\
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT
MDCCCLXXIX.
E L S Ő F É L É V .
J f ^
KIADÓ-TULAJDONOS S FELELŐS SZERKESZTŐ
B R E Z N A Y B É L A ,
j S s z T E R G O M - j ^ O M E G Y E I y & L D O Z Á R , j ^ I T T U D O R , K . M . T U D . ^ G Y E T E M I j ^ Y . R . J a n Á R .
mi •
iFŐT" c • í L
BIJD APEST, 1879.
NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, MUZEUM-KÖRUT 10. SZ.
TARTALOM-JEGYZÉK
a „Religio" 1879. I. félévi folyamához.
Önálló czikkek s értekezések.
Isteni gondviselés intézi az emberek, nemzetek, országok és birodalmak sorsát. 1, 2, 3, 4. sz.
Az egyház és állam közti viszony tisztán természeti szem- pontból. 1, 2, 3, 4, 5.
Az ,arany international'. 1.
Sz. Jeromos levele Heliodorhoz. (Műford.) 2, 3, 4, 5, 6.
A szent írás tana az örök büntetésekről. 6, 7, 8.
Vallástanítás a katli. algymnasiumokban. 7, 8.
Szent-István-Társulat. 7, 15, 25, 33.
Sz. Zakariás pápasága és a pápák világi fejedelemségének eredete. 8, 9.
Az ihletés (inspiratio). Sz. irási tanulni. 9, 10.
Bossuet egyházi szónoklatának jellemvonásai. 9, 10, 11, 12, 13, 14,17,21, 24, 27, 28.
Havi szemle. 10, 11, 27, 36, 45.
Az általános és független morál. 11, 12, 13, 14, 15.
I X . Pius halála évfordulóján. 12.
A lelkipásztorság köréből. 12, 13.
A székeskáptalanok egyházi jelentősége azok eredete alap- ján. 13, 14, 15, 16.
Ad primum electionis anniversarium diem SS. D. Leonis P. P. X I I I . 15.
Qua pietate, religione ac reverentia S. Missae sacrificium celebrare oporteat. (Litt, quadrag. Em. ac R. D. Card. J .
Simor) 15, 16, 17, 18, 19, 20.
A ,Religio' felirata a kath. publicisták által X I I I . Leo pápa trónraléptének első évfordulója alkalmából rendezett hó- dolati ünnepélyre. 17.
Szent-László-Társulat. 17, 27.
X I I I . Leo pápa beszéde a világ összes kath. publicistáihoz.18.
Hadseregünk tábori püspökének főpásztori szózata. 18.
A ,Religio' képviselője a kath. publicisták február 22-kén tartott hódolati világünnepélyéről. 19.
Megeskedtethető-e nősülési engedély nélkül az, ki magát a sorozás alól végkép kivonta? 19.
Még egy szó az algymnasiumi vallástanitáshoz. 20.
Egy üdvös határozat. 20.
A szent könyvek isteni ihletéséről. 21, 22, 23.
De peculio ecclesiastico et de eius usu canonico. (Litt, qua- drag. Exc. ac R. D. AE. Jos. Samassa.) 21, 22, 23, 24, 25.
Indicium a Summo Pontifice iubilaeum promulgandum et qualiter celebrandum. (Instructio Em. ac R. Card. J . Si- mor.) 22, 23.
Szentszékeink és egyházunk autonomiája. 22, 23.
Az országos csapás sulyja alatt. 23.
Miként vélekedik a nagyvárosi közönség a polgári házas- ságról ? 25, 26.
A szatmári egyházmegye főpásztorának nagyböjti körleve- léből. 26, 27, 28.
A keresztre feszitett Jézus tisztelete. 26.
Hosanna Dávid Fiának ! 28.
Aquinói sz. Tamás megtalált levele. 28.
Az utolsóvacsorai lábmosásról, 29, 30.
A társadalmi bajok. (O mga a pannonh. főapát ur főp. kör- leveléből). 29, 30.
Jézus szenvedéseinek tisztelete. 29.
A legnagyobb világtörténelmi korszak. 31, 32.
A franczia katholikusok hősi szabadságkarcza. 31.
Perraud, autuni püspök nyilt levele egy világi férfiúhoz.
31, 32, 33.
Az uzsora. 32.
Lessius tanitmánya a sz. könyvek isteni ihletéséről. 33, 34.
Az egyházi szónok és a minta. 35.
A X I X . század vezércsillaga. 35, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50. 51, 52.
Quid utilitatis praedicationi sacrae conférât D. Angelici S.
Thom. Aquinatis scriptorum meditatio. 36, 37, 38.
Hozzászólás a vallásoktatáshoz. 36.
A magántulajdon a ker. hit tanitása szerint és a socialis- mus. 37, 38.
Az uj magyar bibornok (1879. april. 12.). 39.
Eo-y csendben működő társulat és annak alapitója. 39,40,41.
Válasz ,Lessius tanitmánya a sz. könyvek isteni ihletéséről' czimü czikkre. 40.
Komoly szó a jegyesek vizsgálatáról. 42, 43, 44.
A bold. Szűz Mária tisztelete. 42, 43.
A bucsu nemei. 44.
Az egyházmegyei zsinatról. 46, 47, 48, 49, 50.
Szerény indítvány az isteni Sziv ünnepére. 47.
A mise-imádságok sorrendje sz. Péter és Pál apostolok ün- nepén. 48.
Egy házasságügyi kérdés. 50, 51.
A lelkipásztorság köréből. 52.
Egyházi okmánytár.
Litterae encyclicae Leonis P. P. X I I I . de Socialis. Com- munis. et Nihilistis. 5, 6.
De obulis S. Petri, seu symbolis S. Sedi Apostolicae confe- rendis. Ex litt, encycl. E. ac R. D. Card. J . Simor. 6, 7.
Litterae apostolicae S. D. N. Leonis P. P. X I I I . de iubi- laeo. 16.
A keresztúti ájtatosságra vonatkozólag. 17, 18.
Decret. S. Congr. Indulg. de iubil. et SS. Rituum. in J a - ciensi. 19.
Főm. s főt. Simor János beszéde, melylyel a Sz.-István- Társulat közgyűlését márczius 20-án megnyitotta. 24.
Declarationes S. Poenitentiariae de quibusdam Jubilaei conditionibus. 27.
Magyarország összes kath. híveinek és papságának kegyel- mes főpásztoraink által tolmácsolt hódoló üdvkivánata a fels. kir. pár ezüstmenyegzőjén. 34.
S. D. N. Leonis P.P. X I I I . Allocutio d. 28. febr. habita. 34.
Simor János bib. herczegprimás ő emja beszéde a ferencz- városi templomszentelésen. 35.
Decretum S. Rit. Congr. de scriptis, quae sanctorum cano- nizationem respiciunt. 39.
Decretum S. Rit. Congr. de sepulturis in dieb. 1. Marci et rogationum vei in vigilia Pentec. 40.
S- D. N. Leonis P. P. X I I I . Allocutio ad Cardin, die 12.
Maii. 41.
Fm. Haynald Lajos bib.-érsek felsőházi beszéde a rendőri tvjavaslat tárgyalása alkalmából. 48.
Ft. Schlauch L. püspök beszéde ugyanazon tárgyban. 48.
E g y h á z i t u d ó s í t á s o k .
1) Magyarország.
Hahón >/béli apátság. Hármas ünnepély, 49.
Beszterczebánya, A beszterczebányai katholikus egy- házi zene-egylet, 19.
Budapest. Újév napján, 1. — ,Quicl faciamus nos?' Egy lap a ,holt kéz-történetéből, 2. — A liberálisok félelme, 3.
— X I I I . Leo levele a kölni érsekhez és a ,P. Lloyd, 4, 5.
— O szentségének körieve korunk bajai ellen, 6. — A pápa körirata és a fejedelmek, 7. — A jogi tanulmányok reformja, 8. — A fővárosi socialisták, 9. —• Még egyszer a socialista gyűlés, 10. — A katholicismus és a nemzetek szabadsága, 11. — Közösiskolás boldogság, 12. — Predi- káczió-e vagy mise? 13. — Pium desiderium, 14. — Egy érdekes nyilatkozat, 15. — A népszerű pápa, 16. — Ka- tholicismus, protestantismus és socialismus, 17. — Jelen- tés a közoktatás állapotáról, 18. — A liberális (?) pápa, 19. — Ugrón Gábor phantasiája, 20. — A ,Nemzeti Hír- lap' római levele, 21. — Katholicismus és Patriotismus, 22. — A nemzet catastrophája, 23. — A Sz. István-Tár- sulat nagygyűlése, 24. — Az alsóház ülése márcz. 17-én, 24, 25. — A kath. clerus védelme az országházban, 24. — O emiuentiája megnyitó beszéde a Szent-István-Társulat nagygyűlésén, 26, 27. — A katholikus alapok és alapít- ványok, 28. — Az ,ecclesia militans', 29. — A forrada- lom és az egyház tanitása, 30. — A kereszt és az iskola, 31. — A franczia ,kulturharcz', 32. — Az uj ferenczvá- rosi templom, 33. — Prédikáczió a liberális sajtó részére, 33. — Az országos jellegű ferenczvárosi templomszente- lés, 34. — Atyafiságos osztozkodás, 34. — Szerzeteseink védelmére, 35. — A szerecsen mossa magát. 36. — Szép és lélekemelő ünnepélyről, 36. — A magyar nyelv és papnöveldéink, 37. — A latin s magyar nyelv és papne- velő intézeteink, 38. — Még egyszer a nyelvi vita az or- szágházban, 38. — Molnár Aladár védelme, 39. — A rendőri törvényjavaslat, 40. — A magyar nyelv kötelező oktatása, vallási és nemzetiségi szempontból, 41. — Dog- ma nélküli vallásosság, 42. — „A franczia válság", 43. — A budapesti központi növendékpapság magyar egyház- irodalmi iskolájának alapitási ünnepélye, 43. — Ameri- kai rendszer, 44. — A központi papneveidei növendék- papság m. e. irodalmi iskolájának szelleméről és irányá- ról, 44. — A rendőri büntető codex tárgyalása, 45. — A franczia köztársaság és a ,Pester Lloyd', 46. — Pontoza- tok a felekezeti közép és felső iskolák iránti legfőbb fel- ügyeleti jog gyakorlásának módjáról, 47. — Miniszteria- lis pontozatok, 48. — Alea iacta est, 49. — Fővárosi pár- beszéd, 50. — Hogy igazolja a ,Pester Lloyd' a ,Reli- gió'-t, 51. — Egy elfogulatlan protestáns nyilatkozat, 52.
