Sz. Jeromos levele Heliodorhoz
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK
Budapest, január 7. Aliberalisok félelme. Minél tovább távozunk azon időponttól midőn a müncheni nuntius Bis-marck herczeggel Kissingenben találkozott, annál többször merül fel a hir, ós pedig liberális táborból, hogy a liberáli-sok reszkedni kezdenek, meggondolva hogy minő idők fog-nak rájok következni, ha a béke Róma és Berlin közt csak-ugyan létesülni találna. Nem lehet tudni, vájjon ez a félelem nem fog-e még erőszakoskodásba átmenni, hogy a liberáli-sok az eddig bitorolt uralmat kezeik közt megtartsák, azt sem lehet még tudni, hogy a béke Róma és Berlin közt mi-kor fog megköttetni, az időpont maga bizonytalan, de hogy ennek a békének előbb utóbb be kell következni, hogy az események a porosz kormányt oda fogják kényszeriteni, hogy a bókét nolle velle megkösse, e felett senkisem kétel-kedhetik, ki a történelmet csak legkevésbbé is tanulmányoz-ta és meggondoltanulmányoz-ta, hogy hova vezetnének az események végkifejlődésökben, lia a béke Róma és Berlin közt létre nem jönne.
E békének,mint az magától érthető, meg lenne a maga kihatása a liberálisokra és mi nagyon is felfogjuk, hogy van a liberálisoknak okuk e békétől félni. Tagadhatlan ugyanis, hogy a francziák leveretése óta a vezérszerepet Európában Bismarck viszi; amit ő akar az történik más országban, amit nem akar annak nem szabad történni, hacsak a hatalmas kanczellár haragját magára vonni nem akarja ; az ő szelleme az ő iránya uralkodik többé kevésbé mindenütt; ő inaugu-rált Európában egy rendszert, mely corruptiojával áthatott minden államot; ő tette nevezetesen uralkodóvá a liberalis-must oly módon, mely előtte ujabb időben ismeretlen volt, mert ő volt az, aki egészen felszabadította a liberalismust, hogy fékvesztetten, gyűlöletének egész dühével rohanjon az egyházra, az egyház tanítványaira és institutióira, ő volt az, ki e szolgálatért megengedte, hogy a liberálisok szabadon zsákmányolhatták ki a népet anyagilag is. Ily pártfogó, ha egyszer visszalépni készül az eddig követett útról, hacsak sejtetni engedné is, hogy némi hajlama van a visszalépésre, nemcsoda, ha félelembe ejti azokat, kik eddig az ő kegyel-méből tartották fenn uralmokat, mert e visszalépés egy je-lentőségű a liberalismus bukásával és a katholicismus dia-dalával nem csak Poroszországban, lianem egész Európában ; mert amit eddig Bismarck elkövetett a liberalismus érdeké-ben, ugyanazt nem csekélyebb erélylyel hajtaná végre azon irány érdekében, mely megfelelő volna az egyház és a porosz állam közt létrejött béke irányának.
Nem tartozunk azok közé, kik a liberális félelemből biztos reményt merítenek egy már most létrejövendő béke iránt. Lehet, hogy a gondviselés még több ideig próbáitatás-nak teszi ki az egyházat, hogy diadala annál fényesebb és szembeszökőbb legyen ; lehet, hogy megelégli eddigi szenve-dését : annyi azonban bizonyos, hogy ha ez a félelem alapos, hogy lia t. i. a béke csakugyan létre jön, nem egy irányban haszon fog abból háromolni a társadalomra. Senkisem fogja azt kétségbe vonhatni, hogy e béke első gyümölcse, beszün-tetése lesz ama szerencsétlen viszálynak, mely annyi éven ke-resztül dult az egyház és állam közt ; mi által el lesz zárva forrása azon szellemi károknak, melyeket a culturharcz
oko-zott. De ennek ismét természetes következménye lesz, hogy a liberális tanok nem fognak többé hangzani sem a törvény-hozó testületben, sem az iskolákban, hanem igenis hirdet-tetni fognak tanok, melyek egyedül képesek a társadalmi rendet, és békét fenntartani ; hirdettetni fognak tanok, me-lyek az állami tekintélyt is erősiték mindazokban, mik az állam jogköréhez tartoznak. A vallás szabadságának, az egy-ház tisztelete és békéjének visszaadásával ugyanis összefér-hetetlen lesz, hogy liberális szédelgők a társadalom jólétére csalhatatlan tannak hirdessék azt, ami semmi másra nem jó csak a társadalmi rend felforgatására ; meg nem egyeztet-hető lesz, hogy szabadon hirdettessenek oly tanok, melyek kiölik a nép szivéből a túlvilági élet és minden természetfe-letti iránti hitet. E kettő összeférhetlen : vagy harcz foly-tattatik az egyház ellen, és akkor az uralom szellemi téren a liberalismusé, vagy visszaadatik a béke az egyháznak, és ak-kor kell, hogy a szintérről a liberalismus eltűnjék és helyét, boldogitó elveivel az, egyház foglalja el. Első sorban mi e reményt csatoljuk a liberális félelmek valósulásához, nem csak ott, hol a kulturharcz kezdetét vette, hanem a többi or-szágokban is. A többi, annak folyománya azután önmagától következik.
