A hadifogoly-gyűjtőtáborokban a kialakítási nehézségek leküzdése, illetve a zsúfoltság létrejötte után hosszabb-rövidebb idő múlva kezdték kialakítani azt a rendszert, hogy az újonnan érkezett fogolycsoportokat addig elkülönítették a többi fogolytól, amíg azok szőrtelenítése és egyes táborokban fertőtlenítése is meg nem történt. Gödöllőn
„Ideérkezésünkkor elkülönített drótkerítések közé hajtottak bennünket. A már itt lévőket pedig felsorakoztatva továbbhajtották. Parancsot kaptunk, hogy húszas csoportonként mezítelenre vetkőzzünk le, mert szőrtelenítés következik. Ezen műveletet lónyíró géppel végezték, borzalmas élmény volt.”– írja Kiss János. 771 „Akinek „véletlenül” megmaradt a haja, azt korbáccsal ütötték, verték.”– teszi hozzá Kalmár Imre. 772 (Ebben a táborban működésének egész ideje alatt nem volt fertőtlenítő kazán.)
A Bajára érkezőket – ha odafele menet egy gyűjtőhelyen az addig nem történt meg akkor – nyomban megnyírták, sőt ruhafertőtlenítés és fürdés is következett, legalábbis a tábor életének első időszaka után. Ha este érkezett a fogolycsoport, akkor az első éjszakát még elkülönítve egy istállóban töltötték el.773 Ugyanakkor a tisztek haját nem nyírták le.774
Ugyanis a táborokban a tetvek elleni védekezés egyedüli érdemleges és a rendszerességtől függően hatékony módszere három részből tevődött össze: a szőrtelenítésből, a fertőtlenítésből és a fürdetésből. E három védekezési módszer alkalmazása a magyarországi hadifogoly-gyűjtőtáborokban említésük sorrendjében volt elterjedve. Azaz, mindegyik táborban volt szőrtelenítés, fertőtlenítő kazán már jóval kevesebben volt, illetve csak több hónappal a táborok létrejötte után hoztak vagy építtettek ilyeneket, és végül fürdetés volt a legkevesebb táborban. A szőrtelenítés folyamatát Baranyai Béla –, akit 1945. január 24-én egy budapesti utcából civilként vittek el a gödöllői táborban – a következőképpen írja le: „... elterjedt a hír, hogy akinek holnap reggelre kopasz lesz a feje, az reggelit kap. Az udvaron volt egy tekerős birkanyíró gép, ami előtt egy-kettőre hosszú sor verődött össze. A hófúvásban fagyoskodva, toporogva elkezdték a munkát. Az egyik ember tekerte a gépet, a másik a nyíróval nyírta a kispadon ülő harmadikat. Így váltogatva mindenkinek jutott tekerés, nyírás és kopaszság.”775
771 VHBSZ 402. – 1993. Kiss János vie. 2.
772 VHBSZ 415. – 1993. Kalmár Imre vie. 3.
773 HL KÜM HDF. O. 25.168. – 1945.
774 HL HM 38.001/eln. – 1945.
775 VHBSZ 288. – 1992. Baranyai Béla vie. 1.
Mivel a táborok jelentős részében nem volt fertőtlenítő kazán, vagy csak a láger létrehozása után több hónappal hoztak oda vagy építtettek, – mint például a Csillagbörtönben és a székesfehérvári laktanyabeli táborban – ezért, aki hadifogoly lett az hamar eltetvesedett.
776 Így ír erről az egykori hadifogoly, Balog József: „A hadifogolytábor réméről kell beszélni, a terűről. […] Irtózatos sokat szenvedtünk tőle. A táborba kerülve két-három napon belül mindenki tele volt tetvekkel. Nagy hidegben húsz-harminc perc alatt, 50-60 tetűt szedtünk ki az ingünkből. Derekunk a sok csípéstől piros övnek tetszett, mivel a tetűk ide húzódtak.”777 Még azokban a fogolytáborokban is előfordult az eltetvesedés, amelyekben volt fertőtlenítő kazán és fürdési lehetőség. Ennek két oka lehetett; vagy olyan nagy volt a túlzsúfoltság – amiről az „Elhelyezés” című alfejezetben már beszéltünk – hogy a fertőtlenítettek hamar visszafertőződtek, azaz visszatetvesedtek, vagy pedig túl kevés fertőtlenítő, illetve fürdőhelyiség volt vagy túl kicsi kapacitású és így nem tudták a foglyokat kellő gyakorisággal fertőtleníteni.
