a katholikus publicisták febr. 22-én tartott hódolati világünnep élyér öl.
Bármennyire ó h a j t o t t u n k személyesen részt venni a katholikus sajtónak ezen epochalis mani-festatiójában, hivatalos kötelességünk a távozást lehetetlenné tette. Gondoskodtunk azonban, hogy a ,Religio' feliratát és szeretet a d o m á n y á t a magyar-országi kath. p a p s á g egyik kiváló tagja tegye le a p á p a i t r ó n zsámolyára. Bizalmunk és kérelmünk i f j . (jróf Zichy Ferencz u r ö méltóságát, n a g y v á r a d i ]. sz. egyházmegyei áldozárt, h i t t u d o r t , s a római Accademia Ecclesiastica t a g j á t kereste fel ez iránt : és ö méltósága, fenkölt lelkének sugallatát követve, nemcsak fényesen képviselte lapunkat, hanem ol-vasó közönségünket az itt következő tudósítással is szives volt megörvendeztetni. Midőn n a g y é r d e m ű fáradozásaiért ö méltóságának nyilvánosan hálás köszönetet m o n d u n k , sietünk remek t u d ó s i t á s á t a ,Religio' évkönyveibe följegyezve mélyen tisztelt olvasó közönségünk becses t u d o m á s á r a hozni.
„Róma, február 23.
Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur ! Nagyságos Uram !
E n g e d j e meg mindenek előtt, hogy őszinte kö-szönetemet fejezzem ki ama reám nézve oly nagyon megtisztelő megbízásáért, miszerint a világ összes kath. lapjai képviselőinek ő szentsége X I I I . Leo p á p a által való nyilvános fogadtatása alkalmával a ,Religio' egyházi és irodalmi folyóirat szerkesztősé-gét és kitűnő olvasó közönsészerkesztősé-gét képviselni szeren-csés voltam.
E g y ú t t a l e m i a t t örömömet is ki akarom
fe-j e z n i ; mert igy némileg a l k a l m a m n y i l t őszinte tiszteletem s nagyrabecsülésemnek kifejezést adni, melylyel ön i r á n t , nagyságos ur, ép ugy, m i n t lapja iránt, m i n d i g viseltettem. És méltán ; hiszen évek hosszú során át szakadatlan m u n k á s s á g g a l s tör-hetlen kitartással terjeszti a ,Religio' a m a g y a r cle-r u s ' díszes közönségében a vallásosságot és tudo-m á n y t egyaránt, v a l a tudo-m i n t atudo-ma benső összetartás és ragaszkodás m a g v á t , mely szükséges, hogy az egyes tagok és a keresztény világ központja között létez-zék, mert egyedül Róma és a p á p a s á g az igazi val-lásosság s t u d o m á n y köz- é s g y ú p o n t j a . És e mun-kásság m a g t e r m ő t a l a j r a is talált, mit i m m á r szám-talan példa bebizonyíthat, s jelen alkalommal is fé-nyesen tűnik elő ama tetemes pénzösszegben, melyet a ,Religio' hódolatával egyetemben ő szentsége lá-baihoz tehettem le.
A szeretet és kölcsönös összetartás ama két fő tényező, melyek együttesen n a g y o t müveitek m á r a keresztény világban s művelhetnek még mindig.
A m i n t egykoron az apostolok, és ez idő szerint is a lelkes hittéritök, m i n d i g törhetlen lélekkel s buz-galommal messze földön hirdetvén a keresztény-ség igazságait, fölvilágosítják és az üdvöskeresztény-ség ú t j á r a vezetik az emberek százezreit : ép ugy, kissé más téren ugyan, a socialis téren ugyanis, a jelen idők s a kor k ö r ü l m é n y e i és igényeinek megfelelöleg, a katholikus lapok irói hasonló feladat magasztos missióját b i r j á k .
