónak egész nagyságában legelőször ezúttal kigöngyölt zászlajára. Es ez egyszersmind a lefolyt hónak legna-gyobb eseménye : ez, — az egyedüli kath. nagyhata-lomnak a világ legnagyobb tekintélye előtt való hó-dolata s mintegy zászlószentelési ünnepélye, melyen a pápa az alább következő monumentális beszédet tartotta, igen, ez a lefolyt hó legnagyobb eseménye.
Azt mondják, a sajtó a felvilágosodás terjesz-tője. A kath. s a j t ó csak ugy terjesztheti az igazi felvilágosodást, ha a ,lumen de coelo' p á p á j a á l t a l kimondott eszmék fényénél egyességben és engedel-mességben az igazság óriási, legyőzhetlen erejét önmérséklettel használja.
U j időket élünk. A pápai szék körül ezer iró, ti-zenötezeret képviselve, még soha nem látott tünemény.
Ilyen a p á p a által hozzájok intézett beszéd is. Régi, elavulhatlan eszméket uj, az egyház történetében szokatlan alakban hirdet. Szószerinti szövege kö-vetkező :
Ingenti sane laetitia suavique animi iucunditate hodie p e r f u n d i m u r ex conspectu praesentiaque ve-stra, filii dilectissimi,quiegregii viri, domus nostrae Antistitis, votis et desideriis obsequentes, ex omnibus terrae plagis hue convenistis, ut vestrum omnium-que catholicarum ephemeridum aeriptorum nomine, fidem et amorem, quem aniino fovetis, Nobis secun-dum pontificatus annum auspicantibus palam obte-staremini. Plenum siquidem, quod modo solemniter verbis et seriptis et factis animorum professi estis
18
obsequium et propensissimain Petri cathedram vo luiitas, ardens religionis Studium et generosa virtus, qua aeternae veritatis et iustitiae i u r a t u e n d a susce-pistis, vos Nobis exhibent tanquam lectissimam mi-litum aciem, belli peritam, ad proeliandum instru-ctam et ad ducis impérium ac n u t u m p a r a t a m vel in confertissiinos hostes convolare vitamque p r o f u n -dere. (Applausus.)
Atque eo vel magis laetamur, quod talibus au-xiliis et strenuis huius generis defensoribus tempus egere sentimus. P a r t a enim effreni ilia quidquid li-buerit in v u l g u s edendi libertate, quam verius licen-tiam dixeris, omnes novarum r e r u m studiosi paene infinitam epbemeridum m u l t i t u d i n e m statim disse-ininandam c u r a v e r u n t , quae aeterna veri iustique principia oppugnare a u t in dubium vocare Christi Ecclesiam calumniis impetere et in invidiam vocare, et perniciosis doctrinis mentibus persuadere sole-mne habent.
Mature enim intellexerunt q u a n t u m utilitatis et commodi ad inita consilia perficienda capere pos-sent ex quotidiana editione ephemeridum, quae erro-r u m veneno sensim et paulatim legentium animos inficerent, et p r a v o r u m a p p e t i t u u m fomentis sensu-umque illecebris corda corrumperent. Haec autem omnia adeo feliciter i u x t a eorum vota cesserunt, ut non admodum a vero abesse v i d e a t u r quisquis mi-serrirnam, in quam incidimus t e m p o r u m r e r u m q u e conditionem m a l o r u m q u e colluviem, in ephemeri-d u m vitium magna ex parte r e f u n ephemeri-d a t . Quapropter, cum modo, ex more q u i g e n e r a l i t e r invaluit, edenda-rutn ephemeridum paene sit inducta nécessitas, ca-tholicis scriptoribus maxime a d l a b o r a n d u m est, u t i n civilis societatis medelam et in Ecclesiae praesidium vértant, quod ad u t r i u s q u e perniciem ab adversa-riis u s u r p a t u r . (Applausus magnus) E t quamvis catholici scriptores uti non possint iis a r t i b a s atque illecebris, quibus adversarii communiter u t u p t u r , tamen eos facile aequare possunt copia dicendi scri-bendique elegantia et diligenti recentiorum facto-r u m n a facto-r facto-r a t i o n e ; immo ct vincefacto-re utilium facto-r e facto-r u m notitia, maxime autem veritate, quam animus natu-raliter appétit, et cuius t a n t a est vis, praestantia et pulchritudo, u t cum menti apparuerit, facile vel ab invitis assensum extorqueat.