Eger. Elnöki beszéd, 46.
Esztergom. O eminentiája szózata a kölni érsekhez inté- zett pápai levél alkalmából, 10.— Pápai levél és áldás, 17.
Cr gor. Főpásztori szózat a hivekhez és intézkedés a péter- fillér ügyében, 7.
Kalocsa. A pápai küldött megbízatásának ünnepélyes teljesítése, 41.
Nagyvárad. Pável M. nagyváradi g. sz. kath. püspök ur ünnepélyes székfoglalása, 50.
Itáczkeve. Hódolat és tisztelgés az uj főpásztor előtt, 20.
Rozsnyó. Karácsonyi ajándék, 1. — Főpásztori szózat a péterfillérek ügyében, 21. — A sz. Sziv temploma, 50.
Szatmár. Főpásztori jótékonyság, 16. — Ünnepi hírek, 32. — Tavaszi bérma-ut, 47.
Szeged. A Szegedet ért csapás, 30.
Székesfehérvár. Mgs és főt. Pauer János püspök ur székfoglalása, 35. — Az uj főpásztor székfoglaló beszéde, 37, 38. 39, 40.
Szepesvárallt/a. Főpásztori szózat a péterfillérek ügyé- ben, 18.
Szombathely. Főpásztori szózat az uj év alkalmából, 13.
Vácz. Főpásztori körlevél az iskolalátogatás ügyében, 15.
«• » Báró Eötvös József szobra előtt. (Utógondolatok a leleplezési ünnepélyhez.) 45.
2) Külföld.
Amerika. Az északamerikai egyházpolitikai állapotok árnyoldalai a kath. egyházra nézve, 5, 6, 8, 9.
Angolország. A közoktatás szabadságát illető eszmék és intézmények állása, 41, 42.
Bajorország. A ,B. Vaterland' ügye, 39.
Bécs. Misiin emléke, 1, 2. — Conservativ áramlat, 28. — A fogadalmi templom felszentelési ünnepélyéről, 35. — Mgr Zichy Ferencz gróf, pápai kamarás ur latin beszéde ő Felsége előtt, 45.
Belgium. A ,minta-alkotmányu állam' kulturharcza, 7. — Hogyan teszi a modern alkotmányosság minta-hazájában tönkre az alkotmányos szabadságot a szabadelvüség, 18.
— Közimák a vallástalan iskolák veszélyei ellen, 20. — A A .katholicismus sírásója', 22. — A kulturharczos iskolai tvjavaslat, 47.
Berlin. A kulturharcz által okozott károk számokban, 4.
— Windhorst kettős beszéde, 6. — Májunké a marpin- geni perről, 25.
Bruxelles. Belga kulturharcz, 31.
Bukarest. A kath. egyház Romániában, különösen Oláh- országban és északi Bulgáriában, 12, 13.
Egyesült-Államok. A felekezetlen iskola gyümölcsei, 20.
Francziaország. Freppel angersi püspök főpásztori kör- levele a socialis kérdésről, 13, 14. — Hiteles jelentés Gui- bert bibornok és Grévy elnök találkozásáról, 29. — „Ül- dözzetek !", 37. — Mrg Freppel angersi püspök észrevé-
telei, 51, 52.
Genf. Katholikus proclamatio. 29.
I r / i o n . Clericalismus-e a kath. tanügy? 17.
Jeruzsálem. A zsidók és Palaestina, 33.
Konstantinápoly. A bolgár egyházi kérdés, 15.
Krakó. Az uj püspök előéletéből, 46.
Eondon. Angolország egyik legnagyobb celebritása, 18.
Münster. Németország legtudósabb katholikus biblicis- tája meghalt, 48.
Németország. A marpingeni pör, 24.— A császári arany- menyegző, 51.
New-York. Az uj székesegyház fölszentelése, 51.
Orosz-Eengyelország. Plater gróf nyilatkozata a len- gyelországi katholikusok russificatiójáról, 9. — A Szibé- riába száműzött kath. papok ügyében, 22.
Paris. Egy lap Francziaország egyházi és állami történel- méből, 4. — A franczia kulturharcz, 25. — Néhány érde- kes részlet Marie-Bernard nővér utolsó pillanataiból, 36.
Poroszország. A protestantismus Rómája, 40.
Prága. A kath. ressource tizévi fennállásának ünneplése, 23. — Nepomuki szent János szentté avatásának száza- dos ünnepe, 32, 33, 34.
Róma. A szent atya beszédei, 1. — A sz. Collegium tisz- telgése, 2. — A szent atya levele Melchers kölni érsek- hez, 3. — Mi a valódi tényállás? 8. — Az encyclica ha- tása és a sz. szék magatartása, 12. — A kath. publicisták hódolatáról, 18. — Nina bibornok leveléről, 19. — A ka- tholikus hírlapírókhoz intézett pápai beszéd hatása, 21.—
Svaviter et fortiter, 23. — A Vatikán és Oroszország, 26.
— Az igazi és az ál-katholikus pártalakulásról, 27. — X I I I . Leo pápa levele, 30, 31. — Örvendetes hírek, 36.
— Newman bibornok beszéde, 42, 43. — Kettős merény- let a jog és tulajdon ellen, 47. — X I I I . Leo pápa levele a turini, vercellii és genuai egyháztartományok főpásztorai- hoz, 49. — X I I I . Leo pápa bölcsészeti akadémián elnö- költ, 49. — Newman bibornok és Döllinger, 50.
Santiago de Compostella. Sz. Jakab apostol sírjának feltalálása, 15.
Spantjolorszát/. Sz. Jakab apostol sírjának megtalálá- sáról, 27. 28. '
Svajcz. Az ó-katliolicismus hanyatlásban, 19. — A genfi és jurai katholikusok helyzeté, 22.
*
hez, 10, 11.
I r o d a l o m . Wivthmüller. Über das Sittengesetz, 1, 2.
Grimouard de Saint-Laurent. Manuel de l'art chrétien, 3, 4.
S. Thomae Aquinatis Summae de verit. cath. fidei contra gentiles ed. Vccelli, 6, 7, 8, 9, 11.
Vertrauliche Briefe an Graf Harry von Arnim. Von Min- ranov, 12.
Zsassltovszky lerenez és Endre, Funebrale, 13.
Dr. Angyal János. Alighieri Dante Divina Commediája, (Ford.) 15.
Frans Schulte. Gesch. der ersten sieben Jahren des preuszi- schen Culturkarapfes, 17.
Mgr Janiszewszky. Histoire de la persécution de l'église ca- tholique en Prusse, 18.
Dupanloup. Lettres sur l'éducation des filles et sur les étu- des qui conviennent aux femmes dans le monde, 19, 20 21.
Jul. Ouy. La Philothée de S. François de Sales, vie de Ma- dame de Chasmoisy, 22, 23.
Bolanden. Die Bartholomäusnacht, 23.
C. M. Jovene. Theologicae facultatis in catholica Parisiensi Universitate auspicalis Oratio, 24.
Hergenrötlier. Abriss der Papstgesch. 25.
Füssy. I X . Pius pápasága, II. rész. 26.
Mair. Az oktatásszabadság. Ford. a közp. növp. m. e. i. i., 29.
Simar. A babona. Ford. ugyanaz, 29.
Lonkay. Az én első római utam és vatikáni zarándoklatom.
1877-ben, 30.
B. Ketteier. Briefe von und an W. E. Freih. v. Ketteler, 31.
Keletéri. Gyakorlati hitelemzések a római kath. népiskolák I. osztályában, 32.
Dr. Csősz. A kegyes-tanitó rendiek Nyitrán, 35.
Zwerger. A legszebb erény és a legundokabb vétek, 37.
Hettinger. Die Theologie der göttl. Komödie des Dante Aligh.
in ihren Grundsätzen, 38.
Bépászky. Altalános dogmatika, I. k. 2. r. 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45.
de Falloux. L'évêque d' Orléans, 39.
P. Nilles s. J . Kalendarium inanuale utriusque Ecclesiae Orientalis et Occidentalis, 46, 47, 48.
Card. Gioach. Pecci, XIII. Leo pápa, Scelta di atti episco- pali del. Card. Gioach. Pecci Arciv. Yescovo di Peru- gia stb. 50.
Jedlicska. Társadalmi testvérharcz a modern jogállam s a kath. egyház között, 51.
Schmid. Untersuchungen über den letzten Gewiszheitsgrund des Ofienbarungsglaubens, 52.
Hivatalos közlemények, pályázati hirdetések, könyojelentések, előfizetési felhívások, vegyesek stb.
R E L I G I O .
"ÄtP
6 te
<?M«gjelenik e lap heten-v killt kétszer : : : szerdán és szombaton.;
; Előfizetési dij : :
; félévre helyben s posta- ; küldéssel 5 frt. ;
: Szerkesztői lakás-. Buda- ; f t
| £ £ a r s ! KATH. E G Y H A Z T S IRODALMI F 0 L Y 0 I R A T .
^ demény czimzendö. ^
ó^ vS<A HARMINCZNYOLCZADIK ÉVFOLYAM.
«k£>£^
G!
^Előfizethetni minden kir.y postahivatalnál ; í Budapesten a szerkesztő-
! nél, és Kocsi Sándor
; nyomdaiirodájában,mu-
; zeum-körut 10. sz. alatt, ; i hova a netaláni reclama- \ j tiókis, bérmentes nyitott ;
levélben, intézendők. ^
-36%,
I
Budapesten, január 1.