Az ú j d o n s á g o k u t á n sóvárgó közönség türel-metlenül v á r j a naponkint a hirlapók kiadását, hogy olvassa a rapid események l e i r á s á t ; de a lapok szellemére nem tekint. Azon lap előtte a legjobb, mely legelső az újdonságok terjesztésében, — még akkor is, ha ennek m á r a következő számban vissza
19
kell, vagy kellene vonnia azt, mit csak imént egy nappal azelőtt mondott.
Szövetségre, szent szövetségre kellene azért lép -niök a kath. lapok Íróinak ; egyedül az összetartás, a jó ügy és igazság önzetlen szeretete által vezérel-tetve, igy már áttörhetlen phalanxként könnyebben állhatnának rést a kor téves eszméi, bal felfogásai ellenében.
Ki ne látná eme tény nagy horderejét s jövendő sikerét?! Ott van Belgium virágzó kath. ujság-iro-dalmával; ott Svajcz,hol két évtizede csak,hogy alapi-tatott az Oeuvre de S. Paul s jótékony hatását jelen-leg már három országra terjeszti ki, Francziaország, Belgium és Svajczra. Végre ott van maga Németor-szág is; midőn elérkezett reá a próbáltatás ideje s a katholikus hivek többsége főpásztoraiktól megfoszta-tott, a kath. sajtó volt egyike ama főtényezőknek, melyek a főpásztorok gondoskodását némileg
pót-landók, a hivek lelkeit buzditák, türelemre, kitar-tásra s az isteni gondviselésben való teljes meg-nyugvásra inték.
Ezen gondolatok, emez igazságok fejtegetésével foglalkoztak a Rómában összegyűlt katholikus irók előleges gyülekezetők alkalmával, mely febr. hó 21-én tartatott meg az Altemps-féle palotában. Mintegy 700-an jelentek meg. A gyülekezetet ünnepélyesen megnyitá msgr Lenti sidoni érsek s római Vice-Ge-rente. Erre következtek az ,Osservatore Romano', ,Civilization' (Madrid), ,Voce Cattolica' (Nápoly).
,Siglo F u t u r o ' , ,Patria' (Bruges), ,Consultor de los Parrocos', ,Archivio Oratorio', ,Ossservatore Catto-lico' (Mailand), ,Palabra' (Oporto), a német sajtó s még több más újságok küldötteinek lelkes beszédei.
Végleges programm azonban a jövendőre nézve nem állapitatott meg, hiszen egyedül a végből gyü-lekeztek össze, hogy azt a legauthentikusabbforum-tói, maga ő szensége ajkairól hallják meg.
Mintegy háromórai tanácskozás után msgr Tri-pepi meleg szavakban köszönetét fejezé ki, misze-rint meghívása folytán oly nagy számmal jelentek meg a katholikus lapok küldöttei, a következő napra kijelölt nyilvános kihallgatást hivatalosan közié, s egyszersmind a gyülekezetet befejezettnek jelenté ki.
Szombaton, febr. hó 22-ikén délelőtti 11 óra tájban, a Vatikánban a Consistorium tágas terme a nagy számmal összegyűlt kath. sajtó irói s képvise-lőivel mind jobban és jobban megtelt. Majdnem ezeren jelentek meg, kik 1300 katholikus lapot s mintegy 15,000 írót képviseltek. Alig hangzott el a déli harangszó, megnyíltak a mellék terem ajtai,
s kilépett ő szentsége fényes kíséretével egyetem-ben és zajos lelkesedéssel fogadtatott a küldöttség részéről. Kíséretében 10 bibornok, Nina, Franze-lin, Di Pietro, Manning, stb., és több érsek meg püs-pök mint Mermillod láthatók valának. Midőn ő szent-sége főpásztori s királyi székét elfoglalá, a trón zsámolyára lépett msgr Tripepi, s a kath. irók hó-dolatának kifejezését latin nyelven olvasá el. A jeles felirat vezérgondolatát a következő szavak legin-kább tüntetik elő : „Nationibus quidem, sermonum-que varietate discreti, qui ipsum Apostolorum Prin-cipem semper vivum, peregrinatione scriptorum ite-rum suscepta, invisere properavimus, cor unum ta-rnen eumdeneque habemus spiritum, oinniumque vox una insonat: Petre, doce nos."
