(Egyházjogi tanulmány.)
(Vége.)
Midőn a kánoni élet meghonosult, a canonicus scho-lasticus teljesité a székesegyházi tanitói tisztet, akkor már nem volt elég csak a néphez tartani beszédet, mely a szent atyák homiliái tanúsága szerint a szellemi élet igen magas fokán állott, hanem a papságot is kellett nevelni, mire a püs-pökök nagy figyelmet forditottak. Azért a zsinatok a kápta-lanok reformjáról intézkedvén, a tudományos készültséget előtérbe helyezik, mely kivált a mai viszonyok között a káp-talanoknak fontos jelentőséget kölcsönöz. Az egyház csak is-teni szellemét fejti ki, midőn a presbyteriumok — káptala-nok — sorába oly férfiakat vezet be, kik mind ismeretök bő-sége és mélybő-sége, mint pedig a kor által megérlelt határo-zott és kétségbevonhatlan egyházias szellemű iránynak ret-tenthetlen bajnokai. Bizonyos az ugyanis, hogy az egyház-ban az élő szóvali tanitás mindig első helyen állott : igy tartható fenn a traditio folytonossága nemcsak az összegy-házban, hanem minden egyes egyházmegyében, melynek egy fő alatt az egyház lényeges szervezete minden alkatrészével kell birnia. A püspök megbízása nélkül egy papja sem hir-detheti az evangéliumot, nem taníthatja a hitigazságokat a fensőbb, közép és alsó tanintézetekben, mert minden hitta-nitás tőle bírja jogosultságát és őreá mint központra veze-tendő vissza. Hol virágozhatnék jobban a hittudomány mély-ségével, magasztos fönmély-ségével, mint az egyház által annyira kiemelt presbyteriumokban, hol található fel biztosabban a minden tudományszakra kiterjedő ismeretbőség, világos fel-fogás mint azon testületekben, melyek egy apostoli utódtól
— a püspöktől nyerik a biztos irányt ?
A ministerium általában véve magába foglalja az ösz-szes egyházi ténykedést, de szorosan mégis azon functiókra terjed ki, melyek az istenitiszteletet s a szentségek
kiszolgál-13) 1. de Sacrif. Miss.
*) Nagy tárgyhalmaz s terünk szükvolta miatt kénytelenek va-gyunk e jeles vezérczikket e helyen és ily alakban sietve befejezni. Sz.
tatását foglalják magokban. Az ős egyházban ezen tényke-dések mind a püspök működési körébe tartoztak, csak kivé-telesen lettek a presbyterek megbízva azoknak végzésére.
Későbben a presbyterium ebben is nagy segítségére volt a püspöknek, kivéve a bérmálás kiosztását és az egyházi rend feladását. A nyilvános ima és a szent áldozat nemcsak a régi egyházban, hanem most is igen nagy jelentőségü.Ugyanis a kereszt oltárán végbevitt megváltásnak folytattatnia kell nemcsak az egész egyházra, hanem az egyesekre nézve is, hogy Krisztusban mindenütt uj élet viruljon. Erre pedig az éltető erőt az isteni kegyelem adja, melyet kiérdemelni és megtartani a ministeriumból kifolyó szent ténykedéseknek hivatása. Az egyháznak mint az emberiség üdvözitésére ala-pitott intézménynek ezen iránybani működését az emberi természethez hiven külsőleg is nyilvánítania kell. Ebből ki-indulva a mai presbyteriumok a ministeriumnak testületi képviselői. Miként a „vita canonica" idejében ugy most is az istenitisztelet fényét az összegyház, a püspöki méltóság és az egyházmegye jelképes kifejezésével emelik, a nyilvános imában az ó- és uj szövetségi titkokat magasztos dicséne-kekkel egyesitik, és igy fényesen bizonyítják azon axiómát, hogy a „lex orandi lex credendi." Valóban a presbyteriumok által tartatni szokott istenitisztelet fönnen hirdeti azon nagy titkokat, melyeknek az egyház birtokában van és kézzel foghatólag előállítja a püspök szellemi hatalmának teljét.
