,A szónoki babérkoszorút a lángeszű Bossuet nyerte el." Schleininger, ,Egyh. szónok-lattan', ford, a veszpr. növp. 238. I.
Bossuet az egyházi szónoklat terén oly kimagasló alak, oly bámulatot keltő jelenség, hogy nincs művelt nemzet a világon, mely egy vagy más tekintetben most már sajátjá-nak ne vallaná az ő szellemének kincseit. Nagy hazájásajátjá-nak határain tul el vannak terjedve nemcsak munkái, de a monographiák, jellemrajzok egész serege feglalkozik e nagy férfiú életével, munkáival s ezek közül különösen szónokla-tának örök becsű emlékeivel. Ily monogi-apbiák után mi is meg akarjuk kisérteni, egyszerű vonásokban vázolni azt, a mi szónoklatának tulajdonképeni jellemét képezi.
Bossuet-vel akarván foglalkozni, nem szabad megfe-ledkeznünk arról, a mit a mézes ajkú sz. Bernárd egyik be-szédében mond sz. Mártonról : „Márton égő és világító fák-lya volt. Ne resteljük őt utánozni ; de utánozzuk abban, a miben utánzandó, nem pedig abban, a mi mint csoda lép
elénk. IIa ma valamely gazdagnak asztalánál ülnél, vigyázz mit tesznek eléd. Különbséget tégy az ételek és az edények között ; amazokhoz nyúlj, nem ezekhez. Márton gazdag, gaz-dag érdemekben és csodákban, gazgaz-dag erényekben és jelek-ben. Vigyázz tehát, mi állíttatik eléd, a mit csodálnod, s a mit követned kell." E szavakat kell szem előtt tartanunk, midőn figyelmünket az egyház nagy fiaira és szónokaira fordítjuk.
Nem minden, a mi bennök bámulatunk tárgya lehet, egy-szersmind a követésé is. Bámulnunk kell az evangelium fé-nyes tehetségű szolgáit s Istent dicsérnünk, hogy az arany és drágaköveknél értékesebb szavának oly pompás keretet, oly fényes ruházatot adott, mely időnként a keresztény szószé-ket is Tábor-fényével övezzi. A szónok, ki Illésként tüzes ko-csin robogtathat hallgatói feje fölött, ez által hő szavának még nagyobb nyomatékot kölcsönöz.
U v értelemben,Boulogne,Troves hires püspöke is, ekként nyilatkozott: „Ha az egyházszónoki hivatal már magában véve fontos, ha már puszta alapítása által annyit hozzájárul-hat az erkölcsi rend tökéletesítéséhez és az emberi szellem méltóságának emeléséhez, közönséges emberek, mint eszközök mellett : mily nagy hatással kell birnia, ha kitűnő férfiak, első rangú tehetségek gyakorolják, olyanok tudniillik, kik fenséges hivatásukkal nagymérvű szellemi tehetségeiket kö-tik össze, és ez által a legnagyobb erkölcsi erőt fejkö-tik ki, mely az embernek adatik. Ki közölünk örömmel nem mé-lyed a ma hirneves századba, melyben a keresztény szószék oly dicső fényben ragyogott? Ki közölünk állandóan nem sze-retné hallgatni ama szép beszédeket, melyekben mind az egye-sül, mi a szivet meginditani, a lelket kielégiteni képes? Ki kö-zölünk, olvasván e mesterműveket, nem alkalmazná szerzőik mindegyikére azt, a mit Aeschines Demosthenesről mondott : ,És ha még magad hallottad volna !• Ki közölünk gondola-taiban nem foglal helyet Bourdaloue hallgatói között s nem hallgatózik, miként ereszti szabadon az igazságot, s a világ-kormányzóit kényszeríti, hogy lelkiismeretükbe pillantsanak s titkon piruljanak önmaguk fölött? Ki közölünk nem sze-retett volna részt venni ama halotti ünnepélyekben, hol hi-res szónokok, mint az általános gyász tolmácsai, hihi-res halot-takat ünnepeltek ; ama tiszteletre méltó gyülekezetekben, hol a szószéknek magas röptű sasa, a ma még élő, de holnap már a halál martalékául esett és a sirba hullott nagyságok közt rebegve szemlélvén a sírt körülállók sírását és amaz oszlopokat, melyek semmiségünk bizonyságát egészen a felhőkig emelik, a halál győzelmét, szónoklatának győzel-mévé emeli ?"
