A serdülőkor egészségviselkedése, orális egészségviselkedése

Az egészségviselkedés második kritikus szakasza - az óvodás- és a kisiskoláskor után - a serdülés ideje. A serdülőkor egy fordulópont az egészség és betegség kérdéskörét illetően.

Többek között azért, mert leginkább ebben az életszakaszban erősödnek meg egészségviselkedések (például: testmozgás) és jelennek meg az egészséget veszélyeztető viselkedések (például: dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás), illetve sok olyan viselkedés indul ebben az életszakaszban, amely potenciális kockázatot rejt magában (nemi élet, autóvezetés stb.). Az előbbiekből adódóan ez az időszak kiemelt szerepet tölthet be az elsődleges prevenció szempontjából. Továbbá, mivel a serdülőkori morbiditás és halálozás okai

132 többnyire különböznek a felnőttkorban megfigyeltektől, valamint a serdülőkornak sajátságos jegyei vannak a felnőttekre tervezett intervenciók sok esetben nem megfelelőek a serdülők számára.

Adoleszcens korban átalakul a személyiség, a viselkedés, nagyobb szerepet kapnak a kortárskapcsolatok. A szülőkkel és a kortársakkal tehát új kapcsolati struktúra jelenik meg. Az identitásformálódás azonban sok akadályt állít eléjük. A pozitív énkép segíthet a jelentős identitás-változással is jellemezhető serdülőkor kríziseinek feldolgozásában.

Ez az életkori szakasz a problémaviselkedési⁸ formák jelentős időszaka. Az, hogy ki mennyire „fogékony” ezekre a problémaviselkedésekre, az egyéni érzékenységtől és a környezet kölcsönhatásától függ. A problémaviselkedés halmozódásában szerepet játszik a fokozott élménykeresés is, ami fejlődésbeli sajátosságokkal is összefügg. Ilyen sajátosság a kortársaknak való megfelelés megnövekedett igénye, illetve a kockázatészlelés alacsony szintje, ami a serdülőkben a sérthetetlenség illúziója révén hat.

Serdülőkorban az egészséggel kapcsolatos magatartás a pszichoszociális fejlődés jelentős összetevője. Az egészségmagatartás két részből áll: rizikó- és protektív faktorokból. Ez a két elméleti megközelítés világít rá arra, hogy fontos a problémaviselkedés kialakulásában szerepet játszó rizikófaktorok és védőfaktorok ismerete. A rizikótényezők közé tartoznak a rossz iskolai teljesítmény okozta kudarcok és frusztráció: iskolai környezettel való konfliktusos viszony, iskolai értékrend el nem fogadása, valamint a családi konfliktusok, rossz viszony a szülőkkel vagy a szülők között, a bizalom hiánya a családban vagy a szülői bántalmazás.

Ebben az életszakaszban az egészségkockázati magatartásformák gyakoribbá válnak, az egészségvédő magatartásformák, mint például a sportolás, viszont nemegyszer csökkennek (Fairclough és Stratton, 2005 idézi Brassai és Pikó, 2007). Az egészségvédő magatartás ugyanakkor több az egészségkockázati magatartás hiányánál. A biztonsági öv viselésében, a

8A fiatalkori problémaviselkedés szindróma olyan tünetegyüttes, amely magában foglal agresszív, antiszociális viselkedést, iskolai beilleszkedési és tanulási nehézségeket, dohányzást, alkohol- és drogfogyasztást, korai és kockázatos szexuális aktivitást, valamint pszichés zavarokat (Jessor, 1993 idézi Pikó, 2012). Már az elnevezés is utal arra, hogy problematikus viselkedésről van szó, hiszen ezért is jelenik meg a társadalomban megoldandó, illetve megelőzendő problémaként, sőt nemegyszer devianciaként (Rácz, 1992 idézi Pikó, 2012). A tünetegyüttes megjelenéséért közös oki háttértényezők rendszere felelős (Deković, 1999; Gerevich és Bácskai, 1994; Hawkins, Catalano és Miller, 1992 idézi Pikó, 2012). Ennek hátterében a pszichoszociális faktorok fokozott jelenléte mellett genetikai-biológiai sérülékenység is állhat, ugyanakkor a közös gyökerű pszichoszociális, szociokulturális alapokat is ki kell emelnünk, azaz a serdülőkor modernkori változásait és sajátos megjelenéseit.