A ruhák fertőtlenítését különböző fertőtlenítő kazánokkal oldották meg. Ezek csak néhány nagyobb gyűjtőtáborban voltak megtalálhatók. A fertőtlenítés a következőképpen zajlott le: kb. 20-30 fő levetkőzött és ruháikat egy fém fogasra akasztották, „csak a kifűzött bakancs marad a lábukon. Nadrágszíjukat és derékszíjukat a nyakukba akasztják.
Csajkájukba rakják megmaradt irataikat és egyéb holmijukat.”778 A fogasra, illetve a drótkarikára felakasztott ruhákat egy forró kazánban bő fél óráig gőzölték. Amíg le nem telt az idő addig a meztelen foglyoknak a külső, fűtetlen helyiségben kellett várakozniuk, vagy ha volt fürdőhelyiség, akkor ott szőrtelenítették őket és megmosakodhattak. Félóra múlva „a didergő meztelenek egymás után ugrálnak ki az ajtón, hogy felkapkodják gőzölgő göncüket.
Nagyokat káromkodnak, amikor az áttüzesedett katonagombok hozzáérnek hidegtől citerázó testükhöz.” 779 Ezzel a módszerrel sikerült – hacsak egy időre is – az élősködőket kiirtani.
Csohány Endre érzékletes ecsetvonásokkal festi le ennek menetét: „Szörnyűség volt a fertőtlenítés kálváriája. Az alagsori folyosóra emlékszem, ahova még világosodás előtt behajszoltak. Alvilági kép. Tömötten álltunk egymás mellett anyaszült meztelenül. Egy-egy helyiségből a kazánok tűzvörös fénye vetődött ránk. A tábori rendőrség [a policájok – B. Z.]
a szokott durvasággal terelte az embereket a vetkőzőtől a mosdóhelyiségig, majd onnan az öltöző felé. Hosszú órákig vártunk, fáztunk és haladtunk előre félméterenkint.” 780
776 HL Tgy. 3729. Korchmáros István: A birodalom markában 1944-1948. 17/1.; Rácz Lajos: Soprontól Székesfehérvárig. In: A vásárhelyi leventék … 143.; VHBSZ 395. – 1993. Barabás Elek vie. 5.
777 VHBSZ 325. – 1992 Balog József vie. 11.
778 HL Tgy. 3729. Korchmáros István: i. m. 17/1.
779 HL Tgy. 3729. Korchmáros István: i. m. 17/2.
780 Csohány Endre: Ha ég a ház. Budapest, 1988. 246.
A szegedi csillagbörtönbeli hadifogolytáborba csak 1945. február 26-án, a láger létrejötte után több mint négy hónappal hoztak „egy nagykazános orosz katonai fertőtlenítő autót”. Olyan nagy esemény volt ez a lágerben, hogy Korchmáros István meg is jegyezte ezt a dátumot. 781 Áprilisban a foglyokat már a vasútállomás várótermébe beépített fertőtlenítőbe vitték ki villamoson, ahol már volt meleg víz és a borotválás előtt beszappanozták a foglyokat. 782
A tisztálkodásra szinte alig volt mód. A legtöbb gyűjtőtáborban nemhogy szappan, de még mosakodásra vagy mosásra sem volt víz, sőt még ivóvíz is alig volt – mint ahogy erről a korábbiakban írtunk. Azonban a körülmények jobb érzékeltetése és elmélyítése céljából, hadd idézzünk erre vonatkozólag az egyik visszaemlékezésből: „Belső lázunk miatt állandóan kívántuk a vizet, de sehol nem találtunk vizet a nagy tömeg miatt. Egyszer csak megtaláltak a kutat az iskola udvarán a tornaterem mellett. Nagyon megörültünk neki, hogy végre ihatunk, de sajnos egy tábla volt felfüggesztve a kútkerekére. Több nyelven volt írva a figyelmeztetés: „Vigyázat! Fertőzött víz!”. Ennek dacára cserepes szájjal és lázban égő szemekkel láttam több fogolytársamat inni a vízből. Mondtam is nekik, hogy fertőzött a víz, nem látjátok! A válaszuk az volt, hogy nem bánják, ha meg is halnak, de annyira szomjasak, hogy már nem bírják tovább.” 783 Egyes táborokban bár fürdési lehetőség nem volt, mégis volt a táborban valahol csordogáló víz, ahol kisebb tisztálkodást azért elvégezhettek a foglyok. 784
A táborok egy részében valamilyen módon mégis megoldották a hadifoglyok „fürdési”
lehetőségét. A fürdést általában összekötötték a fertőtlenítéssel. A Csillagbörtönben néhány hónappal a létrejötte után kezdték el a fertőtlenítést, amikor már kezdte felütni a fejét a tífusz. Kezdetben a járóképes foglyok fürdéssel egybekötött fertőtlenítése a táboron kívül történt: „kihajtották a népet – aki még tudott menni – 8-as csoportokban a városi fürdőbe.