Lépjünk gondolatainkkal a versailles-i kápolnába s uj okunk lesz visszakívánkozni ama korszakba, melyben legnagyobb szónokát látjuk tiszteletre méltó alakjában, ősz-beborult hajával, rendkívüli nagy hírnevével, a világ legha-talmasabb uralkodója előtt, a legműveltebb és legfényesebb közönség között. Látjuk, mikép emeli tehetségének nagy te-kintélyét püspökségének méltósága által, s miként övezi emezt, amannak teljes fényével. Ott látjuk hallgatói között Turenne és Condé-t, Racine és Corneille-t, Labruyère és Boileau-t, és a nagy rangú körök és írók serege, kik mind-nyájan jöttek, hogy szelleműket a genie lángjánál melegítsék és a vallás iránti tiszteletükkel, ennek szolgája iránti tisz-teletüket párosítsák. Oh nagy és dicső emlékezetek ! Oh
szá-9*
zad, mely joggal nevezhető a felvilágosultság századának ! Oh boldogok, kik annyi fény, annyi dicsőség tanúi lehettek ! S valóban, szükségünk van oly szónokokra, kik a ma-gasabb körök előtt és ünnepélyes alkalmakkor hirdessék Is-ten igéjét, azaz : nekünk a szó legszorosabb értelmében vett tehetségekre van szükségünk. Igy akarja ezt a gondviselés, igy a Szentlélek, ki Isten egyháza fölött őrködik. Ö az, ki egyeseket a magasabb elmélkedésre, másokat az emelkedett beszédre képez, ki a nagy szellemeket megvilágosítja, épen ugy mint megszólaltatja a gyermekek nyelvét. Ö akarja, hogy némelyek az igazságot egyszerű, mások fényes nyelven hirdessék. 0 képezi a felkent szellemű szónokokat és a mé-lyen gondolkodó tanitókat. Ö ad az iskolának angyalt és aranyszájat a szószéknek. Szándékának épen ugy felel meg az, hogy az előadások ékesek legyenek, a mint akarja, hogy az oltárokat díszítsük és az áldozó pap maga is díszben jelen-jen meg oltáránál. Amaz ékesség nem túlságos pompa, vagy ha az, akkor szent, és jól alkalmazva, hasznos és felséges, mint a templomok disze ; és lia semmisem sok azon helyért, melyben Isten lakik, akkor semmisem túlságosan szép annak, a ki által 0 szól. A nagy tehetség szaporítja az ünnepélyek fényét, emeli a szónoki hivatalnak eszményét ; a tanításnak uj ösztönt és kellemet kölcsönöz ; dicsőiti Isten igéjét és tisz-teletre móltóbbá teszi ; nagyobb figyelmet kelt irányában ; könnyebben meghódít sok nehezen meggyőzhető, dölyftelt szellemet, kikhez bizonyos igazságok csak ugy férhetnek, lia szellemdusan adatnak elő. Még műveletlen emberekre is sokkal jobban hat, mint hinnők ; és épen ez az, mi a szónoklat egyik liirneves tanítóját ily vallomásra készteté : „Az éhesszó-lás a tömeg esze. A.Z. ékesszóéhesszó-lás bizonyos tekintetben pótolja a középszerű és mindennapi szónokok okozta károkat, kik-nek szájában lealacsonyittatik Isten szavainak felsége."