133 táplálkozásra való odafigyelésben, a szexuális együttlét védettségében a jelenen túlmutató, előrevetített egészséghaszon gondolata munkál. Ezért a közép- vagy hosszú távú haszonért le kell mondanunk a jelenben elérhető kielégülésről. Ezért is kiemelten jelentős a serdülőkorban az egészségmagatartások és azokkal kapcsolatos védő tényezők ismerete. Ezek jelentik ugyanis a serdülőkori magatartás azon elemeit, a közöttük lévő kapcsolatrendszer pedig azt a pszichoszociális kötőszövetet, amely a felnőttkori egészséges életmód legfőbb táptalaja.

A serdülőkor a szülőkről való leválás időszaka is. Sok esetben a lázadás egészségre káros formákban testesül meg: pl. a dohányzásra történő rászokás, alkoholizálás, droghasználat. Ezek csak abban az esetben kerülhetők el, ha a nevelés hatására már a kezdet kezdetén beépülnek megfelelő konfliktuskezelő modellek, és a készséggé vált egészségmagatartás segítenek a helyes irány megtalálásában. A felnőttektől, a szülői befolyástól való függetlenedés folyamata előfeltételezi és elő is segíti a kortárscsoportok jelentőségének fejlődését. Vagyis a család befolyása mellett a barátok szerepe is igen fontos az énkép kialakulásában. A társak a biztonság, az intimitás és az önértékelés új forrásává lépnek elő. A barátság fejlődési szintjei szerint a 4.

szintbe tartozó serdülőkori kapcsolatokban autonóm, kölcsönösen függő barátságok alakulnak ki. Ennek a szintnek a jellegzetessége az egymás támogatása, az azonosságtudat és az, hogy ezek kölcsönös függésben tartják a tizenéveseket.

A deviáns korcsoportokhoz, „bandákhoz” tartozás összefüggésben állhat a káros szenvedélyekkel, az agresszív, antiszociális és normasértő viselkedéssel. A kortárscsoportok hatása azonban önmagában nem negatív, a szülői kapcsolattal együtt szabja meg a viselkedésbeli irányt: a kortárshatás ereje akkor igazán nagy, ha a szülői kapcsolat bizalmi alapja megsérül, hiszen a családi kapcsolatok minősége jelentősen meghatározza a kortársak befolyásának mértékét és hatékonyságát. A jó kortársi csoport lehet kompenzáló, kiegyensúlyozó hatással a családi problémák esetén, de jelentheti a jövő szempontjából kedvezőtlen hatások felülkerekedését is. Mivel a kortárscsoportok önkéntesen szerveződnek, és szabad választás alapján, hasonló emberek válnak tagjaikká, így „a hasonló értékek, attitűdök, valamint a lojalitás és az intimitás válnak fontossá a barátság szempontjából.” A közeli barátok hasonlósága azt is jelzi, hogy a megértés és a támogatás mértéke még nagyobb lesz. A kamaszkori barátságok nagy kiváltsága a meghitt, önfeltáró beszélgetések sorozata, melyben saját identitásukat fedezik fel és hozzák felszínre a tizenévesek. Ráadásul több tanulmány is kifejezésre juttatja, hogy a támogató baráti körök tagjai kevesebb iskolai és pszichológiai