Ott meg lehetett jól fürödni, még a ruháinkat is kifertőtlenítették. […] A fürdés után pár napig jó volt, mert nem csíptek a tetűk, de utána visszatért a régi állapot.”– emlékszik Kantó Imre.785
Később már a Csillagbörtönben is kialakítottak, illetve rendbe hoztak egy fürdőhelyiséget, amely az udvarról nyílt. Korchmáros István rendkívül szemléletesen írja le a ruhák fertőtlenítőbe adását követő eseményeket, illetve a fürdést: „Ahogy beugrok a fürdő
781 HL Tgy. 3729. Korchmáros István: i. m. 17/1.
782 HL Tgy. 3729. Korchmáros István: i. m. 17/4-.
783 VHBSZ 331. – 1992. Hrdlicska István vie. 1-2.
784 VHBSZ 113. – 1992. Takács Péter vie. 21-22.
785 VHBSZ 247. – 1992. Kantó Imre vie. 6.; A fentieket írja le Michalik Kázmér is (VHBSZ 374. – 1992.
Michalik Kázmér vie. 5.)
ajtaján érzem, majdnem olyan hideg van bent is, mint az udvaron. Egy hadifogoly borbély nekiesik kosztól összeragadt hajamnak, míg társa a hasam alól és a hónaljamról kaparja le a szőrzetet, szappanozás nélkül. Nemigen jut ideje a borbélynak borotva fenésre, mert már a fürdőben érzem az életlen borotva okozta égető érzést. A két gyorskezű borbély kezéből kikerülve olyan csupasz lettem, mint a házát veszetett csiga. Most látom, hogy a félhomályos fürdőhelyiség akkora, mint egy nagyobb szoba. Szürkés-barnás falából térdmagasságban betonpad ugrik ki, végig a falak mentén. Kétoldalt zuhanyrózsák spriccelik a hideg vizet, a fázósan toporgó foglyokra. Koszos és sebes a testünk. Bordánk, hátgerincünk és hegyes csípőcsontunk majd kiszúrja élettelenné szürkült, csontjainkra tapadt bőrünket. A borbélyoktól kapott szeletke szappannal óvatosan beoldalazok a hideg víz alá. Egymás hátáról dörzsöljük a kéthónapos koszt. Szinte mállik a bőrünk. Vastag rétegekben sodródik le rólunk a piszok. A szappan csípi a derekamon elvakart, gennyedző tetűcsípéseket. A dörzsöléstől kipirul a bőröm. Beleugrok falmellé állított bakancsomba, és befurakodok az ajtóban szorongó didergők közé. Pár perc múlva a ruhámba szorult forró gőz feledteti velem a februári hideget. Sietősen megyek a cellánkba, nehogy a fürdőzés miatt lemaradjak a déli ételosztásról.”786 Jánosházán fürdés 1 hónap alatt két alkalommal volt, amikor fertőtlenítőbe vitték a foglyokat, ahol szőrtelenítették is őket.787
Baján 1945 január-februárjában még rendkívül rossz higiénés körülmények voltak, aminek következtében „a táborban rengeteg hasmenés és vérhas megbetegedés volt, igen sok volt a tetű, naponta 10-20 ember halt meg.”– mondta jegyzőkönyvbe Bernáth József máriagyüdi lakos 1945. február 13-án a pécsi főispáni hivatalban a bajai fogolytáborról 788 Márciusban már – hogy a kiütéses tífuszjárványt megfékezzék – komolyan kezdték ellenőrizték azt, hogy mindenki étkezés előtt klóros vízben kezet mosson, ugyanakkor mosakodni víz hiányában még nem tudtak.789 Július végére azonban már – a hadifogoly-gyűjtőtáborok között szinte egyedülálló módon – mintaszerű lett az egészségügyi helyzet.