A keresztény hitszónok eszményét Gatti következőleg vázolja előadásaiban: „Senki sem lehet híres szónok gazdag természeti adományok és szerzett képesség nélkül. Világosság, élénk ész, ítélet, finom izlés, az emberi sziv és a világ isme-rete, tágkörü tudomány, fáradhatlan buzgalom, hosszú gya-korlat írás és beszédben, mondatbőség, magvas és választé-kos kifejezések, nemes elfogulatlanság, méltóságos magavise-let, megnyerő tekintet, kellemes tartás, erőteljes, tiszta, hajlé-kony hang, egyhangúságot nem ismerő melegség, lelkesült-ségtől áthatott természetes és igazi taglejtés, — ezek képe-zik ama főtulajdonságokat, melyeket általában a szónoknál keresünk. A hitszónoknak ezekkel össze kell kötnie az igazi és valódi ájtatosság szellemét, a szavainak nagyobb hitet kölcsönző becsületességet és erkölcsi tisztaságot, erős átha-tottságot az igazságtól, mely már előre képes neki megsze-rezni a közvélemény tetszését, a szószék komolyságának megfelelő magatartást, a föllépés oly módját, mely már előre mintegy hitelesíti a tárgyalandók fontosságát, és azon-fölül a szentirás és a szentatyák alapos ismeretét és azon ügyességet, hogy az evangelium erkölcstanát, mely az egy-házi szónoklatnak tág és termékeny mezeje, illő helyen és kellő módon használhassa ; mert feladata nemcsak szólni a keresztényekhez, hanem belőlük jó és tökéletes kereszténye-ket képezni."
Azon kérdésre, váljon az életben is megtalálja-e az egy-házi szónoknak imént vázolt eszményképe a maga
valósulá-sát, megadja a feleletet Bossuet egyházszónoki működése.
Bossuet nagyszerű példánykép az egyházi szónokok sorá-ban. Habár nem is mindenütt egyforma, — és ez nem is le-hetséges, — irálya mégis lendületteljes, emelkedett és diszes.
Felségesen, szabadon, bátran indít, és magával ragad. Min-den egyes beszéde sokat nyújt az utánzónak ; gyászbeszédei azonban egyedül állanak a szónoklat évkönyveiben. Es lia épen az egyházi beszéd e neme érte el a tökély legnagyobb fokát X I V . Lajos korában, ugy abban legnagyobb érdeme van épen Bossuetnek. Senki sem ragadhatja el tőle az első-séget, lia, a mit nem lehet tagadni, előfordulnak is némi egyenetlenségek egyes ilynemű beszédeiben. Egy szónok sem birta oly nagy fokban ama nemes, magvas, elragadó ékesszólást, mely szivet és lelket köt le egyaránt. Gazdag és ugy szólván féktelen genieje minden pillanatban uj és uj ké-peket teremt, telve élettel, telve tűzzel, és szünet nélkül a legemelkedettebb szellemű gondolatokat aknázza ki, —mele-gít, lelkesít, gyújt. A nagyért születve, Bossuet tárgyát az erőteljes kifejezés fényével tudta fölruházni, mint ezt kü-lönösen kimutatta francziaországi Mária Angolország
ki-es o o
rálynője, az angol Henrika Anna, és a nagy Condé fölötti gyászbeszédeiben. A mi e nagy szónoknak dicsőségét emeli, az, hogy midőn a halottakat dicséri, az élőknek a legalkalma-sabb tanitásokat nyújtja. Keveset törődve azzal, hogy be-szédjét kellően kipallérozza, inkább azon van, hogy hallga-tói előtt az igazságot minden oldalról megvilágítsa. Az o O o O erőteljesség és változatosság, melylyel a tárgyára vonatkozó nagy igazságokat hirdeti, világosan bizonyítja, hogy nem-csak szelleme, hanem szive is át volt tőlük hatva.
Mi most már nem élvezhetjük e lángész közvetlen vi-lágítását ; meg kell elégednünk a gyengített fénynyel, és csak az oktatás és buzdítás sugarait, melyeket most is lövelnek felénk mesterművei, lehet követnünk. Mi jellemzi tehát a nagy mestert, és mire tanit ő minket ? (Folyt, köv.)
Sz. Zakariás pápasága
és a pápák világi fejedelemségének eredete.
(Vége.)
Bartolini bibornok műve bevezető részének második felében azon eszközöket mutatja be, melyeket a pápák legitim eredetű fejedelemségök védelmében használtak. L u i t -prand, longobard király, megváltoztatván érzelmeit a szent szék iránt, Róma ellen indult, kifosztá sz. JPéter bazilikáját s felszólitá a római népet, adja ki neki Trasimund spoletói herczeget, ki előle az örökvárosba menekült. Okosan többé még csak gondolni sem lehetett a byzanti császár segélyére.
