(**) Néhány év előtt nyilvános panaszt emeltem házi nevelésünk végleges síilyedése miatt ország-szerte, s ugyanazon alkalommal egy korszerű mun-kára h i v t a m f ö l az olvasó közönség figyelmét,1) mely mainapig mintegy agyonhallgatva hever a szánandó
könyvárus és jóhiszemű kiadó poros könyvpolczain.
A m u l t évben egy közgazdászati munka liagyta el a sajtót, mely szintúgy közhiányt pótol a szakiroda-lom terén ;2) de alig kelt el a nagy önfeláldozással eszkozlött díszes kiadásból pár száz példány és va-lóban ezekből is a főrész a közlekedési m.kir. minis-teriumnak nagylelkűségét emeli. Igy részesülhetett több jóravaló iskolatanitó nevezetes a j á n d é k b a n ; mig az előbbi munkát ezeren kénytelenek az ügy legnagyobb h á t r á n y á r a nélkülözni. Ily kiváló mun-kákat csakis megbizás folytán kellene irni és kiadni.
A magán vállalat, semmisem bizonyosabb, hogy mindannyiszor megfeneklik a közrészvétlenség sa-rában. S mégis i r j u n k ? Bátorság, nagy elhatározás kell hozzá korszakunkban, midőn az ujságlapok minden komolyabb s állandóbb törekvést leszoríta-tak a küzdtérről. Igy lesznek az úgynevezett „va-gus írók", kiket minden szellemi fényes képesség mellett a világzaj elnyel, mint cseppet a tenger s egykor azt sem fogják róluk az utókor fiai tudni, hogy léteztek s kiegészítő tényezői valának ama nagy érdekeknek, melyeket gyakran lépésről lépésre kell az elgázolástól megvédeni.
Ha igaz, ily szellemi contingenst a lelkipász-tori kör is szolgáltat az irodalom számára; pedig tényleg elegendő volna már az is, ha minden pap magában lelkes pártolója s méltánylója volna idő-közönkint az Isten örök czéljait ez uton is érvénye-sítő fáradalmaknak — azon rendkívüli kegyelem által, mely egyeseknek adatik ugyan, de korántsem ingyen, mint az utczai ripökök gondolnák, kik nyeg-lén nézik azt a kivilágított ablakot, melyen belül a tudomány viraszt. „Az anyagelviiek azt tanítják
— mondja Stöckl — hogy az összes tudományos kutatásokban egyedül a természettani módszer a jogosult, és csak, mig ehhez ragaszkodunk s ezt kö-vetjük szilárdan, vezethet a tudományos kutatás valódi megismerésre. A hol tehát a természettudo-mányi módszer határa van, ott van ismeretkörünk határa is." Engedjük erre lánglelkesüléssel
megfe-1) ,A keresztény katholikus család.' Irta Varga Mi-hály, 1868.
2) ,Gyümölcsészeti vázlatok.' Irta Bereczki M. 1877.
lelni Répászky József hittanárt, ki a dogmatika egén legújabb csillagul t ü n t föl nekünk, nem hogy fényével elborítson, hanem, hogy látkörünket annyi igaz sugarával át- és bevilágítsa. „Korunkban, fáj-dalom, a világ, ugy látszik, megfeledkezik arról, hogy léteznek keresztény igazságok, melyek arra-valók, hogy az életben érvényre jussanak s az em-berinem földi és örök üdvét előmozdítsák. Es hogy korunk azokról megfeledkezik, ennek, mint napon-kint lehet tapasztalnunk, az egyén és társadalom vallja kárát. A kinyilatkoztatott igazságok nemcsak megtagadtatnak, hanem az úgynevezett liberalis-mussal — századunk eme pusztitó eretnekségével karöltve j á r ó hitetlenség élethalál-harczot is viv ellenök. De nékünk kötelességünk tanítani s a megtá-madott igazságot védeniLegyen szabad bizalmasan hozzátenni, habár egész életünket s minden erőnket fölemészti is e válságos küzdelem. Qui persevera-verit, salvus erit.
