jan. 16-án tartott választmányi ülése.
Elnökölt Cziráky János gróf ő exja. Alelnök Tárká-nyi Béla apátkanonok ő nga.
A gróf-elnök ő exja ez alkalommal először jelenvén meg a választmányi gyűlésen, mióta ö Felsége által a szent-István-rend nagykeresztesévé legkegyelmesebben kineveztetett, Tárká-nyi Béla alelnök ur emelkedett beszéddel üdvözlé ő exját.
A Szent-István-Társulat újévi ajándékul, igy szólott körülbelül, uj fényt, uj diszt volt szerencsés nyerni azon
ki-tüntetésben, melylyel ő Felsége az apóst, király, ő nagymél-tóságát megtisztelte, midőn neki a Szent-István-rend nagy-keresztjét adományozta. — Nem egyes hazafiúi nagy érdem hanem az érdemek egy szakadatlan lánczolatának, egy hosz-szu áldásos élet folytonos hazafiúi nemes tevékenységének ujabb fejedelmi elismerése e magas kitüntetés, melynek min-den igaz magyar tiszta szivéből örvend, s legelső sorban legtöbb joggal s legforróbb lelkesedéssel örvendhet a Szent-István-Társulat, mely azon nagy szerencsével dicsekedhetik, hogy az igy kitüntetett nagy hazafit különösen magáénak mondhatja, s keletkezése óta egyik vezérének büszkén vall-hatja, — a hadseregre is természetesen fény áradván a kitün-tetésből, melylyel nagy érdemű vezérét a fejedelmi kegy megtiszteli. — S e fénynek annál inkább örvendhet a Tár-sulat, mert az nem csupán ragyogva gyönyörködtet, hanem valódi értékkel bir, mint a gyémánt-jelvény, melylyel a gyé-mánt-jellemü hazafi lőn megtisztelve; — s bizonyára egyik erős kezessége a Társulat értékének, egyik jótékony ténye-zője népszerűségének, hogy elnöki székében ily ős római, (vagy ami ennél nem kevesebb) ily valódi ősmagyar jellemű főurat szerencsés tisztelhetni. — E szerencséjének azért is örvendhet a Sz.-István-Társulat, hogy nagyérdemű gróf-el-nöke az övével ugyanegy nevű renddel, a Szent-István-rend nagykeresztjével lőn megtisztelve, mi egyszersmind hőn ki-fejezi a Társulat kettős irányát is, melyben működnie kell, t. i. a hazafiságot és kereszténységet, vagyis, mi a Szent-Ist-ván-rend jelvényében a kereszttel, valamint Sz.-István ko-ronájában szintén a kereszttel egyesítve van, — a keresz-ténység által megszentelt hazafiságot. — A kitüntetett gróf-elnökben a kereszténység által megszentelt hazafiságnak egyik nemes bajnokát tiszteli évtizedek óta minden igaz magyar katholikus, tiszteli különösen hivatásánál fogva a Szent-István-Társulat. Szónok e meggyőződésben megszi-lárdulva, ily lelkesedéssel eltelve, a Szent-István-Társulat osztatlan örömét fejezi ki ünnepélyesen az elnök magas ki-tüntetése fölött, azon, mindnyája szivéből, lelkéből fakadt hő kívánattal, hogy a jóságos Isten, ki ő exját a keresztény-ség által megszentelt hazafiság egyik nemes bajnokául adta a hazának, s egyik lelkes vezéreül a Szent-István-Társulat-nak, — ennek élén mind az egyházSzent-István-Társulat-nak, mind a hazának ja-vára és dicsőségére sokáig, igen sokáig éltesse !
A nagy számmal megjelent választmányi tagok, kik állva hallgatták a társ. alelnök érzelem- és szellemteljes be-szédét, ennek befejeztével háromszoros riadó éljenbe törtek ki.