„A táborba való belépés előtt motozás, fertőtlenítés, fürdés, legénységi egyéneknél hajnyírás is. (…) Egészségügy igen magas fokú, azonban a kórház felszerelése igen hiányos, gyógyszer kevés. Fertőtlenítés és fürdés éjjel-nappal, így hetenkint 2-szer, 3-szor mindenkire sor kerül. Tetű nincs. Étkezés előtt, valamint a WC-ből való távozás után klórvízben kézmosás felügyelet mellett.”– olvasható Baranyi Károly hadigondozó tiszt jelentésében. 790 Az eredetileg is hadifogolytábornak épített táborban a többi táborhoz képest „elit”
786 HL Tgy. 3729. Korchmáros István: i. m. 17/2.
787 HL Tgy. 3230. Somfay Ferenc: i. m. 1.
788 HL KÜM HDF. O. 25.168. – 1945.
789 Kadosa Árpád: i. m. 22.
790 HL HM 38.001/eln. – 1945.
körülmények voltak. A hadifoglyok számára itt zuhanyozók és vízcsapok álltak rendelkezésükre, amelyekben állandóan volt víz és nemcsak hideg, hanem néha még melegvíz is akadt. 791
A szirmabesenyői román őrizetű táborban is, a fogságbeli körülményekhez képest jó egészségügyi körülmények voltak, ami nem kis részben a tábor csekély – ezer fő körüli – létszámnak, vagyis az emberséges elhelyezésnek, a zsúfoltság nélküliségnek volt köszönhető. A község jegyzője 1945. március 17-én, Miskolc járási főszolgabíró utasítására jelentette a táborról, hogy a foglyok egészségi állapota jó. A jegyző szerint ez részben a lakosság élelmiszerekben kifejezett áldozatvállalásának volt köszönhető, részben pedig annak, hogy a csekély létszámú táborban fürdő és fertőtlenítő helyiség is a foglyok rendelkezésére állt.792
Az általános víz- és tisztítószerhiányból adódóan a foglyok alsóneműiket nem tudták kimosni, fehérneműt cserélni – hacsak egy hozzátartozónak nem sikerült bejuttatni – nem tudtak. Ugyanakkor a sokféle fertőzés következtében kialakuló állandó hasmenés következtében nőtt a járványveszély, és az alsónemű a több hetes vagy hónapos viselés miatt a szó szoros értelemben "lerohadt" az emberekről. „Nagyon sokat szenvedtünk a fehérnemű váltás hiányától. Két-három hónapja mosás nélküli fehérnemű volt rajtunk. Volt akiről lerothadt és fehérnemű nélkül vette fel a ruháját. Mint a társadalomban, itt is undorító volt a hullarabló brigád, melynek két magyar tagja is volt. Ők még a kifosztott hulláknál is találtak értékeket. Az álmomban se jöjjenek elő.” – gondol vissza a gödöllői láger egykori rabja az áldatlan állapotokra. 793 A fehérneműk nagyon nehezen elviselhető hiánya tükröződik a korabeli dokumentumokban is. A Szociáldemokrata Párt Zala megyei szervezete két tagjának sikerült megtudnia a csertői hadifogolytábor-parancsnokságtól és a helyi hadigondozó hivataltól, hogy a csertői – akárcsak a pécsi – fogolytáborba mindent be lehet vinni, még civil ruhát is. A foglyok azonban a leginkább szappant és alsóneműt kértek. 794 A váci polgármesternek is valószínűleg volt rokona vagy ismerőse a váci fogolytáborban, mert igen jól ismerte a rabok helyzetét, szükségét. Ez derül ki az Igazság című, váci politikai hetilap január végi számából, amelyben a polgármester azzal a kéréssel fordult a város lakosságához, hogy adakozzanak a nélkülözhető fehérneműből, mert „fehérnemű tekintetében siralmas a foglyok ruhanemű állománya”.795
