Egészséghiedelem modell (Health Belief Model - HBM)

Az egészségmagatartás legismertebb modelljét Rosentostock (1966) vezette be, amit Becker és Maiman (1975) módosított (idézi Urbán, 2017). A modell megszületését egy gyakorlati probléma inspirálta, nevezetesen az, hogy az emberek miért nem vesznek részt a számukra meghirdetett, térítésmentes szűrési programban. Az 1960-as években az USA-ban nagy problémát jelentett a TBC, így ingyenessé tették a szűrést, de az emberek mégsem vették igénybe. Ezért elkezdték ezt kutatni, tehát a modell konkrét tapasztalatra épül.

181 A kidolgozott modell célja az egészségmagatartás, abból is elsősorban a betegséget megelőző egészségviselkedés, a szűrővizsgálatokon való részvétel, a betegség alatti együttműködő viselkedés és a terápiás utasítások betartására vonatkozó hajlandóság bejóslása.

Továbbá jól alkalmazható a befolyásolásban, ha a beteg veszélyeztetettnek érzi magát, akkor akcióra bíztató jelzéseket kell biztosítani a számára, hogy egészségvédő magatartást mutasson.

Miután a modell a hiedelmek szerepét hangsúlyozza az egészségmagatartás előrejelzésében az alábbiakban azokat a hiedelmeket mutatjuk be, amelyek az egyénben a veszéllyel és a cselekvéssel kapcsolatosak.

− Észlelt veszélyeztetettség az adott betegségre (Az egyén vélekedése arról, hogy milyen esélye van az adott helyzetbe kerülésre.): az egyén vélekedése szerint ő genetikai adottságánál, életmódjánál stb. fogva mennyire hajlamos az adott betegségre.

- Észlelt súlyosság, észlelt fenyegetettség (Az egyén vélekedése arról, hogy az adott helyzet vagy betegség és annak következményei mennyire súlyosak.): Nincs kapcsolat az objektív és a szubjektív súlyosság mértéke között.

- Az egészségvédő viselkedésektől észlelt nyereség (Az egyén vélekedése arról, hogy a javasolt viselkedés mennyire hatékony a veszély és annak következményeinek csökkentésében. Ide tartoznak az egészséggel és nem egészséggel kapcsolatos nyereségek.) és észlelt akadályok (Az egyén vélekedése a javasolt tevékenység gyakorlati és pszichológiai

„költségeit” illetően.) aránya: például az egészségviselkedés észlelt előnye lehet, abbahagyni a dohányzást, melynek hatására jobb lesz a kondícióm, és még pénzem is marad, amit másra tudok majd költeni. Ugyanezen viselkedés észlelt hátránya lehet, hogy ha abbahagyom a dohányzást, ingerlékenyebb leszek.

- Cselekvésre felszólító ingerek (Az egyén cselekvésre való készenlétének aktiválása.): ezek lehetnek belső (például légzési nehézség késztethet a dohányzásról való leszokásra), illetve külső kulcsingerek (például egy információs füzet a dohányzásról).

- Demográfiai, társas és személyiség változók: pl.: etnikai, szociális, személyiségjellemzők, csoportkonformitás, a személyzettel való kapcsolat.

Az egészséghiedelem-modell összetevőinek kapcsolatát a 15. ábra mutatja be. Az észlelt veszély vagy fenyegetettség az észlelt veszélyeztetettség és az észlelt súlyosság sorozataként állítható elő. Azaz maga az észlelt súlyosság, de nagyon alacsony mértékű észlelt veszélyeztetettség együttesen nem feltétlenül vezet a megelőzéshez vezető viselkedéshez. A

182 fenyegetés mellett a cselekvést befolyásolja a cselekvéssel kapcsolatos nyereségek és költségek viszonya. Az észlelt nyereséggel szemben állnak a cselekvéssel szembeni akadályok, illetve a cselekvéssel együtt járó észlelt “költségek”. A modell továbbá feltételezi, hogy a környezetben megjelenő cselekvésre felszólító ingerek az egyént közvetlenül cselekvésre ösztönzik.

