AZ ORÁLIS EGÉSZSÉGMAGATARTÁS FEJLESZTÉSÉBEN ALKALMAZHATÓ MODELLEK

Az egészségmagatartás alapvető szerepet játszik az egészség-betegség alakulásában, ezért a dentálhigiénikus egészségfejlesztő munkájának eredményessége szempontjából is fontos az egészségkárosító viselkedések megváltoztatásának hátterében álló azon tényezők (elméletek, elméleti modellek) megismerése, amelyek a leghatékonyabb módjai lehetnek az egészségmagatartás megváltoztatásának. Ebben a fejezetben azokat a modelleket, illetve elméleteket mutatjuk be, amelyek hatékonyan segítik az egészségviselkedés, illetve az orális egészségviselkedés megértését, a szükséges beavatkozások azonosítását, a beavatkozások végrehajtásának irányítását.

9.1. Modellekről, egészségmagatartási modellekről általában

A modell szót gyakran használják a mindennapi életben. A modell nem maga a valóság, hanem a gyakorlatot leíró kép, amely megfelelően tükrözi a valóságos folyamatot. A modellekre a dentálhigiénikusok egészségmagatartás változását támogató munkájában is szükség van, mert a szakmai munka közös nézőpontját, a következetes és hatékony munka alapját képezik.

A modellek fő összetevői - többek között - a fogalmak és az elméletek. A modellalkotás valamely fogalom vagy elgondolás megközelítésének elméleti módja. A fogalom a tárgyról bizonyos nézőpontból keletkezik a tudatunkban. A fogalomrendszer egy bizonyos terület osztályozási rendszere, ami lehetővé teszi, hogy ugyanazt a jelenségrendszert ugyanolyan módon lássuk. A fogalom a gondolkodás egysége. Egy-egy modell több összekapcsolódó fogalomból épül fel, amelyek együttesen segítik az elmélet megalkotását. Az elmélet a jelenség, a gyakorlat lényegének magyarázata. Az arra vonatkozó ismeretek és elgondolások összessége, hogy miért létezik, működik, történik úgy egy jelenség. Az elméletek segítségével bizonyos események vagy helyzetek szisztematikus módon értelmezhetők. Az elmélet fogalmak, definíciók és javaslatok készlete, amelyek megmagyaráznak, vagy előre jeleznek eseményeket vagy helyzeteket egyes változók közötti kapcsolatok bemutatásával.

Számos olyan modell létezik, amely támogatja a magatartásváltoztatás, az egészségmegőrzés és a betegségmegelőzés gyakorlatát. A gyakorlatban nem válnak szét a különböző

173 megközelítések! (Az egészségmegőrzés és a betegségmegelőző programok jellemzően egy vagy több elméletből, modellből származnak.) Nem kerülheti el a figyelmünket az sem, hogy nem alkalmazható mindig ugyanaz a modell még ugyanazon egészségi probléma esetén sem.

Más modelleket kell alkalmazni az egyéni és a csoportos egészségfejlesztésben egyaránt.

Továbbá a modell alkalmazást meghatározza:

− az egészségfejlesztő személyisége, tudása, jártassága;

− a konkrét egészségi/egészségügyi probléma, annak megoldási lehetőségei;

− az alany személyisége, tudása, együttműködési készsége;

− azok a kontextusok, amelyeken belül a modell végrehajtásra kerül.

9.2. A viselkedésváltozás, az egészségfejlesztés vagy betegségmegelőzés modelljeinek típusai

A viselkedésváltozás, az egészségfejlesztés vagy betegségmegelőzés modelljeit két szempont szerint csoportosíthatjuk, egyrészt, a viselkedésváltozás menete (szakasz- vagy folyamatelméletek), másrészt a viselkedés elméletei, illetve viselkedésváltozás elméletei szerint.

9.2.1. Modellek a viselkedésváltozás menete alapján

Az egészségmagatartással kapcsolatos modellek típusait egyrészt aszerint különböztetjük meg, hogy miként vázolják fel a viselkedésváltozás menetét: minőségileg eltérő szakaszokként vagy folyamatos változásként.

