(Vége.)
1848 ban t ö r t é n t . Lacordairet, a papot, a do-minicanust megválasztották képviselőnek. Es ö a m a n d a t u m o t elfogadta. Bement a Nemzetgyűlésbe s ott, közbámulatra, szerzetesi r u h á b a n , a szélső baloldalon foglalt helyet. Alig telt bele néhány hó és belátta, hogy ott, a hol van, nincs helyén, nemcsak a szélső baloldalon, de a nemzeti gyűlésnek egyik oldalán sem. Az államok beteg t á r s a d a -lom r o t h a d t t a l a j á n t o r n y o s i t j á k fel az ephemer alkotmányok fényüzéses palotáit s a p a r l a m e n t a r i s színdarabot játszó politikai pártok kitöréssel fenye-gető V u l k á n felett lejtik a nemzeti tánczot. Lacor-dairet e l á t v á n y komoly elhatározásra birta. A má-j u s 15-ikén történtek u t á n beadta lemondását. So-kan megértették e tettének indokait, soSo-kan nem, és kárhoztatták. Azok közt, kik e lépését helyeselték, volt az ,Etudes philosophiques sur le Christianisme' jeles szerzője, Nicolas Ágost, kitől Lacordaire ez
alkalommal levelet is k a p o t t , mely a félreértések és kárhoztatások közt, u g y látszik, igen j ó l esett a mélyen érző férfiú lelkének. M u t a t j a ezt ugyan-azon évi j u l . 29-én kelt válasza, melyben a b a r á t i sorokért meleg szavakban mond köszönetet. Lacor-daire e levele eddig k i a d a t l a n v o l t ; csak most, har-mincz év után, e hó folytán látott n a p v i l á g o t Nico-las kezdeményezéséből a ,La Guienne'-ben, melyből azután a kath. lapok sorban átvették.
Jelenleg azért idézzük fel itt e levél emlékét, mert benne a dömés rendnek e lángeszű r e s t a u r á -tora a X I I I . Leo p á p a által a katholika vagyis vi-lágegyház n a p i r e n d j é r e megoldás végett, kitűzött kérdést, a társadalmi kérdést és annak megoldási m ó d j á t néhány szóval oly találóan jellemezte, m i n t alig valaki. „A harcz, ú g y m o n d , a bourgeoisie s a m u n k á s osztály közt kitört. Ez utóbbinak, panaszai
n a g y részében, igaza v a n ; őt a bourgeoisie demo-ralizálta, lábai alá t i p o r t a le, az a bourgeoisie, melynek, csekély ker. vallás levén benne, nincs csak egy csomó téves nézete, sok szükséglete és ke-vés szeretete. De más részről a nép is, legalább azon részében, mely az i p a r n a g y központjain lakik és átkozott rosz vezetők befolyása alatt van, tele van t u d a t l a n s á g g a l , a n y a g i a s v á g y a k k a l és vallástalan-sággal. A felső r é t e g e k baja b a j t okozott az alsó ré-tegekben és igy az egyház szolgája nem talál egy p á r t o t sem, melyhez kötelességből csatlakozhatnék.
A bourgeoisie képviseli az anyagi rendet és az er-kölcsi rendetlenséget ; az alsó osztály, melynek, nagy-ban véve, több erkölcsi h á t t e r e van,*) másrészről d u r v á b b az erőszakban s h a l l a t l a n u l könnyelmű a legkárosabb irányzatok követésében. Mit tehet az egyház szolgája m á s t , m i n t hogy m i n t közvetitö lép fel az evangelium i g a z s á g á v a l és szeretetével, meg-értetvén mind a két p á r t t a l a kölcsönös sérelmeket és jogokat, és igyekezvén őket a közös bajaikból me-rített t a p a s z t a l á s fonalán transactióra vezetni J é z u s Krisztus törvénye a l a p j á n ? "1)
í m e az egyház p r o g r a m m j a a t á r s a d a l m i kér-déssel szemben. Nem szegődik egyik párthoz sem, mert látja, hogy Illiacos i n t r a et e x t r a peccatur muros. Az evangelium i g a z s á g á v a l és szeretetével lép fel. Czélja mindenek előtt, hogy megértessék fent és lent, j o b b r a és balra. Hoc un um gestit, ne igno-rata d a m n e t u r .2) Kölcsönös felvilágosítás és meg-értés, ez az egyház közvetlen czélja.
