Kapcsolat a kerítésen túli világgal minimális volt. A gyűjtőtáborokat teljes titoktartás vette körül. Amint azt már idéztük Cséffalvay István jelentéséből is, hogy a magyarországi táborok „jóformán megközelíthetetlenek” voltak. 738
Több hatóság és különböző segélyszervezeteknek a képviselője próbálta meglátogatni a lágereket, de néhány kivételtől eltekintve sikertelenül. „Tapasztalat szerint a szovjet táborhatóságok semmiféle polgári egyénnek vagy egyesületnek – néhány esetben a kommunista párttól eltekintve – semmiféle kívánságát nem teljesítették, sőt azok a táborokat meg sem tudták közelíteni.”– olvasható a továbbiakban Cséffalvay, már idézett jelentésében.
739 És valóban a rendelkezésre álló dokumentumok is – kisebb finomításokkal, de lényegében – alátámasztják az őrnagy tapasztalatait. Sőt az is, hogy egy-egy 20-30 vagy akár 40 ezer fős hadifogolytáborról a helyi önkormányzat különböző szintű testületeinél alig-alig keletkeztek ezekkel a táborokkal, illetve a bennük őrzött foglyokkal kapcsolatos iratok!
A nagysimonyi körjegyző is július 21-i jelentésében arról számol be az intapusztai fogolytáborral kapcsolatban a járási főjegyzőnek, hogy „mindez ideig a legjobb igyekezet mellett semmiféle téren a táborral a táborparancsnokság merev elzárkózottsága miatt az érintkezést felvenni nem tudtam.”740
Híreket, információkat a lágerekből ki-, illetve a lágerekbe bejuttatni csak rendkívül nehezen, az őrség éberségének kijátszásával vagy pedig – megvesztegetéssel elérve – azok hallgatólagos hozzájárulásával lehetett.741
A fogolytáborokból semmiféle levelet nem engedtek ki. Minden írószert, papírt elvettek a raboktól, ezért sokan a ceruzát szétharapták és csak a grafitot tartották meg, amelyet könnyen el tudtak rejteni a motozások, illetve a zabrálások idején, s így leveleket tudtak írni szeretteiknek.742
A foglyoknak nemcsak hogy levelezni volt tilos, de még azt sem lehetett hivatalos úton megtudni, hogy kik vannak egy-egy lágerben őrizve. Jászberény polgármestere is, a hozzá beérkező kérelmeknek eleget kívánván tenni megpróbálkozott a városában lévő
738 HL HM 35.328./eln. – 1945. Közreadja, Bognár Zalán: Összefoglaló jelentés … Hadtörténelmi Közlemények 2006/1. 209.
739 HL HM 35.328./eln. – 1945. Közreadja, Bognár Zalán: Összefoglaló jelentés … Hadtörténelmi Közlemények 2006/1. 208.
740 VML IV. 417./b Celldömölki járás közigazgatási iratai 1154./1945. számhoz csatolva a Nagysimonyi körjegyzőség 505./1945. sz. irata.
741 Lásd 25. melléklet!
742 VHBSZ 422. – 1993. Dr. Varga Zoltán vie. 2.
hadifogolytábornál tudakozódni a bent lévő személyekről de, mint az öcsödi előljáróságnak adott válaszából kiderül, hogy „a fogolytábor parancsnoksága semmiféle felvilágosítást nem ad a táborban lévő foglyokról”.743
Mivel a többszörös szögesdrótkerítéssel körülvett fogolytáborokat tilos volt megközelíteni, az információváltást a rabok és a hozzátartozók között többnyire az ún.
"kőposta" látta el. Ez úgy működött, hogy a levélküldő a "levelet", vagyis az információhordozó papírdarabot egy kőhöz erősítve, vagyis a követ a papírba csomagolva, azt áthajította a szögesdrótkerítésen. Kiss János, a gödöllői fogolytábor egykori „lakója” így emlékszik erre: „Ha sikerült meglógni a sorakozóról, bár az az élelem elvesztésével járt, akkor a latrinánál létesített kőpostázás, hírhozó-hírvivő tevékenységekbe kapcsolódtunk be.
