A Dél-Dunántúlon – egy kivételével – bolgár őrizetű táborok jöttek létre. Ezek közé tartozott – keletről nyugat felé haladva a pécsi, a Szigetvár melletti csertői, a kaposvári, a csurgói és a nagykanizsai fogolytábor. A kivétel a rigyáci hadifogolytábor volt, amely szovjet őrizet alatt jött létre.
A dél-dunántúli táborok a bolgár „fennhatóságon” túl, a rigyáci szovjet őrizetű fogolytáborral együtt azért alkotnak egy táborcsoportot, mivel az ezen a területen működő táborok hadifoglyait – néhány kivétellel – mind a bajai hadifogolygyűjtő- és átmeneti táboron keresztül vitték kelet felé. Sőt többségüket a bajai fogolytábor előtt a csertői vagy a pécsi gyűjtőtáborban koncentrálták.
Ahogy a magyarországi szovjet és román őrizetű táborokba vittek magyar polgári lakosokat, ugyanúgy a dél-dunántúli hadifogolytáborok sem voltak ez alól kivételek. Ennek egyik ékes bizonyítéka a Zala 1945. május 23-i számában jelent meg. Ebben külön megjegyzik a csertői hadifogolytáborról, hogy benne sok somogyi és zalai fogoly van, akik közül társadalmi státusuk alapján – nyilván nagyobb számuk miatt – csak a csendőrök, a vasutasok és a leventék vannak megemlítve.335
330 HL KÜM HDF. O. Hdf. O. 25.292/pol. – 1945.
331 Naprágy szlovák elnevezése: Neporadza.
332 HL KÜM HDF. O. HDF. O. 26.330/pol. – 1945.
333 HL HM 24.112./eln. – 1945.
334 HL KÜM HDF. O. 27.310/pol. – 1945.
335 Zala 1945. május 23. 1.
A kaposvári Baross laktanyabeli hadifogolytáborba is igen sok civilt gyűjtöttek össze, s nemcsak a városból és a környező településekről, hanem Dombóvárról,336 sőt még a marcali és a barcsi járásból is.337 Tehát a gyűjtőtábor 50 kilométeres körzetéből. A kaposvári fogolytáborbelieket is Bajára vitték a szovjet parancsnokságnak átadni.338
A rigyáci fogolytáborba többnyire a Muraközben és a Zala megye területén elfogottakat vitték, majd innen Nagykanizsára meneteltették, ahonnan már vagonokban szállították őket a bajai fogolytáborba. 339 Így történt ez dr. Holly Béla katonaszökevénnyel is, aki április 5-e körül Letenyén a szovjetek felhívására jelentkezett. Innen a rigyáci fogolytáborba, majd április 10-én gyalogmenetben a nagykanizsai vasútállomásra kísérték. Itt bevagonírozták és útnak indították a bajai fogolytáborba.340 Más foglyok is a rigyáci táborból ugyanígy jutottak el Bajáig.341
A csertői hadifogolytáborbelieket – köztük az 54. portyázó osztály hadifoglyait – a Baja felé történő továbbszállítás előtt Pécsre vitték a Ferenc József laktanyában lévő fogolytáborba – áll a 4. honvéd kerület parancsnokságának a jelentésében.342
A bolgár őrizetű hadifogolytáborok lakóit – az 1. bolgár hadsereg Magyarországról történő kivonása következtében – július első felében a pécsi és szigetvár melletti csertői fogolytáborban vonták össze, ahonnan július 16-án szállították őket tovább Bajára, hogy átadják őket a szovjet táborparancsnokságnak, ahonnan – az előzetes közlések szerint – Romániába lesznek továbbszállítva.343
4.) A Duna-Tisza közti, úun. „budapesti” táborcsoport
A Duna-Tisza közi „budapesti” táborcsoport lágerei – mint ahogy neve is jelzi – annak alapján alkotnak egy táborcsoportot, hogy a bennük őrzött hadifoglyok túlnyomó többsége a budapesti csatával kapcsolatban, Budapestről és tágabb környékéről került ezekbe a fogolytáborokba. Ezekbe gyűjtötték a budapesti csatával összefüggésben fogságba vetett 138
