Az orális egészséggel kapcsolatos legfontosabb hazai epidemiológiai adatok

Magyarországon a fogászati alap- és szakellátás megfelelő struktúrája ellenére az orális epidemiológiai mutatók (különösen a daganatos betegségek tekintetében) elmaradnak az európai átlagtól, és 2008-ban sem érték el az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organizatio - WHO) által 2000-re globálisan kitűzött értékeket.

2014 őszén, Magyarországon második alkalommal került sor az Európai lakossági egészségfelmérésre. Az Európai Unió valamennyi tagállamában kötelezően bevezetett kérdőív

26 segítségével összehasonlítható adatok nyerhetők a lakosság egészségi állapotáról, az egészséget befolyásoló tényezőkről, az egészségügyi ellátórendszer igénybevételéről és az ezzel kapcsolatos elégedettségről. A második alkalommal végrehajtott Európai lakosság egészségfelmérésében - az Egészségi állapot témakörben - szerepeltek először olyan kérdések, melyek a fogazat állapotára, a szájüreg egészségére vonatkoztak. A beérkezett adatok szerint a felnőtt lakosság csaknem fele jónak vagy nagyon jónak értékeli fogainak állapotát, míg minden ötödik megkérdezett rossznak vagy kifejezetten nagyon rossznak ítélte azt. Korosztályi bontásban azonban már jelentősek a különbségek: míg a legfiatalabbak túlnyomó részének (88%), addig a 30-44 év közöttieknek közel tizede, a 45-59 évesek negyede, a 60-74 éveseknek pedig harmada ítélte rossznak vagy nagyon rossznak orális státuszát. A fogazat állapotának önbevallásos megítélésében nem találtak eltérést a két nem között. A fogak általános értékelésén túl bizonyos fogászati problémák előfordulását is vizsgálták. A hiányos fogazat vizsgálatának eredménye alapján megtudtuk, hogy a teljes népesség 60%-a veszített már el maradó fogai közül. A lakosság fele legfeljebb öt fogat, míg ötödük már több mint húsz fogat veszített el. A vizsgálatban részt vevők kétharmada rendelkezik tömött foggal, a legkisebb arány a legidősebb korosztályt jellemzi. Ennek az lehet az oka, hogy az idősek körében már gyakori, hogy a saját fogak romlása miatt protézist használnak, így a korábban esetleg betömött fogaikat már eltávolították. Protézissel, pótlással a megkérdezettek 44%-a rendelkezik, az idős korosztály körében 78-80%-os gyakorisággal fordul elő fogpótlás. Szintén magas (60%) azoknak az aránya, akiknek van hiányzó foga fogpótlás nélkül. A lakosság csaknem harmadának jelenleg is van kezeletlen szuvas, lyukas foga, 16%-uknak vérzik az ínye és 8%-uk számolt be arról, hogy fogai mobilisak (KSH, 2018a).

A fogszuvasodás mellett a fogínygyulladás - a fogágybetegség előfutára - Magyarországon népbetegségnek számít. 40 éves kor alatt a fogszuvasodás, felette a fogágybetegség okozza a fogak elvesztését. Egy 2011-ben közölt tanulmány szerint a vizsgált populáció alig több, mint tizedénél találtak teljesen egészséges parodontiumot. A nemek tekintetében magas (˃2) CPI értéket a férfiak több, mint harmadánál találtak, a nők esetében a magas értékek előfordulása szignifikánsan ritkább. Az életkor tekintetében elmondható, hogy annak előrehaladtával a parodontium állapota fokozatosan romlik. A fogágybetegségek előfordulása a régiók között is különbséget mutatott, a főváros és környékén a lakosság 16%-ának, míg Közép- és Dél-Dunántúlon mindössze 5-8%-ának volt teljesen egészséges a parodontiuma. A vizsgálat felhívja a figyelmet a hazai lakosság kedvezőtlen parodontális állapotára, és arra, hogy a magyar lakosság orális egészségi állapotának javítása érdekében több prevenciós programra és a

27 rendszeres fogászati vizsgálatot elősegítő intézkedésekre lenne szükség (Borbély és mtsai, 2011).