A liberalismus magát nem csak a szellemi, hanem az anyagi térre is vetette, valamint annak ugy ennek is urává tette magát, a miat megfosztotta a népet hitétől, ugy meg-fosztotta pénzétől, és amint előidézte már egyesek anyagi bu-kását ugy előkészitette az állami bukásokat és ennek követ-keztében a társadalomban múlhatatlanul szükséges kölcsönös bizalmat megszüntetve, a bizalmatlanságot előmozdította.
Az ujabbkori anyagi bukások, mind ezen roszakaratu, szé-delgő gazdálkodási rendszer kifolyásai, melyet a liberális corypheusok saját zsebök érdekében inauguráltak. A gyári munkások elnyomatása, szellemi és anyagi elsatnyitása, mind a liberálisok lelkiismeretét terhelik, mert Istenben való hit és vallásosság nélkül embertásaikat,kik ugyanoly halhatatlan lélekkel birnak mint ők, lelketlen géppé lealacsonyították.
Az egyház békéjével e téren is okvetienül visszahatásnak kell beállni, mi ismét csak a liberális elvek (?) és liberális emberek hátrányával fog történhetni. Az egyház a béke után nem fog ellenségnek tekintetni, elveit jobban érvénye-sítheti és ha a nemzetgazdászatban is érvényesülni fognak az egyház elvei, a bizalom az anyagi téren is vissza fog térni, mert nem lesz lehetséges büntetlenül a népeket ki-zsákmányolni, nagy hangú szavakkal őket megcsalni ; a mun-kások helyzete azon módon fog javulni, melyet ők mint em-berek megérdemelnek.
Legyen elegendő csak e két térre rámutatnunk, hogy indokoltnak tüntessük fel a liberálisok félelmét azon esetre, ha a kulturharcz megszűntével az egyház békéjét ismét él-vezhetné. Lehetetlen, hogy e félelmet mindenki fel ne fogja ; de másrészt épen mert ilyen a liberalismus és mert ilyen lenne az ő uralma megszüntetésének következménye az egy-ház békéjének beálltával, nem mindenkinek örömmel kell-e üdvözölni a pillanatot, mikor a liberális rémuralom bukása megkezdődik és az egyház szelid békéjének korszaka bekövet-kezik ? Oh imádkozzunk, hogy e pillanat mielőbb beálljon, mert az szellemi és anyagi előnyünket, az emberiség való-ságos haladását jelenti.
23
Róma. A szent atya levele Melchers leölni érsekhez. — Ve-nerabilis Fráter, salutem et Apostolicam Benedictionem,
Solatio Nobis et oblectationi fuerunt officiosae litterae, quibus vota tua faustis coniuncta ominibns, appetente so-lemni die Natali Domini, Nobis explicavisti ; per eas enim luculenter se prodidit cum tua erga Nos egregia voluntas, tum inviolabile Studium, quo huic Apostolicae Sedi adhae-res. Haec autem officia dum tibi dilectionem Nostram ma-gis conciliant, decori tibi ac laudi cedunt, simulqne plenum obsequium, quo Nos prosequitur Coloniensis Ecclesiae grex tibi creditus, validius confirmant. Neque aliunde, quam nutu et voluntate regentis omnia et moderantis Dei factum esse putamus, ut paria iis, quae edidisti signa pietatis devotique animi, Nobis a caeteris Venerabiiibus Fratribus catholici orbis Episcopis exhiberentur : namque in hac tanta rerum perturbatione, mira haec consensio periueunde Nos afficit et recreat ; atque illas e pectore] Nostro Apostoli voces expri-mit : „Benedictus Deus, qui consolatur nos in omni tribu-latione nostra" ( I I . Cor. I.) Ac sane, ut primum ad hoc Apostolicae Sedis fastigium evecti, ad omnes Venerabiles in Episcopatu Fratres verba Nostra convertimus, tantam cogi-tationum, sententiarum, ac pene verborum consensionem in eorum responsis deprehendimus, ut Nobis non modo laetan-dum fuerit de mirabili unitate, quae viget in Ecclesia Dei, sed etiam manifesto constiterit, totius orbis Episcopos fidos esse interprétés sanae doctrinae, quae a Sede Apostolica traditur, eosque Pastoralis sollicitudinis Nostrae et alacres laborum socios Nobis ultro adfuturos.