Mit tegyen tehát a pápa? Tétlenül nézze az erőszakosko-dást? Kihez forduljon? A viszonyok maguk jelölték ki az utat és irányt, melyet a pápának ily körülmények közt kö-vetnie kellett. Keletre nem fordulhatott. Haszontalan lett volna minden törekvése. Fordult tehát Nyugatra a legtekin-télyesebb fejedelemhez, ki Toursnál az arabok hatalmát megtörvén, Európát, a kereszténységet s az ebből kifejlett civilisatiót megmentette.
Ez Martell Károly, frank majordomus-király volt, ki-nek toursi győzelméről egy jeles történetíró igy emlékezik meg : „Nagy jelentőségű pillanat volt ez az emberiség tör-ténetében. Ha legyőzetnek a frankok, akkor közép Európa
69 két legerősebb törzsei, a bajorok és longobárdok sem voltak volna képesek az arabokat visszaszorítani ; akkor a byzanti császárság két tűz közé szorult volna s már akkor meg kel-lett volna dőlnie. Igy tehát akkor a kereszténység is ve-szélyben forgott s a nyugati civilisatio csiráiban fojtatott volna el."1) Ettől mentette meg Martell Károly Európát, mi által egyszersmind a frankok hegemóniáját a ker. civili-satio körében megalapitá. Midőn Luitprand Rómát szoron-gatta, a pápa védelemért tehát ahoz folyamodott, kit az ese-mények emeltek az egyház és civilisatio védnökévé,Martell Károlyhoz, kérve őt, hogy befolyásával Luitprandot
Rómá-ból távozásra birja. E világtörténelmi eseménynél a modern történetírók, kik az akkori idők embereit és ügyeit korunk szenvedélyeinek szempontjából ítélik meg, felkiáltanak : íme a pápa ,idegen hatalom' befolyásához folyamodik ! Az igazságos történelem azonban máskép fogja fel a dolgot.
I I I . Gergely levele más világításba helyezi a pápaság tettét.
Ebben a pápa kijelenti, hogy amit tesz, az nincs ráerősza-kolva Rómára, hanem azt maga Róma is akarja. „Róma urainak határozata értelmében, úgymond, a római nép kéri Károly védelmét s hatalmas pártfogásába ajánlja magát."2) Egy lelkiismeretes történetiró itt sietett megjegyezni, hogy
„a pápa eljárása együttes volt, mert ő saját és a római nép nevében tette a mit tett."3)
Luitprand, Martell Károly felszólítására, felhagyott Róma szorongatásával s hadseregét a szaraczénok ellen for-dította. I I I . Gergely pápa pedig saját neve alatt kezdett pénzt veretni, mutatva ez által, hogy a souverain hatalmat már tényleg gyakorolja. A longobard király azonban nem mondott le egészen ellenséges terveiről ; és I I I . Gergely s Martell Károly halála kedvezni látszott szándékainak. Ha-nem Gergely utódja megtudta őrizni elődjeinek szent örök-ségét. Zakariás pápa, eredetére nézve szyr, kinek pápasága itt kezdődik, a pápai politikának erőteljes lendületet adott»
s kijelölte az utat, melyet az többé nem is hagyott el, s me-lyen Matild grófnő adományzása folytán végre betetőzte a pápa világi fejedelemségének intézményét Es ezzel be va-gyunk vezetve sz. Zakariás pápaságának történetébe, me-lyet Bartolini bibornok műve fényesen megvilágit, méltóan azon jelentőséghez, melylyel e pápa epochalis uralkodása a pápaság történetében bir. A nagytudományu biboros szerző művének e bevezető részéből, — mely, mint kiki láthatja, az
•egész műnek szerves kiegészítő részét képezi, — arról is meg-győződhetik az elfogulatlan olvasó, mennyire igaza van Guizotnak, midőn azt mondja, hogy „a lelki és világi hata-lomnak a pápaságban való egyesítése nem rendszeresen ter-vezett, nem valami előre kigondolt elmélet-, vagy nagyravá-gyási igény-szülte tény. Az által, hogy a pápa az egyház feje, egyszersmind egy állam fejévé is lett."4)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jan. 28. A fővárosi socialisták. — Az ország fővárosa kezd hírnévre vergődni, helyét kezdi elfoglalni az európai fővárosok közt ; nemcsak azért, mert benne a drá-gaság hallatlan nagy, miben a többi európai fővárosokat
fe-') Weisz, Lehrb. der Weltgesch. 2, köt. 537.1.