336 HL KÜM HDF. O. 26.195./pol. – 1945.
337 HL KÜM HDF. O. 30.102./pol. – 1945.
338 HL HM 31.395./eln. – 1945.
339 Tar Kálmán: i. m. 8-14.; HL HM 38.001/eln. – 1945.; VHBSZ 115. – 1992. Nyerges István vie. 2-3.
340 VHBSZ 330. – 1992. Dr. Holly Béla vie. 4.
341 VHBSZ 394. – 1993. Lakatos Lajos vie. 1-3.; VHBSZ 256. – 1992. Szilágyi István vie. 2-3.
342 HL HM 30.717/eln. – 1945.
343 HL HM 31.395/eln. – 1945.
ezer főnyi hadifoglyot, akik közül mintegy százezren a Budapesten és környékén élő polgári lakosság közül kerültek ki.
A Budapest ostroma során és azt követően két hónapig a fővárosban és környékén hadifogságba vetetteket sokszor nem a legközelebbi hadifogoly-gyűjtőtáborba hajtották.
Ennek legfőbb oka az volt, hogy a legközelebbi gyűjtőtábor hamar túltelítetté vált, hiszen naponta több ezer foglyot ejtettek és ugyanakkor a vasúti továbbszállítással ezt az ütemet nem tudták tartani. Lehetett ennek természeti akadálya is, mint például a Duna. Ugyanis a budai foglyokat még a főváros bevétele után is sokáig nem vitték át a pesti oldalra.
A Budapesten és környékén hadifogságba ejtett személyeket alapvetően – a már említett – 8 magyarországi településen felállított 11 gyűjtőtáborban gyűjtötték össze. Közülük 5 város – Baja, Budapest, Cegléd, Kecskemét, Kiskunfélegyháza – volt a gyalogmenetek végcélja, ahonnan már vasúton szállították tovább őket a Szovjetunió felé.
A hadifoglyokat a fentiekből adódótól még változatosabb útvonalakon kísérték fegyveres őrizettel, konvojokban a hadifogoly-gyűjtőtáborokba. Mégis e sokféle uticélt és útvonalat az irányok és a célállomások alapján három csoportba lehet osztani: 1.) Keleti irány, 2.) Déli irány, 3.) Helybeli elhelyezés.
1.) Keleti irányba, vagyis Gödöllő, Cegléd és Jászberény célállomások irányába hajtották a foglyok legnagyobb részét, mintegy 70 %-át, ebből adódóan itt fordultak elő a legváltozatosabb útvonalak. Ezeket a foglyokat alapvetően a pesti oldalon vetették fogságba.344
A leggyakoribb a Budapest – Kerepestarcsa – Gödöllő útvonal volt. A fővárosban és környékén elfogottak kb. 35-40 %-át a gödöllői Premontrei Gimnáziumból kialakított 30-40 ezer fős lágerbe hajtották, ebből adódóan a legtöbb nagy-budapestit befogadó és egyben a legismertebb láger. A március közepi fennállásáig mintegy 50-60 ezer hadifogoly járta meg ezt – a korabeli kifejezéssel élve – "haláltábort". Ebbe a január elejétől működő táborba hozták többek között a XIV., XIII., VI., V., IX. kerületből, Rákosszentmihályról, Pestújhelyről, Rákospalotáról, és a Mátyásföldről elhurcoltakat, majd február közepétől már Budáról is a foglyokat.
344 A Külügyminisztérium Hadifogoly Osztályának a kérelmei alapján – egy tetszőlegesen kiválasztott irategységből – egy 500 fős adatbázist képeztünk. Ebből 420 kérvényben találtunk valamiféle megjelölést az elhurcolás útvonalára vagy a fogságba vetett(ek) valamikori tartózkodási helyére vonatkozólag. Ezekből az adatokból és a visszaemlékezésekből rekonstruálni lehetett ezek 98,6 %-ának az útirányát és legnagyobb részének az útvonalát is. A kieső 80 kérelemhez tartoznak azok is, akiket német nemzetiségük okán internáltak, – tehát nem hadifogságba kerültek – ezért kerültek ki az elemzésre kerültek köréből. Az elemzésre került 420 fős adatbázisból (egy-egy kérelem sokszor 10-20-30, néha több száz ember elhurcolásáról értesített) 6-nál, azaz 1,4 %-nál nem lehetett beazonosítani az útirányt.