Ennek eredményeképpen a ceglédi fogolytáborig tudtak bennünket követni merész hozzátartozóink!” 744
A kőpostázás és a szélpostázás – gyalogmenetek vagy vasúti szállítások közben eldobott
„leveleknek” a címzettekhez való eljuttatása – következtében jelentős migráció indukálódott a gyűjtőtáborok felé, illetve onnan esténként haza vagy egy ideiglenes szállásokra. Kovács Imre, úton a gödöllői tábor felé ekként látta ezt: „Valóságos emberáradat hömpölygött velünk szemben; fiatal gyerekek és öreg emberek, mindenféle korosztályú nő. Megviselten, fáradtan, rémült arckifejezéssel jöttek, mintha tényleg egy nagy rostából estek volna ki, s most iparkodnak haza; magunk-korabeli férfiakat nem láttunk közöttük.”745
A hozzátartozók több száz fős tömege verődött össze naponta a fogolytáborok közelében, akik közül sokan a táborok mellett is éjszakáztak a nyári időszakban. Győrben, miután a Frigyes laktanyából létrejött a fogolytábor egyre több asszony és gyerek közelítette meg a tábort. Csoportosan álltak a pesti műúton, kb. 80-100 méterre a drótkerítéstől és be-bekiabáltak keresve hozzátartozóikat. 746
A gyűjtőtáborok mellett összegyűlt hozzátartozók és a táborbeliek (őrzők és őrzöttek) közötti kapcsolatról, viszonyról ad rendkívül plasztikus leírást Kovács Imre, aki „közelről tanulmányozhatta” e viszonyt a jászberényi lágernél: „A drótkerítésen belül [a foglyok – B.
Z.] úgy nyüzsögtek, mint a megbolygatott hangyaboly, és idegesen egymást torkollták le, mert nem hallották, hogy milyen nevet kiabálnak a kaputól távoltartott, minduntalan elkergetett asszonyok. Néhány száz méterre a laktanyától fejkendős nők álltak csoportosan, lábuk elé helyezett kosárral. Ezek a derék parasztasszonyok, feleségek, anyák és testvérek
743 JNSzML V. 73/b Jászberény város polgármesterének iratai 508/1945.
744 VHBSZ 402. – 1993. Kiss János vie. 2.
745 Kovács Imre: i. m. 190.
746 Daróczi Zoltán: i. m. 27.
száz és száz kilométereket utaztak, gyalogoltak, ha meghallották, hogy a fiuk, férjük vagy a testvérük ebben vagy abban a fogolytáborban van. Az őrök nem engedték be őket, közel sem mehettek a kerítéshez, mert az első figyelmeztető lövés után, ha nem távoztak, beléjük eresztettek egy sorozatot; messziről kiabálták hozzátartozójuk nevét. Ha ott volt, addig ügyeskedtek, míg a csomagot be nem adhatták, sokszor napokig vártak türelmesen; ha nem volt ott, mentek a következő táborhoz, és előlről kezdték a próbálkozást. Az orosz őrök ordítoztak és lövöldöztek, az asszonyokba belerugdaltak, kosaraikat felborították; azért az utak valahogy kialakultak: korrumpált oroszok borért, pálinkáért, cigarettáért, vagy a dézsmálás lehetőségéért vállalták a csomagok bevitelét.”747
A foglyok hozzátartozói által a ceglédi polgármesterhez írt 1945. áprilisi levélben leírtak is megerősítik a fentieket: „A tábort megközelíteni csak abban az esetben lehet, ha az orosz őröket dohánnyal, pénzzel, pálinkával vagy egyébbel megvesztegetik. Ebben az esetben elnézik, hogy a hozzátartozók nagy távolságból a neveket kiabálják és a szólítottak kézfeltartással jelentkeznek, vagy apró kavicsokra kötött leveleket dobálnak ki és ezt a járókelők felszedik. Különben az őrök az ott ácsorgó asszonyokra lőnek, ütik-verik őket, s már három esetről tudunk, amikor kórházba kerültek.” 748
A szögesdróton belül és kívül állók között sajátos kommunikációs jelrendszer alakult ki.
