Magyarországon a legkisebb létszámú hadifogoly-gyűjtőtáborok legnagyobb részt Észak- és Északkelet-Magyarországon jöttek létre, főként román őrizet alatt. Közülük is a legkisebb a siroki és a sajóecsegi volt. Mindkettőben külön-külön 300-400 foglyot őriztek.419 Az előbbiekhez hasonló, vagy kisebb létszámú lehetett a hevesi fogolytábor, amelyikbe a szovjet szervek valószínűleg a magasabb rangú, illetve beosztású katonákat gyűjtötték.420 Nagyságrendileg még ezekhez a táborokhoz sorolható a Szeged-Királyhalmán kialakított fióktábor, amelyet a szegedi szovjet intézmények – köztük a csillagbörtönbeli
hadifogolytábor – tüzelőszükségleteinek a kielégítésére, fakitermelés céljára hoztak létre. A szintén Szeged környékén működött, rövid életű két tábor, a nagyfai és a szőregi létszáma is közel állt a királyhalmihoz, ezer fő körüli volt.421 Utóbbiakhoz hasonló nagyságú volt a szirmabesenyői hadifogolytábor, amelynek létszáma – a megalakuláskori 400 fő után – mintegy 1400 fő körül volt, amelyben magyar és német foglyokat őriztek – tudjuk meg a község jegyzőjének 1945. március 17-én, Miskolc járási főszolgabíró utasítására tett
jelentéséből.422 Ennek a közelében további – az előbb említett sajóecsegin kívül – két tábort állított fel a román haderő, az egyiket Alsó-, a másikat Felsőzsolcán. Oszip István főispán 1945. április 13-i, a honvédelmi miniszternek írott levelében arról számolt be, hogy az alsózsolcaiban 1200, míg a felsőzsolcaiban 3000 magyar foglyot őriznek.423 Nem véletlen, hogy a főispán nem hadifoglyokat említett, hanem csak foglyokról írt, hiszen a környék férfilakosságából is többeket ezekbe a fogolytáborokba hurcoltak.424 Az alsózsolcai
fogolytábor létszáma – a korabeli dokumentumok által bizonyítottan – lényegében két és fél hónap alatt sem változott, hiszen 1945. január végi 1160 főhöz képest csak 40 fővel lettek többen.425 A rendelkezésünkre álló adatok alapján az utóbbi két táborhoz hasonló
fogolylétszám valószínűsíthető a szintén román őrizetű edelényi, a szovjet őrizetű gyulai, valamint a bolgár őrizetű csertői, csurgói, nagykanizsai és a pécsi hadifogolytáborban is.
Már „több ezres tömeg volt” az ágfalvai és a csepregi fogolytáborban.426 Ugyanakkor nem valószínű, hogy huzamosan ötezer főnél többen, vagy sokkal többen lehettek volna ezekben a táborokban, mivel alig volt fellelhető adat a levéltárakban és a
visszaemlékezésekben ezekre a táborokra vonatkozóan.
Most érkeztünk el a magyarországi hadifogoly-gyűjtőtáborok létszámukat tekintve, legnépesebb csoportjához, az 5–15 ezer fő közötti létszámúakhoz. Két ok miatt voltunk kénytelenek ilyen tág határokat szabni. Elsősorban azért, mert ezekben a lágerekben az előbbiekhez képest már nagyobb volt a fluktuáció, aminek következtében egy-két
fogolytranszport érkezése, vagy továbbindítása következtében az adott fogolytábor létszáma az egyik napról a másikra 3-6 ezer fővel változhatott, s ugyanakkor még ilyen arányú
létszámcsökkenés esetén sem szűnt meg. Másodsorban azért, mert az ezekre a fogolytáborokra vonatkozó adatok – valószínűleg az előbb említett jelentős
létszámváltozások miatt – nagy szóródást mutatnak. És, hogy az általunk felállított
létszámhatárok megalapozottságát további adalékkal is alátámasszuk, hadd említsük meg, hogy a nagysimonyi körjegyző is 1945. július 21-i jelentésében ugyanezen létszámhatárokat írta az intapusztai és a mesteri fogolytábor létszámára vonatkozólag a számára elérhető információk alapján. Mert, amint írta: „a legjobb igyekezet mellett semmiféle téren a táborral