Azon körülmény, hogy a püspököt a pontificaliákban némelykor vagy állandóan valamely káptalani tag helyette-síti, nem a káptalanok czéljából következik, hanem onnan fejtendő meg, mivel az ily ténykedésekhez szükséges püspö-ki jelleget rendesen valamely káptalani tag birja.
A regimen a jurisdictio telje. A püspöki megyében egyedül a püspök bir teljes kormányzási joggal. Midőn a
„chorepiscopi" hivatásuk körét túllépték és püspöki jogha-tóságot akartak gyakorolni, a püspökök, mint a jurisdictio-nak egyedüli birtokosai előbb ugyan Keleten későbben pe-dig Nyugaton is az egész intézményt zsinatilag megszüntet-ték. Ez történt az archidiakonokkal is, különösen Nyugaton, midőn elég jogtalanul a püspöki kormányformát akarták magoknak elsajátítani, és megfeledkeztek arról, hogy műkö-désök csak annyiban az egyház szelleme szerinti, amennyi-ben a püspöki tekintélytől függ.1)
A káptalanok csak azon időtől kezdve folytak be az egyházmegye kormányzatába, midőn egy külön álló testü-letté alakultak, és mint ilyenek bizonyos jogok birtokába ju-tottak, melyek mindig csak az egyház szellemével megegye-zők lehetnek. Mennyire terjedhetnek a jogok, az egyházi tör-vényekből és a joggyakorlatból ítélendő meg3). Ami a mai
„usus"-t illeti, Aichner következőleg ir8) : „Verum ín hac re consvetudinis, pactorum atque praescriptionis jDraecipua ra-tio habenda est, ipsique antiqui canones consuetudini in hac re haud parum deferunt. Et sane ob vinculum episcopos in-ter et capitula laxatum aetate recentiore inductum est, ut episcopi rarius, quam aliquando usuvenerat, consensum vel consilium capitali sui requirere soleant. Ratio huius praxis modo vigentis in eo etiam sita esse videtur, quod canonici
l) Walter o. c. p. 344. sqq.
») Porubszky, lus. eccl. cathol. 1853. p. 368.
3) Compend. Iur. eccl. ed. 3. p. 397.
sub alia consideratione, nenipe tamquam consiliarii Ordina-riatus seu consistorii episcopo consilium suum et juvamen praestant."
Abból, bogy a püspök a jogban megbatározott esetek-ben megkérdezi a káptalant, vagy annak tanácsát követi, nem következik, hogy a káptalan ily esetekben „per se" némileg talán a püspökkel coordinált joghatóságot birna, mert ez komlokegyenest ellenkezik az egyházban élő jogérzettel, melynél fogva a püspök az egyedüli „judex", és őbenne össz-pontosul a jurisdictio telje. Hanem igenis e körülmény on-nan fejtendő meg, mert a püspök joghatóságát valamennyi püspökkel egyesülten Péter utóda főnöksége alatt gya-korolja, és e szerint oly irány van kijelölve, mely mind az egyetemes egyházra mind pedig a dioecesisekre üdvös és hasznos.