1 .I. Félév, 1879.
TARTALOM : Isteni gondviselés intézi az emberek, a nemzetek, országok és birodalmak sorsát. — Az egyház és állam közti viszony tisztán természeti szemponból. — Az ,arany' international. — Egyházi tudósitások : Budapest. IJjév napján.
Rozsnyó. Karácsonyi ajándék. Bécs. Misiin emléke. Róma. A szent atya beszédei. — Irodalom : Az erkölcsi törvényről.
Vegyesek.
Isteni gondviselés
intézi az emberek, nemzetek, országok és birodalmak sorsát.
Ismét itt v a g y u n k t. olvasóink előtt, egy évvel közelebb az örökkévalósághoz, egy évvel éretteb- bek a h a l á l r a . Á t l é p t ü k Isten jóvoltából azon r ö v i d pillanatot, melyre a lefolyt év oly sokáig, ti- zenkét hónapig, ötvenkét hétig, háromszáz h a t v a n ö t n a p i g s ki t u d n á h a m a r megmondani, h á n y ezer perczig, — egy egész hosszú évig készült. E g y perez alatt, m i g az óra Sylvester éjjén, kiszabott lassúság- gal, az éjféli tizenkettőt elverte, vége lett egy egész hosszu-hosszu esztendőnek. Sötétben kezdődött az év, sötétben végződik, — éjfélkor. Az ember alszik, m i d ő n felette az ó év szárnyait u t o l j á r a csattog- t a t j a . Ö n t u d a t l a n állapotban lépünk be egyik évből a másikba Illik-e ez öntudatos szellemhez? Nem k u t a t j u k . Azt hisszük, legalább is nem egészen. A kik az ó évet a l u d v a végzik, azok az u j a t is a l u d v a kezdik. Egyik öntudatlanságból, egyik sötétségből a másikba lépnek. „ S i m u l obdormierunt, nec resur- g e n t .u l) Alszunk tehát, midőn ébren illenék, sőt kel- lene lenni, alszunk, pedig irva vagyon, hogy ébren legyünk : „Vigilate itaque, quia nescitis diem, ne- que h o r a m ; "2) „quia nescitis qua hora Dominus vester v e n t u r u s s i t .u 3) Öntudatos szellemi méltósá- gunkhoz képest legalább azt illik tennünk, mit az Énekek Énekében a jegyes tesz : „Ego dormio, et cor meum vigilat."4)
„Melior est sapientia quam v i r e s - , m o n d j a a bölcseség könyve,5) — a mi m a g y a r u l is közmon- dásban hangzik : Többet észszel m i n t erővel ! A ki az ó évet u j évvel felváltó éjt ugy alussza át, m i n t bölcs Salamon jegyese a l u d t a éjjeleit, hogy szive,
3) Matth. 24 ;
») Isai. 4 3 ; 17. — 2) Matth. 25; 13.
42. - «) Cant. 5 ; 2. — •) Sap. 6 ; 1.
álmában is, virraszt a bölcseségért : az n y u g a l o m - mal alhatik, az elmondhatja a zsoltárossal : I n pace in idipsum dormiam et requiescam;6) mert „ q u i vigilaverit p r o p t e r illám (sapientiam), cito securus erit.i í 7) D e m i b e n áll ezen bölcseség, mely ál- m a i n k a t is mennyei boldog hazánk dicsőségének sugaraival aranyozza meg ? . . . Kezdjük elülről. „Ini- t i u m sapientiae timor Domini."8) Az a meggyőző- dés, hogy sorsunk az idők Ura s Istenének kezében van, hogy, — midőn é l t ü n k napjai m i n t a vizek le- folynak, s mint az árnyék, eltűnnek, — az ő min- denható keze t a r t fenn a megsemmisülés sötét ör- vénye fölött s az ő gondviselő intézkedése, mely nélkül egy h a j u n k s z á l a sem eshetik el, vezérli lép- teinket az örökkévalóság felé, — ez a meggyőző- dés, az a t u d a t , hogy a k á r élünk, akár halunk, Isten kezében, Isten m i n d e n h a t ó h a t a l m a a l a t t v a g y u n k , — ez a bölcseség kezdete. Nemo enim n o s t r u m sibi vi- vit, et nemo sibi m o r i t u r . Sive eniin vivimus, Do- mino vivimus ; sive m o r i m u r , Domino m o r i m u r . Sive ergo vivimus, sive morimur, Dimini sumus.9)
Az isteni gondviselés az emberi t u d á s és hit egén fényesen ragyog, mint a nap. Hite a keresz- ténység d o g m á j a ; t u d a t a az emberi ész, az emberi élet, az emberiség történetének egyik sarkalatos elve. Dogma, azaz szilárd mint a szikla s m e g d ö n t -O
> O h e t l e n k i n y i l a t k o z t a t o t t i g a z s á g az isteni g o n d v i s e -
lésben v a l ó hit, m e r t a d e p o s i t u m fidei f o r r á s a i b a n v i l á g o s a n b e n n f o g l a l t a t i k s az egyház k o r u n k deis- t á i ellen a v a t i k á n i z s i n a t o n h a t á r o z o t t a n k i m o n d t a m i n t h i t e z i k k e l y t . „ U n i v e r s a q u a e c o n d i d i t Deus P r o v i d e n t i a sua t u e t u r a t q u e g u b e r n a t ., 0)
Istennek gondviselése kiterjed mindenre. „At- t i n g i t a fine usque ad finem fortiter, et disponit
6) Psalm. 4 ; 9. — 7) Sap. 6 ; 16. — e) Eccli. 1 ; 16. —
9) Rom. 14; 7, 8. — 10) Constit. Dei Filius, c. 1.
1
2 omnia suaviter."1 1) Ez az egyetemes gondviselés-, mely- ről irva vagyon: „Non est alius Deus quam tu, cui
cura est de omnibus,"12) „ E t non est ulla creatura invisibilis in conspectu eius, omnia autein nuda et aperta sunt oculis eius."1 3) Ez a mindentudó, min- denütt jelenlevő, mindenütt jogokkal és kötelessé- gekkel uralkodó gondviselés, nincs és nem volt soha inyére az emberi büszkeségnek. Cicero korában épen oly határozottan tiltakozott ellene a ,test bölcse- sége', mint napjainkban. „Imposuistis cervicibus nostris,igy szól a kifogás, sempiternumDeum, quem noctes et dies timeremus. Quis non timeat omnia providentem et cogitantem, et omnia ad se perti- nere putantem, curiosum et plenum negotii Deum.u
Nagyon természetesen ! Hogy is ne kelljen félni Is- tentől, ki mindent lát, minden bünt b ü n t e t ? . . . Hogy a ,test bölcsesége' aggály nélkül elfojthassa az igazi bölcseséget,melynek kezdete az U r f é l e l m e : szükségképen tagadnia kell az isteni gondviselést.
Hogy teljesen szabadon érezze m a g á t a szenvedély;
hogy fölöslegesnek látszék bebizonyulni minden val- lás : tagadni kell az isteni gondviselést. Lactantius Epicurról szólván, ezt irja róla : „Cum Providentiam sustulit, etiam Deum negavit esse,.. alterum enim sine altero nec esse prorsus, nec intelligi potest."1 4) .,Si non praesidet Providentia rebus humanis, úgy- mond sz. Ágoston, nihil de religione satagendum."1 5) Az atheismusnak mindenkor kedvencz themája volt az isteni gondviselés tagadása. „Qui Providentiam esse non putat, révéra atheum se probat."1 6) Vagy, vagy — tehát. Vagy viselni kell az atheismus bélye- gét a homlokon, vagy m e g k e l l hajolni az isteni gond- viselés előtt. A ki az előbbire vállalkozik, annak vaknak kell lenni, mert az isteni gondviselés léte oly világos mint a nap. Csak oktalan ember mond- h a t j a : nincs Isten s a világ magától lett. Vagy el kell tehát ismerni az Isten által történt teremtést, vagy a bölcseség templomának küszöbére az együ- gyű tudatlanságot kell oda állitani egy felelet nél- küli, néma, örök kérdés alakjában. Más alternativa tisztességgel nem lehetséges ; mert azon kérdésre, honnan van a világ azt felelni : nem tudom, habár
nem valami dicső, de legalább tisztes eljárás, mert van benne alanyi igazság, és mert olyat mond, a mi mellett az igazi tudomány más téren lehetséges ; ha azonban valaki azt feleli, hogy a világ önmagától lett, az ne beszéljen tudományról, mert a tudomány
ïï) Sap. 8 ; 1. — » ) Sap. 12 ; 13. - 13) Hebr. 4 ; 13. —
14) De ira Dei, c. 9. — 15) De utilitate credeirdi, c. 16. —
15) Clem, Alex., Strom. 1. 6.
alapjait forgatja fel e képtelen állításával ; megta- g a d j a a kielégítő ok-elvét s a bölcseség templomá- nak küszöbére nem az együgyü tudatlanságot, ha- nem tudákosság alakjában magát a megtestesült ostobaságot állítja. Miként Memnon szobra, ha rá- sütött a nap, hangokat adott magából s hirdette a nap sugarainak hatását : épen ugy a világ is, egye- temesen, és minden legcsekélyebb alkatrészeivel, lé- nyeivel együtt, mint a napra forgó folytonosan a nap felé fordulva, szakadatlanul hirdeti : „Quoniam Ipse fecit nos et non ipsi n o s . "1 7) . . . „Et. dixi omni- bus iis, igy szól sz. Ágoston, quae circumstant fores carnis meae: Dixistismihi deDeo meo. quod vos non estis Deus ; dicite mihi de illo aliquid. Et exclama- verunt voce m a g n a : Ipse fecit nos. Ps. 99, 3."18)
De ha igy, az egész világ által hirdetett, meg- dönthetlen tény a teremtés : az isteni gondviselés tényleges valósága egy hajszálnyival sem áll u t á n a ; hiszen ez nem egyéb, mint folytatása a teremtés- nek.19) A teremtett lények, a mint soha sem jöhet- tek volna a semmiségből önmaguktól létre, épen ugy egy perczig sem állhatnának meg a létben tel- jesen függetlenül Istentől. A világ az által, hogy
meg lett teremtve, nem szűnt meg egyedüli létokát Istenben birni. A mindenség folytonos létezésének folytonos oka, vagyis fenntartója tehát Isten. Sz. Ta- más ez igazságot következő képpel teszi kézzelfog- hatóvá. Valamint a levegő, midőn nappal van, min- den pillanatban a naptól kapja a világosságot, ugy, hogy mihelyt a nap megszűnnék világítani, a föld rögtön elvesztené a világosságot: épen igy, a te- remtmények minden pillanatban Istentől bírják a létet; és azonnal visszaesnének a semmiségbe, mi- helyt az isteni működés csak egy pillanatra is meg- szűnnék.2 0) S ez a fenntartás, az isteni gondviselés működésének, az örök előrelátás és teremtés után következő, mintegy másod fokú nyilvánulása. Har- madik fokban az isteni gondviselés mint intézés, kormányzás, czélra-vezérlés és közreműködés (con-
17) Psalm. 99 ; 3. — 18) 8. Aug. Confess. 1. 10. c. 6.