J a m vero haec unitas in doctrinis, in consiliis, in ope-ribus spem Nobis facit, fore ut omnia iuxta vota Nostra contingant ; quo facto non solum Ecclesia compendio fruetur amplissimo, sed et civilis societas uberrimos salutis fruetus pereipiet. Siquidem probe novisti, Ven. Fráter, hanc Nobis insidere sententiam (quam saepe verbis expressimus et pa-lam testati sumus) : tristia discrimina, quae hominum com-munitati impendent, ex eo potissimum repetenda esse, quod undique intercepta sit Ecclesiae auetoritas, ne salutarem vim suam publice in bonum societatis exerat, eiusque liber-tás sic impedita sit, ut vix illi liceat privatim singulorum necessitati ac bono prospicere. Quae sane persuasio non so-lum ex eo Nostrae menti inducta est, quod Ecclesiae natu-ram efffcacemque virtutem probe cognitam habeamus, sed etiam ex indubiis históriáé documentis, quibus evidentissime comprobatur tunc optime rem publicam florere, cum E c -clesia plena fruitur agendi libertate ; quoties vero vinculis constringitur, ea principia et doctrinas invalescere, quibus omnis liumana consortio labefactata dissolivitur.
Cum itaque id Nobis fuerit iam pridem persuasum, pronum erat, ut ab ipsis Nostri Pontificatus exordiis, Prin-cipes et populos ad pacem et amicitiam cum Ecclesia colen-dam revocare adniteremur. Ac tibi quidem compertum est, Ven. Fráter, Nos mature animum intendisse, ut nobile quo-que Germanorum Natio, dissidiis compositis, bona et fruc-tus duraturae pacis, salvis Ecclesiae iuribus, consequeretur ; compertum etiam tibi esse putamus, ad Nos quod attinet, nihil fuisse praetermissum, ut fiuem tam praeclarum ac Nostra dignum sollicitudine attingeremus. Utrum autem quod aggressi sumus et perficere contendimus, prosperum
tandem exitum sit habiturum, Ille novit, a quo est omne bo-num, Quique Nobis tam ardens indidit pacis Studium ac desiderium.
A t quoeumque demum res vértant, divinae voluntatis placitis acquiescentes, eodem tamen incensi studio, in arduo Nobis commisso munere obeundo perseverabimus, dum vita manebit. Neque enim rem tantam posthabere aut negligere fas est : quandoquidem propter pravas doctrinas et audacia perfidorum hominum consilia, fraenum oinne legis detrec-tantium, religioso, politico, sociali denique ordini tam grave cernimus imminere exitium, ut Apostoliéi Ministerii officio deesse putaremus, nisi humanae societati, in supremum iam discrimen adductae, efficacissima Ecclesiae remedia parare-mus. Itaque ab hoc proposito communis salutis curandae, adeoque etiam gentis tuae, Ven. F r á t e r nulla Nos deflectent obstacula undequaque interposita. Nunquam enim poterit cor Nostrum quiescere, donee, ingenti cum animarum iac-tura, Pastores Ecclesiae damnatos vel exules conspiciemus, sacerdotale ministerium nexibus omne genus implicitum re-ligiosas Sodalitates, piasque Congregationes disiectas, et iu-ventutis institutionem, ne clericis quidem exceptis, ab Epis-copali auctoritate et vigilantia subductam. Verum quo ple-nius ac celerius hoc salutis opus a Nobis susceptum perfici valeat, Te, Ven. Fráter, et caeteros istarum regionum illus-tres Episcopos appellamus, ut Nobiscuin studiis viribusque coniunctis ad opus illud efficiendum connitamini, satagentes, ut fideles, curationi Vestrae commissi, sese magis magisque dociles exhibeant Ecclesiae documentis, divinae legis per-scripta accuratius in dies exequantur, ita, ut communicatio fidei eorum evidentior fiat in agnitione omnis operis boni, quod est in illis in Christo Jesu (ad Philem. 6 ) Exinde pro-fecto eveniet, ut per modestiam suam et obedientiam legi-bus praestitam (quae tamen fidei et officio catholici viri baud repugnant) sese dignos esse demonstrent qui bona pa-cis recipiant, diuque laetis illius fructibus utantur.