A gróf-elnök ő exja meghatva válaszolt. Minden em-ber feladata, mondá, hogy a körben, melybe őt az isteni Gondviselés, az Isten bölcsesége helyezte, hiven feleljen meg kötelességeinek. Nagy szerénységgel emlité, hogy neki in-kább születése nyújtott módot és alkalmat, hogy a haza és király szolgálatában némít tehessen, és a szüleitől öröklött elv szerint, hogy az ember hivatása körében teljes erővel igyekezzék, neki jutott föladatának megfelelni, ő is ez elvet követve szolgált a hazának és szolgált a vallás szent, ügyé-nek, amennyire tehette. Mindamellett azt hiszi, hogy Ö Fel-ségének legmagasabb figyelme nem annyira az ő csekély ér-demeire irányult, mint inkább e kitüntetés őt zászlósi minő-ségében érte. Kegyelettel és szeretettel emlité elnök-társát, gróf Károlyi István ő excellentiáját, kit ő Felsége már
ko-rábban ugyanezen renddel kitüntetett volt. A Szent-István-Társulathoz való viszonyát érintve, ugyanazon, a nm. grófot jellemző szerénységgel szólott, megköszönte a szives figyelmet, melyet a választmány iránta tanusitott, a szeretet és ra-gaszkodás érzelmeit, melyeket az alelnök meghatóan tolmá-csolt volt, s magát továbbra is az igazgató választmány jó indulatába ajánlotta.
A társ. alelnök ur azután bemutatá Fraknói Vilmos
„Vitéz János esztergomi érsek élete" czimü munkáját, mely a sajtót már elhagyta és 1879-ki tagilletményül fog kiosztatni.
Örvendetes tudomásul vétetett. — Az utolsó választmányi gyűlés óta a társulat tagjaivá lettek : 1) alapitó tagokká : Ürge József Sándor, szölgyéni plébános és Eberling József nyugalmazott budavári plébános ; 2) rendes tagokká : a csor-nai polgári olvasókör, Kereszty Viktor, budavári segédlel-kész, Farkas Gyula, bajnai plébános, Slotta György, pápa ő szentsége t. káplánya, puszta-vogyerádi helyettes plébános, Dubravszky Sándor, Elek Dezső és Mellyes Belizár fővárosi tisztviselő.
Társ. titkár ur jelenté, hogy néhai Muhay György, uj-hutai plébános 5 forintot, néhai Kohárszky Lajos, visontai plébános 10 forintot hagyományozott a társulatnak. —Aján-dékkönyvek megszavaztattak a szegssárdi rabkönyvtár, a gemzsei és nagyszöllösi r. k. szegény tanulók számára. — A pénztárnok előadása szerint a társulat összes bevétele 1878-ban volt 77,454 frt 87 kr., kiadása 75,539 frt 41 kr, bevételi többlet 1915 frt 46 kr. — Az 1879-re szolgáló költségvetés bemutattatván, előirányoztatott bevételül 75,341 frt 71 kr.
— kiadásul 75,283 frt 37 kr. E költségvetés a vagyonállás részletes kimutatásával együtt a nagygyűlés elé fog terjesz-tetni. — Az ügynökség mult évi deczember hóban eladott 49871 példány könyvet, 2645 egyéb nyomtatványt, 1322 sz.
képet, — bevétele volt 6806 forint 44 kr. — A jegyzőkönyv hitelesitésére felkérettek Gervay Mihály min. tanácsos és Piry Cirjék érd. tartományfőnök urak.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, január 21. A pápa körirata és a fejedelmek.
Mig a ,Pester Lloyd' a pápa felséges köriratát a socialis-mus, communismus és nihilismus ellen, a természetfelet-tiek iránti érzéktelenségében, nem szégyenletbe a világnak, mint silányat bemutatni, mely állítás csak azokat vezetheti tévútra, kik magát a köriratot nem is olvasva, arról csak a ,Lloyd'-ból szereztek tudomást; mig egy másik félhivatalos magyar nyelven megjelenő liberális lap ugy találta, hogy a pápai körirat semmi positiv javaslatot nem tartalmaz ma-gában korunk bajainak leküzdésére, a mely állítás ismét csak azt bizonyítja, hogy az illető czikkező a köriratnak csak czimét látta, de azt át nem olvasta : addig egy félhiva-los német lap határozottan állítja, hogy a fejedelmek a kör-iratot legnagyobb örömmel fogadták ós miatta köszönetöket a pápának kifejezték.