19) Qu' est ce donc que l'acte conservateur du monde ? J e réponds sans hésiter, avec la philosophie chrétienne, que c'est l'acte créateur continué ! De. Murgerie, Théodicée, Pa- ris 1874. II. 227. V. ö. sz. Tamás, I.q.'l04. a. 1. ad 4. „Con- servatio rerum a Deo non est per aliquam novam actionem, sed per continuationem actionis, qua dat esse."
, 0) Sum. th. I. q. 104. a. 1. c. V. ö. sz. Anzelm Mono- log. c. 13. „Dubium nonnisi irriationabili menti esse potest, quod cuncta, quae facta sunt, eodeni ipso sustinente, vigent, et persévérant esse, quamdiu sunt, quo faciente de nihilo liabent esse, quod sunt." Cf. S. Aug. De Genes, ad lit, 1. 4. e.
12. n. 22. De civ. Dei 1. 22. c. 44. — S. Bonav. In 1. 1. Sent.
D. 37. p. 1. a. 1. q. 1.
7
c u r s u s ) j e l e n k e z i k . M e r t az i s t e n i bülcseség és m i n d e n h a t ó s á g n e m c s a k a r r a t e r j e d ki, h o g y a v i - l á g s a b e n n e levő t e r e m t e t t l é n y e k f e n n á l l j a n a k , h a n e m , m i v e l m i n d e n l é n y n e k f e l a d a t a az elejébe k i t ű z ö t t czélra v a l ó t ö r e k v é s , az i s t e n i g o n d v i s e - lés e g y s z e r s m i n d a l é n y e k m ű k ö d é s é r e , t ö r e k v é - sére is k i t e r j e d , u g y h o g y s e m m i sem t ö r t é n h e - t i k a v i l á g b a n , sem n a g y , s e m csekély dolog, I s - t e n t u d t a és l e g a l á b b e l t ű r ő a k a r a t a n é l k ü l . S z e n t Á g o s t o n ezen i g a z s á g o t s z o k o t t e r ő t e l j e s érvelésé- v e l a szent i r á s r a a l a p í t j a s i g y i r : „ S u n t q u i a r b i t r a n t u r t a n t u m m o d o m u n d u m i p s u m f a c t u m a Deo, c a e t e r a i a m fieri a b ipso m u n d o s i c u t i l l e o r d i n a v i t et i u s s i t , D e u m a u t e m i p s u m n i h i l ope- r a r i . C o n t r a q u o s p r o f e r t u r i l l a s e n t e n t i a D o m i n i :
„ P a t e r m e u s u s q u e n u n c o p e r a t u r et ego operor.'*
D e i n d e q u i a n o n s o l u m m a g n a a t q u e p r a e c i p u a , v e r u m e t i a m i s t a t e r r e n a et e x t e r n a ipse o p e r a t u r , i t a d i c i t A p o s t o l u s : „ S t u l t e tu, q u o d s e m i n a t u r n o n v i v i f i c a t u r n i s i p r i u s m o r i a t u r . E t q u o d semi- lias, n o n c o r p u s q u o d f u t u r u m est s e m i n a s , sed nu- d u m g r a n u m , u t p u t a t r i t i c i a n t a l i c u i u s caetero- r u m . D e u s a u t e m d a t i l l i c o r p u s s i c u t v u l t et u n i - c u i q u e s e m i n u m p r o p r i u m c o r p u s " .. .2 I) (Folyt. köv.
Az egyház és állam közti viszony
tisztán természeti szempontból.
IIa mi katholikusok azon kérdésre: minő a viszony az egyház és állam közt, azt válaszoljuk, hogy az egyház és állam két, az Isten által rendelt oly intézmény, melyek saját sphaerajokban souverainek és egymás iránt kölcsönös tiszte- lettel és segélylyel tartoznak, melyek közül azonban az egy- házat, mint a keresztény vallás csalhatatlan tanítóját, az el- sőség illeti meg, ugy ezt az akatholikus táborban élődők s a modern állam tisztelői és bámulói semmi feltét alatt sem akarják elismerni.
Azt mondjátok ugyan — igy válaszolnak ők — hogy a ti egyházatokat Krisztus alapította, hogy Isten akarata kezdettől fogva neki nyilatkoztattatott ki, hogy csak a ti egyházatok tudja csalhatatlanul megmondani az embernek, mit kell az örök ödvösség elnyerése végett tennie ; de más egyházak tagadják a ti követeléseteiket, ők azt állítják, hogy ők vannak birtokában az igazi, ős apostoli keresz- ténységnek, ellenben a ti nagyra magasztalt hierarchiatok hiu emberi mű, a római nagyravágyás túlkapása, gyaláza- tos félreismerése az evangeliomi szabadságnak és keresztény ezeretetnek. Kinek van tehát igaza és ki döntsön köztetek?
Az államnak sem kötelessége, de eszköze sincsen hozzá, hogy e theologiai kérdést eldöntse; ő, az ő kormányzási elvét nem teheti függővé e kérdéstől, az ő álláspontjának semlegesnek kell lenni. Az állam kötelessége, alattvalóit annak tekinteni, amik születéseiktől fogva, tekintet nélkül minden különben létező differentiák és pártokra, t. i. mint embereket, kik men-
~í T) De Genes, ad lit. 1. 5. c. 20.
ten minden positiv és kinyilatkoztatott vallástól csak a ter- mészeti vallásra adnak valamit, melyet mindig tisztán és élénken tartanak keblükben.
Igy beszélnek a modern felekezetnélküli állam ügyvé- dei minden kinyilatkoztatott vallás nagyúri megvetésé- vel és az államhoz utasítják a tiszta, emberiség körét, mint oly működési kört, melyben az állam egyedül, szabadon és akadálytalanul rendelkezhetik minden ügy felett, legyen az politikai, vagy vallási természetű. Hagyjuk boldogulni el- lenfeleinket állításaikkal, ne bocsátkozzunk most annak birá- latába, helyes, vagy helytelen-e fictiójuk, kövessük őket in- kább az általok választott térre, hogy lássuk, vájjon az ember tisztán természeti állapotában, testestül, lelkestül az államé-e, vagy sem? Yajjon az egyház és állam gyűlölt dualismusa tényleg oly mérges növény-e, mely a tiszta humanitás tala- ján soha napvilágra nem jött volna ! Hogy e kérdésre vála- szoljunk, a következő két pontot kell megfontolnunk : 1) lé- tezik-e a tisztán természeti állapotban egyház? 2) ha ilyen létezik, minő viszonyban van az állammal ?
I .
A tisztán természeti állapot alatt tudvalevőleg az is- teni gondviselésnek az emberi nemre vonatkozó oly rendjét kell képzelnünk, mely történelmileg és tényleg ugyan soha sem létezett, a mely azonban létezhetett volna. Hogy az Is- ten magát az első embereknek, a patriarehák, próféták és végül egyszülött Fia által az egész emberi nemnek természet- feletti módon kinyilatkoztatta, hogy az embernek természet- feletti rendeltetést tűzött ki, hogy természetfeletti kegye- lemmel ajándékozta meg, ez mind az ő szabad akaratának kifolyása. Avval nem tartozott, hogy az ember iránt ily sze- retetet, ily jóságot tanúsítson. Az ember ugy is méltó mű- ve lett volna Teremtőjének, ha csak természeti erővel, észszel és szabad akarattal lett volna felruházva, ha csupán természeti czél lett volna részére kitűzve, és ha ennek elérésére csak a természeti gondviselés által vezettetett volna. Önmagában véve tehát el lehet fogadni a természeti állapot lehetőségét.
Tekintettel ezen igazságra, tegyük fel e határozott kérdést : lenne-e, ezen tisztán természeti állapotban is, egy- ház ? Mi e kérdésre azonnal igennel válaszolunk. Mielőtt állitásunkat igazolnánk, meg kell jegyeznünk, hogy mi, e szót ,egy ház', itt, a legtágasabb értelelemben, t. i. a vallás gyakorlására alakult társulat értelmében veszszük és azt ál- lítjuk, hogy ily társulat az ember tisztán természeti állapo- tában is létezett volna. És miért ? Mert ezen állapotban mind- azon, hogy ugy mondjuk, csirák és feltételek meglettek volna, melyekből és melyek közt az egyháznak természet- szerűleg képződni kell.
A legelső és legszükségesebb feltétel arra nézve, hogy egyház képződhessék, egy meghatározott és tisztán megis- merhető vallás létezése. Vallás nélkül egyház nem létezik.
