Csecsemők és kisgyermekek egészségviselkedése, orális egészségviselkedése

Az egészségmagatartás, mégpedig a preventív egészségviselkedés szempontjából a csecsemő- és kisgyermekkor jelentősége kézenfekvő. Ekkor kezdhető meg az egészségviselkedés szokásszerű összetevőinek kialakítása, amelyben a családnak, illetve az édesanyának jelentős szerepe van. Ezekben az életszakaszokban fontos feladat a baleseti kockázattal járó viselkedésformák gátlásának kialakítása is. Az egészségfejlesztés érdekes kérdése a kisgyermek betegségfogalmának alakulása. Ebben az életkorban az oktulajdonítások „kívülről befelé” haladnak (a betegség okaként a gyermek kezdetben egy tényezőt jelöl meg, pl. a „nap”;

később megjelenik a fertőzés koncepciója: ezt a „közelséggel” magyarázzák: betegséget kapunk, ha beteg ember közelében tartózkodunk (Kulcsár, 2002).

Szorgalmazzuk a szoptatást, mert a szopás aktív izommunkát igényel, amely elengedhetetlen a nyelv és az orofaciális izomzat erősödése érdekében.

Hívjuk fel az édesanyák figyelmét a nyelvfék (frenulum linguage) ellenőrzésére. Normál esetben a nyelvfék rugalmas és kellő hosszúságú ahhoz, hogy ne akadályozza a nyelv

128 mozgásait, ami fontos a zavartalan szopáshoz, étkezéshez, beszédhez, sőt a fogak fejlődéséhez és a megfelelő szájhigiéné fenntartásához. Amikor a frenulum rövid, vaskos és kiszélesedett az ún. oromuscularis funkció zavart szenved és az előbb említett funkciók, illetve folyamatok károsodnak.

A helyes szájhigiénés szokások kialakításával megelőzhetők és csökkenthetők a szájüregi elváltozások, problémák száma. A csecsemő szájában még igaz, hogy csak később jelennek meg a tejfogak, azonban az íny tisztítása már a születés pillanatától meghatározó. Fontos, hogy etetés után, kellő odafigyeléssel és egy benedvesített kendő segítségével, melyet a mutatóujjunk köré tekerünk, tisztítsuk meg és masszírozzuk át a csecsemő ínyét és nyálkahártyáját. Már ekkor hívjuk fel az édesanyák figyelmét a fogszuvasodás megelőzése érdekében egyrészt arra, hogy ne tegyék le gyermeküket aludni szájukban a cumisüveggel, másrészt arra, hogy ne vegyék szájukba a cumisüveget a hőmérséklet ellenőrzése céljából, hiszen ezzel átadhatók anyáról gyermekre azok a különböző baktériumok, melyek szerepet játszanak a fogszuvasodás kialakulásában.

A fogzás általában 4-6 hónapos korban kezdődik meg. A fogak megjelenését és esetleges változásait a szülő mindenképp kövesse nyomon, szükség esetén keressen fel szakembert. 30 hónapos korra általában teljes lesz a tejfogazat. A fogáttörés idején az íny vörös és duzzadt lehet, valamint fokozott nyáltermelés figyelhető meg. A kellemetlen tünetek mérséklésére használhatnak speciális, hűthető rágókát, de egy hideg, nedves kendő is enyhítheti a fájdalmat.

30 hónapos korra általában teljes lesz a tejfogazat.

Az előbújó első fogak új szájápolási eszközök bevezetését igénylik. A nyálkahártya tisztítása még ekkor is fontos, azonban már indokolttá válik egy puha sörtéjű, életkornak megfelelő kialakítású fogkefe használata is. Ennek segítségével átmasszírozhatjuk az íny területét, ezzel serkentve a vérkeringést és könnyítve a fogzás folyamatát. Ebben az életkorban még fogkrém nélkül végezzük a tisztítást. Két éves korban be lehet vezetni a fluorid tartalmú fogkrémek használatát. Fontos azonban, hogy a szülő megtanítsa arra a gyermeket, hogy a fogkrémet ki kell köpni, nem szabad lenyelni, ezt felügyelnie is kell a szoktatás időszakában. Ez az életkor alkalmas a fogmosási technika elsajátításának megkezdésére, igaz, hogy ekkor még segítséget igényelnek a művelet végrehajtásához, hiszen a kézügyességük még nem tökéletes. A fogmosás szokássá alakítását már korán meg kell kezdeni, azonban 6 éves korukra érik el azt a fejlettségi

129 szintet, mikor már önállóan, ellenőrzés nélkül képesek fogaik ápolására (Department of Health, New York State, 2005).