791 VHBSZ 374. – 1992. Michalik Kázmér vie. 5.
792 BAZML XXI 111. Miskolc járás főjegyzőjének iratai 686/1945.
793 VHBSZ 325. – 1992. Balog József vie. 11.
794 Zala 1945.május 23. 1. „A Szociáldemokrata Párt a hadifoglyok felkutatásáért” című cikk.
795 Igazság 1945. január 27.
Egyes foglyok egészségügyi helyzetén sokat segítettek, esetenként életet mentettek a hozzájuk eljutó kerítésen kívülről érkező segítségek. Itt most nem az ételekre kell gondolni, hiszen arról már beszéltünk, hanem a gyógyszerekre, a tisztító- vagy fertőtlenítő szerekre, esetleg a ételekre, mint a vörös- és a fokhagymára, amelyeknek erős dezinficiáló hatásuk van. Volt, aki vérhas elleni port kapott a csomagjában.796 Mások a táboron kívüli munkánál vöröskeresztes nővérektől kaptak hagymát és gyógyszert és lelki segítséget, elviselni az elviselhetetlent.797
A gyűjtőtáborokban sajnos igen nagy szerep jutott a latrináknak. Ezek általában kb. 8-10 méter hosszú, 3-5 méter széles és körülbelül ugyanilyen mély árkok voltak, amelyekre keresztbe 30 cm széles deszkákat, esetleg gerendákat fektettek. Ezeken egyensúlyozva kellet szükségletüket elvégezniük a foglyoknak. Erre igen gyakran volt szükségük a foglyoknak a gyakori fertőzések (a tífusz és a vérhas) és az ételek minősége miatt. Sokak még el sem tudtak időben jutni idáig, sőt nem volt ritka, hogy a legyengült foglyok beleszédültek a fekáliába, melyben sokszor megfulladtak.798 Jászberényben „a WC egy hatalmas, száz méter hosszú árok volt. […] A vécéárok fölött gerendák voltak, rajtuk pedig pallódeszkák.
Egyszerre több száz ember végezhette a dolgát, de szükség is volt ennyi helyre a hasmenés miatt.”799 A Csillagbörtönben „eleinte óriási méretű, nagyon széles latrina-vermeket ástak, ezekre keresztben gerendákat fektettek és a foglyok – a nagy zsúfoltságra való tekintettel – csak így, a gerendák segítségével tudták a latrinát igénybe venni. Ezek a vermek azonban nagyon gyorsan megteltek és mivel az időjárás még gyakran fagyot hozott, a gerendák síkosak voltak, nem egyszer előfordult, hogy valaki megcsúszott és a mély latrinába esett, ahol meg is fulladt. (Ez nem is volt rendkívüli, figyelembe véve a legyengült fizikai állapotot.) Ezért az enyhébb idő beálltával külön egyedi cement sor-WC-ket készítetek a városból jött kőművesek.” 800
Mivel a latrinák nagy forgalmú helyek voltak, sűrűn terjedtek itt az ún. "latrina hírek", melyekben a legtöbbször hol Szibériáról, hol pedig a közeli szabadulásról volt szó.
796 VHBSZ 33. – 1992. Csánki Gábor vie. 5-6.
797 VHBSZ 247. – 1992. Kantó Imre vie. 5.
798 Interjú Cseh József egykori katona hadifogollyal (Tetétlenpuszta); VHBSZ 331. – 1992. Hrdlicska István vie. 1-2.
799 Kilyén Gábor: Fennmaradni. Kilencedik beszélgetés. www.gulag.hu
800 VHBSZ 374. – 1992. Michalik Kázmér vie. 4.