Az egyház fogalmával, mindig és mindenhol, bizonyos egye- sület, testület, társulat fogalma köttetett össze, melyben ki- válólag, sőt kizárólag a vallás az ember örök üdvének el- nyerésére gyakoroltatott és ápoltatott. Hogyan ? Tehát lé- teznék az ember természeti állapotában valamely meghatá- rozott tisztán felismerhető vallás? Minden bizonynyal. Mert az ember ezen állapotban is elegendő bizonyossággal megis- meri, hogy létet és életet nem adott önmagának, hanem
1*
hogy őt a végtelen, örök Isten, tiszta szeretetből teremtette ; belátja, hogy nem önczél, hogy az ő feladata e fölön nem az evésben és ivásban, nem az érzéki örömek- és anyagi jólétben hanem abban áll, hogy Istent az ő Urát megismerje, szeresse és neki szolgáljon ; érzi, hogy szive nyugtalan, mig meg nem nyugszik Istenben : tudja hogy földi léte csak próbáltatás és vándorlás az örök hazába, hol Isten zavartalan ismerete ós szeretete fogja egyetlen örömét képezni. Ha valaki az embertől a természeti állapotban meg akarná tagadni, hogy képes ezen igazságot bizonyosan megismerni és életét a sze- rint intézni, ugy következetesen meg kellene tagadnia az értelmet és szabad akaratot, az oktalan állatokkal az embert egy színvonalra kellene állítani, mert ezek valóban mit sem tud teremtőjök- és rendeltetésökről. Azonban az Isten isme- rete, szeretete, szolgálata, mi más mint tettleges gyakorlása annak, amit subjectiv értelemben vallásnak nevezünk? Es az igazságok, kötelességek azon összege, melyek az Isten is- meretére, szeretetére és szolgálatára vonatkoznak s ezeken nyugszanak, mi más ismét, mint a vallás objectiv értelem- ben ? Dönthetetlenül áll tehát, hogy az emberinem, termé- szeti állapotában is, bírt volna vallással és pedig határozott, tisztán megismerhető vallással, annak határozott igazságai- val és világosan körülirt parancsaival. Mert Istent, az ég és fold mindenható teremtőjét, megismerni és imádni, végtelen bölcsességét és leírhatatlan szeretetteljes gondviselését ma- gasztalni, törvényeit melyeket a lelkiismeret szava ad tud- tunkra, megtartani : ezek mind világos, tiszta, minden idő- ben és minden körülmény közt megérthető dolgok.
(Folyt, köv.)
Az ,arany international.'
Ilyen is van nem csak ,vörös'. És ez az ,arany inter- national' igen hatalmas ; uralkodik népek és fejedelmek fö- lött, befolyása végzetes lehet birodalmakra és nemzetekre.
Valamint az embernek két keze van és a pénznek két oldala, ugy az ,arany international' is két kézzel dolgozik s mint Janusnak két arcza van. Egyik arczával a nemzetek zsebe felé kacsintgat, másikkal a népek lelkére veti sorvasztó te- kintetét. Egyik kezével pénzből kovácsolt aranylánczon fűzi a nemzeteket és fejedelmeket diadalmi kocsijához ; másik ke- zével talmi aranyként hazug ragyogással csábító eszmékből fon rablánczot a keresztény szellemeknek. Az egyik tekin- tetben mint a pénzben concentrait anyagi hatalom, mint ,Geldmacht' mutatkozik s nyomakodik Mérczként az ál- lamok lélekzetére, ijesztve, zavarva az állami gondok alatt roskadozó statusférfiakat álmaikban ; a másik tekintetben
mint lélekvásárló jelenik meg a világ piaczán s arra a térre veti magát speculatióival, melyen a szellemi ,váltó-pénzt' verik s a közvélemény meghamisított banknótáit gyártják, t. i. a sajtó és irodalom terére, és itt finom önző érzékkel mindig azokból az actiákból vesz, melyeket a divat hullám- zásának árjai a ,hausse' színvonalán lebegtetnek.
Mint ,Geldmacht'-nak nagyobb a hatalma, mint bár- mely európai nagyhatalomé, mint Bismarcké, Vilmos csá- száré, sőt mint magáé a czáré, kinek lovai, ha akarja a csen- des, ha akarja az atlanti Óceán vizéből isszák a vizet. Isme- retes Rothschild Anzelmné asszony mondása, mely néhány lustrum előtt keringett a világban : ,Nem lesz háború, An-
zelm nem ad rá pénzt !' Nem régen maga a minden oroszok czárja járta meg igy Rotschildéknél. Mint a Frkfurter Ztg.
után a többi lapok hirdették, a czár pénzügyi ministere, miután hatalmas urának nervus rerum gerendarumja kifo- gyott, elment .berlini békét' kötni a Rothschild dynastiához ; csakhogy az volt a baj, hogy ide nem hozhatott magával Plevnát és San-stefanói föltételeket, melyekkel a hatalmas pénzkirályt engedményekre lehetett volna bírni. Ez volt az oka, hogy itt röviden elbántak vele s nem conferencziáztak vagy congressusoztak oly sokat mint Berlinben. A pénzek királya röviden azt felelte a hadseregek diadalmas czárjá- nak, hogy tegye meg, a mit neki a Rothschid-házparancsol,
— különben nincs credit, nincs pénz. A ,Geldmacht' azt kö- vetelte a legnagyobb ,Groszmacht'tól, hogy adjon népeinek alkotmányt — csak így kap egy kis költséget jó kamatra.
Ez az eset történt a Romanov-ház és a Rothschild-dynastia közt. Nálunk is történt ilyes valami a mult napokban. Egyik magyar lapunk figyelmeztette az osztrák-magyar bank ma- gyar részrőli pénzhatalmait, hogy legalább magyarul értse- nek és uzsorások ne legyenek. Az ,arany international' zokon vette a figyelmeztetést és azzal fenyegetőzött, hogy, ha nem hallgat a magyar, úgy beborul Magyarország deficites ege, hogy többet ki se derül. A ,mieink' megértették az ,ünsere Leut'-ek quos ego-ját és . . . elhallgatának.
így uralkodik az,arany international' országok, nemze- tek, dynastiák és souverainek fölött, kényekedve, illetőleg aljas érdekei, birvágyaés ötletei szerint, döntőleg befolyásol- va a birodalmak és népek politikáját és sorsát. S az ,arany international' még panaszkodni mer a vörös international nemzetközi befolyása miatt. Kell-e veszélyesebb befolyás, mint a se Istent se emberi méltóságot nem ismerő pénz- halomé? Azt mondják, a vörös international dethronizálni akarja a fejedelmeket s megsemmisíteni szeretne minden sou- veraint. Vájjon az ,arany international' nem régen megfosz- totta-e már a népeket fdggetlenségöktől s a fejedelmeket igazi, maga fölött semmi magasabb világi hatalmat nem ismerő souverainitásuktól ? Lehet-e az a nép, az a fejedelem való- ban souverain ur otthon, melynek pénzértékké tett vagyona, mindene fölött a deficitekből élődő ,arany international' ren- delkezik s melynek politikai föltételeket, politikai teendőket a pénztőzsér szab ? Elmondhatni, hogy minden deficites, minden kölcsönre szoruló orszáar többé kevésbbé a Roth- schild-dynastia et comp, házi politikája szerint kénytelen politikáját intézni. Vájjon ezen állapot megfelel-e az annyi- szor hirdetett szabad szellemnek ; vájjon az ily kényszer- helyzet mellett az u. 11. szabad institutiók nem szálnak-e le az üres bábjátékok szinvonalára, — azt a t. olvasóra bízzuk eldönteni. — Az ,arany international' oka, hogy ,vörös international' készül feldúlni a társadalmat. A vörös inter- national tehát létokában fogna megszűnni, lia sikerülne az ,arany international' hatalmát megtörni. De hol van az a Hercules ? !
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
B u d a p e s t , január. 1. Újév napján. Az emberinem és igy hazánk történetében is egy év befejeztetett, az ó év el- múlt, egy újnak engedett helyet, az ő aggodalmaival és re- ményeivel, az ő óhajaival és vágyaival, az ő titkaival és
sejtelmeivel. Valóban mily különös az emberi természet ! Mintha az, mit az ember uj évnek nevez, nem volna folyta- tása az elmúlt 6 évnek, mintha maga az idő megszűnnék a jövőben az lenni, a mi a múltban volt, mintha a dolog ter- mészetéből folyna, hogy az uj évben a múlthoz képest min- dennek meg kellene önmagától változnia : oly nagy reménye- ket fűz az ember egy titkos jövőhöz, oly vágyakkal tölti be azt és alkot képeket magának, melyeknek a valóság,^ha egyszer a jövő ismét múlttá változik, semmiben vagy csak kevéssé fe- lelt meg. Vagy kérdezzük meg a nemzeteket, kérdezzünk meg egyeseket, nem vél-e mindenik maga részére a titkos jövőben feltalálhatni egy pontot, mely reményei teljesítésé-
vel kecsegteti? Nem lát-e maga részére alakulni a jövőben oly viszonyokat, nem erőszakol-e önmagára oly kilátásokat, melyek az életben sorsát megváltoztatják, és mint mondani szokták, az embert ,boldoggá' teszik ?
Bizonyosak lehetünk, hogy a most megkezdett uj év küszöbén senki sincsen, ki kisebb vagy nagyobb reménynyel, több vagy kevesebb óhajjal ne nézne a jövő elé, és mi szi- vünkből kivánjuk, hogy mind e remények, mind ez óhajok, a mennyiben azok ugy egyesek, mint nemzetek, különösen pedig szeretett magyar nemzetünk valódi javára vannak irá- nyozva, hogy mondjuk, mindezek teljesedjenek. Óhajtjuk, hogy midőn a jövő titkai előttünk valóságban feltárulnak, haladják túl a nemzet és egyesek boldogitására mindazon reményeket és vágyakat, melyek a mai nappal kezdődve, egy egész hosszú évhez vannak fűzve. Óhajtjuk végre, hogv a távolabbi jövőben se legyen semmi sem, a mi a boldogsá- got valaha megzavarhatná.