Eltekintve attól, hogy az első sorban említett két lap félhivatalosnak, vagy legalább olyannak van elismerve, hogy itt-ott inspiratiókat szokott a kormány köréből kapni, semmi okunk sincsen kételkedni abban, hogy ők minden kormányi inspiratió nélkül nyilatkoztak a jelen esetben, valamint más részt, semmi okunk nincsen kételkedni abban, hogy a német
nyelvű és másodsorban említett félhivatalos lap ez esetben, a tényállásnak megfelelő tudósítást közölt. ítéletünket pe-dig nem csekélyebb körülményre, mint arra alapítjuk, hogy félhivatalos lapjaink egyáltalában nem szoktak sietni a kö-zönséget oly tényekről értesiteni, melyek arról tanúskodnak, hogy a pápa szavait még ma is, in hac iniquitate temporum, a legfelsőbb körökben is meghallgatják és azok ott viszhangra találnak, mert az a liberális közvéleményre rosz hatással lenne, illetőleg pedig, mert ez által a népek meggyőződné-nek, hogy legfelsőbb körökben épen nem osztják a libera-lismusnak az egyház elleni velleitásait ; ellenkezőleg a ta-pasztalat mind ez ideig inkább arról győzött meg bennün-ket, hogy félhivatalosaink minden létező és nem létező kö-rülményt megragadtak, hogy irányt adjanak többi laptár-saiknak, miképen kell az egyházat megtámadni. Ha tehát most oly gyorsan ós oly készséggel sietnek tudatni a világ-gal oly eseményt, mely a pápát, mint pápát és nem mint ,egyszerű papot' tünteti fel, a ,Lloyd' egykori jóslata (?) sze-rint, akkor e tudósítást hitelesnek és örvendetes fordulat je-lének kell tartanunk, mely egyszersmind tanuságul szolgál arra nézve, mily hitelesek azon tudósítások, melyek a pá-pai körlevél kedvezőtlen fogadtatásáról tudnak beszélni fe-jedelmi körökben.
Igenis, mi a kedvező félhivatalos tudósítást örvende-tesnek tartjuk, mert ugy Ítéljük, hogy a pápa körirata vilá-gosságot terjesztett azon körökben is, hova a tiszta igazság fénye csak nagyon nehezen juthat el, nem azért, mintha a fejedelmek az igazságot nem akarnák megismerni, nem azért, mintha megismerve az igazságot, azt nem akarnák elfogadni, hanem igenis azért, mert van út s mód, hogy a fe-jedelmek előtt az igazság eltitkoltassék, van rá gond, hogy a veszélynek, melynek közepette élnek, ismeretére ne j u t -hassanak, van rá gond, hogy a legnagyobb veszélyek is, melyek a trónokat fenyegetik, kisebbittessenek, liberális kormányférfiak által szépitgettessenek, vagy a veszély elhá-rítására, az egyedül üdvös eszköz, a keresztény kormányzás helyett oly eszközök ajánltassanak, melyek a létező bajt nem enyhíteni, hanem inkább súlyosbítani vannak hivatva.
A pápához intézett fejedelmi üdvözletek, szeretjük hinni, azt jelentik, hogy a körirat fénye következtében felismerték
azon veszélyt, melynek a társadalommal együtt a trónok is ki vannak téve, azon mélységet, melyet a modern kormány-férfiak ástak liberalismusokkal a fejedelmek részére és azon eszközöket, melyeken kivül nincsen mód a létező veszély-ből menekülni.
De van azon fejedelmi üdvözleteknek még egy más jelentőségök is, — és ez a kath. egyházra vonatkozik. A ka-tholika egyház rendszeresen üldöztetik, a hol a kormányok-nak csak legkisebb befolyásuk is van ; ezt bizonyára felhasz-nálják az egyház ellen, mit látva bármely nyomorult egyle-tek, társulatok, hogy a ,kor szinvonalán' állóknak tekintes-senek, utánozzák a kormányok bölcs eljárását és az ered-ményben úgyannyira nincsen hiány, hogy a közéletből ki-halt minden vallási és erkölcsi érzet, minek következtében a társadalom minden izében ropog, összeomlással fenyeget és már magok a baj szerzői is kapkodva eszközöket keresnek a baj elháritására, eszközöket, t. i. a minőket bírnak, kivé-teles törvényeket alkotnak, a rendőröket szaporítják, egyes
55 vidékeket ostromállapotba helyeznek stb. Ezt teszik állam-férfiaink az állam részéről ; és a számos hitfelekezetek ? Mit tesznek ezek, hogy az államot intézkedéseiben támogassák ? Felszólaltak-e a lutheránusok, a reformátusok, a görög ke-letiek zsinatai, vagy tanácsai a társadalmi rend érdekében, az uralkodó bajok leküzdésére? Mi valóban nem jegyezhe-tünk fel egyetlen egy mozzanatot sem az illető felekezetek, mint felekezetek részéről, mely arról tanúskodnék, hogy
hí-veiket felszólitották volna a veszélylyel fenyegető tévelyek kiirtására. És a kath. egyház ? Igen, ez az üldözött, ez az em-berektől elhanyagolt egyház,saját legnagyobb üldöztetései közt sem feledkezik meg a társadalomról, pápája felemeli hatal-mas szavát, mint atya szól hiveihez, a fejedelmekhez ugy mint alattvalókhoz, szavát meghallják az egész világon, pa-lotákban és kunyhókban egyiránt, és a hála szózata emelke-dik hozzá, hogy a természetfeletti igazságok fényénél rámu-tatott a társadalmi bajokra és azok orvosszerét a világ ré-szére kimutatta.
