Egészmegőrzés

„Az egészségmegőrzés (health promotion) olyan fogalom, amely az egészséget elősegítő életmód, és az ezt ösztönző társadalmi, gazdasági, környezeti és személyes tényezők támogatását öleli fel” (ENSZ).

Az egészségmegőrzés egy egészségnevelési tevékenység, mely képessé teszi az egyént, hogy fellépjen, tegyen saját egészsége érdekében. Magában foglalja az egyének, csoportok és közösségek készségeinek, képességeinek és jártasságainak megerősítését. Az egészségmegőrzés aktív folyamata során az egészséges egyének növelik az ellenőrzésüket egészségük felett, készek kedvezőbbé tenni, megváltoztatni életmódjukat, életvitelüket és környezetüket (EFOP 1.8.0.-VEKOP-17-2017-00001).

„Az egészségmegőrzés tulajdonképpen mindazoknak egységes koncepciót jelent, akik felismerik életük során, hogy egészségük védelme érdekében a létfeltételeken és az életmódon is változtatni kell. Az egészségmegőrzés olyan közvetítő stratégiát feltételez, amely mintegy hidat képez az emberek és környezetük között, illetve az egyéni választás és a társadalmi felelősség szintézisét megvalósítva egy egészségesebb jövőmegteremtésére törekszik” (WHO, 1984).

Az egészségmegőrzés olyan aktív folyamatot jelent, amelynek során az egészségesek növelik az ellenőrzésüket egészségük felett, készek és képesek kedvezőbbé tenni, megváltoztatni életmódjukat, életvitelüket, környezetüket.

Az Ottawa Charta alapján három út vezet az egészségmegőrzéshez: a felvilágosítás; a jogosultság és érdekvédelem, valamint a közbenjárás és egyeztetés. A felvilágosítás az egészséggel és az egészségi állapotot befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos információk átadását és terjesztését szolgálja. A jogosultság és érdekvédelem a különbségek és egyenlőtlenségek mérséklését, tehát mindenki számára egyenlő lehetőségek megteremtését jelenti. A közbenjárás és egyeztetés alatt a különböző szervezetek és szektorok hatékony együttműködését értjük (WHO – Ottawa Charta, 1984).

160 Az egészségmegőrzés célja az esélyegyenlőség biztosítása, azaz, hogy mindenki számára egyenlő lehetőségek álljanak rendelkezésre a megfelelő egészségi állapot elérése és fenntartása érdekében. Célkitűzés továbbá növelni az átlagos élettartamot, valamint az élettartam meghosszabbodásával nyert életévekhez minőséget biztosítani. Ezen célok eléréséhez csökkenteni kell az egészségre károsan ható környezeti hatásokat, fejleszteni a szervezet alkalmazkodó képességét, valamint javítani az egyének egészségkulturáltságát az egészségmegőrzés hatékonyságának növelése érdekében (Ridegné Cseke, 2011).

8.3. Egészségnevelés

Az egészségmegőrzésre való felkészülés a szocializáció része, amely a családon túl további szocializációs színtereken történik egyrészt az egészségnevelés (health education) segítségével.

Az egészségnevelés elengedhetetlen eszköze mind az egyéni, mind a közösségi megelőző tevékenységeknek, de önmagában nem elégséges az optimális egészség eléréséhez. Az egészségnevelés nem helyettesíti a preventív ellátást, hanem annak nevelési komponense.

8.3.1. Az egészségnevelés fogalma

A WHO meghatározása szerint: az egészségnevelés tudatosan létrehozott tanulási lehetőségek összessége, melyek segítik az egyént és a közösséget egészségük javításában tudásuk fejlesztésével (egészséggel kapcsolatos ismeretek, szokások, jártasságok, készségek, képességek, attitűdök), életmódjuk, egészségmagatartásuk pozitív alakításával (Gitz, 2007).