Európai műveltség és szakismerettel biró egy-kori iskolatársam, B. M. pomolog, nemcsak az ipar-gazdászat terén vár jobbrafordulást körvonalazott elveinek fölkarolásától, de erkölcsi szempontból is nagy előnyöket helyez kilátásba a minden oldalról meglazult társadalmi kötelékekre nézve. 0 most a félországot látja el valódi nemeseknek bizonyult oltó-galyaival, sőt külföldi ismeretségénél fogva sokfelé népszerűsíti a magyar nevet. Igy tehet szert a legigénytelenebb ember is kitartó jóakarat s hi-vatás érzetével európai hirre. De nem ez a főczél. A népcsaládoknak szemléltető módon, kézzelfogható-lag, az egyedül czélhoz vezető példa hatásával való bevezetése az előrehaladott nemzetek csarnokába, — ez a czél. Az ipargazdászatnak párhuzamosan kell elő-re menni a közerkölcsiséggel. E két fényoszlop nélkül, melyek a béke és boldogság, a munka és megelégedés, a hatalom és engedelmesség egyensúlyait t a r t j á k , nem lehet várni a mindenütt égetőknek vallott kér-dések megoldását. „Azt mondják a bölcsek — olva-som a kis ,Egészségtani Lapok'-ban — hogy az igaz-ság és szabadigaz-ság, az egészség és boldogigaz-ság u t á n i vágy minden emberrel vele születik. Vájjon mi győzhet meg bennünket ezen állitás igazságáról ma, midőn látjuk, hogy az emberek szünetlenül seny-vesztő lázt hordanak ereikben ; midőn a napról napra szaporodó képzelt szükségletek s természet-ellenes élvezetek kielégítése, melyek nélkül a leg-több ember már életnek sem t a r t j a az életet, uton útfélen panaszolván sanyarú helyzetét az éhező mun-kás, az ügyefogyott szegény : a természetes
tápsze-9 1 rek rovására történik!" Igy állunk szemközt a leg-kétesebb jövővel :
Vissza messze századokba Hol derülten és ragyogva Még a tiszta ősi élet Nincs galádul eltapodva.
Istenem ! be más, beh szép volt ! Milyen idők, milyen égbolt ! Minden ember egy-egy rege, Egy-egy fényes tünemény volt!
(Vége k.) (Endrödy S.)
Az általános és független morál.
M á s o d i k l e v é l . Uraim !
Mi az önök közoktatásügyi ministeriumának általá-nos morálja?
A tízparancsolat ez ?
Nem, mert ezt épen ugy mint az egyház öt paran-csolatját kizárja az iskolából, és pedig a vallásszabadság ne-vében, mivel a tízparancsolat szintén vallási törvény, az ó és uj szövetségi kinyilatkoztatásnak törvénye.
Még egyszer tehát, mi az önök irinisteriumának álta-lános morálja?
Annak saját szavai szerint nem egyéb az mint: „álta-lános moral, álta„álta-lános lelkiismeret, mely minden embernek megmondja, hogy testvérek, a különféle vallások daczára."1) Az általános morál tehát az emberek testvérisége ki-nyilatkoztatva valamennyiök lelkiismerete által.
Kíváncsiak vagyunk megtudni, mióta foglalja ma-gában a testvériség az összes morált. Hanem e kérdésre még visszajövünk, s azért előbb látni akarjuk, vájjon igazán az összes emberek lelkiismerete, az általános lelkiismeret ön-maga által ismerte-e meg ezt a testvériséget, s vájjon nem tény-e, igen is, — értsék meg önök jól, — nem tény-e, hogy nem akarva más morált, mint a melyet valamennyi ember lelkiismerete kihirdetett, függetlenül minden vallási tantól, hogy mondom, önök ez által nem taníthatnak mást m i n t . . • szörnymorált.
Talán félbeszakítanak és azt kérdik, hogy talán vad és barbár népeknél akarom-e a felvilágosodást keresni?
Nem, én a felvilágosodást ezeknél nem keresem ; de igenis keresem a lelkiismeretet és ezt ott meg is találom. És önök, az általános lelkiismeret szószólói, önök engem arra feljogosítottak, hogy emiékezetökbe idézzem, mit tanít a lel-kiismeret azon népeknél, melyekről önök azt akarják, hogy róluk ne is beszéljünk.
Egyébiránt ne gondolják, hogy csak ezeknél keresek bizonyítékokat önök ellen ; hanem mielőtt másoknál fényes s megsemmisítő bizonyítékokat keresnék, én előbb ezeket akarom felhozni, és önöknek nem áll jogukban őket visz-szautasitani.