A tejfogak kibújása után évente kétszeri fogorvosi ellenőrzés szükséges. A gyermeket célszerű azelőtt fogorvoshoz vinni mielőtt még bármilyen probléma vagy panasz felmerülne.

Mire a gyermek betölti az 1 éves kort, ajánlott, hogy részt vegyen fogászati szűrővizsgálaton (kórtörténet, családi anamnézis + alapos klinikai vizsgálat, valamint rizikóbecslés, rizikófelmérés, a hozzá elkészített prevenciós tervezet: étrend, fluoridálás, kontroll).

Idővel szorgalmazni kell a pohárból, esetleg csöpögés mentes itatópohárból (kb. 6 hónapos kortól) történő ivást és elhagyni a cumisüveg használatát. A túlzásba vitt, ill. elhúzódó cumisüvegből való táplálás negatívan hat az állkapcsok, a szájpad és a fogak fejlődésére.

Hatására a felső állkapocs (maxilla) szűkül, torlódnak a fogak, emeli a szájpadot (gótikus szájpad), az alsó állkapcsot (mandibula) pedig szélesíti. Kerülni kell a túlzásba vitt csőrös itatópohárból történő ivást is (a szelepes csőrös itatópohár használata: hasonló következményekkel jár, mint a cumisüvegből való táplálás; a szelep nélküli csőrös itatópohár használata esetén: a baba nem szív, hiszen anélkül is jön a folyadék, nyelve nem hátrafelé mozdul, hanem előre lök, hogy lezárja a cumiból szüntelen áramló folyadékot. Így nemcsak egy előre lökő rossz nyelési technika rögzül, hanem az arc, ajak és nyelv izmai sem megfelelően fejlődnek. 12-14 hónapos korára a legtöbb gyermek már pohárból képes inni. Tudatos szülőként korlátozni kell a cukros italok fogyasztását, helyezzük előtérbe a vízivást.

A tejfogak kibújása után fontos a rágásra szoktatás, mert a rágás ugyancsak aktív izommunkát igényel, amelyben részt vesznek az arc, ajak és nyelv izmai is. Ha a gyermek csak nyel (pl. kizárólag pépes étel fogyasztása esetén), nem megfelelően fejlődnek ezek az izmok.

Ha a gyermek rágás helyett a nyelvével a szájpadláshoz nyomva pépesíti az ételt, az a nyelv bizonyos izmainak túlfejlődéséhez vezet, lapítja a szájpadot, tágítja a felső fogívet és a fogak távolodását, kifelé dőlését eredményezi, míg az alsó állkapocs fejlődése elmarad a felsőhöz képest.

A 2-3 éves kor a járáshoz szükséges készségek elsajátításának időszaka. Ebben az életkorban még a motoros koordináció kevésbé fejlett, ezért hajlamosabb az adott korosztály a balesetekre, esésekre. A tejfogaknak a sérülését sokszor figyelmen kívül hagyják a szülők, holott komoly következményeik lehetnek, akár a maradó fogakra nézve is. A traumák hátterében állhat esés, közlekedési baleset, sport sérülés, fizikai erőszak, állat okozta sérülés vagy iatrogén behatások,

130 mint például az intubáció során okozott sérülés. Szakemberként fontos, hogy tudjuk kezelni az esetleges traumákat (Tewari és mtsai, 2019). Az orofaciális traumák elkerülése érdekében javasolt fogvédő használata sporttevékenységek során (Ireland, 2006).

A myofunkcionális (izomműködési) rossz szokások, mint pl. az ujjszopás, cumizás, ajakszopás, nyelvszopás, ajakbeszívás, köröm- és ceruzarágás stb. a nyelvet rendellenes helyzetben tartják, a fogak helyzeti rendellenességéhez vezetnek és megakadályozzák a fogsorok záródását. Ezen kívül az ujjak, az arc- és ajak izmainak feszítő, nyomó hatása számtalan harapási és fogazati eltérést idéz elő. A gyermeknek hároméves kor környékén már el kell hagyni a cumi használatát, valamint le kell szoknia az ujjszopásról a fenti okok miatt.

