Kulturáltság - Egészségkulturáltság

A személyiség létezésének feltétele, hogy egyedfejlődése során a kultúra elemeit elsajátítsa, bensővé tegye, interiorizálja. Az interiorizált kultúrát nevezzük kulturáltságnak, műveltségnek. A szocializáció tehát a kultúra elemeinek elsajátítása, mégpedig mások (szülő, tanárok, barátok stb.) szociális közvetítésével lehetséges.

Az egyéni és a társadalmi egészségi szükségletek kielégítéséhez nélkülözhetetlen műveltséget nevezzük egészségkulturáltságnak. A kultúra javait, mint műveltségtartalmat sajátítjuk el, a művelődés tehát nem más, mint a kultúra bizonyos tartalmainak interiorizációja.

Mind a művelés, mind a művelődés aktív folyamat, amely kölcsönösséget feltételez az átadó és a befogadó részéről egyaránt. A kultúra műveltségtartalmait jelentősen befolyásolja a társadalom érték- és normarendszere, az egyén individuális sajátosságai.

Az egészségkulturáltság maga az életmód. Vagyis az elsajátított életmód jelenti azt a közvetítő mechanizmust, amely az objektív társadalmi kultúra, valamint a társadalomban létező egyének egészségi állapota között van. „Az egyén életmódja révén szabályozhatja, optimalizálhatja egészségi állapotát, életmódjával elégítheti ki egészségével kapcsolatos szükségleteit. Ugyanakkor az egészségi állapot visszahat az életmódra, azzal elszakíthatatlanul összefügg, így szintén része az egészségkulturáltságnak...” (Elekes, 1983: 14.)

A kultúra nem egyszerűen csak halmaza az anyagi és szellemi javaknak, hanem azok kölcsönösen összefüggő rendszere, ezért az egészségkultúra interiorizálása külön választhatatlan a kulturáltság más tartalmú elemeitől (pl. erkölcsi, esztétikai, termelési és fogyasztási, szociális, családi).

Az egészségkulturáltság két - egymást kölcsönösen meghatározó - összetevőre bontható (4.

ábra), az egészségre és az életmódra.

86

4. ábra

Az egészségkulturáltság összetevői

(Forrás: Egészségnevelési módszertan. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1983. p. 18.o.)

Az előző fejezetekben az egészség különböző meghatározásait (3.1.1. és a 3.1.2.) és az egészség jellemző tulajdonságait (3.1.3.) már tárgyaltuk, ezért ezekre ebben a fejezetben ismételten nem térünk ki.

Elekes (1983) munkájában az életmód három összetevőjét mutatja be: az objektív (feltételek, lehetőségek) és a szubjektív (szükségletek, indítékok) meghatározókat, valamint az életvitelt, életstílust.

A feltételek és a lehetőségek az életmód objektív meghatározottságát jelentik, amelyek az emberi élet lehetőségeit, az ember kiszolgáltatottságát vagy éppen autonómiáját jelölik.

Ezeknek az objektíven létező meghatározóknak egy része anyagi-tárgyi jellegű, és főként az egyén termelésben elfoglalt helyének függvénye. Másik részük a szellemi kultúra része, és főként az egyén szociológiai státuszával (réteghelyzete, szociális szerep stb.) függ össze.

A szükségletek, indítékok az előzőekből következnek, hiszen ezek többnyire a feltételeknek és a lehetőségeknek az egyén tudatában való tükröződései. Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az egyén életmódjának szükségleteit, indítékait az határozza meg, ahogyan a feltételeket és a lehetőségeket magára vonatkoztatja, azaz felismeri, tudatosítja és elfogadja. A szükséglet a pszichológia egyik alapfogalma, amelyen az emberi élet fenntartásához nélkülözhetetlen feltételek, illetve dolgok összességét értik. Mivel az ember elsődlegesen társadalmi meghatározottságú lény szükségletei elsősorban társadalmiak (másodlagosak), nincsenek tisztán biológiai (elsődleges) szükségletei.

A szükségletek kielégítése és az indítékok következtében létrejövő viselkedés adja az életvitelt, a kifelé megjelenő – és így közvetlenül vizsgálható – életmódszférát. Az egyéni mintázatú életmód (életvitel, életstílus) a magatartási elemek egyéni variánsait tartalmazza,

87 amelyek már kevésbé függnek a társadalmi helyzettől, inkább az egyénhez kötött személyiségvonások határozzák meg. Az életvitelben az életmód olyan jól körülhatárolt, konkrét tevékenységi körei nyilvánulnak meg, amelyek szó szerint életvitelünket jelentik, azaz mindazok a magatartási elemek, amelyek mindennapi életünket jellemzik. Vannak az életmódnak tárgyiasult formái, hiszen azok a tárgyak, amelyekkel körülvesszük magunkat (pl.

lakókörnyezetünk) életstílusunk megnyilvánulásai. Ugyanakkor az életmódnak vannak magatartásbeli elemei is, amelyek a szabadidős tevékenységektől kezdve a fogyasztási preferenciáinkon át az egészséggel összefüggő magatartásformákig (pl. orvoshoz fordulási szokásain) terjednek.

5. ábra

Az egészségkulturáltság életmód összetevői

(Forrás: Egészségnevelési módszertan. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1983. p. 23.)

Bábosik (1999) tanulmányában kifejti, hogy a személyiség ösztönző-reguláló alrendszere, a személyiség motivációs szférája közvetlenül felelős az életvezetés szabályozásáért. Ettől a sajátosságcsoporttól függ, hogy az egyén ismereteit, készségeit és képességeit hasznos irányban mozgósítja-e. A személyiség motivációs alrendszere pedagógiai hatásrendszerrel alakítható.

Az életmód egyes összetevői között kölcsönös meghatározottság érvényesül. Az életvitel szinte valamennyi részlete módosíthatja a feltételeket, lehetőségeket. A szükségletek, indítékok visszahatnak a feltételekre, lehetőségekre. Az életvitel esetenkénti szokásrögzülései csökkenthetik vagy növelhetik az indítékokat (passzivitás, aktivitás) – és így tovább.

Az egészségfejlesztő munka szempontjából az életmód döntő sajátossága az, hogy szinte valamennyi eleme interiorizálható, tehát szocializáló hatásokkal alakítható. Ez az objektív

88 feltételekre, lehetőségekre is vonatkozik. Tudnunk kell azonban, hogy ezek befolyásolása elsősorban nem az egészségkultúra, hanem általában a kulturáltság más területeinek elsajátításától függ.

Az egészséggel kapcsolatos életmód (Cockerham 1999 idézi Pikó, 2006) olyan kollektív magatartási normák összessége, amelyek az egyének társadalmilag befolyásolt életesélyeik közvetítette választásokon alapulnak. A társadalmi befolyás alatt nem kizárólag a társadalmi-gazdasági helyzet viszonyait kell érteni, hanem pl. a nem vagy az életkor hatását is, amelyek közismerten és igazoltan hatással vannak egészségmagatartásunkra, s így egészségi állapotunkra is.

Az egészséges életmód többek között a következő egészségmagatartási elemeket tartalmazza: káros szenvedélyek, táplálkozási szokások, megjelenés (pl. helyes testtartás, egészséges mozgás), odafigyelés az egészséggel kapcsolatos problémákra (pl. orvoshoz fordulási szokások, egészségtudatosság, tartózkodás a káros szenvedélyektől), fizikai aktivitás és rekreáció, azaz szabadidős tevékenységek, alvási szokások, az egészség megőrzéséért végzett tevékenységek (pl. relaxáció, szűrővizsgálatokon való részvétel) stb.