tartású, már lestrapált és lezüllött urak mellett villamoskalauzok, utcaseprők, postások és rendőrök topogtak az udvaron. Csendőrök és katonák tarkították a polgári lakosságot …”462
E táborok közül a korszakban a legismertebb a gödöllői volt, amelyben a budapesti svájci követség jelentése szerint „mintegy 40 ezer internáltat (kiemelés tőlem – B. Z.) őriznek és onnan ismeretlen céllal kelet felé deportálják őket.”463 A visszaemlékezésekben is a szinte egybehangzóan emlegetett 30-40 ezer fős létszámhoz többen hozzáteszik, hogy
„zömében civilek”.464 Az előbbiekkel megegyező következtetésekre lehet jutni a fogolytáborban megalakított 3. magyar vasútépítő dandár III. zászlóaljának összetételéből is.
A zászlóalj személyi állományát nem tudták a táborban lévő katonákkal feltölteni, ezért, még a más fogolytáborbeliekkel való kiegészítések után is 50%-ban polgári egyénekből állt.465 A civilek között igen sok vasutas és BSZKRT-os volt.466 Dr. Kosáry Domokos történész szerint is – akit szintén civilként hurcoltak a táborba – a táborlakók 70-80 %-a civil volt.467
Ugyanakkor az ún. budapesti táborcsoport táboraiban sem csak a főváros és környékéről elhurcolt civilek voltak, hanem – mint ahogy az egész ország területén – a környező településekről elhurcoltak is. Kiváló példája ennek a jászberényi tábor, ahova Budapesten kívül még a város 50 kilométeres körzetéből is vitték a polgári lakosokat.468
Az egyik, a Honvédelmi Minisztériumba írt jelentés szerint a jászberényi páncélos laktanyabeli lágerben: „A foglyok 25 %-a soha [kiemelés tőlem – B. Z.] nem volt katona.”469 Tehát 25%-nál jóval többen voltak a civilek, csak éppen közülük többen már régebben – akár az első világháborúban, akár a tanácsköztársaság idején, vagy később, 1944-ig – részesültek katonai kiképzésben, de már korábban leszerelték őket. Vagyis bizonyosra vehető, hogy a táborlakók 30-50 %-a civilként került fogságba.
Hasonló arányokra lehet következtetni a magyar honvédség 1. hadosztálya számára átadott, előre kiválogatott és feljavított élelmezéssel előkészített 8070 főről készült jelentésből, amelyben az olvasható, hogy „15 %-ot tesz ki azok száma, akik katonai kiképzést ez ideig egyáltalában nem kaptak, vagy vasút és postához tartoznak. […] Az átadott volt hadifoglyok 40 %-a polgári ruhában van.”470
462 Kovács Imre: i. m. 191.
463 A svájci követség jelentése Magyarország orosz megszállásáról 1945 tavaszán. In.: J. F. Montgomery:
Magyarország, a vonakodó csatlós. Bp., 205.
464 VHBSZ 331-1992. Hrdlicska István vie. 2.; 421-1993. Balczó István vie. 3.; 325-1992. Balogh József vie. 4.
465 HL HM 23.480./eln. – 1945.
466 Kis András: A Magyar Honvédség újjászervezése. Zrínyi Kiadó, Budapest, 1995. 19.
467 Interjú Dr. Kosáry Domokossal. A hangfelvétel a szerző birtokában.
468 Erről bővebben, lásd a „Területi összefüggések …” című fejezetben.
469 Kis András: A magyar honvédség újjászervezése 112.
470 HL HM 20.644./eln. – 1945.
Ha a hadiszolgálatra kiválogatottak között ilyen arányok voltak, akkor, a táborlakók között ennél sokkal magasabb arányban voltak a civilek, akiknek csak kisebb része lehetett olyan dezertált katona, aki az alakulatától való „távozás” után, immár civilbe öltözötten került hadifogságba.
Takács Péter, akit a jászberényi méneskari laktanyabeli hadifogolytáborból vagoníroztak be így emlékezik vagonbéli társaságára, a foglyok személyi összetételére: „Egy szép napsütéses délelőtt a laktanya hátuljára terelték a népet és most már név szerint kiszólítva 50 emberrel megtöltöttek egy vagont. A vagonokba újra nagyon vegyes összetételű társaság jött össze. Volt itt szökött magyar hadifogoly, Budapesten összefogdosott középiskolai tanár, egyéb polgári személy, OTI főorvos néhány levente gyerek, néhány tüzér, Hunyadi páncélos, Szent László hadosztálybeli rohamtüzér.” 471
Hasonló volt a helyzet a bajai fogolytáborban, ahol a tábor lakói főleg a Budán elfogottakból és a Dél-Dunántúlon összeszedett civilekből kerültek ki, valamint itt adták át a szovjet szerveknek azokat a foglyokat, akiket valamelyik dél-dunántúli bolgár őrizet alatt álló hadifogolytáborban gyűjtöttek össze. Így például a Majsról a mohácsi járás katonai parancsnokságának a 3. számú parancsára a német származású egyéneket a front közvetlen mögöttes területen végzendő közmunka címén 42 főt 1944. december 31-én elvittek a bajai gyűjtőtáborba.472 A gyulai hadifogolytáborban is a hadifoglyok mellett igen sok német származású egyént őriztek. Gyomáról például 149 főt hurcoltak ide.473 Sőt még az Ózdi Vas- és Acélmű Részvénytársaság három munkása is itt raboskodott.474
Azonban nemcsak a budapesti lágercsoportban táboraiban fordult elő civil többség, hanem például az edelényi hadifogolytáborban is, amelyről a következőket írja Takács Péter:
„Az itt tartott hadifoglyok összetétele igen változatos volt. […] Volt itt pénzügyőri főszemlész, kovácssegéd, szerencsi drogista és egyéb civilelhurcolt. Főleg civilek, kevés katona.”[kiemelés tőlem – B. Z.]475
Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy több visszaemlékezésben – s nemcsak a budapesti lágercsoportbeliekben – a katonák és civilek mellett még megnevezik a leventéket, a vasutasokat, a postásokat és a csendőröket.