Ne feledjék tehát először is, hogy a brahmanismus hi-veinek lelkiismerete az általános lelkiismerethez tartozik s az nekik mégis semmit sem mond az emberi testvériségről, mert ők az embereket négy kasztra osztják, állitólagos ere-detök és természetük különfélesége szerint; ne feledjék önök,
') Van flumbeeck beszéde a senatusban, aug. 21. 1878.
hogy az első kaszt kiváltságosai az utolsóval lelkiismeretük szerint oly megvetéssel és kegyetlenséggel bánnak, amilyet mi még állattok iránt sem mutatnánk ; ne feledjék, hogy Ázsia, Afrika,Amerika, sőt a vén Európa népei közöl nem egy, se nem kettő, vagy három körében a lelkiismeret nem muta-tott minden emberben testvért, s hogy idegenekkel szemben e szerencsétlen népek lelkiismeret szerinti emberevők voltak ; ne feledjék önök, hogy más népeknél, p. az eszkimóknál, hová hitküldéreink a hittel együtt viszik a civilisatiót, a családok lelkiismeretüket követve a szülőket öreg koruk szenvedései-nek zsákmányul dobják, igyekezszenvedései-nek tőlük megszabadulni, szintén lelkiismeretüket követve, meghalni hagyva őket az észak fagyában és jegében ; ne feledjék önök azt sem, hogy a chinaiak óriási birodalmukban gyermekeiket kiteszik s ott hagyják a halálnak, ha azoknak száma a családra nézve tehernek látszik ; azt se feledjék önök, hogy a mozlimeknél a nők rútul a hatalmasok kéjének vannak oda dobva az izlam háremeiben, s hogy a mohamedanok lelkiismerete nem lázad fel épen ugy mint az ő Koránjuk e romlottság miatt.
Tény tehát, hogy, magára hagyatva, a lelkiismeret za-vart, hogy az emberi ész lángja sötétben pislog s hogy ekként e láng nem elégséges az embereknek, természetük tényleges és constatált állapotában, a morál törvényének teljes nyil-vánítására, mely morálról önök azt mondják, hogy arról az általános lelkiismeret világosan szól.
De íme a magasabb bizonyítékok :
Van-e a pogány ó-korban felvilágosultabb nép mint a görög? És a görögök közt van-e nagyobb szellem mint Plato és Aristoteles, mint az isteni Plato s az ő hires tanítványa, Nagy Sándor nevelője, a bölcsészek fejedelme ? És mégis Plato lelkiismerete egy cseppet sem tartotta őt vissza attól, hogy Bespublicajában a birtok és család lerontását, a javak, nők és gyermekek közösségét, sőt magát a gyermekgyilkosság jogát is ne tanitsa azon gyermekekre nézve, kik testi hibával születtek, vagy gyengén arra, hogy az államnak hasznosak le-hessenek.2) — Aristoteles, a maga részéről, oly morált tanít, mely miatt méltán pirulhat az önök általános morálja, mert a rabszolgaságot jogosnak nyilvánitja, és pedig nem akármi-lyen rabszolgaságot, nem valamely személynek örökös szolgá-latát, mely alatt az illető természeti jogait megtartja, hanem a pogányság rabszolgaságát, mely a rabszolgát dolog gya-nánt tekinté s vele mint ilyennel bánt szabad rendelkezé-sére hagyván őt urának !3) Ezen rabszolgáknak száma, uraim, millió és millió volt, még a görögök és rómaiaknál is. Hol volt tehát akkor az általános lelkiismeret, mely minden em-bernek megmondja, hogy testvérek? En ismerem azon isteni szózatot, mely a világot e nagyon elfeledett igazságra fi-gyelmeztette ; hanem önök épen ezen isteni szózaton, Krisz-tus igéjén akarnak, oly hálátlansággal, melyhez csak önök vaksága hasonló, túltenni Ismerjék el tehát, a té-nyek szembeszökő világánál, hogy a természeti törvény, melyet Isten az emberi lelkiismeretbe beoltott, ebben a tu-datlanság és szenvedélyek alatt mintegy el van temetve, s hogy Plato lángesze s Aristoteles hatalmas szelleme sem voltak elég erősek azt e siralmas sötétségből kiemelni.