Ugy van, a katholicismus, csak ez birja a természetfe-letti igazságok azon összegét, mely mellett az emberiség, földi és földöntúli boldogságát elnyerheti ; csak a katholicis-mus birja az igazságokat oly rendszerben, melyből, hacsak egy részlet hiányzik is, már képtelen az emberiség bajait or-vosolni ; épen ezért képes egyedül a katholicismus oly tekin-télylyel fellépni és oly hatalommal, minővel semmiféle hit-felekezet sem. E tekintélyt, e hatalmat, e befolyást jelzi a katholicismus jelenleg is a pápa felszólalásában, és nincsen, nem létezik a világon semmi, a mi a katholicismus befolyá-sát a lelkekre helyettesíteni képes lenne, mert az igazságot semmi sem helyettesitheti. Ott, hol államférfiak tehetetlenek, hol törvényeikkel csak tehetetlenségöket bizonyítják, az egyház, a pápa szava mindig eredményesnek mutatkozik.
Vagy ki az, ki p. o. Bismarckot törvényjavaslataiért üdvö-zölte volna? Hol találtak viszhangra a hatalmas kanczellár rendszabályai ? Nem épen mindenütt megütközést szültek-e a legújabb törvényjavaslatok ? És a pápa szavai ? Ezek öröm-hangokat keltenek a fejedelmek és népeknél egyiránt, mind-nyájan mint az igazság szavait fogadják nyilatkozatát és bizonyos, hogy ha az üdvözleteknek a tettek is megfelelnek, a világ megmenekszik a fenyegető veszélyektől, és ez ismét a katholicismns diadalát fogja hirdetni minden sectarius
törekvés felett. &
Belgium. A ,minta-alkotmány u állam' kulturharcza csak oly jogtipró, hogy ne mondjam glaçé-keztyû-nélkûl brutális, mint a porosz kulturharcz. Egyik erőszak a mási-kát követi. A szabadkőművesek uralma vas következetes-séggel törekszik czéljára. Minap a király egyszerre három iskola-igazgatót mentett fel hivatalától. S vájjon miért?
Egyedül azért mert papok s mint ilyeneket a kormány ki nem állhatja, holott az ország legjelesebb tanférfiai közé tartoznak. Inkább károsuljon a tanügy, mint hogy vallásos legyen ! Ez a szabadelvüség postulatuma. Annyira vagyunk, hogy egy szabadelvű képviselő egyenesen kimondta : „In-kább semmi oktatás mint clericalis (azaz vallásos) oktatás."