419 BAZML XXI 111. Miskolc járás főjegyzőjének iratai …, Zsíros Sándor: i. m. 221.
420 Sorsforduló … I. kötet 558.
421 Szőregi Béla: i. m. 9.
422 BAZML XXI 111. Miskolc járás főjegyzőjének iratai 686/1945.
423 HL HM 24.112./eln. – 1945.
424 A község férfilakosságának többségét – 170-180 embert – már 1944. november 29-én elhurcolták Igricin, Mezőcsáton, Tiszacsegén át a debreceni hadifogolytáborba. Zsíros Sándor: i. m. 220-222.
425 BAZML XXI. 111. Miskolc járás főjegyzőjének (főszolgabírájának) iratai 301./1945.
426 VHBSZ 255. – 1992. Dr. Kovács Elemér vie. 3.; Sági Ferenc csepregi lakos közlése.
a táborparancsnokság merev elzárkózottsága miatt az érintkezést felvenni nem tudtam.427 E táborok egyik részének létszámváltozásait jól modellezi a sorokpolányi tábor esete, ahol,
Az előbbiekhez hasonló volt a helyzet a sorokpolányi táborban is, ahol míg 1945. május első felében 4-5000 fő volt,428 addig május 20-án – néhány nap, körülbelül egy hét elteltével – már 14 000 fő zsúfolódott össze a lágerben. 429 Másik részükre pedig inkább a
tetétlenpusztai tábor létszámmozgásai voltak jellemzőek, ahol a tábor létszáma általában szűk intervallumok között mozgott, 9-11 ezer fő volt.430 Ugyanakkor előfordult, hogy többen érkeztek, mint amennyit továbbindítottak, ezért időnként 14-15 ezer főre nőtt a láger
létszáma.
Az 5-15 ezer fős lágerek tág csoportjába tartozott az alsópatyi, a kaposvári, a kecskeméti, a miskolci, a mosonmagyaróvári, a pécsi, a peresztegi, a rigyáci,a soproni, a sopronhorpácsi, a hajmáskéri, a két jászberényi, a két kiskunfélegyházi, a nagycenki, a tetétlenpusztai, a ságodi, a sorokpolányi, a szegedi csillagbörtönbeli és természetesen a már említett intapusztai és a mesteri hadifogoly-gyűjtőtábor.
A következő csoportba a 20 ezer fő körüli létszámú táborokat soroltuk, ami azt jelenti, hogy létszámuk 15-25 ezer fő körül mozgott. A Honvédelmi Minisztérium Békeelőkészítő csoportjának „Adatok a hadifoglyok körülbelüli létszámáról” című 1946-ban készített feljegyzése szerint 1945 májusában „mintegy 10, 20 ezer főnél nagyobb létszámot számláló fogolytábor lehetett [kiemelés tőlem – B. Z.] Magyarország területén.”431 Ehhez gyorsan hozzá kell tennünk, hogy ezek között a táborok között voltak olyanok, amelyek a 20 ezer főt alig haladták meg, sőt időnként kevesebben is voltak bennük, míg mások huzamosan 40 ezer fő körül mozogtak. Az eddigi kutatásaink alapján a következő táborok, illetve – a Békeelőkészítő csoport szerint432 és a táborparancsnokságok alapján – települések tartoztak ide: Baja, Budapest, Cegléd, Győr, Intapuszta, Jánosháza, Sopronkőhida, Szeged, Székesfehérvár. Azonban ebbe a mintegy 10, azaz pontosabban 9 táborba már nem tartozott bele a nagyságrendileg ide tartozó, de már május előtt megszűnt debreceni és a gödöllői tábor. Vagyis Magyarországon 1944/45-ben összesen 11 olyan hadifogoly-táborparancsnokság volt, amelynek őrizete alá, egy adott időpontban 20 ezer főnél több hadifogoly tartozott. A fent említett – táborparancsnokságok szerinti – táborok közül a
427 VML IV. 417./b Celldömölki járás közigazgatási iratai 1154./1945. számhoz csatolva a Nagysimonyi körjegyzőség 505./1945.