Ennek elolvasása után láthatólag megindulva O G szólalt fel ö szentsége XIII. Leo, classicus latin irály-lyal fogalmazott beszédet intézvén a közönséghez.
E nagy horderejű beszéd mintegy 20 perczig tar-tott, és számos helyen lelkes ihletséggel fogadtatott.
A küldöttség óhaja teljesült, Petrus docuit eos.
Különösen hangsúlyozva lőn a beszéd folytán a kölcsönös szeretet és összetartás, a vallás, az egy-ház és annak látható feje iránti tántorithatlan ra-gaszkodás, az egyház és pápa jogainak szakadatlan védelme. „Unus sit amor, una mens, Ecclesiae cau-sam defendere, Romani Pontificis iura propugnare.1-' E szerint ezen egyedüli illetékes meghatalmazás kö-vetkeztében, a mit a hittanitók és az egyház jogtu-dósai, az anyaszentegyház és pápaság elévülhetlen jogaira nézve halhatatlan nevü munkáikkal vindi-cáltak, azt a jelen válságos időkben a kath. sajtó maga körében érvényesíteni mindinkább töreked-jék : „Ad defendendam Ecclesiam paratissimos vos
exhibeatis ; propugnate iura Ecclesiae,et história duce ostendite sacrum Pontificum Romanorum impérium tam legitimo iure constitutum esse et perdurasse, ut aliud maius vel aequale in humanis rebus nemo praetendat."
Ez tehát a jövendő programmja. Egyedül ezek-ben rejlik a katholikus sajtó egész ereje. A kor té-velyei s balfelfogásai ellen egyedül igy szálhat sike-resen szembe s hirdetheti a nemzetek között Krisz-tus igazi világosságát. Ebben rejlik szintén jövendő győzelme és diadala.
Ezen valóban magasztos feladat teljesítésére azonban az emberi erő magában véve elégtelen le-vén, azért sz. Péter utódja, kire az egyház kegyelem kincseinek kiosztása van bizva, egész bensőséggel fohászkodván fel a minden jók Adójához pápai
ál-1 4 7
dását adá a térdre borult kath. írók közönségére az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevében.
E megható jelenet után következett az egyes lupok küldöttei és képviselőinek bemutatása, kik hó-dolatukkal együtt részint szeretet-adományokat, ré-szint gyönyörű kötésű feliratokat, albumokat s dísz-munkákat raktak le ö szentsége lábaihoz. Ez alka-lommal szintén lett átadva általam a,Religio' felirata és szeretet-adománya. A hódolati iratok átadói kö-zött kiválólag említendő még a lengyelek, belgák, spanyolok s az Accademia Romana d' Archeologia küldöttsége, melyen De Rossi, b. Visconti, a vak msgr Tizzani s Angelini vettek részt. Ezen bemutatások be-fejezése után mintegy 2 óra tájban atyai jóindulatá-nak kifejezése zálogául ismét áldást osztogatva el-távozott ö szentsége a meghatott közönség köréből. Ö o o
Örömmel olvassa majd a magyar katholikus közönség, hogy, amennyire értesültem, kath. lapjaink mindegyike hozzájárult a sajtó ezen egyetemes hó-dolatához, s hogy lapjaink ez alkalommal öt magyar által voltak képviselve.
Ezek volnának tehát a kath. sajtó hódolatának főbb mozzanatai, melyekről, midőn nagyságodat ér-tesíteni szerencsém van, mély őszinte tiszteletem ki-fejezésével maradok alázatos szolgája
Dr. gróf Zichy Ferencz.••
Qua pietate, religione ac reverentia
S. M i s s a e S a c r i f i c i u m
celebrare oporteat.
(Folytatás.)