Caeterum optime intelligis, Ven. Fráter, conatus Nos-tras in re tam gravi prorsus in irritum cessuros, nisi nobis adfuerit auspex et adiutor Deus ; nam nisi Ipse aedificave-rit domum, in vanum laboraverunt, qui aedificant earn. (Ps.
C X X V I . )
Quare coram Ipso fervida vota et preces fundamus ojjortet, Eumque enixe obsecremus, ut coelesti lumine Vica-rium suum in terris atque Episcopos collustret; et cum in manu Eius corda regum sint, Ipse ad mitiora consilia iu-clytum et potentem Germanorum Imperatorem et praestan-tes, qui ei adsident, viros inclinet.
Denique quoniam multorum in idem consentientium precatio bonitati divinae quodammodo vim infert, optamus Germaniae Episcopos hortatu concordi greges excitare, qui-bus praesunt, ut consociatis preciqui-bus divinam opem prae-sentem Nobis ac propitiam implorent.
Auspicem interea coelestium munerum et pignus di-lectionis Nostrae, Apostolicam Benedictionem, Tibi Ven.
Fráter, nec non caeteris Germaniae Episcopis et fidelibus vigilantiae vestrae concreditis ex intimo cordis affectu in Domino inpertimur.
Datum Romae apud S. Petrum, die 24. Decemb. 1878.
Pontificatus Nostri Anno Primo. L E O P P . X I I I .
IRODALOM.
= A keresztény művészet vezérkönyve. Manuel de Tart chrétien par le comte de Grimouard de Saint-Lau-rent, commandeur de l'ordre de Pie I X . Poitiers et Paris, Ou-din 1878.
Oly korban élünk, midőn csak kevesen gondolnak azon benső viszonyra, mely a művészetet a vallással összeköti, pedig a művészet legmagasabb fokának, a fenségesnek csakis majdnem kizárólag a vallás szolgáltatja a tárgyat, s ka van a természetben is nagyszerű, az szükségképen a Végtelenre emlékeztet, mi által ismét csak ott vagyunk a vallás köré-ben. Daczára a vallás és művészet közt levő ezen benső vi-szonynak, a modern izlés, csekély kivétellel, csaknem a „szép természet cultusára" szorítkozik ; a vallási ideál, a keresz-tény eszmény, előtte idegenszerű ; s azon művészi csoportot, mely a ker. eszmények szerint működik, Julianus Apostata szójárása szerint, ,nazarenus iskolának' nevezi mintegy gúny-ból a divatos művészet. — A művészetnek ezen elhidegülése s hogy ugy mondjam, elvadulása a keresztény ideálokkal szem-ben, Rióban, a keresztény művészet egyik irodalmi oszlopá-ban, pessimisticus gondolatokat keltett. A ,L'art chrétien' irója szerint a ker. művészet Rafaelben érte el tetőpontját s azóta folytonos hanyatlásban van és sehol sem mutatkoznak reménycsillagok az égen. Nem igy a fennczimzett mű. Ezt megnyugtatott kedélylyel teszi le az ember kezéből.
A művészet, mint egy franczia iró mondá, néma költé-szet. Szerző e meghatározást elfogadja, mint olyat, mely az igazságot megközelíti. Szerinte a művészetnek legfőbb czélja
„igazságra tanítani az érzékeinkre gyakorolt báj által." Es csakugyan, a művészet olyan mint az ima, felemelkedése a léleknek az igazsághoz a képzelet szárnyain. A hol hiányzik e szellemi felszárnyalás, ott nincs művészet, ott hiányzik az igazi művészet fő jellemvonása. Kétségkívül különbséget kell tenni maga a művészet és eszközei közt. Ügyes művész tehetségét megbecstelenitheti és szemét közé szórhatja szel-lemének gyémántjait. De ez akkor nem lesz művészet, ha-nem profanatiója a művészetnek, a mi az igazi művészet és magasztos hivatása ellen semmit sem bizonyít. Már a pogá-nyok sejtették a művészetnek emberfeletti, valóban mennyei, mert szellemi jellegét. Remek műveik, a virágzás aranyko-rából, nagy részt feltűnő ellentétben vannak tárgyukkal.