Ad o p t a t u m vero finem maxime conferet gra-vis et temperans dicendi scribendique ratio, quae n i m i r u m n e q u e n i m i a et intempestiva sermonis acer-bitate legentium animos offendat, neque p a r t i u m stu-dio a u t p r i v a t o r u m commodis, publico bono
post-liabito, deserviat. Illud autem m a x i m e vobis curan-dum esse intelligimus, ut, sicut Apostolus monet, id-ipsum sentiatis omnes et non sint in vobis schisma-ta, sitis autem perfecti in eodem sensu et in eadem sententia, catholicae Ecclesiae doctrinis et placitis pleno anirnorum obsequio adhaerentes. Cuius qui-dem concordiae t a n t a necessitas eo magis apparet, quod ex ipsis viris, qui catholicis accensentur, non desunt, qui publicas etiam gravissimi momenti quae-stiones, ipsam sedis Apostolicae conditionem respici-entes, proprio arbitrio dirimendas et definiendas as-s u m u n t , atque aliter as-sentire videntur, quam Romani Pontificis dignitas et libertás patiatur. (Applausus magnus.)
Interest idcirco quam maxime, u t nulla dubi-tandi r e l i n q u a t u r occasio, r u r s u m in catholicorum mentem reducere supremam Ecclesiae potestatem, quae beato Petro eiusque successoribus divinitus collata est, u t universam Christi familiam in fide contineret et ad aeternam caelestis regni beatitu-dinem adduceret, ex divina ipsius Christi institu-tione, plenissimam sibi libertatem vindicare. Ad banc autem s u p r e m a m potestatem iibere toto Orbe exercendam providentissimo Dei consilio f a c t u m esse, u t post periculosa primae aetatis discrimina civilis principatus Rom. Ecclesiae adjiceretur, eique longo saeculorum tractu inter infinitas r e r u m vicis-situdines r e g n o r u m q u e ruinas conservaretur. (Ap-plausus). Hac autem ratione, sane gravissima, non regni ambitu, u t saepius ediximus, non dominandi cupiditate permoti Rom. Pontifices quoties civilem hunc principatum t u r b a r i a u t violari senserunt, Apostoliéi muneris esse p u t a r u n t sacra Rom. Eccle-siae iura sarta tecta servare et pro viribus tueri. Prae-decessorum Nostrorum exempla secuti, nos haec eadem iura asserere et vindicare non praetermi-simus nec u n q u a m praetermittemus. (Applausus m a x i m u s . )
Quapropter vos, filii dilect'ssimi, qui P e t r i ca-thedrae m a x i m e addicti ad Sedis Apostolicae cau-sam defendendam paratissimos vos exhibetis, una-nimes atque alacres, voce ac scriptis haec eadem iura nobiscum propugnate, et história duce osten-dlte sacrum Pontificum R o m a n o r u m impérium t a m legitimo iure constitutum esse et perdurasse, u t aliud maius vel aequale in h u m a n i s rebus nemo praetendat. (Applausus). Quodsi aliquis vobis, u t invidiam conciliet, civilem Rom. Ecclesiae princi-p a t u m cum I t a l o r u m f o r t u n a et r e g n o r u m princi-prosprinci-peri- prosperi-tate componi non posse dictitaverit, contra obiicite,
139 nihil a Rom. Pontificibus, si imperio potiantur, ni-hil ab Ecclesia catholica, si libertate f r u a t u r , popu-lorum incolumitati et saluti esse timendum.
(Ap-plausus.) Non enim Ecclesia seditiosas commovet turbas, sed potius continet et componit; non siinul-tates et odia fovet, sed caritati restingvit; non im-perandi libidinem aut superbiam acuit, sed potius supreini iudicii severitate et aeterni Regis tempe-rat exemplo ; non iura civilis societatis invadit, sed firmat; non regnorum dominium affectat, sed apo-stoliéi ministerii sibi divinitus demandati munere religiose perfungens, ea principia intégra servat, qui-bus omnis ordo innititur, et ex quiqui-bus pax, hone-stas et omnis civilis cultus efflorescit.