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2016-os évi adatai alapján, a 16 éven felüli lakosság háromnegyede egyszer sem látogatta meg fogorvosát, több mint fele nem járt szakorvosnál az adott évben. A felmérés szerint a lakosság 6,2%-a nem tudott igénybe venni valamilyen egészségügyi szolgáltatást, mely indokolt lett volna egészsége megőrzéséhez, betegségek leküzdéséhezés. 4,1%-a nem tudta anyagilag megengedni magának a kezeléssel járó költségeket. A háztartások 43%-ának okozott közepes szintű megterhelést az orvos és/vagy fogorvosi költségek finanszírozása, 59%-nak pedig a felírt gyógyszerek kiváltása (KSH, 2018b). Gera és Györfi 2016-os kutatásában a megkérdezettek harmada több, mint egy éve járt fogorvosnál, közel fele csak akkor keresi fel fogorvosát, ha akut panasza van és 4% még probléma esetén sem (férfiak 4%, nők 2%). Arra a kérdésre, hogy milyen tünetek esetén kell fogorvoshoz fordulni a következő válaszok érkeztek: 84% szerint fogmobilitás, 75% szerint duzzadt íny, 73% fogérzékenység, 67% ínyvérzés észlelése esetén (Gera és Györfi, 2016).

A fent említett adatok ismeretének tükrében talán nem meglepő, hogy a hazai lakosság fogazati státusza messze nem kielégítő, sőt kiemelkedően rossz az európai térségen belül, és hogy a világ két leggyakoribb fogászati betegsége a fogszuvasodás és a fogágybetegség a magyar lakosság körében is igen elterjedt. A szájápolás elmaradásával, illetve a helytelen szájápolással (pl. nem megfelelő gyakoriságú fogmosás, nem megfelelően kiválasztott fogkefe, helytelen fogkefe használat, a fogkefék megfelelő időben történő cseréjének hiánya) ennek a két betegségnek az előfordulási gyakorisága számottevően emelkedik.

Drámaian magas Magyarországon a szájüregi daganatok okozta halálozás. A férfiak és nők egyaránt, messze az első helyen állnak Európában a 100.000 lakosra kivetített mortalitás tekintetében. Bár korábban jellemzően a férfiak és az 50 év felettiek betegségének tartották, az utóbbi években egyre gyakrabban észlelik nőkön és fiatalokon is. Szomorú tény, hogy Magyarország az életkorhoz viszonyított halálozási adatok alapján 46 ország közül az első helyen szerepel a szájüregi rosszindulatú daganatok tekintetében. Az elváltozások gyakorisága a korral növekvő tendenciát mutat, a legidősebb (≥75 év) korosztályt kivéve férfiaknál gyakoribb az előfordulás. A Nemzeti Rákregiszter legutolsó, 2016-os adatai alátámasztják azt a tényt, miszerint a férfiak körében jóval gyakrabban fordulnak elő az ajak- és a szájüreg rosszindulatú daganatos megbetegedései (Nemzeti Rákregiszter, 2016).

28 Az elmúlt negyven év magyarországi adatait tekintve (KSH) az ajak, a szájüreg és a garat rosszindulatú daganatainak száma csaknem megötszöröződött. Az ajak-, szájüregi rákok 1975–

1999 között bekövetkező rendkívül magas halálozási növekménye (+250%). Egy további ötéves periódusban a növekedési arány tovább emelkedett (+4%), az elemzést lezáró 10 év alatt (2004–2014) azonban relatíve nagyobb arányú (–14%) csökkenést látunk, amely váratlan, de egyben örvendetes eredmény. A diagnosztikai és terápiás tevékenység hazai fejlődése e kedvező eredmények elérésében jelentős szerepet játszhatott (Kásler és mtsai, 2017).