Azon keresztény szeretet, mely a kereszt tövénél fa- kadva, az egész emberiségre kiterjed és azt átkarolja, igen, azon keresztény szeretet sugallja részünkről, hogy az uj év- ben mindenkinek a mondott boldogságot kivánjuk. Egy azonban múlhatatlanul szükséges, hogy e boldogsághoz el- juthassunk, szükséges egyesek ugy mint nemzetek részéről.
Qui creavit te sine te, non salvabit te sine te. Boldogságot, a viszonyok jobbra fordultát, óhajaink és reményeink teljesülé- sét kivánjuk? Mindez megtörténhetik, de nein történik meg önmagától. Az emberinem sorsát ugyan az isteni gondvise- lés intézi ; az isteni gondviselés nyilatkozik abban is, mi- dőn az emberiséget bűneiért sújtja; midőn megengedi, hogy a bűn következményei az emberi nemre háruljanak, — hogy látva és érezve Isten sújtó kezét, megtérjenek. A helyzet, a viszonyok megromlásában része egyedül az embernek van ; Isten csak megengedi, hogy a bűn alkotta viszonyok léte- süljenek, a viszonyok jobbra fordultában ellenben meg van része Istennek és embernek. Ha az ember Istenhez visszafor- dul, ugy Isten is hozzá fordul az ő kegyelmével. Közre hell működni tehát az embernek önmagának is, ha azt akarja, hogy Isten büntető kezét az emberiségről le vegye, és uj éve olyan legyen, a minőnek lenni óhajtja ; ha azt akarja, hogy uj éve boldog legyen.
Avagy ki tagadhatja azt, hogy vagy mulasztás, vagy positiv működés által nincsen része ugy az államnak, mint egyeseknek, azon általános boldogtalanságban, melyet lépés- ről lépésre, előkelők és szegények, urak és szolgák, a társa- dalom minden osztálya által emlegettetni hallunk ? Es kik részt vettek az általános boldogtalanság és elégedetlenség lé-
tesítésében, nem kötelességök-e azoknak, hogy közreműköd- jenek annak megváltoztatásában ? Az állam, hogy csak a
mienkről beszéljünk, nem tért-e le azon keresztény alapról, mélyen egyedid alapszik a nemzetek boldogsága? Iránya, czélja nem az-e most az államnak, hogy mellőzve a ker. elve- ket, a rövidlátó emberi bölcsesség alapján kormányozza a nem- zetet ? Hol és mikor láttuk, hallottuk védelmezve az állam által azon elveket, melyek a nemzet egykori boldogságának alapját képezték? Vagy inkább nem tapasztaljuk-e, hogy épen ez alap távolittatik el lassankint ; nem tapasztaljuk-e, hogy e szilárd alap helyét napról napra változó, nádként in- gadozó nézetek váltják fel ; nem tapasztaljuk-e, hogy épen e nézetek érvényesítése napjától keltezhető azon uj év, midőn a nemzet ajakán buzgó fohász keletkezett egy jobb kor után ? K i mentheti fel az ily államot a kötelezettségtől, hogy közremű- ködjék a nemzet iránt annak visszaadásán, amit tőle elvett;
hogy közreműködjék azon alap visszaszerzésén, melyen állva a nemzet egykor oly boldognak érezte magát, hogy boldog- sága hírnevessé lett a művelt világban ? Elvette az állam hi- tét, elvette vallását a nemzetnek, elvette részint directe, ré- szint indirecte, elvette ez által boldogságát is: nem köteles-e tehát a rendelkezésére álló eszközökkel ismét módot nyújtani, hogy az elvesztett hitet a nép visszanyerje, hogy a vallásta- lanságot a vallásosság váltsa fel. Midőn a magyar nemzet még a pogányság sötétségében élte napjait, jött egy sz. Ist- ván, behozta a keresztény hitet, módot nyújtott a nemzet- nek a pogányságtól és a vele összekötött mindennemű bol- dogtalanságtól szabadulni : most, miután ugyanazon ok, el- szakadás a keresztény elvektől, okozza a nemzet boldogta- lanságát, nem önként közetkezik-e, hogy vissza kell adni az államnak azon eszközöket, melyek egykor a nemzetet ke- reszténynyé és egyúttal boldoggá tették?
Ne véljük azonban, hogy csak az államnak vannak bűnei ós kötelességei. Mindkettő egyiránt vonatkozik egye sekre is, akik vagy bűnös hanyagság, vagy positiv közre- működés által elősegítették az általános boldogtalanságot. <-> o o Ezeknek is azon feladat jut a visszatérés nagy munkájában, ami az államnak. A boldogtalanságot okozó uton meg kell állani, illetőleg onnan visszafelé kell térni. Mindenki önma- gára alkalmazván a kereszténység tanait és másokat ha- sonló tettre buzdítván, igen, mindenkinek a keresztény elvek hirdetésében,többet mondunk, alkalmazásában, egy-egy apos- tolnak kell lenni, és akkor bizton remélhető lesz, hogy a kik aggodalommal lépték át ez uj év küszöbét, azoknak ag- godalma el fog oszlani, a vágyak és remények pedig telje- sedni fognak. Tegyük meg Isten segélyével a magunkét, és akkor Isten is megteszi a magáét. Boldog uj évet ! <í
Rozsnyó, decz. 27. Karácsonyi ajándék. A jó tett nem szorúl dicséretre s föl van jegyezve az élet könyvében. Minda- mellett az emberi természetből folyó kötelesség a jótevők- nek a nyilvánosság előtt is hálás köszönetet és szivből szár- mazó „Isten fizesse meg"-et mondani, hogy tiszteletre s há- lára indíttassanak mások is és mert „gratiarum actio eat optima dispositio pro novis beneficiis impetrandis."
Ugy hiszszük tehát, nem vétünk kegyes főpásztorunk, Dr. Schopper György ő mlgának szerénysége ellen, ha a pap- növelde irányában legközelebb tanusitott kegyességét a jóté- teményét a nyilvánoaságra hozzuk.
A növendékek évek óta ő misága kegyességéből ol- vassák e becses lapokon kívül, a pozsonyi „Recht-et ésalin- czi „Theol. Quartal-Schrift"-et ; az uj misések között éven- líínt szokott egyes munkákat kiosztani, mi reájok nézve an- nál nagyobb jótétemény, mert legtÖbbnyire szegény szülők- től származván, a legjobb akarat mellett még a legszüksé- gesebbeket sem szerezhetik meg, pedig sacerdos sine libris est miles sine armis, navis sine remis, avis sine pennis, coe~
eus sine ductore.
De legközelebb átlapozván az intézeti könyvtár jegy- zékét, az észlelt szükségleteken segitendő és a tudományok iránti szeretetet fejlesztendő saját könyvtárából 160 régibb s ujabb keletű hittudományi, nyelvészeti és classikai mun- kát küldött a seminariumnak karácsonyi ajándékul. A köte- tek száma, legnagyobbrészt csinosan bekötve, meghaladja a 400-at.
Az adomány becsét emeli azon kegyes igéret, hogy jö- vőben is gondoskodni fog s tehetségeihez képest hozzájáru- land a könyvtár szaporításához és ez okból kikéré az előjá- róság véleményét annak czélszerü berendezése iránt.
Ez atyai tettekben nyilvánuló gondoskodást csak az tudja igazán méltányolni, ki ismeri a seminarium mostoha helyzetét, mely egyike lévén a legszegényebbeknek, majd- nem semmi ingatlan vagyonnal és csekély alapitványokkal rendelkezvén, teljesen az oly fukaron utalványozott pár ezer- nyi összegre van utalva, s igy alig képes még a napi szük- ségleteket is fedezni.
Fogadja azért ő mlga e helyütt is a legmélyebb hála adóját. Szegénységünk mellett is gazdagok vagyunk egy- ben, —- a mint ezt az áldott emlékű I X . Pius is dicsérőleg kiemelé, — t. i. a szeretetben, melytől ösztönöztetve nem szününk jóléteért imádkozni ; és az uj év alkalmából is szi- vünk mélyéből kívánjuk : Ad multos annos ! -j-
Bécs.
Misiin emlékének a svajezi freiburgi lelkes ka- tholikus franczia napilap, a ,La Liberté', igen meleg han- gon irt Necrologgal hódolt. Minthogy a boldogult Magyar- ország egyik nagytekintélyű káptalanának stallumát diszité, minthogy érdemei az egyházi hitélet és irodalom terén bok- rosak, minthogy végre az elhunyt felséges urunk kirá- lyunknnk egyik kedves emlékű tanitója volt, illőnek tart- juk, hogy a .Liberté' Necrologja nálunk is szélesebb körbenismeretessé legyen.
Misiin apát-kanonok, igy szól ez életrajz, saját művei- nek szülöttje volt. Példája mutatja, mennyit tehet a bátor- ság és munka, hogy ha magasabb elme uralkodik fölöttük, követve az emberi szellem legnemesebb sugalmait. Született 1807-ben Porrentruy (Pruntrut) városban,egyszerű szülőktől, kiknek helyzete több volt mint csak szerény. Igen korán fel- tűnt tanulékonysága és tudvágya. Nővérének kézi munkája és azon segédforrások, melyeket leczkék adása által magának már gyermek-korában megnyitott, tették lehetségessé, hogy tanulmányait folytathassa. Szülővárosában fényes sikerrel végezvén az alaptanulmányokat ugyanott a papnevelő inté- zetbe lépett, melyből 1830-ban mint áldozár lépett ki és mint kész tanára az intézetnek, melynek nem sokára igaz- gatójává lett. Kormányzása alatt ezen intézet virágzásnak indult, növendékei szaporodtak, a szellem, nevelés, tanitás kitűnő volt, szóval nagy remények kezdtek hozzá fűződni ;
azonban közbe jött a juliusi forradalom, mely minden szép reményt letiport. Marseillaise-daliással kezdték. Az atheis- mus és forradalom hi vei ugyanis néhány növendéket rávet- tek, hogy e forradalmi dalt a templomban énekeljék. Hogy komolyabb baj nem fejlődött ki, Misiin tapintatos erélyének lehetett köszönni. 1835-ben zavarok törtek ki a kath. J u r á - ban, mi a berni kormánynak várva várt alkalmul szolgált, hogy e kath. vidéket protestáns karhatalommal lenyűgözze.