Igen, uraim, tény, hogy a természeti törvényt sehol sem
*) Rep. 1. 5.
») Polit. 1. 1. et 2.
12*
ismerték teljesen, midőn az emberek az isteni kinyilatkozta-tás világától meg voltak fosztva. Az is tény továbbá, hogy napjainkban is, kik szemöket ennek fénye elől elzárják, ugyanazon sötétségbe esnek vissza, melyben az ó-világ böl-csei voltak. Vájjon nem tudnák-e önök, a mi napjainkban történik ? Nem tudják-e önök, hogy csak néhány esetet em-lítsek, melyek bennünket érdekelnek, nem tudják-e önök, hogy ugyanakkor, midőn Francziaországban a közoktatás-ügyi minister Isten létét, a lélek halhatatlanságát, az em-ber szabadságát és Isten előtti felelősségét, mint a morál mellőzhetlen alapjaitproclamálta, — ugyan akkor az Institut (a franczia akadémia) tagjai, irók, kikre jobban hallgatnak mint a ministerre, mindez alapokat elvetették annak nevé-ben, a mit szánalomra méltóán positiv tudománynak nevez-nek ? Elfeledték önök talán azon zajt, melyet az u. n. positi-vismus congressusai Franczia-, Német-, Olaszországban és Belgiumban okoztak? Nem viszhangzanak már füleikben amaz esztelen tanok, melyek Liègeben és Gandban, Páris-ban és Berlinben hirdették, hogy a morál relativ valami ; a mai holnap már nem less az ; mert az ember nem tökéletes, sem az, a mit Istennek neveznek ! És nem hallják-e önök azon más hangokat is, melyek épen jelenleg rettegtetik az uj bi-rodalmakat s melyek az együttbirást szembeállítják a ma-gán birtokkal, a szabad szerelmet a házassággal, az embert Istennél, a fejetlenséget a társadalmi tekintélylyel ? És épen minap, tanulók a vallás nélküli iskolákból, olyanok, a minő-ket önök akarnak, tanulók, kik az általános és független morálnak hivei, nem azt mondták-e Livornóban, hogy a fő-tévely, melynek hadat kell üzenni, e három szóba foglalható össze : Tekintély, tőke és Isten ?
Ime, uraim, mivé lesz az általános morál, ha az em-beri lelkiismeret nem akar csak magára hallgatni s magát minden vallási igazságtól függetlennek nyilvánítja.
De nem vették-e önök soha sem észre azon ellenmon-dást, mely ez állítólagos függetlenségben rejlik?
Hogy ezen ellenmondást constatáljuk, elég a következő két kérdésre megfelelni : mi a vallás, és mi a morál ?
Vallás, religio, azon élő kapocs, mely az embert Isten-hez, alkotójához és végczéljához fűzi. Megismerni a vallást tehát mindenek előtt annyi mint megismerni az igazságot az ember eredetéről és rendeltetéséről.
A morál az élet törvénye, azon út, melyen az ember-nek haladnia kell, ha czélját, a tökélyt elérni akarja. Innen van, hogy azokról, kik jól vagy rosszul élnek, azt szokás mondani, hogy jó vagy rosz uton járnak.
Nem világos-e, hogy az embernek ismernie kell erede-téről és végéről az igazságot, ha ismerni akarja az utat, mely czéljára vezet, vagyis az erkölcsi törvényt, az élet törvényét?
A legszembeszökőbb igazság tehát, hogy a ki minden val-lási tantól független morált akar, az eszközt akar czél nélkül, utat vég nélkül, vagyis egy kétségbevonhatlan kép-telenséget.
És mégis, uraim, épen ez az, a mit minap önöknek egyik Venerabilisa, egy szabadkőműves végrendeletben, melylyel önök oly nagy zajt igyekeztek csapni, tagadott s magát „szerves lénynek" definiálta, azt állitván, hogy töké-letesen ismeri kötelességeit azon körben, melyben magát he-lyezve találta, a nélkül, hogy valami szükségét érezné
an-uak, hogy eredetéről és czéljáról felvilágosítást nyerjen ! Ő tehát azt állitá, hogy életének törvényét ismeri a nélkül, hogy életének czélját is ismerné, és eszével megegyeztethetőnek ta-lálta oly uton haladni, melynek czélja előtte ismeretlen! Az ész azonban nem engedi meg, hogy az ember valamit tegyen, a nélkül, hogy tudná, miért ; következőleg élni sem engedi a nélkül, hogy ne tudja, miért él.