Mind a folyamat-, mind a szakaszelméleteknek megvannak a maguk előnyei és hátrányai. A folyamatmodellek hasznosnak bizonyulnak a viselkedés magyarázatában és előrejelzésében, míg a szakaszelméleteket gyakrabban alkalmazzák intervenciók kialakításában (Schwarzer és mtsai, 2011 idézi Teleki és Tiringer, 2016). Az egészségfejlesztés szempontjából a folyamatmodellek ugyanis túl általánosak, hiszen szükségessé teszik az összes bennük foglalt változó intervencióba való bevonását, anélkül, hogy figyelembe vennék a résztvevők egyes csoportjainak jellegzetes igényeit.

174 9.2.1.1. Folyamatelméletek

A folyamatos modellek az egyént egy egyenesen helyezik el aszerint, hogy esetében mekkora a kívánt cselekvés végrehajtásának valószínűsége. A befolyásoló, előrejelző változókat egyetlen folyamat közös elemeiként azonosítják és kombinálják: ehhez mérten a beavatkozások célja, hogy előrébb, a cselekvés felé mozdítsák a személyeket ebben a folyamatban (Schwarzer, 2008 idézi Teleki és Tiringer, 2016). Az egészségfejlesztés így az összes, a modellbe beemelt változó kedvező irányú változtatására fókuszál minden személy esetében, anélkül, hogy a beavatkozást az adott csoport vagy populáció adottságaihoz, állapotához szabná (Schwarzer és mtsai, 2011 idézi Teleki és Tiringer, 2016). A folyamatelméletekre példa Bandura (1977, 1986, 1994) Szociális/társas-kognitív modellje.

9.2.1.2. Szakaszelméletek

Weinstein, Rothman és Sutton (1998 idézi Teleki és Tiringer, 2016) szerint azonban az adott cselekvés valószínűsége nem írható le egyetlen értékkel (pl. viselkedéses szándék), ugyanolyan módon, mindenki esetében. Véleményük szerint minden természetes jelenségnek, így a viselkedésváltozásnak is minőségileg különböző szakaszai vannak.

Schwarzer (2008 idézi Teleki és Tiringer, 2016) a változási folyamatát minőségileg különböző szakaszokra bontja. Egy-egy szakasz a többitől eltérő kognitív és viselkedéses jellemzőkkel bír, mint pl. a szándék egy új viselkedés felvételére vagy a már kialakult új viselkedés fenntartására (Schwarzer és mtsai, 2011 idézi Teleki és Tiringer, 2016). A szakaszelméletre példa Prochaska és DiClemente (1983) A viselkedésváltozás transzteoretikus modellje.

Weinstein és munkatársai (1998 idézi Teleki és Tiringer, 2016) definícióját követve, a szakaszmodellek szerint:

1. Az egyének érvényes értékelési eljárások alapján a különböző szakaszok egyikébe sorolhatóak.

2. A szakaszok sorrendje meghatározott, a szakaszok sorrendje nem felcserélhető.

3. Az egyazon szakaszban lévő személyek ugyanazokkal az akadályokkal néznek szembe és ezek az akadályok minőségileg mások, mint a többi szakaszban.

175 9.2.2. Modellek a viselkedés elmélet alapján

Velicer és Prochaska (2008 idézi Teleki és Tiringer, 2016) a két szemléleti keret egy másfajta megkülönböztetését (is) javasolja, hangsúlyozva ezzel egy további lényegi különbséget a megközelítések között. Schwarzer (2008) folyamatmodell és szakaszmodell elnevezése helyett a viselkedés elméletei (theories of behavior), és a viselkedésváltozás elméletei (theories of behavior change) címkéket javasolják, kiemelve ezzel, hogy míg a folyamatos modellek egy állapot, és az azt felépítő statikus változók leírására fókuszálnak, addig a szakaszmodellek lényege az időbeli dimenzió és azon dinamikus változók megragadása, amelyek lehetővé teszik a viselkedés időbeli változását. Ezért meglátásuk szerint, a folyamatelméletek hasznosnak bizonyulnak a viselkedés magyarázatában és előrejelzésében, míg a szakaszelméletek szolgáltathatják a hatékony intervenciók kialakításának alapját (Velicer és Prochaska, 2008 idézi Teleki és Tiringer, 2016). Az egészségfejlesztés szempontjából a folyamatmodellek ugyanis túl általánosak, hiszen szükségessé teszik az összes bennük foglalt változó intervencióba való bevonását, anélkül, hogy figyelembe vennék a résztvevők egyes csoportjainak jellegzetes igényeit.