„A latrina környékén itt is működött a kifelé és a befelé történő különböző jelzési formák továbbítása az utánunk idáig eljutó hozzátartozóink között. Csak egy példát említek. Ha a fogoly által eszközölt kifelé jelzés azonosult a táboron kívülről befelé adott jelzéssel, ez azt jelentette, hogy a fogoly és a hozzátartozó kapcsolata létrejött. Ezt követően, a táboron kívül álló hozzátartozó, ha a két kezével kör alakú jelt formált és egyik csuklóját függőlegesen a kör alakú jel fölé helyezte, akkor azt közölte, hogy valamilyen hazai csomagot fog az illető fogoly részére beküldeni. Természetesen az ilyen információknak tisztes távolságuk volt és így az egymás felismerése az adott hang, a külalak, forma, valamint az egymás felé adott jel útján jött létre.” 749 A beküldött csomagokban ugyanakkor csak élelem és ruházat lehetett, papír és ceruza nem. A ceglédi, huszár laktanyai lágerbe augusztusban és júliusban már nem lehetett csomagot beadni: „A bánásmód igen szigorú volt. Levelezés, élelmiszer beküldése, a drótkerítés megközelítése a látogatók részéről ott tartózkodásom alatt tilos volt.” – írta jelentésében az egyik volt hadifogoly. 750
747 Kovács Imre: i. m. 156.
748 HL KÜM 26.232/pol. – 1945.
749 VHBSZ 402. – 1993. Kiss János vie. 3.
750 HL HM 35.214/eln. – 1945.
A kerítésen kívüli világgal való kapcsolatfelvétel másik lehetősége a foglyoknak a táborokból külső munkára – többnyire favágásra vagy vagonrakodásra – történő kivitele volt. Ekkor a foglyok személyesen is beszélgethettek szerettükkel, amennyiben az őrök ezt – a kellő mennyiségű és minőségű étel és ital (többnyire pálinka) ellenében – megengedték.
Ezenkívül a munkára kimenők postási, üzenetközvetítői szolgálatot is végeztek fogolytársaik számára. Kiskunfélegyházán, a zárdából (Constantinum) kialakított lágerből a szökési esélyek, illetve lehetőségek miatt, a lágerparancsnokság csak a németeket engedte ki munkára a táborból: „Miután megtudtam,– írja az egykori hadifogoly tábori lelkész – hogy német asztalosok járnak ki közvetlen a református templom mellett lévő műhelybe dolgozni, az ő segítségükkel levélben felvettem a kapcsolatot Kovács Ferenc lelkész testvéremmel, akinek a magyar hadifoglyok százai köszönettel tartoznak. Én naponta küldtem neki a leveleket továbbítás végett. És hamarosan jöttek a levelek Feri bácsihoz, amiket ő a németek közreműködésével beküldött a táborba nekem és én azokat továbbítottam a címzettek részére.751
A hadifoglyok számára szintén megnőtt a lehetősége a szeretteikkel és a táboron kívüli világgal való kapcsolatfelvételnek, ha őket a fogolytáborokból súlyos betegségük folytán hadifogoly- vagy vöröskeresztes kórházakba vitték ki, vagy a hadifogolytábor kórházrészlegébe.752 Ezeket az intézményeket, illetve a kórházrészlegeket, mivel bennük viszonylag kevesen és többségében súlyos állapotú betegek voltak, kevésbé szigorúan, volt amelyiket alig őrizték, és ezekbe naponként járhattak be a vöröskeresztes nővéreket, a különböző egyházi rendek apácáit, sőt a papokat is beengedték gyóntatni, lelki vigaszt nyújtani.753 Balog József a gödöllői Magyar Állami Baromfitenyésztő Kísérleti Tangazdaság területén kialakított – ahogy a foglyok nevezték „Tetűfarmi” – hadifogoly-kórházbeli tartózkodása idején őt rendszeresen meglátogathatták családtagjai, és egy-egy látogatás alkalmával 20-30 percet(!) is engedtek nekik beszélgetni, természetesen csak a kerítésen keresztül. Ezekre azért kerülhetett sor, mert a súlyosan beteg, legyengült foglyok szökésétől nem kellett tartani, mert amint írja: „Még nem tudtam járni, úgy támogattak ki.” Itt is mint a fogolytáborokban: „A csomagot a tolmácsok hozták be. Az őr 2 dl pálinkáért megengedte, hogy 2 dl-t nekünk is behozzanak.” 754
A szovjet táborhatóságok a hadifogolytáborban meghaltak személyi adatait sem engedték kivinni. Németh Alajos plébánosnak a soproni fogolytábor betegeit gondozó