*) Sajnos, ezt talán mainap már mondani nem
le-hetne. Szerk.
1) „Que restera-t-il, sinon de se porter comme média-teur par la vérité et la charité de l'Evangile, en faisant en-tendre aux deux parties leurs torts et leurs devoirs récipro-ques, et en tâchant de les amener, par l'expérience de leurs maux communs, à une transaction fondée sur la loi de Jé-sus-Christ?" Courrier de Bruxelles, 1879. 27. Janvier.
2) Tertullianus, Apologet. I.
12
És erre igen igen nagy szükség van fent és lent, jobbra és balra egyaránt.
Fent, a kormányok, a magas politika, az intel-ligenczia, a tudomány körében azt hitték és hiszik mai is sokan, hogy a vallást ötödik keréknek vehetik az állam szekerében, vagy hogy, miként Bluntschli, a divatos magasabb politikai tudomány oraculuina, m o n d á : „Az állam nem köteles még a keresztény erkölcsi törvényeket sem alaptörvényekül behozni.
Az, hogy az állam szabad legyen minden vallási határozatoktól, söt a vallási befolyástól is, az jólé-tének alapföltétele."3) Innen van, hogy a mint XIII.
Leo dicső elődje az uralkodó liberalismust jellemezte, a modern politikai állambölcseségnek quintessen-tiája következő szavakba foglalható : „Optimam societatis publicae rationem progressumque omnino requirere, ut humana societas constituatur et gu-bernetur, nullo habito ad religionem respectu, acsi ea non existeret, vel saltem nullo facto veram inter falsasque religiones discrimine."4)
Lent, a nép, — mit gondoljon, mit mondjon, mit tegyen mást, mint a mivel felülről, a tudomány, értelmiség és hatalom, mindennapi tettei, egész ma-gaviselete és folyton szóló szócsövei, az irodalom és napisajtó által, e gondolkodni saját eszével nem szokott tömeg fejét napnapután tele beszéli? ,A dolgok nem szülnek egyebet mint a ini bennök van', mondá Lamartine. A divatos eszmék megszülték a modern társadalmi állapotokat, melyekből szemeink előtt mindig pirosabban virágzik ki a társadalmi kérdés. A tömegnek initiativája nincs, az vagy tola-tik vagy vonatola-tik. Az értelmiség kigondolja, a tö-meg végrehajtja, — végrehajtja különösen napjaink-ban a keresztény vallás és erkölcs törvényeitől való eltekintést. Az értelmiség nagy része, mely a társa-dalomban a nagy szót viszi, megtagadta az igazi keresztény hitéletet, megtagadta, túlhaladott állás-pontnak nyilvánitotta az egyházat, megtagadta, me-sének, babonának hirdeti az örök életbe való ke-resztény hitet. E tekintetben nincs semmi elvi kü-lönbség az értelmiség fölött uralkodó liberalismus
3) „Der Staat ist rein weltlich-menschlich. Die Politik, nicht die Religion ist daher der Geist seiner Wirksamkeit.
— Der Staat ist nicht verpflichtet, selbst die christlichen Sittengebote als Staatsgrundgesetze einzuführen. — Die Freiheit des Staates von religiösen Bestimmungen und selbst vom religiösen Einflusz ist sogar eine Grundbedingung sei-ner Wohlfahrt. — Eine ernste und aufrichtige Religiosität kann vom Staate wegführen, und ein warmes Gottesgefühl kann den Staat verwirren." Allgemeines Staatsrecht, 3. Aufl.
S. 387. Alt-asiatische Gottes- und Weltideen, S. 9., 167.
4) Pius I X . Litt, encyel. 8. Dec. 1864.
és a tömeget magával ragadó socialismus közt.