Gödöllőről a legtöbbjüket Ceglédre meneteltették az ottani páncélos és a huszár laktanyából kialakított gyűjtőtáborokba. Kisebb részüket, akiket még január elején szedtek össze, azokat Jászberénybe kísérték az ottani méneskari és a tüzér laktanyából kialakított lágerekbe. A jászberényi hadifogolytáborba hajtották – mint ahogy általában az egész országban – a város 50 kilométeres körzetéből is (például Jászárokszállásról, Herédről, Vámosgyörkről, sőt Lőrinciből) a férfi lakosság egy részét még december elején.345
A keleti irány második leggyakoribb útvonala a Budapest – Üllő – Alberti – Cegléd volt.
Ezt az utat a foglyokkal a téli időszakban 3-4 nap alatt tétették meg.
Egyéb, ritkábban előforduló útvonalak is voltak. Ilyen volt:
– a Budapest – Gödöllő – Jászberény – Cegléd útvonal, amelyet Hikl Béla tartalékos alhadnagy is megjárt. 1945. január 6-án XIV. kerületi lakásáról igazolás címén először a gödöllői, onnan január 11-én a jászberényi fogolytáborba kísérték, ahonnan „márc. 15-én a betegszázadokkal Ceglédre” indították. A ceglédi fogolytáborban betegsége miatt a rokkant tisztek közé sorolták, majd a táborban megalakított 2. híradóépítő zászlóaljba, mint szakaszparancsnok nyert beosztást május 10-én. A fenti alakulattal szabadult május 15-én.346
– a Budapest – Vác – Jászberény – Cegléd útvonal, amelyet például Bíró Béla tartalékos főhadnagy is bejárt. 1945. február 8-án a váci, március 12-én a jászberényi majd április 19-én a ceglédi huszár laktanyabeli fogolytáborba került. Innen, mint a fogolytáborban megalakított 2. híradóépítő zászlóalj 3. századának a parancsnoka szabadult május 15-én.347
2.) Déli irányba a foglyok mintegy 24 %-át vitték és szinte csak a budai oldalon elfogottakat, december végétől február közepéig. Ezen belül három célállomás irányában vitték a foglyokat.
Az egyik a Budapest (Budafok, Budaörs) – Ercsi – Cece – Baja útvonal volt, amelyen valamelyest több embert hajtottak keresztül, mint a másik útvonalon. Ez volt a leghosszabb útvonal. Néha elérte a 180 kilométert is.348 Ennek az útnak igen gyakori folytatása volt – immár vasúton – a Baja – Szeged gyűjtőtábor – Temesvár gyűjtőtábor útvonal. Utóbbi két város fogolytábora sajnos sokuknak számára a végállomást jelentette a tavasszal elharapózó has- és flekktífusz járvány miatt.
345 HL KÜM HDF. O. 25.290/pol. – 1945.; HL KÜM HDF. O. 26.386/pol. – 1945.; HL KÜM HDF. O. 25.252/
pol. – 1945.; HL KÜM HDF. O. 25.203/pol. – 1945.; VHBSZ 134. – 1992. Fehér Béla vie. 1.
346 HL HM 27.734/eln. – 1945.
347 HL HM 27.734/eln. – 1945.
348 Ilyenkor – különböző okoknál fogva módosult az útvonal például Budapest – Sóskút – Tetétlenpuszta – Kalocsa – Baja útvonalra.