Quantum Ecclesia cordi habeat, ut Missae Sa-crificium ad strictam Rubricarum exigentiain perfi-ciatur, liquet etiam ex his verbis Episcopi, Sacerdo-tes ordinantis : Quia res, quam t r a c t a t u r i estis, satis periculosa est, filii dilectissimi, moneo vos, ut dili-genter totius Missae ordinem, atque hostiae conse-crationein ac fractionem et communionem ab aliis iam doctis Sacerdotibus discatis, priusquam ad ce-lebrandam Missam accedatis. — Olim in Ecclesia vi-guit mos, ut recens ordinati Presbyteri in aliquem religiosum locum se conferrent discendi gratia sa-cras Liturgiáé caeremonias, et accepti Sacerdotii functiones. Patet hoc ex exemplo S. Norberti, de quo eius vitae auctor refert sic : Postquam vero Diaconus et Presbyter initiatus est, pedern continuo retraxit, conferens se ad célébré, praeclaraeque fa-mae monasterium Singenbergense Ordinis S. Bene-dicti, ut inter religiosos ac devotos in omni sancti-tate monachos partim accepti Sacerdotii functiones
accuratissime addisceret, partim animum suum re-colligens certis religiose vivendi imbueret documen-t s ; compledocumen-tisque ibi quadragindocumen-ta circidocumen-ter diebus patrium solum repetens, ad Sanctensem Ecclesiam, ubi in eum usque diem Canonicus perseverabat, se contulit. — Dubitari nequit, quin vel ipsis Apostolis viventibus Liturgiáé, variis constantis precibus ac ritibus in conficiendo altaris Sacrificio, usus obti-nuerit. Sancto Luca teste1) perseverabant Apostoli in fractione panis et orationibus. S. P a u l u s vero2) vult fieri obsecrationes, orationes, interpellationes et gratiarum actiones pro omnibus hominibus, pro Re-gibus et omnibus, qui in sublimitate sunt. Et quando ista peragebantur ? In altaris Sacrificio, uti memo-riae prodidit S. J u s t i n u s M a r t y r3) : „Eo enim tem-pore congregabantur fideles ad communes preces et supplicationes cum pro se ipsis, tum pro illuminato, et aliis ubique gentium omnibus integro animo pe-ragendas.t' Hoc ipsum discimus a Tertulliano :4)
„Itaque, ait, sacrificamus pro salute Imperatoris, sed Deo nostro et ipsius." Quem morem ab Ecclesia observatum describebat circa a. 347. S. Cyrillus Hieros.5) inquiens: „Super illam propitiationis ho-stiam obsecramus Deurn pro communi Ecclesiarum pace, pro recta mundi coinpositione, pro Regibus, pro exercitibus, et sociis.u Propterea S.Augustinus, quid in Ecclesia Dei a vetustissimis temporibus observaretur, considerans, superius producta Apo-stoli verba ita interpretatur :6) „Eligo in his verbis hoc intelligere, quod omnis vel peneomnis frequen-tat Ecclesia, ut precationes accipiamus dictas, quas facimus in celebratione Sacramentorum, (intelligit Missae Sacrificium) antequam illud, quod est in Do-mini mensa, incipiat benedici : orationes, cum bene-dicitur et sanctificatur, et ad distribuendum commi-nuitur, quam totam petitionem fere omnis Ecclesia dominica oratione concludit. Interpellationes sive postulationes fiunt, cum populus benedicitur. Quibus peractis et participato tanto Sacramento, gratiarum actio cuncta concludit, quam bis etiam verbis ulti-mam commendavit Apostolus.1' Paucis delineatum habemus Sacrum Missae Canonem, qualis hodie ad-huc apud nos in usu est. Quarnobrem non possumus non pro ccrtissimo tenere, ipsis quoque primis Ec-clesiae saeculis ordinem quemdam precum, orati-onura et r i t u u m exstitisse, quibus in divinis Myste-riis utebantur Sacerdotes et fidelis populus. Prae-fationis nunc quoque usitatae meminit S.
Cypri-" ï T Â c t . 2, 47. — 2) 1. Tim. 2, 1. — 3) In Apolog. 2. —
4) Ad Scapulam. — 5) Catech. 33. — 6) Epist. 149. ad Paulin.