134 problémáról számolnak be, a társas elfogadottság érzése nő bennük, és kevésbé érzik magukat magányosnak. Mindezzel együtt az egészség-magatartás protektív tényezőihez tartozik az önbizalom, amelyről több kutatás is kimutatta, hogy nagyban hozzájárul a káros szenvedélyekkel szembeni ellenálláshoz, valamint növeli a konfliktussal való megbirkózás képességét. Ugyanez igaz a társas támogatás különböző formáira: a kortársakkal és szülőkkel eltöltött idő igen fontos szerepet játszik abban, hogy ne induljon el a serdülő a „rossz úton”. Ide tartozik még a szülői kontroll, mely hatékony az externalizáló irányú problémaviselkedés és az alkohol-fogyasztás ellen, valamint a kapcsolatok minősége pozitívan befolyásolja a drogfogyasztást és depresszió kialakulását, különösen lányoknál (vagyis, ha jól működő, bizalmon alapuló kapcsolatai vannak egy serdülőnek, kevésbé lesz depressziós és kisebb az esély arra, hogy drogfogyasztó legyen). Tehát láthatjuk, hogy a kortárshatás a legerősebb prediktor a serdülőkorban a problémaviselkedés kialakulásában. Például a dohányzás lehet a csoportnormáknak való megfelelés, amit ki is mutattak különböző vizsgálatok, melyeknek eredményeként azt kapták, hogy a rendszeres használók körében gyakoribb a depresszió, a szorongás, az öngyilkossági késztetés. A csoportazonosulásnak, hogy megfeleljek annak a kortárscsoportnak, amibe épp tartozom, érzelmi motivációi is vannak. Az egyik ilyen a kortársakkal való intimitás megtapasztalása, mely elsősorban proszociális viselkedési normák érvényesülésében érhető utol a kortárskapcsolatokban: kölcsönösség, reciprocitás, kooperativitás. Továbbá maga a kapcsolatépítés is, mint az azonosulás, az identitásformálódás egyik alapja jelenik meg a serdülőben: az vagyok, amilyen csoportba tartozom. Ennek a folyamatnak 8 fő dimenziója van, amik meghatározzák a serdülő viszonyát a kortárscsoportokhoz: 1. biztonságigény – anya-gyermek kapcsolat, a megkapaszkodás igénye;

2. kötődés – az önbizalom és az azonosságtudat egészséges formálódásának forrása; 3. intenzív érzelmi élmények, szenvedélyek megtapasztalása; 4. „tükörfunkció” – közvetlen társas interakciók során nyilvánul meg, ez az empátia alapja: visszatükrözöm a partner érzelmeit, ezáltal is biztosítom érzelmei, viselkedése érvényességéről és együttérzésemről; 5.

modellszerep érvényesülése – csoportjelenségek megnyilvánulása során; 6. kölcsönösség,

„egymásra rezonálás”, bizalomépítés és a közös érzelmi alapok megtapasztalása; 7. „érzelmi beágyazottság” – a valahová tartozás/network (csatlakozás) közös élménye; 8. törődés, aktív segítség, gondoskodás lehetőségeinek elfogadása. A csoportazonosulásnak több pozitív forrása van, amik többek közt növelik a serdülőben a szociális kompetencia érzését. A kompetencia az egyéni és társas készségek használatának hatékonysága az életproblémák megoldására késztető

135 helyzetekben, a szociális kompetencia pedig azok a szociális készségek, melyek a serdülőkori fejlődésben fontos szerepet játszanak: olyan interperszonális készségek, melyek az új, megváltozott szabályokkal, társas normákkal jellemezhetőek, valamint a társas környezetbe, csoportba való beilleszkedést segítik elő, pl. egyértelmű kommunikáció, érdekérvényesítés vagy kérés készsége, más kéréseinek megtagadása stb. Bizonyos kutatások szerint a szociális készségek fejlesztésében alapvető feladat, hogy a fiatalok először ismerjék fel a csoportbefolyásolást és minden olyan hatást, mely magas rizikójú helyzetben éri, valamilyen viselkedési kihívás elé állítja őket.

A serdülőkorra jellemző orális problémák elsősorban a viselkedésben és az attitűdökben gyökereznek. Az orális állapotot és a fogászati kezelés iránti igényt a serdülőkorral járó biológiai változásoknál jobban meghatározza:

• az üdítőitalok, édességek és snack-ek fogyasztási divatja,

• a rendszertelen étkezés,

• dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat,

• a külső megjelenés fontossá válása.