Ad Italos autem quod attinet, praeteritorum temporum monumenta loquuntur, Rom. Ecclesiae Pastores de hac alina Urbe et de Italiae rebus optime fuisse meritos, palamque testantur nobile praeci-puumque decus, quo Roma fulget, a religione catho-lica esse profectum. Roma namque per sacram b.
Petri sedem caput orbis eifecta, ut S. Leo Magn.
aiebat, latius praesidet religione divina, quam domi-natione terrena.1) Addite, quod omnes norunt, Rom.
Pontifices litteris scientiisque excolendis maximas semper curas impendisse; bonas artesin suam rece-pere tutelam ; aequo paternoque imperio populos sibi subiectos fortunasse. Dicite tandem publicas Italiae res neque prosperitate florere, neque d i u t u r n a tran-quillitate posse consistere, nisi Rom. Ecclesiae digni-tati et Summi Pontificis liberdigni-tati, p r o u t omnia iura postulant, fuerit consultum. Haec atque his similia, quibus religiosae et civilis societatis bono prospice-retur, per ephemeride3 varias in vulgus spargere et rationum momentis communire satagrite: omnibus unus sit amor, una mens, Ecclesiae causam defen-dere, Romani Pontificatus iura propugnare. Pro iustitia, pro religione, pro Ecclesiae libertate cer-tantes multa profecto molestiarum ac laborum se-ges, aspera multa toleranda vos inanent. Cavete, ne animum despondeatis ; facere enim et pati fortia christianum est. Aderit rite certantibus Deus copi-osa coelestium munerum praesidia deferens. Atque ut haec uberiora vobis in dies obveniant, Apostoli-cam benedictionern, Nostrae in vos benevolentiae testem, omnibus et singulis catholicarum
ephemeri-dum scriptoribus intimo cordis aíFectu impertimus.
Benedictio etc.
Serin. 1. in Nat. SS. Petri et Pauli.
Qua pietate, religione ac reverentia S. M i s s a e S a c r i f i c i u m
celebrare oporteat.
(Folytatás.)
P a r v i igitur, ut observât ßenedictus XIV.1), faciendi sunt inepti quorumdam sermones, qui nulla praediti pietate pravam consuetudinem tueri con-tendunt, ob quam nulla habita honoris ratione rem divinam conficiunt, et praecipiti lingua omnia per-turbant. J a c t a n t nimirum agnum pasclialem, qui fuit typus Christi, ex lege fuisse Judaeis proposi-t u m; ut comederent festinanter.2) Sed imperata fe-stinatio facile explicatur ex adiunctis, in quibus tunc populus Israeliticus v e r s a b a t u r ; nam vocatis Pharao Moysi et Aaron nocte, a i t : „Surgite et egre-dimini a populo meo Vos et íxlii Israel. Urgebant-que Aegyptii populum de terra exire velociter. Fe-cerunt subcinericios panes azymos; neque enim po-terant fermentari, cogentibus exire Aegyptiis et nullám facere sinentibus morara."3) Ob haec proinde adiuncta, quae versiculo undecimo praescribuntur, peculiarem fuisse ritum, primi illius paschatis in Aegypto celebrati, dubitari nequit; nam subsequen-tium paschatum solemnia Jud a ei talaribus tunicis induti, sine baculis, absque ulla festinatione, seden-tes, vel ut malunt alii, in lectis iacenseden-tes, cubitoque innixi celebrabant, quo sane modo etiam Dominus paschalem agnum cum discipulis manducavit, et legale pascha celebravit. Sacrificium autem Missae cruentum illud in cruce peractum repraesentare, dogma est fidei ; sed vero illud cruentum non festi-nanter peractum, verum ad aliquot boras produ-ctum fuisse, quis ignorât? — Provocant porro ad S. Thomam Cantuariensem, de quo proditum, fuisse ilium in Sacro peragendo valde expeditum. Sed gloriosi huius Pontificis, qui pro Ecclesia gladiis impiorum occubuit,4) exemplo nunquain semet ex-cusabunt festinanter ac inclevote celebrantes Sacer-dotes. „Comedebat enim, ut in vita Sancti scribit P e t r u s Rogerius, postea Gregorius XI. Summus Pon-tifex,5) festinanter propter emissiones per angelos malos, perniciosum scilicet vanartim cogitationum superventum in sacramentali Dominici Corporis per-ceptione; non tardus, non morosus, non nova, prae-ter quam, quae in Canone constituta sunt, adiun-gens : Verum ea praesertim hora profundissimas tamquam ex intimis pietatis visceribus lacrymas
!) L. cit. — 2) Ex. 12, 11. — 3) lb. v. 31. sq. — 4)Orat.