428 Nagy Sándor egykori hadifogoly kérdőívre adott válasza. A kérdőív a szerző tulajdonában.
429 VML IV. – 401/b Főispáni iratok sz. n.
430 9 ezer fő: VHBSZ 33. – 1992. Csánki Gábor vie. 6. 11 ezer fő: VHBSZ 351. – 1992. Gyalus Ferenc vie. 2., Kadosa Árpád: i. m. 16.
431 HL Békeelőkészítő csoport iratai A/I. 94/4766.
432 A Békeelőkészítő csoport jelentésének az idézetet megelőző mondatában ugyanis azt írta, hogy „1945 május hóban a ceglédi fogolytáborban 130 000 fő tartózkodott”. Márpedig a 130 ezer fő bizonyosan nem csak az egyik, hanem a két ceglédi fogolytáborban összesen májusban őrzött fogolylétszámra vonatkozik. Erről bővebben még szólunk az alfejezet későbbi részében!
következő táborok tartoztak a 15-25 ezer fős kategóriába: a bajai, a budapesti, a debreceni, az intapusztai, a mesteri és a szegedi repülőtéri.
E táborcsoport a létszámstabilitás, illetve -ingadozás alapján tovább bontható két csoportra. Ugyanis azoknak a táboroknak a létszáma, amelyek tranzit feladatokat is elláttak, nagy és sűrű létszámingadozásokat mutat, ellentétben a lényegében csak gyűjtőtábori funkciókat ellátó táborokkal. Így például a folyami átkelőhelyen létesített bajai táborban előfordult, hogy csak 10-12 ezer ember maradt.433 Máskor pedig huzamosabb ideig – a korabeli jegyzőkönyvben megfogalmazva „állandóan” – „mintegy 25 000 ember tartózkodott”.434 Az állandó jelző természetesen a jegyzőkönyvet felvetető egykori hadifogoly baján eltöltött idejére vonatkozik. A fogolylétszám annak ellenére volt
„állandóan” 25 ezer fő körül, hogy „a foglyok közül időnként 3-6000 főnyit vonatra tettek és ismeretlen helyre szállítottak.”435 Mindez jól mutatja, hogy a bajai láger tranzit jellegét.
Ugyanez az erőteljes létszámhullámzás volt jellemző a budapesti és a szegedi repülőtéri táborra is.436
Most elérkeztünk a legnagyobb létszámú magyarországi lágerek csoportjához, a 25-40 ezer fős hadifogolytáborokhoz. Ezek közé tartozott a két ceglédi, a gödöllői, a két győri, a jánosházi, a sopronkőhidai és a két székesfehérvári.
E csoport alsó határán volt a sopronkőhidai fogolytábor, amelynek létszámára vonatkozó adatok 20 és 35 ezer fő között mozognak.437 Ugyanakkor ez a tábor két részből állt. Egy „A”
és egy „B” táborból. 438 Így lehetséges, hogy a 20 ezer fő körüli adatok csak az egyik, az „A”
vagy a „B” táborra, illetve táborrészlegre vonatkoznak.
Hasonló a helyzet a jánosházai, pontosabban a Kemenespálfa – Martonfapusztai
fogolytáborral, amelynek utóbb használt neve valószínűleg a tábor kettős elhelyezésére utal.