Az egyház szivébe rejtett isteni erö mindig ugyanaz ; a szellem melyet kezdetben teremtett nem változott ; intéz-ményeire a halhatatlanság jelét tűzte, mely az évszázadok vihara alatt külsőleg talán veszithet szépségéből, de csak azért, hogy a bent élő és működő erő annál szebben fejlőd-jék. Tiszteletre méltó tanácstestület volt az ősegyház pre-sbyteriuma, valamint tiszteletet érdemlő a mai káptalani intézmény, mint amannak ugyanazon szellemtől áthatott képmása. Dr. Kádár Arnims.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, febr. 21. A népszerű pápa. — Szentséges atyánk X I I I . Leo még csak, hogy ugy mondjuk, in petto volt pápa, a mennyiben a szavazatok száma kezdetben azon-nal legkedvezőbben csoportosult körülte és már liberális la-pok oly tudositásokat közöltek felőle, melyeknek ha csak egy negyede lett volna is igaz, bátran el lehetett volna mon-dani, hogy ime a liberálisok pápája ! Népszerűsíteni töreked-tek, természetesen liberális értelemben, a pápát ; ami ellen minden becsületes katholikus ember lelke fellázadt. E törek-vés azóta szakadatlanul folytattatik, ámbár mint ez önként érthető, a mai napig nemcsak nem tudnak a liberálisok sem-mit sem felmutatni, mi a pápát a világ előtt az ő értelmök szerint liberálisnak tüntetné fel, hanem ellenkezőleg a tények a pápát épen oly ultramontánnak mutatják, mint elődje a sz. életű, nagynevű Pius volt. A népszerűsítés egyik bizo-nyítékául emiitjük fel, hogy csak nem régen egyik tekinté-lyes német lap, a legkomolyabban akarta elhitetni olvasói-val, hogy a pápa egy ellenzsinat összehívásának gondolatá-val foglalkozik ; legújabban pedig egész határozottsággal, a nélkül, hogy csak legkissebb kételyt árultak volna el egy római tudósítás hitelessége iránt, azon hírt közölték, hogy a pápa, ha előtte az egyház üldöztetéséről beszélnek, mélyen hallgat, mintha csak azt akarná mondani : nem igaz. Az el-hunyt I X . Pius iránt pedig valóságos kegyetlenséget tulaj-donítanak sz. atyánknak és elég szemtelenek ezeket mint igazságot a világba dobni.
A pápa állása és személye iránti hódolatunk, a katho-licismus iránti benső önodaadásunk követeli tőlünk, hogy az ily nemtelen eljárás ellen tiltakozzunk. A pápa valamint nem fél a liberálisok fenyegetéseitől, ugy nem óhajtozik az ő dicsőitésök után. Az ily népszerűsítési törekvést pedig bizo-nyára velünk együtt megvetik, kik még gondolatban sem
bátorkodunk avval foglalkozni, hogy a pápa a liberális tö-rekvésekkel csak legkisebb részben is egyetérthetne. A li-berális taktikát azonban e kérdésben épen ugy, mint bár-mely más egyházi kérdésben, lehetetlen, hogy mindenki azon-nal első tekintetre fel nem ismerné. A liberálisok, e taktiká-ból ugy látszik, minden nagy hatalmuk mellett sem látják magokat biztosítva; ugy érzik, hogy a végkövetkezmény ed-eddig viselt dolgaikból, talán még sem lesz olyan mint ők óhajtanák és kívánják. Az egyházi birtok bár elfoglalva, de egészen biztosítottnak még sem tűnik fel a bitorlók kezé-ben. Az egyház elleni általános ellenségeskedés talán még-sem elég erős a katholicismus megbuktatására ós megmég-semmi- megsemmi-sítésére. A liberális taktikának tehát eszközről és módról
kell gondoskodni, hogy czélját biztosítsa ; és mi volna e vég-ből alkalmasabb, mint a pápának oly intentiókat tulajdoní-tani, melyek, ámbár nem igazak, a hívőket talán mégis elide-geníthetnék tőle ? Mi volna e végből ismét alkalmasabb, mint a pápát a hivek előtt ugy tüntetni fel, mint a ki egészen más-kép gondolkozik az egyház jelen viszonyai felől, mint az egész katholikus világ ; vagy kegyeletlennek mutatni be az iránt, kihez a katholikus világ egész lelkéből ragaszkodott, I X . Pius iránt? Vagy még inkább, mi volna e czélra alkal-masabb, mint a pápát megnyerni a liberális intentióknak ?
A ki a liberalismus törekvését ismeri, az meg lehet győ-ződve, hogy az ujabb hiveknek semmi más czélja nincsen, mint az egyházban zavart okozui és a zavarosban a libera-lismus részére halászni, — szerencsére minden legkisebb siker nélkül. Ami ugyanis ő szentségét illeti, felesleges is monda-nunk, hogy ő nála a liberalismus törekvései hajótörést szen-vednek. Az ő, még bibornok korában kiadott főpásztori köri-ratai, még inkább a pápai székre történt felemeltetése után kiadott encyclicái a lehető legjobban tanúskodnak a felől, hogy ő szentsége, ismervén korunk bajait, hozzáférhetetlen a liberális eszméknek. A gyógyszer, melyet ő szentsége a vi-lágnak ajánl, nem a liberális gyógyszertárakból van véve, hanem azon magasztos isteni letéteményből, mely egykor a pogány világot már regenerálta. Nevezetesen pedig ami az egyház üldözését illeti, szentséges atyánk ennek bizonyára sokkal nagyobb öntudatával bir, mint bárki más a világon.