Eccl. in festo eius. — 6) V. Christian. Lup. t. 10.
18*
profundebat." Utinam igitur etiam illi, qui adMar-tyris huius celebrandi morém provocant, tanta de-votione, tanta cordis contritione, tantoque dolore sancta peragerent mysteria. Exemplum profecto S.
Thomae non ipsis patrocinatur. Considèrent ad cau-telam potius exemplum Rogerii Sarisberiensis Epi-scopi, qui, uti refert Guilielmus Neubrigensis :6)
„Misere vitám finivit, cum Sacrum nimis festinan-ter et sine débita pietate celebraret, ut hoc modo sibi gratiam Henrici I. Angliáé Regis conciliaret."
Serio porro recogitent, non semel improvisa morte aliquos Sacerdotes oppressos fuisse, quod probissi-mi hoprobissi-mines divino sane iudicio contigisse putave-r u n t ob indignam festinationem, qua Missae Sacputave-rifi- Sacrifi-cium persolvebant, quemadmodum Pius Settela, Dertonensis Episcopus testatur in suo opere,7) ad quod reflectit Benedictus XIV.8) Actum etiam agunt, qui ad excusandam excusationem in peccato queri-rnonias in medium proferunt quorumdam saecula-rium super prolixitate Missarum, id quod modo lau-datus Summus Pontifex9) impium effugium iure nominat. Sane si Sacerdotes, sine exceptione omnes, Missae Sacrificium, prout fieri debet, pie, devote, spatioque temporis definito celebravissent ac cele-brarent, saeculares festinanter peractas Missas non noscerent, et ideo etiam non expeterent ; ignoti enim nulla' cupido. Sed quia viderunt, quod aliqui sine spiritu, oscitanter, praepropere ac cito Sacrum per-solvant, pravo horum exemplo ducti, ipsi quoque sine débita tantis Mysteriis veneratione assistunt, et qui ad omnia tempus habent, immo saepe nesciunt, quomodo illud terant, in Ecclesia taedio afficiuntur, querunturque, si Missae Sacrificium, quo nihil divi-nius excogitari potest, citissime non expediatur. Ni-hili igitur ducendae sunt iniustae illae aliquorum querimoniae et fastidium, ob quod S. Augustinus iam, ut notât Baronius,10) eos vehementer increpa-bat, qui querebantur de prolixitate Missarum. Plu-rimi profecto numerantur, qui pietate insignes gra-viter animo commoventur, gemunt, ex imo cordis suspirant, videntes pretiosissimum hoc Ecclesiae a divino eius Sponso creditum depositum tam inde-vote, irreverenter et tanta celeritate peragi, perinde ac si, ut loquitur Gobat1 1) esset a tergo, qui scutica urgeret. Quare etiam omnes pii et cordati fideles nihil ardentius optant, quam ut sancta sancte tra-ctentur, nec, si fieri potest, aliorum Sacerdotum
6) L. 1. c. 6. — 7) Mysteria et sensus mystici Sacrifi-jcii. — 8) L. cit. - 9) L. cit. — 10) Ad an. 418. — " ) T h e o l . exper. tract. 3.
Missam audiunt, quam eorum, qui se fideles Eccle-siae Ministros eo etiam exhibent, qui in sacra acti-one omnia et singula, prout praescripta sunt, de-centi gravitate et exacta religiositate peragunt. Imo vel ipsi increduli veneratione prosequuntur Sacerdo-tem ea, qua par est gravitate ac pietate, sacris ope-rantem. De S. Basilio legimus,12) quod tanta disci-plina peregerit divina officia, ut ipsorum conspectu stupefactus et territus Imperator Valens, omnium Catholicorum Episcoporum crudelissimus ob Arii haeresirn persecutor, hunc fere solum non vexave-rit, sed summe fuerit veneratus. (Folyt, köv.)