Vagyis a fenti WHO fogalom alapján az egészségnevelés ma már nem az információközlésre, ismeretátadásra korlátozódik, hanem módszertanilag differenciálódott, az információ-átadáson túlmutató megközelítés, lényegében az életmódi elemek megváltozását célozza, végső soron egészmagatartás-formálást jelent. Ezt a szemléletet erősiti meg Pikó (2003) is, aki azt mondja, hogy míg a rendszerszemléletben a hangsúly az ismeretek átadására került, addig a modern egészségnevelés és egészségfejlesztés az attitűdformálást és készségfejlesztést is magába foglalja. Az attitűdök kialakulása és a készségfejlesztés a társas viselkedés modelljeire épül. Az attitűdök kialakulása erősen kötődik a kognitív és szociálpszichológiai jelenségekhez, segítenek kontrollálni a környezetünket (tárgyértékelési

161 funkció), segítségükkel az emberek kifejezhetik magukat (értékkifejező funkció), és segítenek a társas megismerésben.

Az egészségnevelés komplex, direkt és indirekt módszereket alkalmazó nevelő tevékenység, amely kiterjed a szocializáció minden színterére. Az egészségnevelés elengedhetetlen eszköze mind az egyéni, mind a közösségi megelőző tevékenységeknek, de önmagában nem elégséges az optimális egészség eléréséhez. Az egészségnevelés nem helyettesíti a preventív ellátást, hanem annak nevelési komponense (EFOP-1.8.0-VEKOP-17-2017-00001, 2018).

Egészségnevelés során változatos kommunikációs technikákat, módszereket és tanulási lehetőségeket alkalmazva törekszünk az egészséggel kapcsolatos ismeretek, készségek bővítésére, annak érdekében, hogy előre mozdítsuk az egészségi állapotot (Naidoo és Wills, 1999). Az egészségnevelés hatékony eszköze az egészségműveltség és egészségkulturáltság fejlesztésének (Járomi és Vitrai, 2017).

8.3.2. Az egészségnevelés jellemzői

Az egészségnevelés egy komplex tudományág, mely több tudományterület integrációja által jött létre. Magában foglalja az orvos- és társadalomtudomány tanait. Nevelőtevékenység, mely direkt és indirekt módszerek révén hat az egyénekre annak érdekében, hogy tudatos, felelősségteljes magatartást alakítsanak ki a mindennapi élet során. Az egészségnevelésnek a szocializáció összes színterén van létjogosultsága. Az egészséggel kapcsolatos ismeretek bővítésére, jártasságok és készségek fejlesztésére törekszik (Holczinger, 2010).

Az egészségnevelés legfontosabb jellemzőinek összefoglalása:

− Az egészségnevelés tudatosan létrehozott tanulási lehetőségek összessége, komplex, direkt és indirekt módszereket alkalmazó nevelő tevékenység;

− módszertanilag differenciálódott, az információ-átadáson túlmutató megközelítés, lényegében az életmódi elemek megváltozását célozza, végső soron egészmagatartás-formálás;

− egészség és cselekvésorientált tevékenység (az egyén, illetve a közösség nem passzív befogadó, hanem aktív cselekvő);

− a lakosságnak az egészségügyi feladatok megoldásában való öntevékeny közreműködésének (képesek legyenek magukat ellátni) biztosítása, erre való mozgósítása;

− az egészségnevelő mondja meg, hogy mi a helyes.

162 8.3.3. Az egészségnevelés feladata

Az egészségnevelés fő feladata: a meglévő értékek megtartására irányuló pozitív, aktív prevenciós szemlélet kialakítása, melyben az egészségtámogató magatartásformák és az egészségtudatos döntések kerülnek előtérbe. Az egészségnevelés az egészség megőrzésére és fejlesztésére irányuló információk, ismeretek átadás túl a meglévő értékek védelmét hangsúlyozza, viselkedési lehetőségeket ajánl és az attitűd formálására törekszik. Az egészségnevelés általános feladatai: mindazon egészségi ismeretek, szokások, jártasságok, készségek, képességek; attitűdök, normák, értékek, magatartáselemek formálása, melyek mindenkire érvényesek, függetlenül kortól, nemtől, iskolázottságtól és lakhelytől. Az egészségnevelés specifikus feladati az egyes életkornak, nemnek, foglalkozásnak, egészségi állapotnak megfelelő tennivalók.