751 VHBSZ 33. – 1992. Csánki Gábor vie. 7.
752 HL HM 24.650/eln. – 1945.
753 Historia Parochiae Jászberény anno 1944/45. 1945. március 31-i bejegyzés.; Németh Alajos: Sopron könnyes és véres dátumai. Sopron, 1993. 186.
754 VHBSZ 325. – 1992. Balog József vie. 11.; Még az „Egészségügyi körülmények”-nél!
vöröskeresztes nővér segítségével sikerült kijátszania az őrök éberségét, akik a nővért a ki- és a belépéskor megmotozták. A vöröskeresztes nővér sűrű hajába rejtve, apró papírdarabkákon, többszöri alkalommal összesen 35 meghalt személy adatait sikerült kicsempészni, de sajnos, a plébánosnak a titokban eltemetett foglyok csak egy részének a nyughelyét sikerült beazonosítania.755 Németh Alajos soproni plébánosnak paptársával sikerült meglátogatnia annak öccsét a soproni lágerben, sőt a barátságos őröknek köszönhetően még egy kis csomagot is átadhattak a fogolynak.756
Akadtak olyan különleges esetek is – mint már „A táborok belső rendje” című alfejezetnél említettük – amikor a táborparancsnokság megengedte a belső táborparancsnokoknak, illetve egyes, a bizalmukat elnyert tiszteknek, hogy szeretteiket fogadhassák a táborban, vagy pedig, hogy a városba szabadon, kíséret nélkül bemehessenek.757 Csurgón is kimehettek a tisztek a városba katonai kísérettel. Sőt itt még arra is volt példa – igaz ez a többi táborhoz képest „üdülőnek” nevezhető bolgár hadifogolytábor esetében történt meg, – hogy a szomszédos plébániáról bejöhetett a táborba a pap misét tartani. 758
Az eddig fellelt dokumentumok szerint a magyarországi hadifogoly-gyűjtőtáborokba magyar részről a legtöbbször Cséffalvay István őrnagynak, a honvédelmi miniszter megbízottjának sikerült a bejutnia, illetve tárgyalnia a fogolytáborok parancsnokaival. Több alkalommal, összesen tizenkét magyarországi hadifogoly-gyűjtőtábort sikerült meglátogatnia mintegy fél éven belül.
Mivel a fogolytáborokat teljes hírzárlat vette körül óriási értéke lett a mégis kikerülő információknak. Ebből adódóan ezt egyesek anyagi, míg mások politikai tőke kovácsolására próbálták felhasználni, de a hadifogolyügybe bekapcsolódó párttagok többsége az őszinte segítségnyújtás vágyával fogtak munkához. Mindegyik párt megalakította a saját
„hadifogoly irodáját” és a már szabadult hadifoglyoknak nyújtandó különféle segítségnyújtásokon kívül próbálták összegyűjteni a táborlakók és a szabadulók névjegyzékét, valamint lapjaikban megjelentették a kőpostán üzenők neveit, hogy majd azok családtagjai vagy rokonai átvehessék az üzeneteket a szerkesztőségeknél. Az országos napilapokban, mint például a Kis Újságban („Hadifogoly-üzenetek” címmel), a Világban,
755 Németh Alajos: Sopron könnyes és véres dátumai. Sopron, 1993. 186-187.o. Írásának hitelességét teljes mértékig alátámasztja a Magyar Vöröskereszt Egylet Sopron városi fiókegyletének a 194/1945.sz. jelentése, amelyben ugyanazon 35 halott hadifogoly adatai szerepelnek. MHKI Második világháborús halotti
kimutatások. Győr-Moson-Sopron megyei anyag.