Még az anyagiast és testiest is átszellemiteni törekedtek.
Ezen törekvés, ez a titkos vonzódás az isteni felé, ez az igazi művészetnek lelke. (Vege köv.)
X A hazai művészeti törekvések terén nagyon érez-hető hiányt van hivatva betölteni a „Képzőművészeti Szemle" czimü Mustrált havi közlöny, melyet f. év elejével indított meg jeles egyházi és világi erők támogatása mellett Prém József, a képzőművészeti társulat másodtitkára. Azon nem alaptalan reményben, hogy e rég óhajtott lap az igazi művészetnek imént jelzett szellemétől lesz mindenkor áthat-va, különösen pedig, hogy a magasabb kegyeletekkel soha sem fog ellentétbe jönni, ajánljuk mi is, magas műveltségű közönségünk figyelmébe. Egész évre 4, félre 2, negyedévre 1 ft 30 kr. Megrendelhető : Budapesten, Zöldfa-utcza 39. sz.a.
V E G Y E S E K .
-j- A szentföldi általános bizottságtól (General Com-missariat des hl. Landes) Bécsből (Stadt, Franciscaner-Platz, Nr. 4.) hozzánk beküldött programm szerint az évenkint rendezni szokott szent földi zarándok-utazás most húsvétkor is meg fog történni. A föltételek maradnak a régiek. Jelent-kezni kell f. é. márcz. 8-áig, és legalább márcz. 15-ig az uta-zási dijat is be kell küldeni. E dij (Triesttől odáig vissza) azokra nézve, kik a Lloyd-gőzösök második osztályában akar-nak utazni, 550 ft, kik pedig az első osztályt választják, 650 ft. o. é. aranyban (a Napoleon d'ort 8 frtjával számitva.) In-dulás márczius 22-én Triestből. Az ut oda felé Corfu, Syra, Smyrna és Jaffán át vezet, visszafelé Caifából Alexandrián át. — Ha valaki a föltételekről tüzetesb felvilágosítást óhajt, forduljon a fennczimzett hivatalhoz.
— Dupanloup végrendeletéből, melynek fő része mint tudjuk, még 1868-ban készült, a párisi ,Figaro' következő részleteket közölt: Magántőkét vagy birtokot az elhunyt praelatus, kinek személyes önzetlensége mindenki előtt isme-retes, semmit sem hagyott. Hagyatékának főrészét ira-tainak tulajdonjoga képezi, melyeknek rendes olvasó közön-sége van s azért minden uj kiadásban nagy keletnek örvend-nek. Dupanloup az ebből folyó jövedelmet az orléansi semi-nariumnak azon rendeltetéssel hagyta, hogy ifjú áldozárok kiképeztetésére szolgáljon. Gazdag könyvtára egyenlő ré-szekben felosztandó a püspökség, a nagy és kis seminarium közt. Kéziratait, melyek közt egy igen érdekes, teljesen be-fejezett mű van a leánynevelésről, valamint összes levelezé-sét, általános helynökére, abbé Lagrangerra bizta azon ki-kötéssel, hogy ez minden bizalmas jellegű levelet szerzőik-nek visszaküldjön vagy megsemmisítsen. Végül a hagya-tékban van még számos műdarab, festmény, ereklye, külö-nösen egy elefántcsontból való szűz-Mária-szobor, mely haj-dan Medici Máriáé volt. Ezekét az elhunyt ismerősei és ba-rátainak hagyta emlékül. Igy Mac Mahon marsallnénak ezüst iró eszközöket és levél nyomót hagyott. Rendelkezé-sére állott még azon jövedelem, mely őt mint akadémiai tagot illeté, s melyet, mióta ez intézetet az atheus Littré bevá-lasztatása óta elhagyta, föl nem vett. Ezt Orléans szegé-nyeinek hagyta. Haláláig ez összeg 6628 fkra rúgott fel.