Semmit sem tudtak Mislinre í'ábizonyitani, de azért menni kellett, mert szálka volt a liberális és radicalis protestánsok szemében. A pruntruti Collège, távozása után, összement s azóta nem is tudott felemelkedni.
Misiin számkivetésbe ment, hogy ne lássa Jura deca- tholisatióját. Ausztriában a Bombelles családnál nevelő lett.
Nevelői hirneve utat tört számára az uralkodó családig s ő Felségének és testvéreinek tanárává neveztetett ki a föld- rajzból. Tanítványai közöl kettő császár : ő Felsége, apóst,
királyunk és Miksa. Csalódnék, ki azt hinné, hogy Misiin egyszerű professor volt, kit talán csak az különböztetett meg, hogy tanítványai jobban szerették mint másokat. Mis- iin több volt. A nélkül, hogy az udvari étiquette korlátait átlépte volna, szellemes társalgása, kedves modora, szelid jelleme és finom tapintata által abbé Misiin a fens, család meghittje s barátjává vált, kit minden kényesebb körülmény közt hivattak és megkérdeztek és ha valami baj érte a habs- burgi családot, vigasztaló szavait örömest meghallgatták.
Ezen kiváltságot, — mely a mily megtisztelő vala a prun- truti szegény származású papra, épen oly előnyös fényt vet felséges uralkodó családunk azon szerencsés tapintatára, melylyel nevelőit megszokta válogatni, — egész haláláig élvezte. Igy érte őt a halál, császári királyi neveltjének kegyében, tiszteletében és szeretetében. (Végeköy.)
Róma. A szent atya beszédei, melyeket a lefolyt hó alatt a katholikus érdekek társulatához, a római kath. höl- gyek, a műiparosok és munkások egyletéhez s végül, Kará- cson vigélyén, abibornoki szent collegiumhoz inzézett, egyen- kint s együttvéve nagy fontosságú események ; nem szavak, hanem nagy tettek, már csak azért is, mert hangosan meg- czáfolják az ellenséges sajtó azon okoskodását, mely szerint abban is nagy ellentét volna a boldogult pápa közt és közte, hogy ő kerüli a nyilvános beszédeket, melyeknek I X . Pius életében oly lényeges rész jutott. A liberális sajtó e tekin- tetben is csalódott. X I I I . Leo épen ugy nem helyezi véka alá az igazságot s épen oly apostoli buzgósággal megragad minden alkalmat, hogy hiveit a hitben megerősítse, mint nagy elődje. Miként Pius, ő is, omnibus omnia factus, min- den körülményt felhasznál, hogy a kereszténység magasztos eszméit hirdesse s a hitéletet ébressze. A munkásokat, iparo- sokat és művészeket figyelmeztette, hogy az egyház mindig ápoló édes anyaként gondozta az ő hivatásukat és érdekei- ket. A római hölgyek lelkes buzgólkodása a hit védelmé- ben, a nyomor enyhítésében, a nevelés és ker. oktatás istá- polásában, annyira megnyerte a szent atya elismerését, hogy őket dicsőségének nevezte. Multa mihi gloria pro vobis, igy szólt hozzájok, repletus sum consolatione. (II. Cor. VII, 4.) Az apostoli időket látja bennök visszatérni. Sz. Cecilia, Pra- xedes, Lucina, Agnes, Pudentiana, Francisca Romana, a
szent matrónák példáit magasztalva előttük azzal biztatá
7 őket kitartásra, liogy Jézus Krisztus vallása minden időben képes ily hősnőket képezni.
Különös súlyt fektetnek itt a szent atya azon beszé- dére, melyet a katholikus érdekek társulatához intézett, elő- ször azért, mert a társulatban benne van a római aristocra- tia és értelmiség virága, de főleg azért, mert ő szentsége e beszédében, midőn a katholikusok közti egyetértés és társu- lás szükségességéről szólt, a következő szavakat mondta, melyeknek a beavatottak mélyebb értelmet tulejdonitanak :
„ Szükséges, hogy a ti erőtök napról napra tetemesebbé válljék, s hogy az oly életrevalóságra emelkedjék, oly alakot és szerve- zetet nyerjen, hogy mindnyájan mint egy ember jelenhessetek meg az első szózatra, az első szükségletre." Ezt nem alap nél- kül sokan első jeladásnak veszik a katholikusok közeli ac- tiójára a politikai téren, a mire csakugyan, 1870 óta soha sem volt kedvezőbb idő mint most. Az ország a forradalmi kormány működése alatt megrendült; mindenki érzi, hogy a balpárt kormánya örvénybe sodorja Olaszországot : de azt is tudja mindenki, hogy az u. n. mérsékelt párt nem képes a catastrophât feltartóztatni. Az ország tehát ösztönszerűleg a conservativ, katholikus elem felé fordul és csalatkozni re- ményében nem fog.
A Palazzo Spada-ban elhelyezett történelmi és jogi aka- démián már megkezdődtek az előadások. Mgr Pixci a régi és u j jogtudományi rendszerekről tart előadásokat. Két órán át elveit és módszerét fejté ki. Bebizonyitá, hogy a jogtudo- mánynak elvekre és tényekre kell fektetni a búvárkodást, vagyis a bölcsészeti és történeti módszert egyesítenie kell. A jog és törvény egymás közti viszonyát sz. Tamás tana sze- rint fejtegette s bebizonyitá, hogy a törvényekben két elem van : változatlan örök elv, és a körülményekhez módosuló elem. Amannak alapja az örök törvény, nyilvánulása a ter- mészeti erkölcsi törvény ; emennek kifejezése az emberi tör- vények, melyekben semminek sem szabad lenni, a mi ellen- keznsk a természeti erkölcsi törvénynyel, a természetjoggal, mely az örök, isteni törvénynek kifejezése. — Láthatni eb- ből, mily egészséges eszméket van hivatva ezen akadémia terjeszteni. X I I I . Leót egykor a keresztény philosophia res- tauratora gyanánt fogja tisztelni az utókor.
IRODAIM.
Az erkölcsi törvényről. Veber das Sittengesetz. Yon Dr. Johann B. Wirthmüller. Würzburg. 1878. Woerl Leó- nál. 8-rét 70. 1.
A tiszta fogalmak képezik egyik fő kellékét a rend- szerezett tudománynak ; meghatározásuk, fejtegetésök és magyarázatuk helyességétől, érthetőségétől függ az illető tudomány érthetősége és azon tulajdonsága, hogy az az em- beriség közjavára válhatik. Ismeretes a napjainkban uralkodó fogalomzavar és eszmehiány ; a fogalmak hiányát igen sok- szor pótolja a csattanó frázis, melylyel sokan takargatják szel- lemök ürességét. Ily fogalomzavart az erkölcstanban is tá- masztott az egyháztól elpártolt tudomány, pedig ha valahol, ugy leginkább itt szükségesek a tiszta eszmék. Sokszor kell Ítéletet hoznia a józan észnek és tapasztalásnak, de ez lehe- tetlen,ha az itélet alapját képező fogalom zavart vagy hiányos.
Az „erkölcsi törvény" képezi az erkölcstan sarkpontját ; in- nen kihat a jogi, politikai tudományokra s gyakorlati érvé-
nyesülését a társadalomban találja, vagy legalább találnia kellene. Fontos mindenesetre s méltó tárgya a különtanul- mányozásnak. Ily tanulmány a fennjelzett. A scholasti- kusok vezérelvei fonalán röviden, de világosan fejtegeti az erkölcsi törvényt. Fölállítja az elveket velős tárgyilagos mondatok alakjában ; aszentirás, szentatyák, scholastikusok»
különösen sz. Tamás szavaival bebizonyítja, anélkül, hogy minden oldalról s kimeritőleg tárgyalná. Es ez elég is ; az igazságszerető olvasó, ha egyszer tiszta és helyes fogalmat alkotott magának az erkölcsi törvényről, egy kis utánolva- sás és tanulmányozás által, könnyen kibővitheti ebbeli is- mereteit.
Az erkölcsi törvény fogalma következőleg képződik s halad fokozatosan. Alapját képezi a rend ; ez az ut, mely a czélhoz vezet. A mindenség rendje az ut, mely a világot czél- jához vezeti; minthogy azonban a világon erkölcsi és anyagi tények vannak, a rend is kétféle : anyagi és erkölcsi. A mennyiben a rend az emberi természeten alapszik, természe- tinek ; mennyiben pedig az Isten szabad természetében gyö- kerezik és az emberi természet képességét felülmúlja, ter- mészetfölöttinek mondatik. A teremtmények által megtar- tandó rendet, mely az Istenben öröktől fogva van, örök törvénynek nevezzük ; ebből származik minden egyéb tör- vény ; ez az a miről már a pogány mondá : „Hanc video sa- pientissimorum fuisse sententiam, legem neque hominum ingeniis excogitatam, neque scitum aliquod populorum, sed aeternum quiddam, quod universum mundum regeret impe- randi prohibendique sapientia." (Cic. de leg. lib. II. L. de repet. libr. I I I . ) (Vége köv.)
