Alapvető emberi jog

A dél-ausztráliai egészségfejlesztési konferencián Adelaideban megállapítást nyert, hogy az egészség alapvető emberi jog, így a kormányoknak is komoly felelősségük van állampolgáraik egészségi állapotának javításában, amit az egészséget támogató társadalompolitika révén kell foganatosítani (WHO, 1988).

Azon túl, hogy az egészség alapvető emberi jog, társadalmi cél is, mely az egészségügyön kívül számos más gazdasági és társadalmi terület közreműködését igényli. Ennek kimondása azért kulcsfontosságú, mert megnyitja az utat az egészség társadalmi, gazdasági, környezeti és kulturális meghatározói felé, melyek vizsgálata majd multidiszciplináris megközelítést igényel, ami az egészségfejlesztés egyik fő jellemzőjévé válik.

3.2.10. Mérhető

Az egészségmérésre az egészségfejlesztő munka hatékonysága és bizonyíthatósága érdekében is szükség van. A kitűzött céloktól függően az egészségi állapot mérésére különböző módszerek használhatók fel.

52 Az egészségi állapot mérése az egészség fogalmának meghatározásával kezdődik. Ha tudjuk, hogy mit nevezünk egészségnek, akkor mérhetjük is. Az egészség fogalma holisztikus szemléletet követ, ezért mérésénél is ezt az integrált perspektívát kell alkalmazni.

Az egészség mérhető objektív és szubjektív módon. Objektív méréssel a normális és abnormális értékek elkülöníthetők a populációbeli statisztikai gyakoriság alapján (pl. a vércukorszint, a vérnyomás). Az egészségi állapotot jelenleg egyre inkább a szubjektív egészségi állapottal mérik.

Az egészség mérésére alkalmazott módszer egyrészt attól függ, hogy az egészség mely dimenzióját (fizikai, pszichés, szociális vagy spirituális) kívánjuk mérni, másrészt attól, a szemléletmódtól függ, amit magáról az egészségről kialakítunk. Például attól, hogy negatív vagy pozitív megközelítést használunk.

Egészségi állapot mérése az egyes dimenziók mentén:

- Biológiai (élettani) struktúra (funkcionális paraméterek: mozgás, önellátás, betegségtünetek stb.).

- Mentális/pszichikai működések (stressz érzékelése, szorongás, depresszió, érzelmi labilitás, magatartáskontroll stb.).

- Szociális/társas funkcionálás (társas integráció foka, társas támogatás mértéke, kapcsolatok minősége, kontaktusok száma, társadalmi szerepeknek való megfelelés stb.).

- Spirituális dimenzió (mennyire gyakorolja a vallását, azaz a vallással kapcsolatos vélekedéseket, értékeket, viselkedéses és közösségi aktivitást/részvételt stb.).

Egyéb egészségiállapot-indikátorok:

- Egészségi állapot önértékelése, önminősítése (olyan szubjektív szempont, ami nem mérhető objektív paraméterekkel, de kifejezi a saját egészséghez való viszonyt).

- Pszichoszomatikus tünetek előfordulása (kimerültség érzés, szapora szívdobogás, a feszültségből eredő fejfájás, alvászavarok, hát- és derékfájás, a feszültségből eredő hasmenés, gyomor- és hasfájás stb.).

- Egészségkockázati magatartás (káros szenvedélyek, helytelen táplálkozás, mozgáshiány).

A negatív változókkal való mérés azt jelenti, hogy az egészséghez ellenkező irányból (betegségek vagy a halál felől) közelítünk, s az eredmények alapján következtethetünk az egészségi állapot milyenségére (pl. halálozási statisztikák, morbiditási statisztikák). Az egészség pozitív mutatók szerinti megítélésére számos módszer létezik, melyek alkalmasak arra, hogy az egészséget, mint objektív tényt mérhessünk meg. Például az egészségi állapot

53 mérését többnyire vitális statisztikai adatokkal lehet jellemezni: pl. testsúly, testmagasság, testtömeg, fogászatilag rögzíthető státusz (pl. rossz fogak).