Hadseregünk tábori püspökének főpásztori szózata.*) A es. kir. hadsereg és cs. kir. tengerészet özszes kath. hívőinek
Üdvöt és áldást az Urban !
A legnagyobb keresztény ünnepek egyike vezérelt minket az uj év küszöbén át. Jézus Krisztus isteni Megvál-tónk születésének ünnepe, mely egyszersmind először ünne-peltetett általunk, s a dicskoszoruzott hadsereg által nyilvános egyházi pompával Bosnia és Herczegovina keresztény la-kói közt. Örömtel ten hangoztatták velünk együtt ezek a meny-nyei seregek karácsonyi énekét: „Dicsőség a magasságban Istennek s dicsőség a földön a jóakaratú embereknek!"
Ezen mennyei békét, melyet nem adhat a világ, de melyet a Megváltó mindenkinek megád, ki Öt szivébe fo-gadja, Ö szerezte meg számunkra a legnehezebb küzdelem-ben, melyet érettünk szenvedésének és halálának nagy heté-ben vívott, a legdicsőbb győzelemheté-ben, melyet érettünk ara-tott dicsteljes föltámadásának napján.
A nagyhét, a húsvéti szent ünnepek várnak immár reánk. Ezen nagy héten, szenvedésének előestéjén rendelte Urunk és Megváltónk a szentségek legszentebbikét, hogy Önmagát nyújtsa nekünk, szenvedésének és halálának örö-kös omlékére, lelkiismeretünk szellemi táplálására s erősíté-sére. — Húsvét ünnepén pedig a sírjából dicsőségesen feltá-madott Üdvözítő a bűnbánat szentségét rendelte, hogy kö-zölje velünk békéjét, bűneink bocsánatának kimondása által.
Ugyanazért a katholika anyaszentegyház, isteni alapi-tójának meghagyása szerint, minden hivőt hí, hogy a hús-véti időben a bűnbánat szentségéhez és az oltári szentség-hez méltóképen járuljon. A keresztény harezfi is örömmel en-ged ezen hívásnak, és pedig annál inkább, minél komolyabban inti és kötelezi őt hivatása, hogy mindig készen álljon ke-resztény, hősi halálra, kibékülve és egyesülve Istenével, Megváltójával.
A húsvéti szentségeknek ezen méltó vételéhez előké-szítő idő a nagyböjt, mely magának az Urnák negyvennapi imában és nélkülözésben töltött előkészülete által, s az Ö példájára a kath. egyház általános böjti parancsa által van szentesítve.
A harezosnak helyzete már magában is szigorú
önmeg-13) In vita eius a S. Amphilochio scripta.
*) Becses kézből kaptuk e lelkes szózat magyar fordítását s &
legszívesebben közöljük, hogy nagytekintetü olvasó közönségünk lássa, mily apostoli buzgalom virraszt hadseregünk vallásossága felett. SE.
141 tagadásnak, áldozatkész nélkülözésnék helyzete — s a kö-zelmúlt napok a legnagyobb hadi fáradalmak elviselésében, legyőzésében tanusitott hősies bátorságnak nevében adták is fényes bizonyitványát.
Miért is, ő szentsége, X I I I . Leo pápa, méltányolván a nagy áldozatokat s nehézségeket, melyek a katonai kötel-mek teljesítésével egybekötvék, méltányolván egyszersmind állásuknak s az időnek különös viszonyait, melyek az egy-házi böjt parancsának szigorúbb megtartását megnehezítik, kérésemre a cs. k. tengerészet összes kath. hívei számára a böjti parancsra nézve lényeges könnyítést kegyesen enge-délyezett.
V a j h a az összes hivők mennél számosabban vegyenek részt a húsvéti sz. ájtatosságban. A szent atyának, ki épen e napokban trónraléptének évfordulója alkalmából általános jubilaeumot hirdetett, melynek tartalma és feltételei legkö-zelebb fognak közöltetni, — a szent atyának rendkívüli meg-hívása is int bennünket erre. Az U r szól hozzánk: „Kelle-mes időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján meg-segítelek téged. íme most van a kellemes idő, íme most az üdvösség napja."