Hogy mivé lesz ily jogsértő eljárás következtében a híres belga alkotmány azon pontja, mely minden belgát egyenjo-gunak nyilvánít, ezen a kérdésen tulteszi magát az itteni szabadelvüség, és sajnos, maga a király is, kinek pedig a jog
és törvény őrének kellene lenni. Nincs szánandóbb alak mint egy fejedelem, ki maga is a jogot tiporja s ez által, természete-sen, csak maga alatt vágja a fát. A jogtiprások s a forra-dalmi szellem dédelgetése miatt jön Isten haragja a fejedel-mek fejére. No, de ez az ő dolguk. Csak az a baj, hogy a társadalom is lakol miattok. Bara valóságos basa-módra vi-seli az igazságügyi tárczát, melyet lucus a non lucendóvá, injustizministeriummá változtatott át. Az Union de Charleroi'-ban e napokCharleroi'-ban következő panaszt lehetett olvasni : „A mi-nisterium ellenséges indulata a vallás iránt mindenféle alak-ban nyilatkozik. Bara ur, több körirata által, az egyház-gondnokságokat értesítette, hogy a templomok ingóságaiban semmi változtatást nem tehetnek az ő felhatalmazása nélkül, s kijelenté, hogy igen szigorú lesz ezen felhatalmazások megadása- vagy megtagadásában. A tournaii kanonokok pártfogoltja (mert Bara tudvalevőleg papi alamizsnából ne-vekedett fel) meg is tartja adott szavát. Mióta az igazság-ügyi tárczát elfoglalta, az egyházgondnokságok hiában kér-nek engedélyt, hogy a templomoknak valamit vehessekér-nek ; csupa visszautasítás jön vissza feleletül. Bara nem engedi meg, hogy a templomokban orgona, gyóntató- vagy szószék, vagy például keresztút állitassék fel. Ha a templom-gond-nokok ismételten felírnak hozzá, válaszra sem méltatja. Sok templomon sürgős javítások volnának teendők ; az erre szük-séges anyag már készen is áll ; de Bara nem ad engedélyt A munkás osztálynak keresetforrás nyilnék ily templomi munkálatok által ; mindegy ; inkább vesszen a nép, mint hogy a templomok kijavítassanak."
A szabadelvű kormány, mely nem egyéb mint a pá-holy végrehajtó hatalma, különösen a tan- és nevelésügy te-rén kezdi romboló működését kifejteni. Az elemi tanügyre vonatkozólag már kész az uj törvényjavaslat, melynek álta-lános elvei a következők : Az oktatás állami költségen ada-tik s egészen ,laicus' lesz. A vallás megszűnik tantárgy len-ni s az egyháziaktól megtagadtatik minden hivatalos be-folyás a tanügyre. A községek átengedhetik a tanhelyisége-ket mindenkinek, tehát a lelkészeknek is, hogy a rendes tan-órákon kívül, ha a szülők kívánják, vallásoktatást adhassa-nak. Az 1850-i törvény felszólítja a lelkipásztorokat, hogy az iskolákban a vallást tanítsák. Az uj törvény e felszólítást mellőzi s a közigazgatási közegeket bizza meg, hogy a szü-lők netaláni óhaját a vallástanítás iránt a lelkészek tudomá-sára hozzák, s ezeknek hozzájárulása esetében velők együtt a hittanitás rendkívüli óráit megállapítsák. Ha a papság ezen eljárást visszautasítja, a közigazgatási hatóság erről ér-tesiti a szülőket. Kiköti az uj törvény, hogy a községek, még a kormány beleegyezésével sem köthetnek bármely egyezményt a lelkipásztori hivatallal a vallástanitásra nézve, s a lelkipásztor az iskolába nem léphet semmi más jogezim-mel, mint bármely idegen, ki facultativ oktatást akar adni.
. . . Ki ne látná, hogy e törvénynek értelme nem más, mint hogy az állam az isten és a páholy az ő mindenható prófé-tája. II. Lipót szentesíteni fogja e törvényt, az már bizonyos.
I E O D A L O I .
-j- S. Thomae Aquinatis Summa contra Gentiles.
(Folyt.) Uccelli már 1857-ben kezdett sz. Tamás Summa contra Gentiles czimü művének egy kiadásába Párisban
Mignenél, azonban a tudós tbeologus, nem tudni mi okból, meghasonlott Migne-nyel, ki azután kiadta ugyan az emlí-tett művet, de tele hibákkal. Migne kiadásának előszavá-ban, — mindenki láthatja, a ki e két kiadást összehasonlítja,
— sok hiányzik, a mi Uccélliét oly becsessé teszi ; sok va-rians lectio, melyeket a különféle codexek összehasonlítása eredményezett, figyelmen kivül maradt, Migne t. i. csak két párisi codexet használt, és a mi fő dolog, több nem csekély fontosságú Scholiont kihagyott, melyek a Sorbonna nagy-nevű kanczellárjától, Godofredus de Fontibus, szent Tamás kortársától származnak. Ezen felül Migne kiadása újonnan már nem kapható, mert a példányok elégtek. Uccellit mind-ez arra birta, hogy a nagybecsű codexet uj gonddal kiadja.