2) Greg. Túron. Duchesne t. 1.
3) Lacombe, La monarchie pontificale, t. 1. p. 406.
*) L'église et les sociétés bibliques en 1861, p. 144.
lui is múlva; nemcsak azért, mivel kormányférfiait bombák-kal fenyegetik, ami napjainkban szintén szükséges, hogy va-lamely főváros a ,kor színvonalára' emelkedjék : hanem azért, mert immár socialistái is vannak, kik nyiltan fellépve tanácskoznak. Hogy azonban egészen correcte fejezzük ki magunkat, a socialisták nem egyészen uj jelenség a főváros-ban ; csak a mult évben is nevezetes perük volt ezeknek az ,uraknak'. U j azonban az, hogy mióta a volt communista mi-niszter, Frankel Leo, fogságából szabadon bocsáttatott, a so-cialisták is jobban kezdenek a fővárosban mozogni, elveiket gyűléseiken nyiltan kezdik hirdetni és a tömeget a vallás, az egyház, a papság és állam ellen felizgatni.
Az uj óv első hónapja is megajándékozta a fővárost ily socialista gyűléssel és, kik a katholicismus elleni kifa-kadásokban kedvöket lelik, azokra nézve az 1879-ik évi ja-nuár hó 19-ik napja, mely épen vasárnapra esett, igen jó nap volt. Ki hitte volna, hogy a pápának épen a társadalmi tévelyek ellen kiadott encyclikája fog ürügyül felhasznál-tatni a pápaság, az egyház elleni szitkozódásra ? Es mégis ugy volt. Liberális lapok beszélik és mogbotránkozva adják ők is elő, hogy e gyűlésen a pápaságot hevesen és vakme-rően sértegették, gúnyolták, hogy ott elátkozták a pápát, a papokat, klastrornot, gyóntató széket, és ezt mind fényes nap-pal és nyilvánosan. Inditványoztatott, hogy a klastromok kincseiből (?) alapittassék részvénytársulat számukra. Vé-gül egy határozati javaslat fogadtatott el, mely hosszú in-dokolás után protestál a pápa encyclikája ellen.
Amit irtunk, azt mind liberális lapok után irtuk és megbotránykozásunk kifejezésére nem találunk kellő szava-kat, hogy ilyesmik a fővárosban megtörténhetnek. Mi ugy tudjuk, hogy minden gyűlésen tartassák az bárkik által, kor-mánybiztos szokott jelen lenni. Nagyon jól tudjuk, hogy épen a socialisták által tartott egyik gyűlésen a kormánybiztos nemcsak közbeszólott, tiltakozva a szónok által használt ki-fejezések ellen, hanem a gyűlést fel is oszlatta. Ugyan kérd-jük, hol volt a jelen esetben a kormánybiztos? Miért nem
tiltakozott a gyűlésben követett irány ellen ? Miért nem vonta el a szót a szónokoktól, és esetleg miért nem oszlatta fel a gyűlést, midőn látta, hogy itt nem a munkások sorsá-nak mikénti javitásáról tanácskozsorsá-nak, hanem azért gyüle-keztek össze, hogy egy törvényesen bevett egyház, annak szervezete, papsága és feje ellen a gyűlölet hirdettessék és a jelenlevőkben erősíttessék ? Vagy Magyarországon és
neve-zetesen a fővárosban a katholicismus gyalázása oly any-nyira szabad, hogy azt a törvény őrei minden büntetés fé-lelme nélkül megengedhetik? Vagy a főváros annyira nyu-godtan érzi magát, hogy már a vallás- és szolgáinak nyilvá-nos gyaláztatásán minden félelem nélkül tulteheti magát ?