15. ábra Egészséghiedelem modell

(Forrás: Becker és Maiman, 1975. p. 12. nyomán)

A modell szerint annál valószínűbb, hogy valaki egészségvédő viselkedésbe kezd, illetve, hogy a páciens, betartja az egészségügyi szakember utasításait, ha minél magasabb az észlelt hajlam, az észlelt fenyegetettség, az előnyök és költségek aránya, és minél több akcióra késztető jelzés van jelen.

Az egyes összetevők hatékonyságát az elmúlt évtizedekben számos vizsgálatban elemezték.

Az értékelők szerint az összetevők hatékonyságát az alábbi bizonyítékok támogatják vagy cáfolják. Elsősorban rákbetegség esetében sikerült a betegség alatti együttműködő viselkedés és a hajlam között pozitív együtt járást kimutatni. A vizsgálatok szerint nincs kapcsolat a személy által megítélt és az objektív súlyosság mértéke között. Bonyolítja a helyzetet, hogy a nagyon súlyos kimenetel feltételezése cselekvést gátló, és nem serkentő hatású. A fenyegetés általában nem hatékony. Ha már jelen vannak a betegség tünetei, vagyis a baj nem fenyegetés, hanem ténykérdés, akkor az egyén nagyobb valószínűséggel alkalmazza a sikeresnek vélt eljárásokat. Ha a személy hisz az eljárás hasznában, él vele. Ha pl. hisz abban, hogy a rákszűrésen idejében fel tudják ismerni a rákos elváltozást és a korán felismert rák gyógyítható,

183 meg fog jelenni a rákszűrésen. Gátló tényezők lehetnek (az egészségviselkedés ára): félelem, anyagi problémák (a vizsgálat sokba kerül) vagy más, személyes akadályoztatás. (Urbán, 2017) A gyakorlati munka segítésére néhány példa a modell egyes összetevőinek alkalmazására:

− Észlelt veszélyeztetettség:

A veszélyeztetettség tudatosítása.

A veszélyeztetettség meghatározása az egyén jellemzői alapján.

A veszélyeztetettség észlelésének kiigazítása a tényleges rizikó irányába.

− Észlelt súlyosság:

A páciens tájékoztatása az aktuális helyzet vagy betegség következményeiről.

− Észlelt nyereség:

Annak megbeszélése, hogy milyen pozitív következményeket, nyereségeket tapasztalhat a személy, ha a viselkedésváltozást végrehajtja.

− Észlelt akadályok:

A cselekvést hátráltató észlelt akadályok feltárása, azaz mi nehezíti a pácienst abban, hogy a kívánatos módon cselekedjen.

Az észlelt akadályok csökkentése bátorítással, a téves információk kijavításával, ösztönzőkkel és más segítséggel.

− Cselekvésre felszólító ingerek:

Információk nyújtása.

A tudatosság növelése.

Megfelelő emlékeztetők alkalmazása (Janz, Champion és Strecher, 2002 idézi Urbán, 2017).

A modellben gyakran használt módszer az észlelt veszély (észlelt veszélyeztetettség az adott betegségre) indukálása: Az egészségfejlesztők sokáig kizárólagosan ezt a módszert próbálták alkalmazni, de ez a tapasztalatok szerint nem idéz elő hatékonyan viselkedésváltozást, hanem inkább elhárító mechanizmusokat indít be („nekem biztos nem lesz ilyen betegségem”). Ez a módszer úgy hatékony inkább, hogy csak kicsit „ijesztünk rá” a személyre, és egyúttal felkínálunk lehetőségeket, hogy hogyan lehet elkerülni az adott betegséget.

184 9.5.2. Prevenció motiváció elmélet

Az elmélet az egészséghit modellből indul ki, részben azt fejleszti tovább. Ez a modell már több szempontot is figyelembe vesz, többek között a kompetenciát (az én-hatékonyságot), az eredményességet, a probléma súlyosságát és az egyéni veszélyeztetettséget. Lényegében ez az elmélet a magatartási szándékhoz vezető tényezőket a motiváció szempontjából veszi számba.

A betegség súlyosságán és az egyéni veszélyeztetettségen kívül az is fontos motiváló tényező, hogy mennyire tartjuk a leendő viselkedést hatékonynak, eredményesnek (Pikó, 2006).