A visszaemlékezésekben is a tábor „kettős” elhelyezésére utalnak. „A két majori
gazdaságban közben megalakult a hadifogolytábor szögesdróttal körülvéve.” – emlékszik Sramó József. 439 A május végén – június elején a táborba érkező Nováki Tivadar
visszaemlékezésében pedig a következőket olvashatjuk: „Ikertáborban helyeztek el
bennünket, mintegy 20 000 – 20 000 embert.”440 Zölderdő Kálmán is Jánosházán volt és „két nagy láger”-ről beszélt, amelyben 30-40 ezer fő volt.441
Az április elején megalakult tábor létszáma rohamosan növekedett. Április 20-a körül már mintegy 15 000 fős volt – derül ki a járási főszolgabírói hivatalban április 24-én készült jegyzőkönyvből.442 Május első felében már több mint 20 ezer, majd a hónap közepén már mintegy 30 ezer magyar és német hadifogoly volt a jánosházai gyűjtőtáborban.443 A
táborlétszám május-június fordulóján kulminált, amikor is az „ikertáborban” már mintegy 40 ezer fő volt.444 Ugyanis a háború utolsó napjaiban, illetve az után, az Ausztria szovjet
zónájában elfogottak olyan nagy tömegét hajtották idáig, hogy a közeli, jánosházai vasútállomásra érkező szerelvények nem tudták ugyanebben az ütemben ezt a hatalmas
433 HL HM 33.039/eln. – 1945. HL HM 38.001/eln. – 1945.
434 HL KÜM HDF. O. 25.168. – 1945.
435 HL KÜM HDF. O. 25.168. – 1945.
436 HL KÜM HDF. O. 120.364./pol. – 1945.; VHBSZ 376. – 1992. Dévényi J. Imre vie. 30-32.; VHBSZ 374. – 1992. Michalik Kázmér vie. 5-6.
437 Németh Gyula: i.m. 97.; Stark Tamás: „A magyarokat meg kell büntetni” História 1991/5-6. 40.
438 HL KÜM HDF. O. 144.332./7. – 1945.; HL KÜM HDF. O. 144.325./7. – 1945.; HL HM 32.813/eln. – 1945.
439 VHBSZ 414. – 1993. Sramó József vie. 2.
440 VHBSZ 356. – 1992. Nováki Tivadar vie. 1.
441 Interjú Zölderdő Kálmánnal. Az interjú gépelt szövege a szerző birtokában.
442 VML IV. 417./b Celldömölki járás közigazgatási iratai 66/1945.
443 HL Tgy. 3230 Somfay Ferenc: i. m. 1.; Török Pál vie. In: Németh András: Mostohafiak. Emberi történetek.
Szeged, Bába, 1999. 156.
444 VHBSZ 356. – 1992. Nováki Tivadar vie. 1.
fogolytömeget továbbszállítani. Július végére a fogolylétszám már erősen lecsökkent. 445 Egy részüket továbbhajtották a Celldömölk melletti intapusztai vagy a mesteri táborba, míg másik részüket Jánosházán vagonírozták be.
Molnár István szerint – aki a major egykori tulajdonosa, Felsőbükki Nagy Pál sofőrje volt és végig ott lakott a tábor szomszédságában – összesen mintegy 70 ezren fordultak meg ebben a táborban.446 Ez a szám a tábor működési idejének, létszámváltozásainak és áteresztő kapacitásának ismeretében reálisnak fogadható el.
E táborok közül a legismertebb, a gödöllői. A budapesti svájci követség jelentése szerint a gödöllői "koncentrációs táborban... mintegy 40 ezer internáltat őriznek és onnan ismeretlen céllal kelet felé deportálják őket".447 A visszaemlékezésekben is szinte egybehangzóan 30-40 ezer fős létszámot említenek, melyhez egyesek hozzáteszik, hogy "zömében civilek".448 A gödöllői Premontrei Gimnáziumból kialakított gyűjtőtábor január közepétől március
közepéig állt fenn, miközben mintegy 50-60 ezer foglyot őriztek benne. Ezen időszak alatt a lágerlakók folyamatosan cserélődtek, naponta több hadifogolycsoport érkezett és naponta távozott a lágerből. A tábor átlagos létszáma január végén már 20-25 ezer,február közepétől pedig már 30-40 ezer fő körül mozgott.449 Természetesen itt is előfordult olyan rövid, néhány napos időszak, amikor az átlagos alatti vagy feletti lett a táborlétszám.450 A gödöllői tábor létszámát Kovács Imre 60 ezerre becsülte, de ez mindenképpen túlzott szám. Nem is saccolhatta meg pontosan, mivel ő maga nem lett a láger lakója, csak kívülről látta a tábort.451
A győri, a székesfehérvári és a ceglédi két-két hadifogolytáborban is egyenként, átlagosan 25-40 ezer fő között mozgott a fogolylétszám.