Ebben az életszakaszban fontos felfigyelni a nyelvlökéses nyelés fennmaradására (AAPD, 2016). A nyelvlökéses nyelésre, vagy infantilis nyelésre jellemző, hogy a nyelés folyamán a nyelv rendszerint a szájtérben laposan helyezkedik el, vagy mivel a két fogsor nem záródik megfelelően, a nyelv hegye kicsúszik a fogak közül elöl vagy oldalt. Emellett az ajkak záródhatnak. A nyelvlökéses nyelési forma csecsemő- és kisgyermekkorban fiziológiásnak tekinthető, de előfordulása az életkor növekedésével csökken, és idővel megszűnik. Általában a vegyes fogazat kialakulásától tekintjük a nyelvlökéses nyelést károsnak.

Fontos a már kisgyermekeket is érintő fogcsikorgatás (bruxizmus) felismerése, illetve kiváltó okának megszüntetése (AAPD, 2016). A bruxizmus nem más, mint a fogak önkéntelen görcsös összeszorítása, illetve az ezzel sokszor együtt járó fogcsikorgatás. Úgynevezett parafunkcionális megnyilvánulás, amely, például a körmök, ceruzák rágcsálásával, vagy a szájszélek harapdálásával szemben, kényszeres kiegészítő, nem természetes mozgás. A fogcsikorgatás általában éjszaka, alvás közben jelentkezik. A fogcsikorgatás nem csupán a fogakat, hanem a fogínyt, az állkapcsot, a rágóizmokat és a halántékcsonti-állkapcsi ízületeket is jelentősen megterheli. Emiatt a fogak megkophatnak, a tejfogakból akár milliméterek tűnhetnek el, szélsőséges esetekben idővel szinte teljesen felőrlődhetnek. Más jellegű elváltozást okozhat a fogak túlzott összeszorítása, amely a kisebb mértékű kopás mellett elsősorban a fogfelszín zománcát károsítja. Az így kialakuló parányi repedések sérülékenyebbé, a kórokozókkal szemben védtelenebbé teszik a fogakat. A bruxizmus mindkét változata erősen megterheli a fogínyt, amely az állandó irritáció hatására könnyebben begyulladhat, valamint fokozatosan veszít megtartó képességéből. Ez végül a fogak meglazulásához, majd elvesztéséhez vezethet.

131 6.7.3. Óvodás- és kisiskoláskor egészségviselkedése

Az egészségvédő és egészségfejlesztő magatartás elérésének feltétele azoknak az alapképességeknek az elsajátítása, amelyek az egészséget védik, fejlesztik (ha kell, korrigálják).

Gyermekkorban az egészségre nevelésnek az élet további szakaszaira is kiható jelentősége van, ezért az óvodai egészségfejlesztés kiemelt nevelési terület (Székely, 2003).

Az egészségmagatartás és a preventív viselkedés szempontjából az óvodás- és a kisiskoláskor jelentősége kézenfekvő. Ekkor igazán jól alakíthatók a szokásszintű viselkedésmódok. Napjainkban az egészség megtartása, fejlesztése az életre, a sikerre vonatkozó kompetenciák kialakítására épül, amely feltételezi a személyiség (testi, érzelmi, értelmi, akarati és társkapcsolati viselkedés) megismerését, gyakorlással erősíti a különböző élethelyzetekben a testi-lelki edzettséget, pótolja, kiegészíti a hiányzó egészségvédő képességet, továbbá attitűddé (szokássá) alakítja az egészségvédő magatartást.

Három éves korig naponta két alkalommal, puha, az életkornak megfelelő gyermekfogkefével és egy rizsszemnyi mennyiségű fogkrémmel kell kivitelezni a szájápolást.

A 3-6 éves korosztály esetében a napi kétszeri tisztításhoz már borsónyi mennyiségű fluoridos fogkrém használata a javasolt. A szülőknek fontos feladatuk kontrollálni és ellenőrizni, hogy a gyermek ne nyelje le a fogkrémet. Ebben az életszakaszban még segíteni kell a gyermekeket a szájhigiéné elvégzésében. A szájápolás mellett kiemelt jelentőségű az étrend, kerülni kell a gyakori nassolásokat és a túlzott cukorfogyasztást (ADA, 2013).