A mi magát a codexet illeti, ebben a S . c . G. czimü műnek csak 3 könyve van meg nagy részben, a 4-ik könyv egészen hiányzik. Toldalékul van még benne egy töredék Postilla Super Isaiam Prophetam s egy másik Commentarius super Bo'étii ele Trinitate czim alatt. A tudósok azon hitben vannak, hogy a szent szerző e kéziratot, midőn X . Gergely a lyoni zsinatra hivta meg, Nápolyban hagyta, hol az, szent Tamásnak zsinati útjában Fossa Novában bekövetkezett ha-lála után, egy ideig őriztetvén, később két dömés által Ber-gamóba vitetett át. Mutatja ezt a codex külsején olvasható következő felirat : Conta Gentiles seti et Revendi doctois bti Thomae de Aqno ordis frum pdicator a quo exemplati sut oes alii que libru ipse ppis manbs seripsit. que ad nos fra-tres Jacobs de Crema et Jacobs de Braganiolis potaverut de Neapoli anno M°cccliiii. Mely felirat alatt következő kibe-tüzés van irva : „ Contra Gentiles saneti et reverendi Doetoris beati Thomae de Aquino Ordinis Fratrum Praedicatorum, ex quo exemplati sunt omnes alii, quem librwn ipse propriis ma-nibus scripsit, quem ad nos fratres Jacobus de Crema, et Ja-cobus de Braganiolis portaverunt de Neapoli anno 1354." A hártya-codex külboritékán régi Írással továbbá ez olvasható : Convents Neapolitani sc'ptu p manus fratrs Thome d'Aq'no.
A I I I . könyv utolsó ivének szélére még egyszer felirta valaki a nápolyi dömés konvent tulajdonjogát ezen szavakkal : Convents Neapolitani sut h postille q stati ligetur. — Mind ezekből világosan következik, a mit fennebb állítottunk, hogy e nagybecsű kézirat sz. Tamás halála után a nápolyi dömés konvent könyvtárában őriztetett s a konvent tulajdona volt.
Kétszeresen téves tehát Yerino azon állítása , Serittori di Bergamo' czimü művében, hogy „a szent tudor e könyvét boldog Pinamonte Brembatónak adta ajándékba (s igy ke-rült volna Bergamóba) vagy, mint mások akarják, Nápoly-ból egy dömés szerzetes hozta Bergamóba s ajándékozta a bergamói dömés atyáknak." (Folyt, köv.)
-f- Beküldetett : Az élet haldia és a halál élete. Egy-házi beszéd, melyet a kalocsai érseki székesegyházban az 1878-ik év utósó napján mondott Dr. Kanyurszky György, az érseki papnöveldében a héber nyelv és a szent-irási tu-dományok tanára, tanulmányi felügyelő, hittudor. Főpász-tori Jóváhagyással. Kalocsa 1879. 20 lap. — A,kereszt ékes-szólásával' kidolgozott s erős igazságokkal telt megható szent beszéd.
— Köszönettel vettük a nyitrai egyházmegye névtárát, Schematismus Dioecesis Nitriensis pro anno a Christo nato
M D C C C L X X I X . Püspök ő méltósága a főpásztorok sorá-ban 66-ik és 1859-ben lépvén át a nyitrai székre, a folyó évben lesz 20 éves nyitrai püspök. Ad plurimos annos !
V E G Y E S E K .
— A szent atya minden irányban mindinkább érezhető tevékenységet fejt ki. Semmi fontosabb ügy nem kerüli ki figyelmét. Mindenfelé megtalálja az alkalmas eszmét. Igy például a Görres-egylethez e napokban intézett levelében, is-merve a ,német tudomány' történetét, a dicséret és buzdítás lelkesítő szavai közt, atyailag figyelmeztetett azon viszonyra, mely az egyházi tekintély s a tudomány közt van.
— Ab. Szűz szeplőtelen fogantatásának első jubilaeu-mára, mely ez évbe esik, Olaszországban nagy készületeket tesznek. A hozzánk is beküldött bolognai ,L' Unione' kath.
napilap élén ,Appello ai Cattolici' czim alatt lelkes felhívás van intézve a katholikusokhoz 1879. decz. 8-ának fényes
napilap élén ,Appello ai Cattolici' czim alatt lelkes felhívás van intézve a katholikusokhoz 1879. decz. 8-ának fényes