- f A I . T. Akadémia könyvkiadó hivatalától „a ma- gyar helyesírás egyöntetűsége érdekében" felkérettünk la- punk olvasóinak ,mennél hathatósabban ajánlani' „A magyar helyesírás elvei és szabályai. Ujabban átvizsgálva kiadta a M. Tud. Akadémia. Budapest, 1879." czimü füzetet, mely- ben nyelvünk helyesírási szabályai az akadémia által „több évre terjedő lelkiismeretes tanácskozás ós vitatás után" el- fogadott alakban közöltetnek vezérfonalul az iró közön- ség számára. — A t . akadémiai könyvkiadó hivatal ké- rését ezennel szivesen teljesítjük, azért, mert ez úttal mind az Akadémiát, mind az i. t. könyvkiadó bizottságot oly téren látjuk működni, melynek művelése a nemzeti nyelv művelésére alakult tudós társaságnak legelső feladata, és mert nincs e hazában senki, ki, természeti sajátságainál fogva oly szép nyelvünket, mint műnyelvet is, szépnek és szabá- lyozottnak látni még a helyesírásban is ne óhajtaná. Vajha mindig ily hálás téren működnék Akadémiák s különösen a t. könyvkiadó bizottság, s a Nisardok és Lewesek, Blunt- schlik és Gneistok, kit pedánssága miatt már otthon is ki- nevetnek, és mások pártszellemü könyvének lefordításánál magasabb szinvonalon álló foglalkozást találna magának ! — A fenn errlitett füzetet még egyszer ajánljuk t. olvasó kö- zönségünk figyelmébe. Ara csak 10 kr.
V E G Y E S E K .
— Formulare, mely szerint az olasz püspököknek az exequaturt kérniök kell : „Minthogy én N. N. a szent szék által az x-i consistoriumban n.—i püspökké praeconisáltat- tam, ő felsége a király kormányához fordulok az iránt, hogy ő felségének ezen kinevezés sanctióját (sanzione) s az exequa-
tur megadását előterjeszteni szíveskedjék." Igy tett a nápo- lyi érsek s utána a többi püspökök.
— A XVI. Gergely pápa által creált bibornokok kö- zöl már csak hárman vannak életben ; a negyedik, Asquini bibornok, 1844. jan. 22-e óta, decz. 22-én halt el. Szül. 1802.
aug. 14-én Udinében.
— Épen ugy mint IX. Pius alatt, Victor Manóért a 4 bazilikában nem lesz szabad misézni ; a többi templomban való misézésre a pápai helynök ismét külön engedélyt adott.
— Romában mint eseményt hirdették a lapok, hogy egy nap, vagyis 24 óra alatt, a rendőrség semmi gyilkosság- ról nem értesült. Jellemző! Másnap annál terjedelmesebb volt a bün-statistika.
— A franczia kath. egyetemek statistikája. A jogi karo- kon 1875/6, 76/7, 77/8. iskolai években volt: Angersben 192,316,468; Lilleben 191,239,209; Lyonban 244,448,424;
Parisban 504,761,1041; Toulouseban —,—,208; összesen:
1131,1746,2350 joghallgató. Az orvosi és gyógyszerészi kar- ban Lilieben —,21,359. A Faculté des science-on : Angers- ben—,—,16, Lilieben —,7,18; Lyonban —,—,8; Paris- ban 6,32,28 ; összesen : 6,39,70. A Faculté des lettres-en Angersben —,24,16 ; Lilieben —,33,48 ; Lyonban —,—,88 ; Parisban 36,41,37 ; összesen : 36,98,189. Az egyetemi hall- gatók összes száma az idézett években volt : Angersben 192,340,500; Lilieben 191,300,634 ; Lyonban 244,448,520;
Parisban 546,834,1106; Toulouseban —,—,208; összesen:
1173,1922,2968. Az első három év alatt tehát a kath. egye- temeknek összesen 6063 hallgatójuk volt. Az első évben a kath. egyetemek hallgatóinak száma ugy viszonylott az állami egyetemek hallgatóinak számához, mint 1 : 15 ; az utolsó isk. évben már mint 1: 6-50. E gyors emelkedés mu- tatja, mennyire szükségesek voltak ez egyetemek s mily bi- zalommal viseltetnek irántok a kath. szülők.
y
— Szent Ágoston utódjává, a hippói s a vele egyesített constantinei székre, Lavigerie algiri érsek decz. 15-én msgr Dusserre Agostot szentelte fel.
— Az olasz kath. ifjúság egylete vízkereszt napjára római zarándoklatot rendez Acquaderni lovag vezetése alatt.
— Az Academia Tiberina decz. 13-án ünnepélyes köz- ülést rendezett P. Secchi emlékezetére. A dicsbeszéden kí- vül több alkalmi költemény és levél olvastatott fel, többi közt Cantii Caesar levele, melyben Secchiről igy nyilatko- zik: „Ki előtt az egek minden csodáikat tel tárták, az tér- denállva szokta vala imádkozni a breviáriumot."
Kegyeletes adakozás.
A veszprémi egyházmegyéből : Berki József, csurgói esperes plébános 5 ft, 3 db ez. húszas; Jakab Károly, csicsói esperes-plebános 1 db arany ; Fejérváry József 5 frt ; Tuza Károly 10 db ez. f r t ; Nagy József 5 f r t ; Jánosi Ágoston 3 frt ; Relier Pál 1 db arany ; Körmendy József 1 frt ; Végh Sán- dor 1 db ez. f r t ; Zánkay Gyula 2 db ez. f r t ; liédey Gyula 1 db ez. 2 f r t ; Rozsos István 1 db ez. frt. Összeg: 19 frt, 2 db arany, 16 ez. frt és 3 db ez. húszas.
A szerkesztő postája.
Sincerusnak. Az egyik szeliditve beválik; a másikrauem kedvező, a hangulat. — Rozsnyó. Bokros teendői daczára tudtam, hogy menni fog.
Alenne ez mindenütt, csak akarni kellene. — Innsbruck. Ezután is jár Becses ajánlatának teljesitését kérem.
gUJT- Az expeditióban könnyen előfordulható zavarok el- kerülése végett, tisztelettel kérjük azon i. t. olvasóinkat, kik az előfizetést még meg nem újították, hogy ez iránt mennél előbb intézkedjenek ; mert a lapot a 3. számon túl csakis azoknak fogjuk küldhetni, kiknek becses akaratáról érte-
sültünk. Szerk.
F e l h í v á s e l ő f i z e t é s r e .
IS'incs helyén a sok szó ott, hol magától érthető tettre van szükség. A mit mondhatnánk, annak közvetlen czél- ját az i. t. olvasó közönség e sorok cziméből már tudja.
A jReliyio'-nàk neve maga egy nagy programm ; 38 éves múltja s eddigi működése pedig, — igénytelenségünk szerkesztése alatt is talán szabad hinnünk, — elég világosan szóló commentár e programmhoz. Ehhez tehát nincs mit hozzáadnunk, nincs mit tovább szólnunk. Ha van, a mit ezen a közönségesnél ünnepélyesebb alkalommal kötelességünknek tartunk kifejezni, az mindenek előtt imádatos hála Isten iránt, ki több tekintetben nehéz körülmények közt nem hagyott el ; azután pedig a legforróbb köszönet mindazoknak, kik szerény igyekezetünket, tiszta ügyszeretetből, önzetlenül, szere- tett anyánk a kath. egyház jól felfogott érdekében, akár becses dolgozataik és leveleik, akár a lap olvasó körének terjesz- tése által előmozdítani, vagy bennünket akár csak elismerésükkel is támogatni szívesek voltak. Minél inkább általánosabb
s erősebb szokássá válik a gomba módra szaporodó irodalmi termékek olvasása ; minél számosabb s gyakorlottabb toll működik a hit, vallás, egyház, a kereszténység magasztos eszméi ellen, vagy legalább azoknak öntudatlan elhomályositá- sára, — é s igy, természetesen, szeretett hazánknak is nagy kárára s veszedelmére : — annál élénkebbé kell válni azon testületben, mely mindenkor az értelmiség élén haladt, igen, a kath. papság keblében annál élénkebbé kell válni azon érzelemnek, hogy írni s az eszmék tisztázásában, a keresztény elvek védelmében bármiképen közreműködni, kötelesség s az apostolságnak, de egyszersmind a hazafiság gyakorlásának, egy igen korszerű neme.
Minthogy lapunknak közérdekűségét csak is az ily testvéries lelkes közreműködés biztosítja minden irányban : azon reménynyel indulunk a közelgő újév által reánk rovandó, még az isteni gondviselés imádandó titkaiban rejlő munka elé, hogy a kiknek elismerését és becses közreműködését birni eddig szerencsések voltunk, azok, — tudva azt, hogy egy oly lapját a magyarországi katholicismusnak, milyen a ,Religio', mely összes magyar időszaki sajtónknak Nestora, fenn- tartani s a fokozodó igényekkel versenyt emelten átadni az utókornak, nem egyedül, vagyis jobban mondva, nem egy • szerűen az időszerinti szerkesztőnek magán-ügye, hanem édes mindnyájunk közös szent érdeke, — becses figyelmüket és ügyszeretetüket ezután sem fogják e laptól megvonni, sőt kegyesek lesznek megtenni, mit a szerkesztő egymaga, etsi tra- diderit corpus, és ha láng-betűkkel irja is tele a lapot, meg nem tehet, — kegyesek lesznek a lapnak olvasó-körét terjesz- teni s annak uj előfizetőket szerezni. Ott, hol a főt. egyházmegyei hatóság kegyesen megengedni méltóztatott, hogy a
»Religio1, mint más az egyház érdekében kiadott lapok, az egyház pénztárából is megrendeltethessék, szeretettel kérjük i. t. paptársainkat, hogy e kedvezményt a folyton élénkebb felkarolásban részesülő plébániai könyvtárak érdekében is, igénybe venni szíveskedjenek.
E l ő f i z e t é s i m ó d o z a t o k -
Előfizetési dij egész évre 10 ft, félévre 5 ft. o. é. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; a szerkesztőnél, Budapest, József-utcza 17., vagy Kocsi Sándor nyomdai irodájában, Budapest, Muzeum-kürut 10. sz. Legczélszerübb a posta-utalványokat használni. Ezeknek szelvényreé kérjük a nevet, a lakkelyet s az utolsó postát világosan kiirni, vagy e helyett egy ez évi czimszalagot felragasztani.
Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő : Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár Nyomatott Budapesten, 187$. Kocsi Sándor nyomdájában, Muzeum-körut 10. sz. alatt.