Vagy, ha csakugyan igaz, hogy ő nincsen meggyőződve az egyház üldöztetéséről, mintazt liberális lapok elég vakmerők állítani, akkor mikép magyarázzák meg ama hosszas tár-gyalást, mely Róma és Berlin közt folytattatik? Azt véljük, hogy ha a liberális lapoknak igazuk volna, ő szentségének a tárgyalás kezdetekor azonnal azt kellett volna izenni Bis-marcknak, hogy csak folytassa a megkezdett művet, felesle-ges minden tárgyalás, ő nem talál erre semmi okot, mert az egyház ügyei a legszebb rendben, a legnagyobb tisztelettel az egyház jogai iránt folynak ; azt kellett volna válaszolnia, hogy ő annyira meg van elégedve az egyház állapotával, az államok magatartásával az egyház iránt, miszerint oda tö-rekszik, hogy ott, hol az állapot létezik, állandósitassék, ahol nem létezik, létre jöjjön. De nem, a pápa mind ezt nem teszi, hanem igenis teszi mindezeknek ellenkezőjét, igy bizonyítva, mily hazugság mind az, mit a liberálisok felőle hirdetnek a mivel őt magoknak mernyerni akarnák. A pápa szivesen lesz népszerűtlen a liberálisok előtt, csak hi vei előtt legyen népszerű.
127 A liberális hirkovácsok czélja azonban másrészt épen oda van irányozva, bogy a pápa és a hivek közti szeretet- és hódolatkapcsot meglazitsák és a pápát a hivek előtt népsze-rűtlenné tegyék. Bizony-bizony mondjuk, hogy e tervvel is kudarczot fog vallani a liberalismus ; taktikája már annyira ismeretes, hogy különféle fogásai, melyeket különböző idők-ben alkalmaz, már csak nevetséget ébresztenek katkolikus körökben. Ha pedig volnának mégis katholikusok, kik a li-berális cselszövényen át nem látnának, ott a katholikus sajtó, mely azonnal lerántja az álczát a liberális tervekről, megis-mertetvén a hivekkel a czélt, hova a liberalismus törekszik és meghiúsítván ez által a liberális törekvést. Vagy kérdez-zük, annyi különféle fogással, melylyel a liberalismus X I I I . Leo megválasztatása óta élt, mit ért el mindez ideig a hivek közt ? Kevesebb-e a kegyelet,kevesebb-e a ragaszkodás a pápa iránt a hivek közt, mint volt ezelőtt ? Vagy inkább, nem ol-vashatók-e a ragaszkodásnak, a pápa iránti törhetlen hű-ségnek számos példái minden és minden nap egymás után ? Ezekből megítélheti a liberalismus, hogy törekvése a hivek közt semmi viszhangra nem talál, hanem inkább hajótörést szenved. De ezekből merítsünk mi is reményt, hogy a libe-rális tervek az egyház fejénél és a hiveknél, soha, de soha
sem fognak megvalósulni. á Szatmár,febr. 1 7 . I öpásztori jótékonyság.— Dr. Schlauch
Lörincz szatmári püspök ő méltóságának főpásztori boldo-gító kormányzatát a monumentális jótékonyságnak magasz-tos pontjai jelölik egyre. Nem múlik év ilyetén dicsőén ki-magasló pont nélkül. Ily fénylő pontok : a segéd lelkipászto-rok évi fizetésénék megyeszerte 200 ftra történt fölemelése és rendszeresítése ; számos szűkebben javadalmazott plébá-nos évi járandóságának tetemes pótlása s kiegészítése ; a paedagogiumnak teljes szervezése és anyagi rendezése ; a Török János-féle jeles könyvtárnak a szatmári egyházmegye részére való költséges megszerzése s nagylelkű oda-ajándé-kozása ; legközelebb pedig a szegényebb tanítóknak állandó segély-dijazása czéljából, állami'aranyjáradék-papirokban, tiz ezer forintnak nagykegyü felajánlása. Mely összeg szükölkö-dőbb tanitók állandó évi segélyezésére szánt alapot képe-zend, melynek időről időre leendő nevelését is megígérni ke-gyes volt ő méltósága. — E szép áldozatról egyelőre ennyit.