Mind a kettő nemzetközi szellemi ragály. Magyar-országban épen oly világosan és határozottan nyi-latkozik, mint akárhol. „Az úgynevezett vallási esz-mék, — igy szól a franczia akadémia egy ünnepelt tagja, kinek megválasztatása ellen Dupanloup hasz-talanul küzdött, Littré, — bármely alakban mutat-kozzanak, állandó forrásai a családi viszályoknak és az állami zavaroknak."5) „Azért, úgymond, az u j dogma tényleg kiküszöböl minden természetfölötti akaratot, melyet Isten és gondviselés neve alatt ismerünk."6) Magyarországban ugyanily akadémi-kus celebritás csaknem ugyanezen szavakkal fejezte ki a magyar doctrinairek és reformer politikusok vallási meggyőződését az ismeretes ,Reform' czimii politikai lap legelső számában. ..A természetfölötti hiedelmek körébe, igy szólt a jelszó, többé vissza nem eshetünk." Ma már, igaz, mind a kettő, a lap is, az akadémikus Tárcza-czikk-iró is, sírban nyugszanak;
de szellemök él, —- él és terjeszkedik, és uralkodik;
a nép pedig szigorú logikai következetességgel kezdi nálunk épen ugy mint az egész világon követelni, hogy a társadalom ugy legyen átalakítva, mint a kedvencz szabadelvű tanok kívánják. Ha nincs ter-mészetfölötti, túlvilági boldogság-, akkor a nép köve-teli, hogy szabad legyen tehát neki földi menyorszá-got teremteni, s azokat, — a gazdagokat és hatal-masokat, — kik vágyainak útjában állnak s onnan tágítani nem akarnak, szabad legyen neki, ha szép szerével menni nem akarnak, erőszakkal is eltávolí-t a n i ; — inereltávolí-t ,a souverainieltávolí-tás a népé, nem Iseltávolí-tené', ,az uralom a többségé, nem a kisebbségé', a többség pedig a nép.
Tagadhatlan, hogy az alsóbb néposztály min-dig fokozódó irigységgel és gyűlölettel tekint fel a felsőbb osztályok sorsára, melyek a földi élvezetet tűzték ki életczélul. A tömeg tele szívta magát a felsőbb osztályok vallástalanságával, kapzsiságával, uralom- és élvvágyával. A legmeztelenebb önzés szenvedélye képezi az aspiratiók és törekvések ru-góját fent és lent. Az eszményekből, melyek szerint az értelmiség halad s utána e tömeg rohan, hiány-zik az igazság. Az érzelmekből, melyekkel a fent levők a lent levőket, ezek viszont a fentieket nézik, hiányzik a szeretet. Ily körülmények közt az
egy-s) „Les idées dites religieuses, sous quelque forme qu'elles se produisent, sont des causes permanentes de divi-sion dans la famille et de désordre dans l'Etat ? Étude de phi-losophie posit, p. 184.
6) Littré, Conservation, Révolution, Positivisme, p. 298.
8.°, ház nem szegődhetik egyik párthoz sem; mind a két pártnak egyenlő mértékkel kell mérnie. A részre-hajlás vagy az egyik vagy a máik jogát sértené és a sértet félt csak még nagyobb szenvedélyességre ingerelné. Az egyház tehát a kölcsönös felvilágosí-tás és szeretetteljes közvetítés u t j á n halad. Egyenlő gondoskodással hirdeti felfelé lefelé, jobbra és balra az evangeliumi törvény igazságát és szeretetét.
Fent és lent egyiránt elismertetni akarja, a mit ész és hit öszhangzóan hirdetnek mindenki lelkiismere-tének, hogy Istenen, valláson, erkölcsön túltenni magát senkinek sem szabad, sem a tudósnak, sein a tanulatlannak, sem a gazdagnak, sem a koldus-nak, sem a hatalmasokkoldus-nak, sem az alattvalóknak.
Fent, az élvezőkkel elismertetni akarja, hogy az nem igazságos állapot és b a r b á r szeretetlenség, ha, mi-dőn az egyik, habár agyon dolgozza is magát, éhe-zik, fáéhe-zik, nyomorog, éhen vesz, mert másnak önző zsebére kénytelen dolgozni, — addig a másik, ha-bár egy keresztülvaló szalmát sem mozdít meg, mégis a kéjek mámorában líszik, mert a pénzhata-lom az övé levén, ez által embertársait egyedül sa-j á t előnyére dolgozó élő gépekké alacsonyitsa-ja le.