A déli irány másik fő útvonala a Budapest – Sóskút – Kiskunlacháza – Tetétlenpuszta – Kiskunfélegyháza volt. A tetétlenpusztai lágerben a foglyok néhány napot vagy hetet töltöttek, majd továbbhajtották őket Kiskunfélegyházára, ahol először az Állami Tanítóképzőből, majd annak betelte után a Constantinum épületegyütteséből – közkeletű nevén a zárdából – kialakított lágerben helyezték el őket. Az itt bevagonírozottak legnagyobb részének következő célállomása valamelyik romániai átmeneti–elosztó láger volt, de előfordult, hogy – egyelőre – csak a szegedi, vagy a temesvári gyűjtő-átmeneti táborig vitték őket. Tetétlenpusztáról vezetett egy másik út is ki az országból, mégpedig a bajai hadifogolytáboron keresztül, bár ezt az utat kevesebben járták meg, mint a Kiskunfélegyházára vezetőt..349
A déli irány harmadik legkevésbé használt útja a kecskeméti fogolytáborba vezetett.
Ugyanakkor ez volt a déli irány első végcélja. Az 1944 decemberében létrehozott kecskeméti hadifogolytábor első lakói a térségben fogságba esett katonákból, valamint a városból és a környékről elhurcolt civilekből került ki. Volt olyan kecskeméti lakos, akit november közepén vittek el a lakásáról, majd december 23-án vitték tovább a kecskeméti fogolytáborból.350 Többeket 1944. december 5-13. között vittek el Kiskunfélegyházáról, hogy a kecskeméti hadifogoly-gyűjtőtábor közbeiktatásával a Szovjetunióba vigyék őket hadifogolyként.351 Kiskunfélegyházán ugyanis ekkor még nem működött hadifogoly-gyűjtőtábor, csak majd 1945 januárjától.
1944. november 18-án Albertiből (ma Albertirsa) az 1904-1920 között született férfiakat ásóval, lapáttal néhány napi munkára rendelték ki. Majd munkaeszközeik hátrahagyása után a szovjet belügyi szervek kihallgatták és Örkényre hajtották őket, ahol több napra bezárták őket. Innen Ócsára, majd a kecskeméti fogolytáborba hurcolták a fogságba vetett civileket.352
A november 9-27-e között a Budapesttől délre folyt harcok folyamán a Pécelen, Tökölön, Szigetújfaluban, Makádon és a Csepel-sziget más helyein elfogott katonákat is a kecskeméti törvényszéki palotából kialakított fogolytáborba kísérték.353 A foglyokat innen Kiskunfélegyháza – Csongrád – Szentes – Arad útvonalon vitték tovább. 354
349 Kadosa Árpád: i. m. 15-18.
350 HL KÜM HDF. O. 26.783/pol. – 1945.
351 HL KÜM HDF. O. 25.230/pol. – 1945., 25.314/pol. – 1945., 25.448/pol. – 1945.
352 HL KÜM HDF. O. 25.566/pol. – 1945.
353 Takács Edit: Kilencvenhat magyar hadifogoly százharminchárom el nem küldött levele 1944 decemberéből.
In: Nagy István emlékkönyv. (Szerk.: Zombori István) Szeged, 1999. 127. , 131.
354 Takács Edit: i. m. 127.
3.) A harmadik útvonal célállomása helyben, azaz a fővárosban volt. Ezt a lágert a fővárosban fogságba vetettek mintegy 6 %-a járta meg. A Budapest különböző helyein összegyűjtött embereknek a Hungária körút és a Kerepesi út sarkán lévő Ferenc József Lovassági Laktanyáig kellett csak gyalogolniuk. A magyarországi harcok menetéből adódóan az említett lágerek közül ez létesült a legkésőbb, valamikor március közepén, amikortól a fővárosban fogságba vetetteket már többnyire ide hozták. A korábban elhurcoltak egy része is nagy vargabetűt leírva szintén ebbe a lágerbe került. Ők többnyire a Budapest – Gödöllő – Cegléd – Budapest útvonalat járták meg és áprilisban érkeztek ide.
Közülük sokan még májusban is itt voltak. Ugyanakkor az is előfordult, hogy innen többeket március végén az egyik jászberényi lágerbe vitték. Innen kisebb részüket visszakísérték Budapestre, míg nagyobb részüket április elején vasúton továbbszállították.