756 Németh Alajos: Sopron könnyes és véres dátumai. Sopron, 1993. 186-187.
757 HL HM 33.010/eln. – 1945.; MOL XIX-J-1-k KÜM vegyes iratok 73.dob. 7/a tétel 137.507/7. – 1945. és HL HM 33.428/eln. – 1945.
758 VHBSZ 367. – 1992. Schlegel Oszkár vie. 3.
valamint a Szabad Népben sorra jelentek meg a különböző táborokból kikerült névsor-töredékek.759
A kényes témáról a helyi újságok nagy része semmilyen hírt sem közölt a településükön, illetve a régiójukban lévő hadifogolytáborokról, így például a Győri Munkás, Győri Hírlap, Ceglédi Barátság, Cegléd, Tiszavidék, Új Zala. Csak kevés helyi lap és csak igen csekély mértékben közölt híreket ezekről a táborokról, mint például a Délmagyarország, a Kecskeméti Lapok760 vagy a Zala. Mindez természetesen érthető a szovjet megszállás alatt nyögő országban, ahol még a miniszterelnöknek, dálnoki Miklós Bélának is be kellett előzetesen nyújtania cenzúráztatni rádióbeszédét a SZEB-hez.761
A Szociáldemokrata Párt Zala megyei titkársága is 1945 májusában elhatározta, hogy
„segítségére siet sok magyar családnak és ha egyelőre kiszabadítani nem is tudja, legalább igyekszik felkutatni az ország különböző részein lévő fogolytáborokban lévő foglyokat.” 762 A Zala című újság szerint a kiküldött párttagoknak sikerült megszerezniük a pécsi, a temesvári, a csurgói és a kiskunfélegyházai fogolytáborok teljes névsorát, ami valószínűleg túlzás legalábbis a temesvári lágerre vonatkozóan, hiszen ott alkalmasint 25 ezernél is többen voltak. Néhány sorral lejjebb már olvashatjuk is a korrigálást: „A szabadkai és temesvári táborok névjegyzéke hiányos.” Ezeken kívül még a csertői és a székesfehérvári táborról is sikerült információkat szerezniük.763 A hozzátartozók számára nagyon sokat jelentettek ezek a sorok, egy szóval a reményt. Végre úgy érezhették, hogy törődnek a fogságba jutott magyar emberekkel, s különösen sokat jelentettek ezek a sorok, ha a kiadóbeli névjegyzékek valamelyikében felfedezték szerettüket, s így megtudhatták róluk, hogy élnek és hogy még a Kárpát-medencében vannak, tehát még nem szállították ki a Szovjetunióba őket. Sajnos azt nem tudjuk, hogy ezen információkat a lágerparancsnokok, szovjet katonák vagy a belső rendfenntartó és tolmács funkciót ellátó ún. policájoktól kapták, mindenesetre reménykeltő segítség volt ez a hozzátartozók számára.
„Hetvennégy kecskeméti hadifogoly levele az alsópatyi fogolytáborból” című írás a Kecskeméti Lapok 1945. július 26-i számának a címlapjáról.764 1945. augusztus elején még 16 kecskeméti fogoly üzenete jutott el a Kecskeméti Lapokon keresztül a hozzátartozókhoz
759 Lásd 28. és 29. melléklet!
760 Lásd 30. melléklet!
761 HL HM 48.144/eln. – 1945.
762 Zala 1945.május 23. 1.
763 Uo. Zala 1945.május 23. 1.
764 Főcíme: Üzennek hadifoglyaink. Kecskeméti Lapok 1945. július 26. 1.
ebből a táborból.765 A jánosházai fogolytáborból 1945. augusztus elején 4 kecskeméti lakosnak sikerült hazaüzennie a Kecskeméti Lapok című helyi újságon keresztül.766
Az újságok stb. segélyével dolgozó politikai törtetőkön kívül sokkal veszedelmesebbek a hadifogolykérdést saját anyagi előnyükre, üzletszerűen kihasználó és titkos szájpropagandával működő ”hadifogoly-szabadítók”, akikről a „Szabadulás a táborokból”
című fejezetben majd bővebben szólunk.
765 Kecskeméti Lapok 1945. augusztus 2. 1.
766 Kecskeméti Lapok 1945. augusztus 2. 1.