9.3. A szociális ökológiai modell alkalmazása az egészségfejlesztésben

A közegészségügy egyre inkább előmozdította az egészség társadalmi ökológiai megközelítését, az egyéni orvosbiológiai paradigmától az egészség társadalmi és strukturális tényezőinek elismeréséig. McLeroy és mtsai (1988) az egészségfejlesztés ökológiai modelljét javasolják alkalmazni, mind az egyéni, mind a társadalmi környezeti tényezőkre összpontosítva az egészségfejlesztési beavatkozások célpontjait. A modell jól alkalmazható az egészséggel kapcsolatos tudás, az egészségműveltség alakításában vagy az egészségfejlesztésben (Rigg és mtsai, 2014).

McLeroy és mtsai (1988) a modell előzményei között a pszichológiában használt fejlődésökológiai elmélet is megemlítendő, melyet Bronfenbrenner (1979) dolgozott ki. Ő azt hangsúlyozta, hogy az emberi fejlődés csak a teljes társas-társadalmi (ökológiai) környezet matrjoska babákhoz hasonlóan egymásba ágyazott struktúráinak figyelembevételével érthető meg. Nézetei szerint a társadalmi hatásoknak különböző szintjei vannak, amelyek a mindennapi rutinoktól az intézményeken keresztül a kultúra által közvetített nézetekig terjednek. Ezek a

176 szintek egymásra épülve, külön-külön rendszereket alkotnak, amelyeket mikro-, mezo- és makrorendszernek nevezett el.

A szociális-ökológiai modell (Social Ecological Model – SEM) alapfogalma az, hogy a viselkedésnek többféle szintű befolyásoló tényezője van, beleértve az intraperszonális (biológiai, pszichológiai), interperszonális (társadalmi, kulturális), szervezeti, közösségi és politikai környezetet (. ábra). A modell hangsúlyozza, hogy mind az egyén, mind pedig a társadalmi környezet együttesen alakítja ki az egyén egészségmagatartását. A társadalmi ökológiai modellek elvei összhangban vannak a társadalmi kognitív elmélet koncepcióival, amelyek azt sugallják, hogy a változást elősegítő környezet megteremtése fontos az egészséges viselkedések megkönnyítése érdekében. A szociális ökológiai modell tehát azt feltételezi, hogy a társadalmi környezetben bekövetkező változások individuális szinten is leképeződnek, fordítva pedig az egyének támogatása elengedhetetlen a populációs szintű környezetváltozáshoz, vagyis az egyes szintek kölcsönös interakcióban állnak egymással.

13. ábra Szociális-ökológiai modell

(Forrás: semmelweis.hu/nepegeszsegtan/files/2015/11/09_egfejlesztési-programok.pdf)

A társadalmi ökológiai modell segít megérteni a magatartást befolyásoló tényezőket (a különböző személyes és környezeti tényezők közötti dinamikus összefüggéseket), és

177 iránymutatást nyújt a sikeres egészségfejlesztő programok társadalmi környezetben történő fejlesztéséhez.

Úgy gondolják, hogy az ökológiai modellek átfogó keretet nyújtanak az egészségügyi viselkedés többszörös és kölcsönhatásban lévő tényezőinek megértéséhez. Ennél is fontosabb, hogy az ökológiai modellek felhasználhatók átfogó intervenciós megközelítések kidolgozására, amelyek szisztematikusan megcélozzák a változás mechanizmusait az egyes befolyási szinteken.

A modell bemutatása a szájüregi rákszűrésen keresztül 1. Egyéni szint

Az egyén biológiai és pszichológiai jellemzőire összpontosít.

Beavatkozások:

• Felhívni a figyelmet a szájüregi rák szűrésének szükségességére.

• A szűrés kockázatának és előnyeinek megismertetése.

• A hozzáférés lehetőségeinek megismertetése.

Célja: Az egyén tudásának befolyásolásával elősegíteni az időben történő kezelés megkezdését.