an voltak életben. 805 Hasonló volt a helyzet a csillagbörtönbeli láger többi részlegében is:
„…[a börtön cellájából – B. Z.] átkerültünk a fonóba, ahol a rabok szoktak dolgozni. Ezt a helyet is megtömték, amennyi ember csak belefért. Itt már kedvezőbb volt a helyzet, mert mindenki le tudott ülni.[…] A vérhas és a tífusz itt is uralkodott. Egy hét alatt már le is tudtunk feküdni a betonon. Másik héten már úgy fejjel-lábbal ki is tudtunk nyújtózkodni.
Bizony reggel, mikor felkeltünk 100-ból 8 fekve maradt.”– emlékszik Kantó Imre. 806
A szegedihez hasonlóan a magyarországi hadifogoly-gyűjtőtáborok túlnyomó többségében felütötte a fejét a tífusz, különösen a kiütéses tífusz és a vérhas, még a csekély létszámú 1200, illetve 3000 fős, és ebből adódóan nem annyira zsúfolt alsó- és felsőzsolcai hadifogolytáborokban is, amelyekben 1945. április elején összesen, már 100 főre emelkedett a kiütéses tífuszos betegek száma.807 Az uradalmi majorságokból kialakított táborokban is előbb-utóbb felütötte fejét a vérhas vagy a tífusz, köszönhetően a zsúfoltságnak és az antihigiénés körülményeknek. A jánosházai táborban lévő körülményekre így emlékszik az egykori fogoly, Török Pál: „A nagy augusztusi melegben tisztálkodni nem tudtunk, hamarosan letetvesedtünk. A nyitott, sohasem fertőtlenített latrinák meghozták az eredményt, vérhas és tífusz járvány tört ki.” 808
A leghamarabb és a legnagyobb arányú, illetve mértékű pusztítást ezek a fertőző betegségek – természetszerűleg – azokban a nagyobb létszámú hadifogoly-gyűjtőtáborokban okozták, amelyekben a legnagyobb mértékű volt a túlzsúfoltság és a legkevésbé ügyeltek az alapvető higiénés szabályok betartására. Így a két legjelentősebb kiütéses tífuszjárvány a szegedi és a sopronkőhidai hadifogolytáborokban tört ki. E két gyűjtőlágerben kitört kiütéses tífuszjárvány jelentősége a szögesdrótokon is túlnőve országos jelentőségűvé vált.
Olyannyira, hogy az Orvosok Lapjában „Az 1945. év járványügyi mérlege” című írásban e két város, mint az országban, 1945-ben regisztrált kiütéses tífusz megbetegedések kiemelkedően magas számát adó település, külön név szerint meg lett említve.809
Mivel a szegedi csillagbörtönbeli gyűjtőtáborból a városra is kiterjedő járvány komolyan veszélyeztette a város lakosságát, ezért erre vonatkozólag készült és maradt fenn a legtöbb iratanyag. Ebből adódóan leginkább ezen az eseten keresztül fogjuk, illetve tudjuk bemutatni a hadifogoly-gyűjtőtáborokban és a hadifogolykórházakban a fertőző betegségek elterjedése következtében kialakult helyzetet.