Isten éltesse a kegyes főpásztort egyházmegyénknek és nevelés-ügyének felvirágoztatására sokáig; áldja meg püs-pöki birtokának virányait dúsan, hogy nemes szive nagy-lelkű conceptióit óhajtott mérvben érvényesíthesse is ! r. I.
Svédország. A protestantismus féloszlásban. — Az it-teni vallási intézmények és állapotok komoly tanulmányra méltók. A protestantismus, mint mindenütt, ugy itt is oly krízisen megy keresztül, melynek jellege, fejlődése és átala-kulásai a mily érdekesek ép oly tanulságosak. A mily mér-tékben foglal tért a polgári törvényhozásban a különféle val-lások szabadsága, a következmények ép oly arányban kezde-nek válságosak lenni a protestantismusra. 1860-ban történt először, hogy Svédhon polgári törvényhozása a vallássza-badság rendszerét bizonyos fokig elfogadta. Ez időszakig a svéd protestáns egyház a protestantismus erős vára volt. A nép protestáns vallási egységét szigorú törvények vas kö-vetkezetességgel védték. Számkivetésre, javainak elkobzá-sára, az örökösödési jog elvesztésére itélt a törvény
minden-kit, ki a hivatalos, állami protestáns egyház tanainak hó-dolni vonakodott. E drákói törvénynek áldozatai ismerete-sek egész Európában. Ismeretes különösen az 1858. május 19-i bírói végzés, mely több svéd nőt száműzött, mert a kath.
egyház kebelébe visszatértek. A liberális eszmék általános hullámzásában e szigorú itélet akkor egész Európában kár-hoztató visszahatást szült. A 19. század szabadelvűsébe
O megbotránkozott benne. A svéd kormányt külföldi képvise-lői siettek e kedvezőtlen hatásról értesíteni ; hanem magában ? O az országban is mindig sűrűbben jelentkeztek a kárhoztató hangok, ugy hogy a kormány jónak látta 1860-ban az ország-gyűlés elé törvényjavaslatot terjeszteni, mely, bizonyos fenn-tartásokkal, minden svéd polgárnak megengedte, hogy oly vallást követhessen, melyet lelkiismerete sugall. Ezzel azon-ban a protestantismuson halálos seb ejtetett. A protestáns vallási egység felbomlott s mindenfelé kezdetét vette a sec-tarius szellem, a szétmállás processusa. Két concret eset vi-lágosabban fogja feltüntetni az azóta kifejlett állapotokat,
mint akármily hosszadalmas theoreticus fejtegetés.
A geflei collegium egyik ifjú tanára, Waldenstroem, élve a szabad vélemény-nyilvánítás jogával, mely 1860-ig a protestantismus nagyobb dicsőségére tiltva volt, néhány év előtt azon tételt állitá fel, hogy ő képes bebizonyitani, hogy az államegyház nem minden tana foglaltatik benn a szent Írásban. A szabad kutatás elvét tehát magára a protestan-tismusra alkalmazta s kimondá, hogy annak minden tana mellett azon kérdést kell felvetni; „Hol van az megírva?"