Lent, a tömegnek szintén lelkiismeretéhez intézi a keresztény igazság és szeretet szózatát. Az igazság szózatát, mely azt mondja, hogy az ember nem ál-lat, hanem szellemi lény, mely a síron túl is élni fog; az igazság szózatát, mely azt mondja, hogy mivel az ember e földön igazán boldog nem lehet, hát azt itt ne is keressük, hogy az anyagiakat, föl-dieket csupán eszközül használjuk a szellemiek, mennyeiek elérésére ; az igazság szózatát, mely azt mondja, hogy a hatalmasok és élvezők túlkapásai fölött a végitélet megtartását a mindentudó és igaz-ságos Biróra hagyjuk, hogy az élvezőknek anyagiak-ban való kéjelgését maszlagnak tekintsük a józan ész és tiszta erkölcsök megtántoritására, a szegény-ségben és szenvedésben pedig ne képzeljük magunk-nak a legfőbb roszat, mert az csak annyiban rosz, a mennyiben valamely bűnnek következménye, a mennyiben pedig a lelki erőnek, az erkölcsnek, türelemnek és szellemi fölénynek tüzpróbája, nem-csak nem rosz, söt a boldogságnak legbővebb forrása.
Igy közvetít az önzés és anyagiasság által egymástól elidegenedett társadalmi elemek közt az egyház inegvesztegethetlen, részrehajlatlan igazság-gal, és minden társadalmi osztály érdekeit, jogait,
igényeit, bajait egyenlő gondoskodással felkaroló szeretettel. A gazdagok és hatalmasoktól követeli, hogy minden emberben, bármennyire nyomorult
legyen, Isten képmását kell tisztelni és szeretni. A szegényektől és elnyomottaktól megkívánja, hogy a sérelmeket gyűlölettel, rosz akarattal ne viszonoz-zák. A gazdagokat és hatalmasokat figyelmezteti, ho gy magasztos hivatásukhoz képest Isten munka-társai igyekezzenek lenni a szenvedő emberiség vi-gasztalása és enyhítésére. A szegényeket és szenve-dőket szeretettel oktatja, hogy erkölcsi méltósággal igyekezzenek felemelkedni azon magas szinvonalra, melyre Krisztus a szegénységet és szenvedést
fel-emelte.
A ki elfogulatlan lélekkel olvasta el a sz. atya magasztos ihletű encyclicáját, lehetetlen be nem látnia, hogy csakugyan részrehajlatlan igazságsze-retet, hogy a szenvedő társadalom baján igazi anyai vonzalommal enyhíteni, segíteni vágyó szeretet lengi át annak minden sorát. Megtalálja abban mindenki a magáét svaviter et fortiter kimondva. Felvilágo-sítást ad a társadalomban levő egyenlőtlenségről, a t u l aj d on j og szentségéről, a szegénység és szenvedé-sek erkölcsi becséről — a népnek. Felvilágosítást ad az értelmiségnek a tévelyei által okozott bajok forrásáról, az ész- és önistenitésröl, melyre a pro-testantismus adta meg az első lökést, midőn a bib-liára hivatkozva és mégis a bibliával homlokegye-nest ellenkezve Krisztus Urunknak a vallási tekin-télyről felállított elvét: „A ki titeket, hallgat, en-gem h a l l g a t ; a ki titeket megvet, enen-gem vet meg",
— sárba rántva, megtagadta az egyéni észnek enge-delmességét az Isten által felállított vallási tekintély i r á n t ; — a minek hangsúlyozásával a pápa egyéb-iránt nem mondott egyebet, csak azt, a mit már ná-lunk Kölcsey régen bevallott, hogy t. i. az u. n. re-formatio, fölösleges és sajnos! káros volt Az egy-ház jobbra balra, felfelé és lefelé tekintve, látja, hogy félre ismerik hivatását. Eszméket hirdet tehát minden irányban, hogy felkeltse a társadalom igazi bajai iránt való elmélkedést. A vallástól elszakadt állami hatalomnak épen ugy, mint az általános val-lástalanság feleröszakolásával fenyegetőző socialis-musnak egyenlő anyai szeretettel m o n d j a : „Saulé, Saule, quid me persequeris ? ! Durum est tibi contra stiinulum calcitrare."