Még egy fontos részletet kell megemlíteni hadifogoly-gyűjtőtáborok civil lakóinak összetételéről – még ha nehéz is elhinni –, hogy bizony nők is voltak ezekben a lágerekben.
471 VHBSZ 113. – 1992. Takács Péter vie. 20-21.
472 MOL XIX-A-1-j Miniszterelnökség XXIII. tétel 2228/1945.
473 Zielbauer György: A magyarországi németség nehéz évtizede 1945-1955. 11-12.; HL KÜM HDF. O.
26.082/pol. – 1945.
474 HL KÜM HDF. O. 25.766/pol. – 1945.
475VHBSZ 113. – 1992. Takács Péter vie. 20-21.
S nemcsak a nyugatról hazaérkezők között fordultak elő az ún. családi táborokban, mint ahogy arról Hegedűs János is ír, mint olyanokról, akik nem akartak elválni férjeiktől.476 A budapesti lágercsoport több táborát is végigjárta több nő is. Erre vonatkozóan immár több dokumentum is a rendelkezésünkre áll. Az egyik Csánki Gábor református tábori lelkész visszaemlékezése, aki a kiskunfélegyházi bevagonírozásról a következőket írta: „Most is 60-an vagyunk a vagonba összezsúfolva.Részben baranyaiak, akik mióta fogságba kerültünk, szinte együtt vagyunk. A mi vagonunkba kerültek a rendőrtisztek, akiknek a feleségei is jöttek velük [Budapestről – B. Z.]. Hogy miért, ma sem tudom.” 477 S, hogy ne csak visszaemlékezésre legyünk utalva, hadd ismertessünk egy-két korabeli dokumentumot.
A Külügyminisztérium Hadifogoly Osztályának egyik irata arról tájékoztat, hogy Sebők Károly zászlós, annak ellenére, hogy 120 főnyi legénységével együtt december 30-án önként megadta magát a szovjet csapatoknak előre értesítve őket szándékáról, valamint ezzel együtt a Vörös Hadseregnek átadott 130 lovat, 60 országos járművet és 11 000 pengőt és egy élelmezési raktárat, (amiről Ercsiben orosz nyelvű igazolást is kapott) mégis hadifogságba vetették. A fogságba vetésekor vele lévő felesége is fogságba került és Budáról-Bajáig gyalogmenetben, majd onnan a temesvári hadifogoly-gyűjtőtáborig vagonban együtt ment vele. Feleségét a temesvári Arad úti gyűjtőtáborból 1945. február 2-án engedték szabadon.478
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjának az egyik körleveléből kiderül, hogy az 1872 CZG számú, szolnoki „helyőrségi fogolytábor”-ból 9 fő megszökött, akik közül az egyik nő volt, amit akkor nem is titkoltak. S ne higgye az aggályoskodó olvasó, hogy téved a szerző, és netán valamiféle elírás áldozata lett, ezért szó szerint idézünk a főispán felhívásából: „Lyank Márta, nő, magyar nemzetiségű, 21-22 éves kiskomáromi lakos, ugyanott, ahol az édesanyja is lakik, hadifogságba esése [kiemelés a szerzőtől – B. Z.] előtt szabónő volt.”479 Ungváry Krisztián Budapest ostroma című könyvében egy fotó is bizonyítja, hogy bizony nőket is hadifogságba vetettek a szovjetek.480
A fentiek alapján valószínűsíthető, hogy a magyarországi hadifogoly-gyűjtőtáborokban fogva tartottak átlagosan 25-30 %-a civil volt, valamint még általánosságban megállapítható, hogy a dunántúli táborokban jóval alacsonyabb volt a polgári foglyok aránya, mint a Dunától keletre lévőkben.
476 Hegedűs János: Látlak-e még hazám? In: www.gulag.hu
477 VHBSZ 33. – 1992. Csánki Gábor visszaemlékezése 9.
478HL KÜM HDF. O. 27.637/pol. – 1945.
479 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (JNSZML) V. 73/b Jászberény város polgármesterének iratai 1695/1945. Lásd 22. melléklet!
480 Ungváry Krisztián: Budapest ostroma. Budapest, 1998. 280. Lásd 15. melléklet!