Megtagadni, uraim, az észt, annyi mint megtagadni a természeti törvényt,4) azon első törvényt, melynek minden ember alá van vetve. Azt mondom, az első törvényt; mert a természeti törvény nem egyedüli törvénye az embernek, minthogy az természetének jelenlegi, tényleges constatált ál-lapotában nem elégséges. Igen, uraim, nem elégséges : és miért? Azért, mert az ész, vagyis a természeti törvény, nem mágyarázza meg ezen állapotot, és mert nem felel meg a be-lőle származó practicus és főbenjáró kérdésekre.
Igen ám, azt fogják önök mondani, de miféle állapot ez a jelenlegi állapot?
„Nézzétek ezen épületet, ezen össze nem illő arányokat ezekkel a nagyszerű alapokkal : nem azt kiáltják-e azok, elég hangosan, hogy e mü nem ép ? Alig ismerek magamra. Ez volna az Isten képére teremtett ember, ez a bölcseség cso-dája s kezeinek remeke ? Ugy van — ez ő, nincs kétség benne. Honnan van tehát az arányok e zavara ? Onnan, mert az ember saját izlése szerint akart Teremtőjének műve fölé épiteni, s igy eltért a tervtől. Ekként, az első tervezet szabá-lyossága ellen, a halhatatlan és romlandó, a szellemi és testi, szóval az angyali és állati, egyszerre együtt találkoztak. Ime a talány kulcsa. A (keresztény) hit visszaadott magunknak, és szégyenletes gyöngeségeink nem képesek többé természeti méltóságunkat eltakarni."
Önök most Bossuet-t hallották, vagyis jobban mondva, az igazság szózatát azon titokról, hogy mi vagyunk mi. Ha önök őszinték, azt mondják erre : Igaz, ugy van !
Hanem melyek azon kérdések, a melyek lelkünknek e mostani állapotából származnak ? . . . Az enyéim, az önöké, minden emberé, az emberinemnek per eminentiam emberi kérdései, u. m. : Hol az eredete, gyógyszere, czélja azon álla-potnak, melyben vagyunk ?
Hol van eredete? Honnan van az, hogy mi, teremtmé-nyei egy jótékony hatalomnak, melynek bölcsesége és jósága valamennyi alkotmányán ragyog, hogy, mondom, épen mi a test és lélek annyi hibájának, annyi erkölcsi nyomorúságnak s kikerülhetlen fájdalomnak vagyunk alávetve, bármily nagy legyen is az idők haladása ? Honnan van, hogy habár ellenállhatlanul vágyunk élni, mégis minden léptünk a halál ölébe viszen, azon rettenetes halál felé, mely csalhatlanul be-következik mindenkinél, a nélkül, hogy tudnók életünk ut-jának melyik csavarodásánál lep meg, s a mely e miatt min-den örömünket megzavarja s minmin-den reményünket kijátsza?
Honnan van, hogy daczára annak, miszerint a jót belátja és kedveli az ember, mégis azt szokta tenni, a mit kárhoztat, és azt elhanyagolja, a mit kedvel ? Hol van e viszásságnak nyitja, — ennek a benső, állandó, kegyetlen küzdelemnek nyitja, melynek az ember önmaga előtt maga a szintere, ta-nuja s kettős tényezője? Mi e bajnak ellenszere ; micsoda
') Lex naturalis dicitur etiam naturale lumen intelleetus nostri, seu recta ratio.
93 eszköz segítségével győzheti le az ember maga magát? És mi a győzelemnek bére? Melyek a bukásnak igazi követ-kezményei, mivoltukban és tartósságukban?
Mondják meg önök, kik e sorokat olvassák, nem oly dolgok-e ezek, melyekről az embernek tudnia kell? Vájjon mit tud az ember> ha ezekről nem tud ? Mit tud Istenről, az emberről, rendeltetéséről, s mit tud felelni a kérdések e kér-désére : Mi vagy te, s miért vagy, — különösen miért vagy te olyan, a milyen vagy ?