1 9 *
anus7), quurn nempe dicimus, „sursum corda" et populus respondet „habemus ad Dominum". Vigens autem in Ecclesia prirnis saeculis arcani disciplina non impedivit, quominus sacra Missae Sacriücii Li-turgia in scriptum redigeretur, cuius potiorem par-tem S. J u s t i n u s M. iam descripsit.8) Liturgici libri a S. Basilio editi meminit S. Gregorius Nazianz.9) E S. Cyrillo Hieros. novimus, ritum Sacrificii Alta-ris, et Baptismi. S. Hilarium, Pictavorum Episco-pum, librum Hymnorum et Mysteriorum confecisse, tradit S. Hieronymus.1 0) Liturgiáé quoque prolixa documenta habemus in Constitutionibus Apostoli-eis, sub falso Clementis nomine quidem vulgatis, quarum tamen origo saltern ad ipsum pertinet sae-culum quartum, ut alia, quae insuper in medium proferri possent, documenta silentio praetermittan-tur. Nemo etiam est antiquorum SS. Patrum et scri-ptorum Ecclesiasticorum, qui S. Liturgiám non ab ipsis Apostolis, eorum nempe traditione repeteret.
S. Epiphanius Apostolos Mysteriorum (ritus litur-gicos intelligit) auctores atque conditores fuisse te-statur.1 1) .,Non his contenti sumus, inquit S. Basi lius,12) quae commémorât Apostolus aut Evange-lium; verum alia quoque et ante et post (consecra-tionem) dicimus, tamquam multum habentia mo-menti ad Mysterium, quae ex traditione, non scri-pta accepimus. Apud S. Ambrosium1 3) habetur ver-bis parum mutatis ilia pars Canonis : Quam oblati-onem tu Deus in omnibus — et illa: Qui pridie quam pateretur — et illa: Unde et memores — et illa: Supra quae propitio. — Quae sunt quatuor potissimae partes Canonis. Quas partes S. Doctor allegat ex antiquo ritu Ecclesiae ad confirmandum id, quod eo loco tractat de veritate Corporis Domini in Eucharistia. Unde vetustas Canonis clare impa-tescit. Coelestino I. Papae tribuuntur, et certe sae-culo quinto exarata sunt capitula nonnulla de gra-tia Dei, quae in Conciliorum Collectionibus legun-t u r , quorum auclegun-tor hancmemoralegun-tu omnino dignam, ac iccirco saepius iteratam sententiam protulit : ,,Obsecrationum quoque, ait, Sacramentaliuin sacra-menta respiciamus, quae ab Apostolis tradita, in toto mundo, atque in omni Ecclesia catholica uni-formiter celebrantur, ut legem credendi lex statuat supplicandi." Innocentius I. ad Decentium Eugubi-num Episcopum scribens, ait: „Quis enim nesciat, aut non advertat id, quod a Principe Apostolorum
7) L . de oratione. — 8) L. cit. — 9) In orat. in eius laudem. — 10) De scriptor. Eecles. — 11) Haeres. 79. —
12) L. de Spirit. Sanct. — 13) L. 4. de Sacramentis.
Petro Romanae Ecclesiae traditurn est, ac nunc us-que custoditur, ab omnibus debere servari. — — Saepe Dilectionem Tuam ad Urbem venisse, ac No-biscum in Eccclesia convenisse, et quem morém vel in consecrandis Mysteriis vel in caeteris agendis arcanis teneat, cognovisse indubium est." Vigilius Papa hac de re sic seribit :14) „Ordinem quoque pre-cum in celebratione Missarum nullo nos tempore, nulla festivitate significamus habere divisum ; sed semper eodem tenore oblata Domino munera conse-crare. Quoties vero Paschalis, aut Ascensionis Do-mini, vel Pentecostes, vel Epiphaniae, Sanctorum-que Dei fuerit agenda festivitas, singula Capitula diebus apta subiungimus, quibus commemorationem sanctae solemnitatis, aut eorum facimus, quorum natalitia celebramus ; caetera vero ordine consueto prosequimur. Quapropter et ipsius canonicae precis textum dirigimus subter adiectum, quem Deo pro-pitio ex Apostolica traditione suscepimus." Quae hie canonicae preces dicuntur, et ex Apostolica tra-ditione susceptae asseruntur, respiciunt Canonem Missae, qui in omnibus Missis idem erat, neque mu-tationi obnoxius. Hinc in propatulo est, videlicet quidquid ad substantiam Sacramentorum pertinet, in quibus necessaria animarum subsidia, aut prae-cipua vis ineffabilis Sacrificii sita est, ab Aposto-lorum aevo ad nostra usque tempóra semper fuisse in universa Ecclesia observatum. (Végeköv.)