8.3.4. Az egészségnevelés célja

Elekes (1983) szerint “... az egészségnevelés célja az egészségkulturáltság kialakítása, ezzel az egyén alkalmassá tétele arra, hogy az egészségével kapcsolatos szükségleteket önmaga kielégitse.” (Elekes, 1983:13).

Az egészségnevelés céljainak megvalósítási módjait kétféle módon segíthetjük: 1) döntések segítésével és előmozdításával öntevékeny életmódváltoztatás igényének felkeltése (tegyenek valamit egészségük érdekében); 2) multidiszciplináris, multiszektoriális együttműködés kialakításával a választás előmozdítására (közösség aktív bekapcsolása; igények megismerése és vele járó szoros együttműködés; olyan egészséges társadalompolitika igénylése és támogatása, mely segíti a cél megvalósulását (maga a társadalom is legyen egészséges).

8.3.5. Az egészségnevelés területei, funkciói

Az egészségnevelés fejlesztő hatásai az egészségnevelés alanyain keresztül (intézményes, tervszerű: pl. pedagógus, egészségügyi dolgozó; spontán: pl. szülő, barát, munkatárs) az egészségnevelés tárgyára (nevelt: pl. gyerek, munkavállaló, kliens, várandós, nyugdíjas), értékek átadására, személyiségükben történő változásokra irányulnak. Mindezzel lehetőséget adni és felkészíteni az embereket arra, hogy megfelelő információk birtokában maguk

163 választhassák meg követendő életmódjukat, segíteni az egészség kialakítását, megtartását, a betegségek megelőzését; előmozdítani a megbetegedettek egészségi állapotának javítását, helyreállítását (Elekes, 1983).

Az egészségnevelés az alábbi három területre irányul:

• szomatikus: higiénés nevelés (személyi és környezeti), a betegségek elkerülése, kondicionálás (testnevelés, fittség, állóképesség), baleset-megelőzés, elsősegélynyújtás, táplálkozás, önvizsgálat-önszűrés, szűrővizsgálatokon való részvétel;

• pszichohigiénés: egészséges életvezetés (napirend, életrend, hibás viselkedési programok megelőzése, családi éltre nevelés), stressz-elhárítás (stresszorok kiküszöbölése:

élethelyzetek elkerülése (fény, zaj, mozgáskorlátozás, a stressz hatás kompenzációja:

relaxáció stb.), abúzus és deviancia profilaxisa (túlzott gyógyszerfogyasztás, önagresszió megelőzése, alkoholfogyasztás, dohányzás, kábítószer), érzelmi nevelés (empátia növelése, szorongás és félelem oldása, kudarckerülés, sikerorientáció, empátiás készség fejlesztése, előítéletek), akarati nevelés és a rekreáció;

• szociálhigiénés: kedvező társas miliő működtetése, kommunikációs zavarok profilaxisa, szerepfeszültségek feloldása, társadalmi izoláció prevenciója, szociális háló, egészségpropaganda (Holczinger, 2010).

8.3.6. Az egészségnevelés fokozatai

Az egészségnevelési tevékenységet célcsoportja, illetve célja alapján az alábbi fokozatokba sorolhatjuk:

− Az elsőfokú egészségnevelés középpontjában az egészséges egyének állnak. Az elsődleges cél az esetükben megakadályozni az egészségükben bekövetkező negatív változások, betegségek, állapotok kialakulását. Másodlagos cél az egészség fejlesztése, az életminőség javítása. Az elsődleges egészségnevelés például megvalósulhat iskolásoknak szervezett egészségfejlesztő programok keretében.

− A másodfokú egészségnevelés reverzibilis, azaz még visszafordítható állapotokra irányul.

Célja, hogy felvilágosítást adjon az érintettek részére az állapotukról, az esetleges következményekről, valamint arról, hogy hogyan léphetnek fel az egészségük helyreállítása, visszaállítása érdekében. Középpontjában a magatartásváltoztatásra ösztönző törekvések

164 állnak. Példa lehet a másodfokú egészségnevelésre a dohányzásról való leszokásnak a támogatása.