Egyre gyakrabban kerül sor az emberek életmódjának vizsgálatára, amivel egészségi állapotuk is mérhető. Az életmódvizsgálatok jól használhatók a lakosság egészségi állapotának mérésére: pl. a nők hány százaléka vesz részt a nőgyógyászati szűrővizsgálatokon vagy a gyermekek hány százaléka lett gyermekbetegségek ellen beoltva.

Az egészségi állapot egyéni szinten túl közösségi szinten is mérhető. Populációszinten:

halálozással, megbetegedéssel kapcsolatos statisztikai mutatókkal (pl. a születéskor várható élettartam) mérhető.

3.2.11. Értékjellegű

A természeti népek életmódjának kutatására alapozva elmondható, hogy az egészség, mint érték már a legrégebbi emberi közösségek tagjainak tudatában is jelen volt.

Az egészség értékként, magántulajdonként való szemléte lehet az alapja annak, hogy az egyén aktívan tegyen annak megtartásáért. Ha valamit nem tartunk értéknek, akkor azért nem vagyunk hajlandóak áldozatokat hozni (nem diétázunk, nem sportolunk), arra nem vigyázunk.

Báthory és Falusi (1999) meghatározásában az érték minőségi kategória, egy társadalom szociokulturális fejlődésében jelöli azt az általánosan, vagy a többség által elismert és bensővé vált elképzelést valamiről, ami kívánatos, elismert, tiszteletreméltó.

Az egészség az egyén szempontjából is az egyik legfontosabb – ha nem a legfontosabb - érték, ezért megőrzése az egyén karrierje, gazdasági helyzete, társadalmi státusza szempontjából is döntő jelentőségű. Az egyén szempontján túl az adott ország jövőbeni fejlődését, gazdasági lehetőségeit is jelentős mértékben befolyásolja (Simon-Kiss, 2003). Az egészség értékjellege az egyénben legtöbbször akkor tudatosul, amikor elveszíti.

A kedvezőtlen mortalitási és morbiditási statisztikák arra utalnak, hogy a magyar társadalom értékrendjében nincs megfelelő helyen az egészségérték. Az értékek hierarchiájában háttérbe szoruló egészségérték a lakosság életmódjára – fizikai aktivitására, táplálkozási és drogfogyasztási szokásaira – negatív hatással van. Ezért fontos feladat, hogy a politika és a közgondolkodás szintjén is elérjük az egészség felértékelésével a társadalmi értékrend pozitív irányú változását.

Az egészség, mint érték - más értékekhez hasonlóan - a szocializáció, a nevelés értékközvetítő hatására alakul ki. A konstruktív életvezetés olyan életvezetés, amely a

54 társadalom és az egyén szempontjából is eredményes. Az egészséges életmód normáit közvetítő magatartás megerősítése az eredményes életvezetés sikerének egyik biztosítéka.

Társadalmi vonatkozásban is alapigazság az egészség érték volta, hiszen a társadalmilag fontos célok megvalósításában egészséges emberek tudnak tevékenyen részt vállalni. A társadalmi egészség meglétéről és változásáról az egyes országok évenkénti megbetegedési és halálozási statisztikái szolgáltatják az információt. A rövidebb és hosszabb időszakok adatainak összehasonlítása társadalmi szinten biztosítja a társadalom egészségtükrébe nézés lehetőségét.

Az adatsorokban megfigyelhető kedvező változások a társadalmi egészség növekedésére utalnak, míg a rosszabbodást mutató adatok figyelmeztetésként, vészjelzésként értelmezhetők.

Ebben az esetben társadalmi szintű stratégiai feladattá válik a kedvezőtlen tendenciák megállítása, majd visszafordítása.

Az egészség olyan érték, mely meghatározza életminőségünket, várható élettartamunkat is.

Több, egymással kölcsönösen összefüggő terület egyensúlya hozza létre életünkben az egészséget. Minden összetevőjének megvannak a maga speciális jellemzői. Akkor érezzük magunkat jól a bőrünkben, ha egészségünk fizikai, érzelmi, mentális, szociális, személyiségi és spirituális alkotóelemei egymással összhangban vannak. Az egészség értékként való szemlélete lehet az alapja annak, hogy az egyén aktívan tegyen megtartásáért.