A búcsúk és sz. ereklyék congregatíójának két ujabb határozata,
I .
Decretum S. Cougr. Indulgentiarum.
Friburgen. Lotkarius Kübel Episeopus Leucensis et Vicarius Capitularis Archidieoecesis Friburgensis die 14 Ianuarii 1877 cura petiisset ab hac sacra Congregatione In-dulgentiis sacrisque Reliquiis praeposita, quod inibi ob sa-cerdotum penuriam ceafessio facta bis in mense, servatis, 8ervandis sufFragari possit ad indulgentias intra praedictum tempu8 occurrentes lucrandas, queinadmodura et aliae Dioe-ceses tali concessione ex indulto Apostolico laetantur, gratia fuit concessa, ast eo modo et forma qua assolet, reseribendo scilicet „SSmus precibus obsecuudans, «benigne annuit pro petito indulto, ita ut Presbyteri et ceteri íideles Archidioe-cesis Freiburgensis qui infra unam vel duas hebdomadas uni-uscuiusque mensis sacramentalem confessionem peragere so-lent, omnes et singulas indulgentias plenarias, eo temporis intervallo concessas, absque sacramentali confessione lucrari possint, dummodo" etc. At vero praelaudatus Episeopus du-bitans, num sub voce hebdomada Septem dies vel octo sint intelligendi, et num verba infra duas hebdomadas aeeipi ita debeant, ut bina confessio intra mensem sufficiat, vel potius
u) Epist. a. 538. scripta.
149 ut in omni quatuordecim dierum decursu confesaio sit pe-ragenda, supplex s. Congregationem adiit postulans, ut dubia istaec diluere dignetur :
I. Utrum confessio praescripta per singulas bebdoma-das peragi debeat infra septem vel potius infra octo dies ?
I I . An verba „infra duas hebdomadas" stricte inter-pretanda sint, ita ut confessio peragi debeat infra quatuor-decim dies, vel potius sufficiat bina confessio in mense ?
In Congregatione Generali habita in Palatio Apo-stolico Yaticano die 15 Novembris 1878 Emi Patres re-sripserunt :
Ad I. Affirmative ad primam partem, idest praescri-ptam confessionem peragi debere quolibet decurrente Septem dierum spatio. Negative ad secundam partem.
Ad I I . Affirmative ad primam partem, idest praescrip-tam confessionem peragi debere quolibet decurrente qua-tuordecim dierum spatio. Negative ad secundam partem.
Factâque de his omnibus per me infrascriptum dictae Congregationis Secretarium SSmo D. N. Leoni Papae X I I I . in audientia diei 23 Novembris 1878. relatione, Sanctitas Sua s. Congregationis resolutionem benigne approbavit.
Datum Romae ex Secretaria eiusdem s. Congregatio-nis die et anno ut supra.
AI. Card. Oreglia a S. Stefano Praefectus A. Panici Secretarius.
I I .
Decisio S. Congr. SS. Rituum.
Iaciensis. Episcopus Iaciensis exposuit Sacrorum Ri-tuum Congregationi, in sua Cathedrali Ecclesia hunc usum obtinere quo Cantores in Invitatorio, postquam expleto cantu versiculi Gloria Patri, Chorus partem Invitatorii de more respondit, integrum Invitat.orium ipsi decantent abs-que responsione chori. Iamvero quum liic mos videatur op-positus aliarum Ecclesiarum usui, in quibus Invitatorium in ultima vice partim a Cantoribus et partim a Choro repeti-tur, ita ut Chorus ipse cantum ilium absolvat, idem Episco-pus ab eadem Sacra Congregatione humillime exquisivit : An talis usus Cathedralis Ecclesiae Iaciensis servari licite valeat ?