— JExpater Jáczint, alias Loy son ur, végre, ugy lát-szik, megtalálta helyét a világban, t. i. Haiti szigetén, mint az u. n. ,orthodox-apostoli egyház' képviselője Európában.
Ez az ,orthodox-apostoli egyház' az anglicanismus creatu-rája. Egy kis katholicismus, jó adag protestantismus, ez az egész, az anglikán hierarchiára alapítva. Loyson ur tehát ennek lett képviselője Európában. Titulus sine vitulo.
— f Paptársaink testvéri imájába ajánljuk, kiről gyász-jelentést kaptunk, főt. Szailer Ármint, a csorna-prémontrei kan. rend keszthelyi társházának házfőnökét és gymn. igaz-gatót. R. I. P.
Kegyeletes adakozás.
A szent atyának péterfillérül Káposztásy Imre rappi káplán a rozsnyói megyéből küld 1 ftot.
ggS^"" Az expeditióban könnyen előfordulható zavarok el-kerülése végett, tisztelettel kérjük azon i. t. olvasóinkat, kik az előfizetést még meg nem újították, hogy ez iránt mennél előbb intézkedjenek ; mert a lapot a 3. számon túl csakis azoknak fogjuk küldhetni, kiknek becses akaratáról
érte-sültünk. Szerk.
Kiadó-tulajdonos és felelős szerkesztő: Breznay Béla, hittudor, k. m. tud. egyetemi ny. r. tanár.
Nyomatott Budapesten, 1879. Kocsi Sándor nyomdájában, Muzeum-körut 10. sz. alatt.
pr to ^ f
<> Megjelenik e lap heten- >
; kint kétszer : : szerdán és szombaton. : i Előfizetési dij : : j félévre helyben s posta- ;
küldéssel 5 f r t . i Szerkesztői lakás-. Buda- j i pest, VIII., József-ntcza ; i 17., hova a lap szellemi i
; részét illető minden kül- j demény czimzendő.
-36%
%
R E L I G I O .
KATH. E G Y H Á Z I S IRODALMI FOLYÓIRAT.
HARMIXCZNYOLCZADIK ÉVFOLYAM.
^ ^
rí Va
^Előfizethetni minden kir.?
I postahivatalnál ; ; : Budapestenaszerkesztő- ; : nél, és Kocsi Sándor
! nyomdai irodájában, mu- i
; zeum-körut 10. sz. alatt, ; j hova a netaláni réclama- ;
; tiókis, bérmentes nyitott ; ) levélben, intézendök. s
-36%
Budapesten, január 11. 4. I, Félév, 1879.
TARTALOM : Isteni gondviselés intézi az emberek, nemzetek, országok és birodalmak sorsát. — Az egyház és állam közti viszony tisztán természeti szempontból. — Sz. Jeromos levele Heliodorhoz. — Egyházi tudósítások: Budapest. X I I I . Leo levele a kölni érsekhez és a ,Pester Lloyd'. Berlin. A kulturharcz által okozott károk számokban. Páris. Egy lap
Francziaország egyházi és állami történetéből. — Irodalom : A keresztény művészet vezérkönyve. — Vegyesek.
Isteni gondviselés
intézi az emberek, nemzetek, országok és birodalmak sorsát.
(Vége.)
Az előbbi czikkben röviden, de elég határozot-tan jelezve l á t t u k , hogy az isteni gondviselés külön-külön intézkedik az egyes nemzetek, országok és bi-r o d a l m a k sobi-rsa fölött. L á t t u k , hogy az isteni gond-viselésnek ezen intézkedése egy magasabb, természet-fölötti eszméből, az emberinem m e g v á l t á s á n a k esz-méjéből i n d u l ki. L á t t u k , hogy ezen természetfölötti isteni gondviselés fénye alatt, az ókorban, mint első, a kiválasztott nép tündöklött, mert neki a d t a Isten a
Az előbbi czikkben röviden, de elég határozot-tan jelezve l á t t u k , hogy az isteni gondviselés külön-külön intézkedik az egyes nemzetek, országok és bi-r o d a l m a k sobi-rsa fölött. L á t t u k , hogy az isteni gond-viselésnek ezen intézkedése egy magasabb, természet-fölötti eszméből, az emberinem m e g v á l t á s á n a k esz-méjéből i n d u l ki. L á t t u k , hogy ezen természetfölötti isteni gondviselés fénye alatt, az ókorban, mint első, a kiválasztott nép tündöklött, mert neki a d t a Isten a