Győrben a korábban létrejött Frigyes laktanyabeli fogolytáborban, majd a később kialakított győrszabadhegyi gyűjtőtáborban is a táborlétszám hamar elérte a 15-20 ezer főt, majd április vége előtt a 30-40 ezer főt.452
Székesfehérváron a Szent György kórházi hadifogolytábor 1945 április elején már elérte a 40 ezer fős létszámot.453 A Zámolyi úti, azaz a légvédelmi tüzér laktanyabeli fogolytábor létszáma április közepére-végére érte el a 30-40 ezer főt.454 A két székesfehérvári
fogolytáborban tehát összesen hosszabb időn keresztül – más visszaemlékezők létszámadatai szerint is – mintegy 70-80 ezer főt őriztek.455 Tehát a „székesfehérvári láger” átlagos
létszáma 70-80 ezer fő körül mozgott.
445 VML IV. 417./b Celldömölki járás közigazgatási iratai 1154./1945. számhoz csatolva → Bobai körjegyzőség 469./1945.
446 Majthényi László: Lágervilág a Kemenesalján. Vas Népe 1996.május 25.
447 A svájci követség jelentése Magyarország orosz megszállásáról 1945 tavaszán. In.: J. F. Montgomery:
Magyarország, a vonakodó csatlós. Bp., 205.
448 VHBSZ 331-1992. Hrdlicska István vie. 2.; 421-1993. Balczó István vie. 3.; 325-1992. Balogh József vie. 4.
449 VHBSZ 288. – 1992. Baranyai Béla vie. 1-2.; VHBSZ 325. – 1992. Balog József vie. 4.; VHBSZ 331. – 1992. Hrdlicska István vie. 1-2.; HL Tgy. 3225. Kiss István vie. 15.
450 HL HM 28.716/eln. – 1945. Közreadja: Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Dokumentumok a magyar antifasiszta ellenállási mozgalom történetéből 1941-1945. (Szerk.: Harsányi János) Zrínyi, Budapest, 1966. 733.
451 Ugyanis, amíg a táborparancsnokság a hadifogolykonvoj parancsnokával próbálta megértetni, hogy a tábor már nem képes több fogoly befogadására és vigyék a foglyokat egy másikba, addig egy alkalmas pillanatban Kovács Imre a vasútállomásnál megszökött. (Kovács Imre: i. m. 191.)
452 Kiss Péter egykori levente vie. In A vásárhelyi leventék… 71.; Daróczi Zoltán: i. m. 25.; Tóth Imre egykori levente vie. In A vásárhelyi leventék… 79.
453 Hegedűs János: Látlak-e még hazám? In: www.gulag.hu
454 Rácz Lajos: Soprontól Székesfehérvárig. In: A vásárhelyi leventék… 142.
455 Gombkötő Mihály: Visszaemlékezés háborús hónapjaimra. In: A vásárhelyi leventék… 153.; Szűcs Imre egykori levente vie. In: A vásárhelyi leventék… 79.; Rusznák József is 35 000 fős létszámot említ az egyik székesfehérvári tábor áprilisi létszámaként, de sajnos nem konkrétizálva, hogy melyikben raboskodott. (Rémiás Tibor: Hát élsz, édes fiam? (interjú Rusznák Józseffel). Szülőföldünk. 1992. 35.)
Ugyanakkor a legnagyobb magyarországi fogolykoncentráció Cegléden jött létre. A visszaemlékezéseken túl ezt erősíti meg a már idézett, a Békeelőkészítő csoport által készített irat is, amely szerint „1945 május hóban a ceglédi fogolytáborban 130 000 fő tartózkodott”.456 Hihetetlenül magas számnak tűnik a 130 ezer fő. De mindjárt érthetőbbé válik, ha az ehhez kapcsolódó két tényezőt is figyelembe vesszük. Először is a ceglédi fogolytáborként említett tábor tulajdonképpen két tábort fed: a páncélos és a huszár laktanyából kialakított táborokat. Másodszor pedig, mivel Cegléd a kelet felé menő vasútvonalak egyik legfontosabb csomópontja, az itteni fogolytáboroknak volt az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb az átmenő forgalma, vagyis ezek a táborok gyűjtőtábori funkcióik mellet igen jelentős tranzittábori feladatokat is elláttak, ami nem volt ritka e táborok esetében.
A „ceglédi hadifogolytábor” létszáma – akárcsak a többié – létrejötte után fokozatosan kezdett növekedni a halálozások növekedése és a folyamatos továbbszállítások ellenére is.
Például az 1945. január 1-én létrejött páncélos laktanyabeli tábor létszáma az első napi 500 főről a hónap végére már elérte a 20 000 főt, majd a gyorsabb ütemben történő elszállítások miatt csökkent. Azonban március vége felé a „ceglédi fogolytábor” létszáma ugrásszerűen megnőtt. Ennek az ugrásszerű növekedésnek a tényét mutatja, hogy a korábban beszerzett felszerelési és egyéb tárgyak már igencsak elégtelenné váltak. Ennek a hirtelen
megnövekedett hiánynak a pótlására a szovjet városparancsnok utasította a polgármestert, aki azt továbbította a városi rendőrparancsnoknak azzal, hogy ezeket a karhatalommal szedesse össze és szállítassa a Városháza udvarára. 457 A beszerzendő anyagok listájának van egy tétele, amelyikből a létszámnövekedés mértékére a leginkább lehet következtetni és amelyiket szinte kizárólag a foglyok számára hozattak, ez pedig az 50 vashordó, amelyekben a kiosztott ételt főzték.458 Egy-egy ilyen, a visszaemlékezők szerint 200 literes vashordóból mintegy 600-800 embert etettek, tehát egyszeri főzéssel az 50 hordóból 30-40 ezer embert tudtak ellátni. Most már csak az a kérdés, hogy egy hordóban naponta hányszor főztek. A visszaemlékezések szerint az étkeztetés folyamatos volt, és hol éjszaka, hol nappal jutott sor rájuk. Ugyanakkor igen gyakori volt, hogy a sietség vagy a hanyagság miatt a foglyok csak forró lében lévő félig nyers ételt kaptak. Ez a hirtelen fogolymennyiség növekedés minden bizonnyal a gödöllői fogolytábor felszámolásával van összefüggésben, hiszen az ottani foglyokat kevés kivétellel a „ceglédi fogolytáborba” hajtották.
1945 márciustól júniusig – a ceglédi táborok legnagyobb kihasználtsága idején – a két láger létszáma külön-külön 30-40 ezer fő körül mozgott, vagyis egyszerre mintegy 70-80 ezer hadifoglyot őriztek Cegléden a szovjet katonák. Július végére azonban – az elszállítások mértékének növekedésével – a két tábor, azon belül is főként a magyar foglyok létszáma erősen lecsökkent.459
456 HL Békeelőkészítő csoport iratai A/I. 94/4766.
457 PML NkO XXII. 3. B. Cegléd Megyei Város Polgármesteri Hivatalának iratai 2628./1945.
458 PML NkO XXII. 3. B. Cegléd Megyei Város Polgármesteri Hivatalának iratai 2628./1945.
459 HL HM 32.847/eln. – 1945.