Az U r békéje legyen mindnyájunkkal. Amen.
Bécs, február 19. 1879.
Dr. Gruscha Antal, s. k.
carrhei püspök i. p. i. apostoli tábori-helynök.
A kereszt-uti ájtatosságra vonatkozólag
mult számunkban közlött határozatnak a I I I . pontra szóló feleletéből kitűnik, hogy a convalidatio nem általános, ha-nem csak az episcopus orator-nak szól; a miből az követke-zik, hogy ha más helyeken is volnának ily keresztutak, azok számára szintén kikérendő a sanatio, vagy u j keresztút felál-lításáról kellene gondoskodni. Fölemlittetett ugyan az e hatá-rozatot megelőző észrevételekben, hogy el vannak ugyan látva a kérdéses keresztutak fakeresztekkel, hogy a fake-resztek meg vannak áldva, és nincsenek ugy elhelyezve, hogy semmikép sem l á t h a t ó k : „Quoad statíones, de qui-bus quaestio fit, observandum tamen est, quod cruces li-gneae riteque benedictae non desunt, neque caeterum absolute ac penitus invisibiles s u n t ; dicitur enim non posse videri a coram adstantibus, quod quidem non excludit, ut videri sal-tem queant ab iis, qui a latere crucium adsunt." A mint azonban a I l - r a adott feleletből kitűnik, a sz. congregatio bibornokai ez okoskodást el nem fogadták. Hogy miért kell a kereszteknek fából lenniök, ami sub poena nullitatis egye-düli feltétele a búcsúknak és áldásoknak, a votum consulto-rum-ban mondatik ki, h o g y : a keresztfán találtuk üdvün-ket, s azért énekel az egyház nagypénteken: „íme a ke-reszt fája, melyen a világ üdve f ü g g ö t t ! " Hasonló utasítást, a mi a keresztutak convalidátioját illeti, adott már 1838. jun.
20. X V I . Gergely pápa a cambrai-i érseknek. I t t az egyes állomási képeken hiányoztak a keresztek. (L. Princiv., De-creta auth. n. 474.)
A keresztúti búcsúkra vonatkozólag kiemeljük még azt, a mit Lucius Ferraris ( P r . Biblioth. ad verb. I n d u l g . art. 5. n. 8.) fölhoz: „In ecclesias. sepulcri,ubi D. N. I. Chr.
triduo jacuit, est indulgentiaplen. In loco ubi inventa fűit crux dominica una cum clavis, quibus in illa fűit confixus,
est indulgentia plenaria. I n domo Pilati, ubi Dominus no-ster fűit flagellatus et spinis coronatns ac morti adiudicatus, est indulgentia plenaria. In monte Calvario, ubi Christus crucifixus est, indulgentia plenaria. U b i f ű i t super vestem Christi missa sors, sunt septem anni et totidem quadrage-nae. Item in loco ubi angariaverunt Simonéin Cyreuaeum, ut portaret crucem Christi, sunt septem anni et septem quadra-genae. In loco ubi Dominus conversus et ad inulieres lamen-tantes super eum d i x i t : „Nolite flere super me", sunt septem anni et septem quadragenae. In loco, qui dicitur spasmus B. Virginis, ubi videns Christum bajulantem cecidit velut mortua, sunt etiam septem anni et totidem quadragenae." E búcsúkat a római pápák, különösen X I I . Kelemen 1731.
jan. 16. (Exponi nobis) mindazoknak engedélyezték, kik a ferenczrendiek által fölállított keresztutakat ájtatosan láto-gatják. A képeknek azonban keresztekkel és pedig, a m i n t a legújabb határozatból kitűnik, megáldott fakeresztekkel kell ellátva lenniök.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , febr. 28. Jelentés a közoktatás állapotáról.
— A vallás- és közoktatásügyi minisztérium egy vaskos kötetben kiadta jelentését a magyarországi közoktatás álla-potáról. Ez már az ily nemű jelentések közt a hetedik, és
— A vallás- és közoktatásügyi minisztérium egy vaskos kötetben kiadta jelentését a magyarországi közoktatás álla-potáról. Ez már az ily nemű jelentések közt a hetedik, és