És mégis ily fontos kérdésekre vájjon mit felelt az em-beri bölcseség, a hittől elszakadt bölcseség, mit felelt e kér-désekre, a múltban épen ugy mint napjainkban ?
Midőn őszinte volt, mint néha Piátóban, hallgatott vagy csak reszkedve felelt,bevallván,hogy legjobb mindaddig hallgatni, mig maga az Ég nem nyilatkozik. Igy sohajtott fel a görögök közt a legistenibb elme, miután a pogányság a paradicsomi kinyilatkoztatást elhagyta és profanálta. Midőn azonban az emberi ész felfuvalkodott s elvakultan azt hirdette, hogy ő e kérdésekre meg tud felelni, nem mutatott fel egye-bet, mint az emberi szellemre nézve megalázó káprázatokat.
Innen van, hogy napjainkban is a mult idők álmodozásait ismét felujitja; s hogy Isten felvilágosítását kikerülje, a lé-lekvándorlás éjébe merül, s az ember múltja, jelene és jövő-jének magyarázatát lelkünk praeexistentiájából s annak jutalmazása- vagy büntetéséből magyai-ázza, — egy meg-előző életből, melyre senki sem emlékszik, melyben az ember
folyton ugy halad a jövő élet felé, hogy minden uj életben elveszti azonosságának tudatát. Micsoda különbség van azon befejezetlen materialismus közt, mely az emberről azt mond-ja, hogy csak másban tamad fel, és ezen tehetetlen Spiritu-alismus közt, mely az embert mindig uj életre támasztja, de csak azon föltétel alatt, ha magát másnak képzeli s hal-hatatlannak gondolja, midőn szerinte tulajdonképen nem az ?
íme ezekbe a tévelyekbe esik az ember, ha Isten nélkül akar behatni azon titok mélyébe, mely maga az ember!
Igaz ugyan, hogy a mérsékelt rationalismus, nehogy felsóhajtania kelljen Platóval Isten felvilágosító szózatáért,azt akarja napjainkban, hogy az ember resignatióval engedje át magát a legfőbb igazságok körüli tudatlanságnak. De ho-gyan nem látják be, hogy lehetetlent akarnak? Valahány-szor kötelességről fognak az embernek beszélni, valahány-szor fel fogják szólítani az embert, hogy szenvedélyei ellen, vagyis maga ellen harczoljon : mindannyiszor az ember nem .azt fogja-e tőlük kérdezni, hogy : Miért? . . . .
Mindezek után valóban kézzelfogható az isteni kinyi-latkoztatás szükségesvolta az emberekre nézve, hogy főleg a természeti vallásnak igazságait könnyen, tisztán, teljesen és biztosan megismerjék, de azért is, hogy más igazságokat is megismerjenek, melyekre eszünk felemelkedni képtelen, me-lyekre nézve mégis természetünknek, jelen állapotában, kellő ismeretekkel szükséges bírnia.5)
Ugy van, uraim, épen az, hogy önök az isteni kinyi-latkoztatás világát visszataszítják, épen ez az oka, hogy önök ezen practicus főfőkérdésekre nem tudnak megfelelni ; ez az oka, hogy önök kötelességeink teljes rendszere, a termé-szeti törvények öszlete felől hallgatnak. Önök dicsekedve beszélnek a testvériségről, holott a testvéri szeretetnek hősi
*) La Question religieuse resolue par les faits. Chap 3.
és állandó bizonyítékai egészen másoknál találhatók mint önöknél, s midőn örömest beszélnek önök arról, a mivel az ember embertársa iránt tartozik, önök némák mint a fal, fel-tűnően némák, midőn azokról van szó, a mikkel az ember Istennek . . . . s magának tartozik.
A jog és igazság megköveteli az embertől, hogy Istent szeresse, hogy szivét oda hajtsa ahhoz, a ki teremté; a jog és igazság megköveteli továbbá, hogy maga magát tisztelje, hogy önmagában a felsőbb elemeket hagyja uralkodni az alsóbbak felett, az észt és akaratot az érzékek és
A jog és igazság megköveteli az embertől, hogy Istent szeresse, hogy szivét oda hajtsa ahhoz, a ki teremté; a jog és igazság megköveteli továbbá, hogy maga magát tisztelje, hogy önmagában a felsőbb elemeket hagyja uralkodni az alsóbbak felett, az észt és akaratot az érzékek és