Sacra porro Rituum Congregatio, audita sententia al-terius ex Apostolicarum Caeremoniarum Magistris, ad rela-tionem subscripti Secretarii, ita respondere censuit : Serve-tur usus. Atque ita respondit die 26 Novembris 1878.
A. Card. Bartolinius S. R. C. Praef.
Pro R. P. A. Placido Ralli Secr.
Ioannes Can. Ponzi Substitutus.
Megeskedtethető-e nősülési engedély nélkül az, ki magát a sorozás alól végkép kivonta ?
E kérdésre nézve eddig mind az elméletben, mind a praxisban szétágazók voltak a vélemények. Miért, az isme-retes. Folyó évi január 23-án kelt leiratában a nm. honvé-delmi miniszter ur végre minden kételynek véget vetett.
Mint a temesvári „Havi Közlöny"-ben olvassuk, nt. Kruesz Vilmos, lugosi lelkész, miheztartás végett következő kérdés-sel fordult ő nméltóságához : „Vájjon törvénysértést követ-tem-e el eddig az által, hogy a 22-ik életévet meghaladott,
•de bármi oknál fogva sorozás alá nem került egyéneket
kivéte-les engedély nélkül 'házasságra bocsátottam ? és vájjon általá-ban azon lelkész, ki házasságra bocsátja azon egyéneket, kik a harmadik korosztályt meghaladták, de hadkötelezettségök-nek eleget nem tettek, felelősségre vonliató-e?"
Erre Szende Béla miniszter úrtól, 1033. sz. a. követ-kező válasz érkezett : „Krassómegye közönségének. Kruesz Vilmos lugosi római katholikus lelkész, zárdafőnöknek fo-lyamodványát, melynél fogva utasítást kér az iránt, vájjon azon ifjak, kik a harmadik korosztályból már kiléptek, és sem a hadsereghez (hadtengerészethez), sem a honvédséghez be nem soroztattak, összeeskethetők-e kivételes nősülési en-gedély nélkül, azonnali kellő értesítés végett azon megjegy-zéssel küldöm meg a megye közönségének, hogy a védtör-vény 44-ik szakaszának, és a mult 1875-dik évi márczius 24-ikéről 13320. sz. a. kiadott első fejezete c) pontjának ér-telmében, kivételes engedély nélkül nősülhetnek, s igy nő-sülés tekintetében csakis a köztörvények és szabályok alá esnek azok, kik a karmadik korosztályból már kiléptek, és sem a hadsereghez (haditengerészethez), sem a honvédség-hez nem soroztattak be, s ennélfogva a kérdést tevő lelkész nem követett el a védtörvény 46-ik szakaszának súlya alá eső vétséget vagy szabálytalanságot az által, ha a harmadik osztályból kilépett egyéneket, a kik sem a habsereghez, sem a honvédséghez nem soroztattak be, tekintet nélkül arra, váj-jon eleget tettek-e a maguk hadkötelezettségöknek avagy nem,
összeeskette. Budapesten 1879. január 23-án. Szende Béla s.
k. honvédelmi miniszter."
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, márczius 4. A ,liberális' (?) papa. — Nincsen ugyan esztelenebb valami, mint liberális pápáról beszélni oly értelemben, mint egyházellenes szellem és gondolkodás-móddal saturált lapjaink a pápát emlegetni szokták, de hát a számtalan képtelenség között, melyeket korunk megélt, a
Budapest, márczius 4. A ,liberális' (?) papa. — Nincsen ugyan esztelenebb valami, mint liberális pápáról beszélni oly értelemben, mint egyházellenes szellem és gondolkodás-móddal saturált lapjaink a pápát emlegetni szokták, de hát a számtalan képtelenség között, melyeket korunk megélt, a