Ezen egyetlen kérdésnek felvetése következtében az állami evangelika hitvallás minden tétele megingott. Waldenstroem zászlaja köré, melyre a szabad kutatás eszméje van írva, töme-gesen kezdtek sorakozni és sorakoznak napról napra nagyobb számban, kik vele együtt az evangelikus államegyház ta-naira a fentebbi kérdést alkalmazzák. A szakadás nyilttá, palástolhatlanná lett. A szabad egyház imaházai megteltek, mig az államegyházéi üresekké lettek. Különösen a tanítók és tanárok csatlakoztak az uj mozgalomhoz s minden befo-lyásukat felhasználják, hogy a népet az államegyház templo-mainak látogatásától elvonják. E miatt nagy a panasz a svéd evangelikus állami tiszteletes urak körében. Sokan kö-zőlük kijetentették, hogy üres padoknak nem prédikálhat-nak. Az uj secta pedig, mely érzi, hogy háta mögött a pro-testáns nép többsége áll, el van készülve és csak a kedvező alkalmat várja, hogy az állami protestáns egyháztól forma szerint elváljék. Egyes nyilatkozatok ez irányban már tör-téntek is. Az upsalai szabad protestáns missio 22,000 név aláírással kérvényt intézett a királyhoz, melyben „az áldo-zás szabadságát" kérik, vagyis azt, hogy szabad legyen ál-dozni bárhol és bármikor, ha ezt „néhány hitrokon" kívánja.
Közvetlen czélja ezen kérvénynek az, hogy ne kelljen Walden-stroem híveinek, kik magokat mindnyájan ,szenteknek' és ,Isten gyermekeinek' tartják „nyilvános bűnösökkel" ál-dozni, milyeneknek ők mindenkit tartanak, tehát az állam-egyház tagjait is, kik velők egy hiten nincsenek s kiket az „ördög gyermekeinek" neveznek. Waldenstroem hivei ál-dozási egyleteket alakítottak Nattwardsförenninger név alatt.
Ezek ellenében az államegyház erősen védi magát. A király a fentemiitett kérvényt visszautasította, az államegyházi consistorium pedig megtiltotta papjainak, hogy az ily
egy-letek tagjait az ,Ur asztalához' bocsássák. De Waldenstroem sem enged. A consistorium ellen pört indított, mely még nincs eldöntve. Hogy azonban a conflictust kerülje, hiveinek kijelentette, hogy többé sem a királytól, sem a consistori-umtól engedélyt a szabad áldozásra nem kell kérni, — mert ez sehol sincs a szent Írásban megirva. Es hivei csakugyan szabadon áldoznak a hol és a mikor tetszik, pap és templom nélkül. Ebéd, adás-vevési szerződés vagy bármely egyesség megkötése után, ha tetszik, félrevonulnak s elköltik az U r vacsoráját, minden ceremónia és pap nélkül, mint ők mon-dani szokták. Waldenstroem azt állitja, hogy Krisztus urunk akarta ezt igy, mert ő mondta, hogy : „Végyétek és egyé-t e k ; vegyéegyé-tek és igyáegyé-tok." Midőn pedig az államegyház or-thodox tagjai azt vetik fel ellene, hogy hiszen az van irva a szent Írásban, hogy Krisztus urunk megáldd a kenyeret és a bort s végül azt mondá : „ Ezt tegyétek az én emlékeze-temre," — Waldenstroem azt feleli rá, hogy nem tesz sem-mit, mert a mit Krisztus mondott, ahhoz senkinek másnak semmi köze csak a híveknek, mert szerinte sehol sincs megirva, hogy papnak kell annak lennie, ki az urvacsorát áldásával elkészitse és kiossza. Csak felvenni kell a kenyeret és bort s enni, inni. Ez az úrvacsora Ez az u j seetának csak egyik tana. Más és pedig sok tekintetben szintén különköző tant vallanak az igazságtól, de a svéd államegyház tanától is. Szerintök Jézus Krisztus vére nem azért folyt, hogy a bűnökért eleget tegyen, hanem csak azért, hogy a sátánt legyőzze.
Közelebbről tekintve e sectát, világos, hogy az nagy-ban különbözik az európai szárazföldön észlelhető protestáns mozgalomtól. Mig Németországban, s egyebütt köröskörül, a Protestantismus a puszta rationalismus, és ez által a hi-tetlenség felé hanyatlik : addig Waldenstroem hivei pietis-ticus irányban haladnak s egész fanatismusig hiszékenyek.
A svéd prot. államegyház képviseli a rationalismust ; az u j secta a pietismust. Egyben azonban mind a ketten jó bará-tok s testvérek : — a katholika egyház iránti tudatlan elfo-gultságban és az igazi lutheri gyűlöletben.
E g y másik svéd protestáns hittudósnak, Myrberg
E g y másik svéd protestáns hittudósnak, Myrberg