− A harmadfokú egészségnevelés az irreverzibilis, vagyis visszafordíthatatlan állapotok, folyamatok esetén valósul meg, például rehabilitációs programok keretén belül. Célja megtanítani az érintett egyént és környezetét arra, hogy miként tud együtt élni az egészségi állapotában bekövetkező, tartós változással. Középpontjában a megmaradt egészség védelme, valamint a kialakult állapothoz történő sikeres alkalmazkodás áll. Fontos azonban megemlíteni, hogy a gyakorlatban e három fokozat folyamatosan keveredik és nem különülnek el egymástól az egyes fokozatok ennyire élesen (Barna, é.n.)

8.4. Egészségfejlesztés

Az egészségtudatos magatartás jellemzője, és ezáltal az egészséges egyén és társadalom alapkövetelménye az egészség folyamatos és minőségi fejlesztése, vagyis az egészségfejlesztés (Fügedi, 2015).

8.4.1. Az egészségfejlesztés fogalma

Az Ottawai Charta megfogalmazásában (WHO - Ottawai Charta, 1986): “Az egészségfejlesztés (health promotion) az a folyamat, amely módot ad az embereknek, közösségeknek, egészségük fokozottabb kézbentartására és tökéletesítésére. A teljes fizikai, szellemi és szociális jóllét állapotának elérése érdekében az egyénnek vagy csoportnak képesnek kell lennie arra, hogy megfogalmazza és megvalósítsa vágyait, kielégítse szükségleteit, és környezetével változzék vagy alkalmazkodjon ahhoz. Az egészséget tehát, mint a mindennapi élet erőforrását, nem, pedig mint életcélt kell értelmezni. Az egészség pozitív fogalom, amely a társadalmi és egyéni erőforrásokat, valamint a testi képességeket hangsúlyozza. Az egészségfejlesztés következésképpen nem csupán az egészségügyi ágazat kötelezettsége, hanem az egészséges életmódon túl a jólétig terjed...”

“Olyan szervezési, politikai és gazdasági intézkedések összessége, amelyek elősegítik a magatartásbeli és környezeti átalakulást az egészség megőrzése és javítása érdekében. Az egészségnevelés hatása tehát megerősíthető olyan környezet megteremtésével, amely

165 egyértelműen az egészségjavító szokások és magatartás kifejlesztését támogatja” (Szőke, 2009).

„Az a folyamat, melynek révén képessé teszünk másokat egészségük javítására, illetve arra, hogy nagyobb kontrollra tegyenek szert egészségük felett” (WHO - Ottawa Charta, 1986).

Az egészségfejlesztés tulajdonképpen az egészségkultúra, egészségműveltség tudatos bővítését jelenti. Ennek hatására az egyén az egészségre kedvező (protektív) magatartásformák választását, és az egészségre kedvezőtlen, veszélyeztető (prediktív) faktorok kivédését részesíti előnyben. Az egészségfejlesztés tágabb fogalom, magába foglalja az egészségnevelés folyamatát (EFOP-1.8.0.-VEKOP-17-2017-00001).

8.4.2. Az egészségfejlesztés jellemzői

Egészségfejlesztés során az egyéni és társas kapcsolatokkal összefüggő tényezők módosítása, befolyásolása mellett a tágabb értelembe vett társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és közösségi faktorok megváltoztatását is eszközöljük, hiszen sokszor ezek a komponensek nagyobb jelentőséggel bírnak az egészségre nézve (Ádány, 2011).

8.4.3. Az egészségfejlesztés célja és tevékenységei

Az Ottawai Charta az egészségfejlesztési tevékenységet olyan folyamatként határozta meg (melynek célja mindazon – politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális, környezeti, viselkedési és a biológiai – tényezőknek, feltételeknek a kedvezővé tétele, amelyek az egészségre hatást gyakorolnak) amely módot ad az embereknek egészségük fokozott karbantartására és tökéletesítésére, és ennek elérése érdekében az alábbiakban felsorolt öt fő tevékenységi területet jelölte meg: