kívül, az annak közelében lévő Baromfi-telepet is gyűjtőtáborrá, később lazarett-táborrá, illetve hadifogolykórházzá alakították, amely 1945 nyaráig működött, hiszen 1945. március 15-e és június 30-a között több hadifogoly halálát rögzítették Gödöllőn.496
Március 15-én megszűnt a jászberényi, méneskari laktanyából kialakított hadifogolytábor is. Miután eldőlt, hogy az 1.hadosztály szervezésének a központja a méneskari laktanya lesz, ünnepélyes őrségváltással a laktanya őrzését a magyar honvédek vették át.497 Ide már csak azok kerülhettek, akik a politikai szűrésen átmentek – amint már írtunk erről a „Szabadulás a táborokból” című fejezetben. A jászberényi páncélos laktanyabeli fogolytábor még tovább működött. Április 19-én még ebből a hadifogolytáborból kísértek át több tisztet a ceglédi huszár laktanyába. 498 Azonban Jászberény polgármesterének egy kérelemre adott válaszából tudjuk, hogy Jászberényben 1945. június 7-én már nem működött fogolytábor, tehát a két időpont között, valószínűleg májusban szűnhetett meg a páncélos laktanyabeli fogolytábor.499 A májusi időpontot erősítik meg a táborlakók elhalálozási adatai is. Ugyanis azoknak a halottaknak, akiknek nem tudták az elhalálozási idejét, az elhalálozás időpontjaként egy februártól májusig, nyilvánvalóan a fogolytábor megszűnésének hónapjáig tartó időintervallumot adtak meg. 500
A Duna-Tisza közén a budapesti foglyok Kiskunfélegyháza felé történt szállítási útvonalának sorrendjében előbb a tetétlenpusztai fogolytábor ürült ki, illetve szűnt meg április első felében, majd ezt követően szűnt meg a kiskunfélegyházi. Kiskunfélegyházán a két tábor, illetve táborrész 1945 májusában lett felszámolva. Míg a Constatinumban létesített fogolytábor 1945. május 10-i megszűnéséről napra pontosan tájékoztatnak az intézmény Polgári Leányiskolájának iratai,501 addig az állami tanítóképzőben létesített tábor, illetve táborrészleg megszűnését a rendelkezésre álló iratok alapján csak behatárolhatjuk az előbbihez közeli időpontra. A Kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző Intézet iratai arról informálnak, hogy 1945. április 18-án még működött a tanítóképzőben a fogolytábor.502
496 Bús János – Szabó Péter: i. m. Névlista (elesett, meghalt katonák és munkaszolgálatosok [valamint
„hadi”foglyok]) 401-1063.
497 HL Antifasiszta ellenállási gyűjtemény (a továbbiakban Pgy, mert a levéltárban a gyűjtemény korábban, mint „Partizán gyűjtemény” szerepelt és az őrzési egységeken is még „Pgy” szerepel) M/184/7. Kaszás Károly 1959-ben írt vie. 5.
498 HL HM 27.734/eln. – 1945.
499 JNSzML V. 73/b Jászberény város polgármesterének iratai 4371/1945.
500 Bús János – Szabó Péter: i. m. Névlista (elesett, meghalt katonák és munkaszolgálatosok [valamint
„hadi”foglyok]) 401-1063.
501 BKMÖL, Kiskunfélegyházi részleg VIII. 102. Constatinum Római Katolikus Polgári Leányiskola iratai P 51./ 1944-45.
502 BKMÖL, Kiskunfélegyházi részleg VIII. 84. A Kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző Intézet iratai
34./1944-45. Az állami tanítóképző az épületet csak 1946. június 11-én kapta vissza. A visszaadást megelőzően az épület szovjet laktanyaként funkcionált. [A Kiskunfélegyházi Magyar Állami Líceum és Tanítóképző Intézet évkönyve az 1945-46. Iskolai évről (szerk.: Dr. Mezősi Károly) 1.]
Azonban 1945. május 24-én a fogolytábort már megszüntették, illetve „már elköltöztették” a tanítóképzőből.503 A helybenlakók is az állami tanítóképzői fogolytábor megszűnését májusra tették.
Szintén májusban, annak első felében szűntek meg a román őrizetű, északkelet-magyarországi hadifogolytáborok, amikor is ezen fogolytáborok lakóit gyalogmenetben útnak indították Salgótarjánba, hogy ott a szovjet táborparancsnokságnak átadják őket.504 Ezek felszámolását rövid időn belül követte a salgótarjáni fogolytáboré is. Nem sokkal a román őrizetű foglyok odaérkezése és az NKVD ottani illetékes megbízottja által történt átvétele után az ott lévő összes foglyot hamarosan tovább szállították, és ezzel a Salgótarján Újtelepen lévő fogolytábor 1945. május 27-ére „kiürült”, azaz megszűnt.505
A bolgár őrizetű fogolytáborok lakóit – az 1. bolgár hadsereg Magyarországról történő kivonásával összefüggésben – július első felében a szigetvár melletti csertői, majd július 16-ig a pécsi Ferenc József laktanyai fogolytáborban vonták össze. 506 Innen – a tervezett július 16-i továbbszállítás helyett, a foglyok késve való ideérkezése miatt, – néhány nap késéssel szállították őket tovább Bajára, hogy átadják őket a szovjet táborparancsnokságnak, ahonnan – az előzetes közlések szerint – Romániába lettek továbbszállítva.507 Ezzel tehát a dél-dunántúli hadifogolytáborok felszámolása is megtörtént.
Júliustól – talán annak is köszönhetően, hogy a magyarországi szovjet csapatok főparancsnokságát immár valóságosan is Vorosilov marsall vette át, az itt harcokat folytatott Ukrán Frontok hátországi parancsnokságai helyett – az egyre nagyobb mértékben történő szabadon bocsátások és a felgyorsuló továbbszállítások következtében egyre több magyarországi fogolytábor vált feleslegessé, fejezte be működését, mint például a Mesteriben, Csepregen, Ságodon és Sorokpolányban felállítottak. Ekkoriban, tehát július-augusztusban szűnhetett meg a budapesti fogolytábor is, amelyről csak annyit tudunk, hogy míg május második felében még őriztek itt foglyokat, 508 addig 1945. szeptember 20-án már
503 BKMÖL, Kiskunfélegyházi részleg VIII. 84. A Kiskunfélegyházi Állami Tanítóképző Intézet iratai, az 1945. május 24-i értekezlet jegyzőkönyve 59./1944-45.
504 HL HM 24.112./eln. – 1945. (Kaffka Zoltán május 7-i jelentése)
505 Nógrád Megyei Levéltár (NML) XXII. 102. Salgótarján polgármesterének iratai 4038/1945. Utalás a dokumentumra: Salgótarján történelmi kronológiája 2. köt. (1945-1977) [szerk. Á. Varga László, az adatgyűjtést végezte, a kronológiát összeállította Cs. Sebestyén Kálmán] Salgótarján, 2002. 21.
506 A csertői hadifogolytábor lakói is, többségében az 54. portyázó osztály hadifoglyai – az aknakutatók kivételével – így kerültek Pécsre a Ferenc József laktanyában lévő bolgár fogolytáborba – áll a 4. honvéd kerület parancsnokságának a jelentésében. (HL HM 30.717/eln. – 1945.)
507 HL HM 31.395/eln. – 1945.
508 HL HM 26.195/eln. – 1945. csatolva a HM 27.300./eln. – 1945. sz. irathoz. A zászlóalj első feladata a Budapest Déli pályaudvar és a Kelenföldi pályaudvar közötti vonalszakasz, valamint a „Budapest-Dunapart teherpályaudvar helyrehozatala volt. Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből (1945-1949). Források a magyar népi demokrácia történetéhez V. kötet (Szerk.: Pálmány Béla) Budapest 1981. 25/b irat, 67.
nem működött.509 Azonban a nyugat-magyarországi, valamint a tranzitlágeri feladatokat ellátó táborok felszámolását lassította, így többek között a budapestiét is lassíthatta, hogy augusztus 1-én – a már kiürülőben lévő – nyugat-dunántúli hadifogolytáborok parancsnokai még több ezer Ausztria területéről érkező magyar hadifogoly érkezésére számítottak. 510
Augusztus második felétől – összefüggésben a hadifoglyok szabadon bocsátásáról szóló augusztusi szovjet kormányhatározattal – újabb lökést kapott a magyarországi fogolytáborok felszámolása. A hadifogolytáborok egyre gyorsabb ütemben kezdtek kiürülni.
A kecskeméti fogolytáborban 1945. augusztus 2-án már csak kevesen voltak. A Kecskeméti Lapok homályos fogalmazása miatt, sajnos nem lehet tudni, hogy a tábor létszáma mindössze 60 főre csökkent volna, vagy csak a magyarok, vagy csak a kecskemétiek voltak benne 60-an. Mindenesetre a cikk végén ez olvasható: „Levelük [mármint a hadifoglyoké – B. Z.] betekintés végett a Kecskeméti Lapok kiadóhivatalában a hozzátartozóknak rendelkezésre áll.”511
A sopronkőhidai tábor tehermentesítéseként május végén létrehozott sopronhorpácsi tábor a július 27-én kezdődött – nagy létszámú – szabadon bocsátások és továbbszállítások következtében augusztus végén megszűnt.512 A nagycenki tábor is valamikor augusztus folyamán szűnhetett meg.513
Az intapusztai láger is feltehetőleg 1945. augusztus folyamán megszűnt. Az ennek tehermentesítésére Mesteriben létrehozott láger, mivel csak az intapusztai kisegítésére jött létre, – mint már említettük – hamarabb megszűnt. A nagysimonyi körjegyző július 21-i jelentésében már arról számol be a járási főjegyzőnek, hogy jegyzősége területén a két hadifogolytábor közül már csak az intapusztai működik, a Mesteriben felállított már megszűnt.514
„Feloszlatják az alsópatyi fogolytábort” – olvasható a Világ, 1945. augusztus 17-i számában, utalva az augusztus elején megkezdődött táborbeli igazoltatásokra és az ezzel összefüggésben történt augusztus 14-15-i szabadon bocsátásokra. Majd a cikk a következő mondattal fejeződik be: „Ezt a tábort az oroszok most teljesen felszámolják.”515 A „most”
kifejezést természetesen nem szabad azonnalinak, konkrétnak venni. Ugyanis a Sárvári Szabadság augusztus 19-i számában arról olvashatunk, hogy „Ismét 1500 ember szabadult a
509 HL HM 27.300/eln. – 1945.
510 HL HM 33.789/eln. – 1945.
511 Kecskeméti Lapok 1945. augusztus 2. 1.
512 A szerző interjúja Kovács Zsigmond, volt katona hadifogollyal, a szerző birtokában.
513 HL HM 33.789/eln. – 1945.
514 VML IV. 417./b Celldömölki járás közigazgatási iratai 1154./1945. számhoz csatolva → Nagysimonyi körjegyzőség 505./1945.
515 Világ, 1945. augusztus 17. 4. Lásd 31. melléklet!
patyi fogolytáborból”. A cikkből sajnos nem derül ki, hogy ez az 1500 ember az előbbi cikkben említett 2800 fős csoport egyik felét jelenti, vagy egy azon kívüli, másik szabadon bocsátást.516 Azonban még augusztus 28-án is történt szabadon bocsátás.517 Tehát a tábor valószínűleg augusztus végén szeptember elején lett felszámolva.
A peresztegi tábort is körülbelül az alsópatyival egy időben szűntették meg, mivel szinte napra ugyanaz az elbocsátások üteme, illetve az utolsó adat a táborról. 518 Közel hasonló a helyzet a sopronkőhidai táborral, azzal a különbséggel, hogy ez sokkal nagyobb volt, s így sűrűbben engedték szabadon a foglyokat augusztusban, egészen 30-áig.519 A sopronkőhidai fegyház épületének visszaszerzése érdekében az ideiglenesen a 48-as laktanyában működő fegyház igazgatósága augusztus 8-án kérelmet terjesztett fel a Belügyminisztériumhoz, de a fegyház épületét csak 1948. január 22-én adta vissza a szovjet katonai parancsnokság.520
A bajai fogolytábor 1945. augusztus végéig működött. Erre utal, hogy augusztus 20-a után 3000 foglyot bocsátottak onnan szabadon.521 Ugyanakkor dr. Dubecz Sándor a láger kórházának főorvosa, valamint Szabó Iván, a láger egyik egészségügyise, több más egykori fogollyal együtt azt állították, hogy a tábort augusztusban felszámolták. 522
A több tucat hadifogolytábor felszámolása ellenére is Magyarországon, még szeptemberben is több fogolytábor működött. A jánosházai, pontosabban a Kemenespálfa – Martonfapusztai hadifogolytábor felszámolása is fokozatosan ment végbe. Az egykor 20-20 ezer fős ikertáborban a főként a továbbszállítások, de az elbocsátások eredményeképpen is a hadifogolytáborban, július második felében már csak körülbelül 4-5000 fő volt.523 Azonban nyugatról még folyamatosan érkeztek hadifoglyok, s a július végi 4000 fős szabadon bocsátás és a további elszállítások után is, augusztus 2-án még mintegy 6000 fő volt a táborban.524 Így a július végi és az augusztus végi szabadon bocsátási hullám után is maradtak még foglyok a táborban olyannyira, hogy még szeptember 8-án is volt szabadon
516 Sárvári Szabadság 1945. augusztus 19. 3.o.
517 HL MN Tsz. 20. doboz, Kispesti 112. honvéd bevonulási központ kimutatása …
518 HL HM 33.789/eln. – 1945. ; HL MN Tsz 20. doboz, Kispesti 112. honvéd bevonulási központ kimutatása
…
519 HL MN Tsz. 20. doboz, Kispesti 112. bevonulási központ kimutatása …
520 Németh Gyula: Részletek a sopronkőhidai fegyház történetéből II. rész. In. Soproni Szemle 1980/2. 97.;
1945 augusztusa és 1948 januárja között a fegyintézet a Bádeni szovjet hadbíróság börtöne lett. Itt tartották előzetes fogságban a később Gulag-lágerekben letöltendő szabadságvesztésre ítélteket. [Fehérváry István:
Szovjetvilág Magyarországon 1945-1956. München-Santa Fe, 1984.]
521 Szabad Nép, 1945. augusztus 23. Ugyanezt a hírt közölte a Dunántúli Szabad Nép. A Magyar Kommunista Párt észak-dunántúli lapja is augusztus 24-i számának a címlapján. Lásd 32. melléklet!
522 Feltáratlan tömegsírok Baján. Akiknek fakereszt sem jutott… Wallinger Endre riportja. Helyzet, 1990.
május 19.
523 VML IV. 417./b Celldömölki járás közigazgatási iratai 1154./1945. számhoz csatolva a Bobai körjegyzőség 469./1945. sz. irat.
524 HL HM 33.789/eln. – 1945.
bocsátás. 525 Azonban szeptemberben már ezt a fogolytábort is feltehetően felszámolták. A soproni fogolytáborból is még 1945. szeptember 2-án, 3-án és 4-én is történtek szabadon bocsátások, amelyek után ez a tábor is minden bizonnyal bezárt. 526
A szegedi repülőtéri fogolytábor is fokozatosan szűnt meg, de pontosabb a meghatározás, hogy úgy szűnt meg, mint a fokozatosan lecsendesülő hullámok. Mivel a szegedi fogolytábor nemcsak gyűjtő, hanem fennállásának nagyobb részében az ország harmadik legnagyobb átmeneti lágere volt, ebből következően a júliusi és az augusztusi nagymértékű szabadon bocsátások és a folyamatos elszállítás után is – mivel folyamatos odaszállítás is folyt, bár kisebb ütemben – ezért, bár az egyre csökkenő létszámból, de még szeptemberben 10-ig, majdnem minden nap folyamatosan bocsátottak el embereket a fogolytáborból, s csak ezek után zárta be kapuit.527
A ceglédi fogolytáborokról – részben Budapest közelsége, részben a fogolytábort megjárt emberek százezres nagysága miatt – aránylag sok információval rendelkezünk.
Mivel a többi fogolytábor megszűnéséről sokkal kevesebb adat, illetve információ maradt fenn, ennek bővebb tárgyalása, modellként való alkalmazása – természetesen az egyes táborok sajátosságainak a figyelembe vételével – segítséget nyújthat a többi megszűnésének pontosabb rekonstruálásához. Ezért ennek megszűnését részletesebben tárgyaljuk.
A két fogolytábor fokozatosan szűnt meg. Július 23-án a két táborban már csak mindössze kb. 1600 magyar fogoly volt,és már ekkor az a hír járta, hogy „ a tábor, mint gyűjtőállomás megszűnik és ide is kb. 10 000 oroszországi hadifoglyot várnak, akiket szintén átadnak”. 528 Augusztus 13-án már csak kb. 250 magyar fogoly volt a táborokban, a többi főleg német volt.529 Augusztus 28-án – a jelentés szerint – „a táborban még kb. 35 fő munkás van, akiket legkésőbb még ma kiadnak. Egyébként németek vannak.”530 Az ígéret ellenére – mint ahogy azt oly sokan megtapasztalták Magyarországon a szovjetek részéről – nem aznap, hanem csak egy héttel később, szeptember 5-én engedték szabadon, amikor is a táborokban maradt utolsó magyar hadifogolycsoportot, összesen 40 főt adtak át a magyar honvédség helyi képviselőjének. Ezzel kiürült a páncélos laktanya és a huszár laktanyai fogolytáborban is csak „kevés” német volt – írta Cséffalvay a 21. számú jelentésében.531 Az őrnagy szeptember 12-13-i ceglédi látogatásáról ismét azt jelentette, hogy a páncélos
525 HL MN Tsz. 20. doboz, Kispesti 112. honvéd bevonulási központ kimutatása …
526 Uo.
527 Uo.
528 HL HM 32.847/eln. – 1945.
529 HL HM 35.315/eln. – 1945.
530 HL HM 36.311/eln. – 1945.
531 HL HM 37.427/eln. – 1945.
laktanyabeli hadifogolytábor „teljesen üres és kb. 2000 fő Ny-ról érkező” fogoly befogadására alkalmasnak látszik. Hozzáteszi: „Ezt a laktanyát a szovjet hatóságoktól el kellene kérni.” 532
Sajnos ezek a jelentések sem teljesen feleltek meg a valóságnak és nem is felelhettek meg, hiszen az őrnagy nem győződhetett meg minderről személyesen, hanem mindezeket részben a fogolytábor, részben pedig a bevonulási központ parancsnokától hallotta. A helyzet azonban az, hogy szeptember 5-e után is voltak még magyar hadifoglyok a ceglédi fogolytáborban. Történt ugyanis, hogy a Honvédelmi Minisztériumba érkezett egy
„szélposta”, amit a ceglédi fogolytáborból szeptember 12-én útnak indított hadifogolycsoport magyar tagjai dobtak ki egy hadifogoly szerelvényből. A levél tartalma szerint magyar orvosokat és már régebben leszerelt, illetve nyugállományba vonult tiszteket – akik között 56 éves is volt – német SS katonákkal együtt akarnak kicsempészni az országból. Az elkeseredett foglyok levele, nevük felsorolása után ezekkel a mondatokkal fejeződik be: „Nevezetteket nagyobbrészt az utcáról szedték össze, február óta dogoznak és soha ki nem kérdezték, valószínűleg politikai fogolyként csempészik ki. Azonnali közbelépést kérünk. – Foglyok”533 Tehát még szeptember 12-én is voltak magyar foglyai a ceglédi lágernek.
Az eddig rendelkezésre álló dokumentumok alapján tehát nem lehet pontosan tudni, hogy mikor szűnt meg a huszár laktanyabeli hadifogoly-gyűjtőtábor. Mindenesetre két időpont valószínűsíthető erre vonatkozólag. Az egyik 1945 szeptembere, hiszen Cséffalvay a legutóbbi jelentésében a fentiek mellett még a következők olvashatók: „A huszár laktanyai táborban alig vannak. Ez a tábor 10-én 15 vagon élelmet kapott. Úgy látszik, ez előkészület a nagyobb tömegek befogadására.”534 Tehát, ha a folyamatokat nézzük, akkor valószínűleg ez a láger is bezárt szeptemberben. Ugyanakkor lehetséges, hogy újabb hadifogolytömegek számára hozták a fogolytáborba 15 vagon élelmet, vagyis később zárt be ez a fogolytábor.
Ezt – a logikailag valószínűtlenebb – következtetést látszik alátámasztani a polgármesteri hivatalban 1946. november 9-én kelt jegyzőkönyv, amely a huszár laktanyának (melyet a jegyzőkönyvben már Kossuth Lajos Lovassági Laktanyaként említenek) a honvédség részéről Cegléd városának történő átadásáról szól. Ebben olvasható, hogy a Vörös Hadsereg az 1944. évi őszi hadműveletek után „a laktanyát hadifogolytábor céljaira igénybevette és azt 1946. év nyaráig ezen célra használta.”535 Felvetődik a gyanú, hogy az 1946-os esztendő
532 HL HM 37.442/eln. – 1945.
533 HL HM 37.438/eln. – 1945.
534 HL HM 37.442/eln. – 1945.
535 Az átadás-átvételi jegyzőkönyv eredetije sajnos nem lelhető fel a Pest Megyei Levéltár Nagykőrösi Osztályának XXII. 3.B polgármesteri iratai között, csak az iktató, illetve a mutató könyvekben lévő
elírás lehet és helyette 1945. évet kellett volna az iratba gépelni. Ezt látszik igazolni az, hogy a Ceglédi Városi Kórház igazgató-főorvosa, 1946 februárjának első felében a kórház bővítése céljából a Népjóléti Minisztériumhoz fordult, hogy szerezze vissza a honvédségtől a huszár laktanya épületeit, melyek „amúgy is a város tulajdonát képezik, s a kincstár csak bérelte azokat laktanya céljára.”536 Ebből tehát úgy tűnik, hogy a laktanyában ekkor már nem volt hadifogolytábor, de az is lehet, hogy a tábor várható megszűntetéséről keringő hírek miatt a kórházigazgató nem akart lemaradni kórházának bővítéséhez adódó lehetőségről.
Mindent összegezve a két dátum közül az 1945 szeptembere a valószínűbb. Először is azért mert 1945 augusztusától folyamatosan az év végéig bezárták az összes többi magyarországi hadifogoly-gyűjtőtábort. Másodszor pedig, a 15 vagonnyi élelmet valószínűleg a hazatérő hadifoglyok számára hozhatták, mint ahogy az kiderült a Cséffalvay István által küldött jelentésekből.
A Dunántúli Szabad Nép augusztus 24-i száma a címlapon arról adott hírt, hogy „az orosz parancsnokság a fehérvári fogolytábort átadja a magyar hatóságoknak és így 6000 hadifogoly térhet vissza otthonába”.537 A cikkből tehát úgy tűnik, hogy a fehérvári fogolytábort augusztus végén felszámolták, de mivel a cikk írásakor ez még nem történt meg, nem lehetünk bizonyosak abban, hogy mindez a napokban megtörtént, hiszen a szovjet szervek ígérgetéseikkel már számtalanszor becsapták nemcsak a magyar társadalmat, hanem a kormányszerveket is. A szabadon bocsátás még augusztusban megtörtént – mint ahogy erről már a korábbiakban írtunk –, de hogy a fogolytábort felszámolták volna akkor, az már kétséges. És valóban, a székesfehérvári hadifogolytábort sem augusztusban, sem szeptember első felében sem számolták fel, hiszen a táborból még szeptember 1-én, 2-án, sőt még 15-én és 17-én is engedtek még el foglyokat.538
A magyarországi hadifogolytáborok felszámolása előtti időszakra általában jellemző volt, hogy a táborokban már csak néhány magyar tiszt és a németek maradtak.
Az országban a legtovább a hajmáskéri hadifogoly-gyűjtőtábor működött. Ez abból adódott, hogy ennek a tábornak a kezdeti kisegítő szerepe helyett a magyarországi fogolytáborok között egyedülálló funkciója lett 1945 nyarán. Ide kezdték gyűjteni a nyugatról sőt még az ettől keletre eső, romániai, sőt a szovjetunióbeli táborokból is a tiszteket.
bejegyzésekben szerepel, mint 15.461./1945. számú irat, a "Huszár laktanya átadásáról felvett jegyzőkönyv"
bejegyzéssel. Azonban szerencsére a nevezett irat hiteles másolata megtalálható: Cegléd Kossuth Múzeum Helytörténeti Adattár Polgármesteri hagyaték
536 Ceglédi Barátság 1946. február 17.
537 Ugyanezt a hírt közölte a Szabad Nép, 1945. augusztus 23-i száma is.
538 HL MN Tsz 20. doboz, Kispesti 112. honvéd bevonulási központ kimutatása …
A hajmáskéri táborból még 1945 decemberében szállítottak a Szovjetunió felé hadifoglyokat, amint arról már írtam.539 A fogolytábor december végéig bizonyosan üzemelt.
Cséffalvay István december 27-i jelentésében – a december 22-23-i látogatása alapján – arról számolt be, hogy „valami rendkívüli dolog jöhetett közbe, hogy a már kibocsátásra javasolt és direkt e célból oda összpontosított tiszteket és legénységet még mindig nem engedik ki.
Ezt úgy látszik, a táborparancsnokság sem tudja pontosan miért van. Ígéretet kaptam különben, hogy ismételten eljárnak Mődlingben és megsürgetik a hadifoglyok ügyét.”540 Bár tudomásunk van arról, hogy az előző év utolsó napján, 1945. december 31-én is még két hadifogoly – egy százados tbc-ben és egy tartalékos főhadnagy vérhasban – halt meg Hajmáskéren, mégis valószínűsíthető, hogy decemberben az utolsó, még ott lévő foglyok elszállításával, illetve kisebb részben szabadon bocsátásával megszűnt a tábor.541 Ugyanis a két elhalálozott fogoly valószínűleg egy helybeli szükség-, esetleg hadifogolykórházban haltak meg. Ez annál is valószínűbb, mivel a tbc-seket mindig szigorúan kiemelték a fogolytáborokból, amint erről már a korábbiakban írtunk.
539 MOL XIX-J-1-k KÜM vegyes iratok 73. dob. 7/a tétel 146.965/7. – 1945.
540 HL HM 49.857/eln. – 1945.
541 Bús János – Szabó Péter: i. m. 495., 960.