Minél kifogástalanahb ez az igazságszeretet, minél nemesebb ez a békéltető szellem, melyet a pápának a keresztény társadalomhoz, az emberinem civilisált részéhez intézett levele lehel, és terjeszteni k i v á n : annál fájdalmasabban kell esni minden igaz-ságszeretö s a társadalom bajainak enyhítését, óhajtó embernek, ha látja, hogy épen az ellenkezőt
olvas-1 olvas-1 *
sák ki belőle, épen az ellenkezőről g y a n ú s í t j á k és rá-galmazzák, — nem a gondolkodni nem t u d ó tömeg szenvedélyes vezérei, mert ezektől mást várni nem lehet, hanem azok közül némelyek, kiktől h i g g a d t gondolkozást és elfogulatlan Ítéletet lehetne várni.
Lehetetlen ily érzelmekkel nem fogadni s mint a lefolyt hó feltűnő jelenségét fel nem jegyezni egy b á r más hitvallású, de á l t a l u n k s a j á t terén élvezett tekintélye m i a t t tisztelt fővárosi lapnak következő nyilatkozatát : „ I l y veszett állapotokkal szemben a keresztyén világ nagy részének fejéhez bizonyára n a g y o n illő volt, hogy a bibliával szólva : fölemelte h a n g j á t m i n t egy t r o m b i t a ; csakhogy szózatát, nem a népekhez kellett volna intéznie, hogy legyenek türelmes birkák, hanem a hatalom kezelőihez, hogy ne legyenek farkasok
E h a n g , — a részrehajlás, a népek érdekei i r á n t való figyelmetlenség e vádja, melyben a hatalmasok kegye keresésének v á d j a rejlik, — nem a békítő igazságszeretet, nem a kölcsönös viszonyságra igényt t a r t ó tisztelet és közvetítés azon h a n g j a , melyen a komoly i r á n y ú s a j t ó n a k ily nagy ügyben szólnia kellene. A békeltető igazság érdekében szeretnénk figyelmeztetni mindenkit, kit az idézett szavak félre vezettek, hogy a pápa a legerőteljesebb szavakkal figyelmeztette a hatalmasokat, hogy „ne legyenek farkasok/*' „Ecclesia Christi, igy szól, opportunissi-me monet etiam principibus supremi iudicis severitatem imminere ;" és a szent irás szavait idézve: „Quoniam iudicium d u r i s s i m u m his, quae praesunt, fiet. Non enim s u b t r a h e t personam cuiusquam Deus, nec ve-r e b i t u ve-r m a g n i t u d i n e m c u i u s q u a m ; quoniam pusil-l u m et m a g n u m ipse fecit, et aequapusil-liter cura est Upusil-li
de omnibus(Sap. VI.).
F i a t i u s t i t i a ! Legyen igazság és szeretet!
A tévedő, az elfogult, lássa be az igazságot és szeresse, még ha az, az á l t a l a talán nem szeretett p á p a s á g t ó l j ö n is. Az igazság szeretetre vezet, a szeretet kibé-kít, egyesít, boldogít. Ez a kath. egyház feje által a m ü v e i t világhoz intézett magasztos apostoli levél-nek szelleme; ez az egyház korszerű működésélevél-nek n a p i r e n d j é r e kitűzött t á r s a d a l m i kérdés megoldási p r o g r a m m j a . Veritas liberabit vos. Misericordia et Veritas obviaverunt sibi : iustitia et p a x oscula-tae sunt.
De mivel az emberi elme és sziv l3ten kezében, az igazság és szeretet forrása Isten Lelkében van : kövessük a p á p á n a k szózatát és . . . . imádkozzunk!
Imádkozzunk a népeknek és szellemeknek keresz-t é n y igazságban és kereszkeresz-tény szerekeresz-tekeresz-tben való
ki-béküléseért, egyesüléseért. Ez leend a t á r s a d a l m i kérdésnek végleges megoldása.