Mi azt véljük, hogy az ily gondatlan elnézés ugyany-nyira nincsen sem a főváros, sem az ország érdekében, hogy inkább egyiknek sincsen sürgősebb teendője, mint e veszé-lyesjátéknak mielőbb véget vetni. Mind a fővárosi, mind az állami hatalomnak nem egy eszköz áll rendelkezésére, hogy megakadályozza kitörését oly mozgalomnak, melynek ve-szélyét a külföld már most érzi. A baj forrása mindenek-előtt a megvesztegetett korszellemben keresendő : a gyógy-szer is e téren alkalmazandó tehát mindenekelőtt. Nem le-het tagadni, hogy e korszellem táplálására, mely egyenes
vallásellenes, hazánkban is igen sok történt. De hogy hall-gassunk a sajtó vallástalan irányáról, melynek termékei a nép kezén járnak, melyeknek jó rész tudható be a nép val-lástalanságából ; hogy hallgassunk továbbá azon események-ről, melyek az állam részéről insceniroztattak az egyház ellen : lehetetlen fel nem említenünk ismét, mit már számta-lanszor mondtunk, hogy a baj egyik és főforrása az iskolák elkereszténytelenitésében rejlik. Legyen meggyőződve bárki is, hogy minél tovább fog tartani a közösiskolás rendszer, annál hatalmasabb hullámokat fog verni nálunk is a hitet-len socialismus, annál hangosabban és nyilvánosabban fog-nak ismételtetni az elvek, melyek a ßeleznay-kertben han-goztattak. A socialisták száma, kikhez nemcsak munkások tartoznak, annál inkább fog szaporodni, minél tovább fen-tartatnak a közösiskolák; mert az bizonyos, hogy oly isko-lákból, hol a vallás csak kegyelemből oktattathatik, ámbár a törvény, névleg, ennek jogosultságát elismeri ; oly iskolákból továbbá, hol a vallás elvei, a többi tantárgyak kizárásával, egyedül csak a hittan előadása alatt hangoztatnak ; igenis, ily iskolákból csak oly emberek kerülhetnek ki, mint, kik a Beleznay-kertben a socialista gyűlést megtartották és ott, ugy, a mint tettek, szónokoltak.
Az államnak és fővárosnak első sorban tehát azt ajánl-juk, szüntesse be a közösiskolákat, térjen vissza a régi ke-resztény rendszerre : és mi meg vagyunk győződve, hogy va-amint a múltban nem volt hitetlen socialista gyűlés a fő-városban, ugy nem lesz a jövőben sem. Ezenfelül azonban, minthogy salus reipublicae suprema lex esto, az államnak joga és kötelessége ezen elv szem előtt tartásával, mindazon idege-neket az országból eltávolitani, kik a nép hiszékenységével visszaélve, azt oly elvekre oktatják, melyek az állani nyugal-mának veszélyére vannak és azt felforgatással fenyegetik.
Ha bujtogatok nem volnának a fővárosban, ugy nem éltük volna meg a január 19-ki socialista gyűlést, melyért nem a szegény, könnyen elcsábítható nép a felelős, — ez csak sajná-latraméltó,— de felelősek és bűnösök a vezetők, mert ők tudva és akarva félrevezetik a népet, hogy ugyanezen népet egy-kor majd kiszivattyúzhassák. Ha az állam az ilyen hitetlen elemeket az országból száműzné, bizonyára minden jók hálá-ját kiérdemlené ; mert a szabadság, melyet az állam polgárai-nak nyújt, nem abban áll, hogy olyasmi történhessék, mi által az állami rend felforgattatik, hanem abban, hogy csak az le-gyen szabad, mi által e rend erősíttetik. Es ha politikai bűnö-sök száműzetnek az államból, váljon nem kell, nem szabad-e hasonló büntetéssel sújtani azokat, kik az állami rend alapját, a vallást aláássák ? Tehát videant consules, ne quid respublica
Ha bujtogatok nem volnának a fővárosban, ugy nem éltük volna meg a január 19-ki socialista gyűlést, melyért nem a szegény, könnyen elcsábítható nép a felelős, — ez csak sajná-latraméltó,— de felelősek és bűnösök a vezetők, mert ők tudva és akarva félrevezetik a népet, hogy ugyanezen népet egy-kor majd kiszivattyúzhassák. Ha az állam az ilyen hitetlen elemeket az országból száműzné, bizonyára minden jók hálá-ját kiérdemlené ; mert a szabadság, melyet az állam polgárai-nak nyújt, nem abban áll, hogy olyasmi történhessék, mi által az állami rend felforgattatik, hanem abban, hogy csak az le-gyen szabad, mi által e rend erősíttetik. Es ha politikai bűnö-sök száműzetnek az államból, váljon nem kell, nem szabad-e hasonló büntetéssel sújtani azokat, kik az állami rend alapját, a vallást aláássák ? Tehát videant consules, ne quid respublica