805 HL Tgy. 3729. Korchmáros István: i. m. 17/3.
806 VHBSZ 247. – 1992. Kantó Imre vie. 5.
807 HL HM 24.112./eln. – 1945.
808 Török Pál vie. In: Németh András: Mostohafiak … 156.
809 Az 1945. év járványügyi mérlege. Az O. K. I. járványügyi osztályának jelentése alapján. Orvosok Lapja 1946/2. 191.
A Csillagbörtönben már 1945 február első felében kitört a kiütéses tífuszjárvány. Sőt február 19-től már a város polgári lakossága közt is elkezdett terjedni.810
A szegedi lágerben uralkodó borzalmas állapotok és a hadifoglyok között egyre jobban terjedő és egyre több áldozatot szedő tífuszjárvány következtében – s látva a szovjet hatóságok érdektelen-, illetve tehetetlenségét – Örley Zoltán ezredes, az 5. honvédkerület parancsnoka 1945. február 27-én kétségbeesett levélben fordul Vörös János honvédelmi miniszterhez, annak segítségét kérve: „Az elmúlt éjjel 17 orosz hadifogságban lévő magyar halt meg az itteni hadikórházban. Ez a szám önmagáért beszél és jellemző képet mutat a hadifoglyok egészségügyi helyzetéről. Mindent elkövettünk, hogy helyzetükön javítsunk, de a táborparancsnok újabban nem akarja a Csillagbörtönből a betegeket kiengedni, sőt a beteg hadifoglyok részére saját kezelésében akar kórházat berendezni itt Szegeden. A Honvédelmi Miniszter Úr intézkedését legsürgősebben kérem abban az irányban, hogy az orosz parancsnoksággal a hadifoglyok kiadása iránt valami megállapodás létesüljön, mert pár héten belül a hadifoglyok helyzete már nem lesz többé probléma. Csontig, bőrig vannak lesoványodva, rongyosak és tetvesek.”811
Másnap, február 28-án a Nobel-díjas professzor, Szent-Györgyi Albert is közbenjárt a Csillagban őrzött foglyok egészségügyi körülményeinek és ellátásának a javítása érdekében Malinovszkij marsallnál Szegeden, a tábornok főhadiszállásán.812
Talán e látogatás hatására a szovjet táborparancsnokság végre lépésre szánta el magát és március elején kért a városi önkormányzattól a Csillagbörtönben őrzött magyar hadifoglyok orvosi ellátására és „az esetleges járvány megelőzése végett” 10 orvost. Szeged város tanácsa határozata alapján a Béke utcai fogdában őrizetben lévő négy és egy vidéki orvost küldtek a fogolytábor-parancsnokságra, a többi öt kirendelendő orvos felkutatására, illetve kijelölésére dr. Viola György tiszti főorvost bízta meg a március 3-i tanácsülésen. Azonban ekkorra már nemcsak a hadifogolytáborban, hanem a polgári lakosság között is egyre több kiütéses tífusz megbetegedést regisztráltak. 813
Az április 3-i városi tanácsülésen a népjóléti miniszter által a városba küldött dr. Makara György egyetemi tanár már arról számolt be, hogy a hadifogoly „telepeken” – ahogy a hadifogoly szükségkórházakat a professzor nevezte –, amelyeket a főispánnal járt végig, 2500, a lakosság között 81 bejelentett tífusz megbetegedést regisztráltak.814 Azonban a
810 Bakács Tibor: A szegedi kiütéses tífuszjárvány. In: Orvosok Lapja 1946/2. 181.
811 HL HM 20.256./eln.– 1945. → csatolva a 2.092./eln. – 1945. sz-hoz.
812 HL HM 20.257./eln. – 1945. → csatolva a 2092./eln. – 1945. sz-hoz
813 CsML XXI. 507. Szeged város Tanácsának tanácsülési jegyzőkönyvei 1945. március 3.
814 CsML XXI. 507. Szeged város Tanácsának tanácsülési jegyzőkönyvei 1945. április 3. Ugyanakkor a Népjóléti Minisztérium számára készített jelentés szerint március 31-ig eggyel több, azaz 82 bejelentett polgári
gyűjtőlágerbeli viszonyokra, az ott lévő betegek, illetve az addig meghaltak számára vonatkozó közvetlen információkat még a magyar kormány népjóléti minisztere által kinevezett járványügyi kormánybiztos orvos professzor által vezetett tényfeltáró küldöttségnek sem sikerült szereznie. Amint a kormánybiztos jelentésében írta: „A helyzet megítélésére és a járvány sarokpontjának a tábornak megtekintésére nem nyílt alkalmam, mivel a táborparancsnokság a belépést a helyszínen megtagadta.” 815
A tífuszjárványban a polgári lakosság közül főleg a Csillagbörtönből kihelyezett betegek gondozása közben fertőződtek meg, akik között többen voltak szerzetesek és nővérek.816 Így április 4-ére a hadifoglyok számára kialakított hét szükségkórház egyikében, a városi járványkórházbeli „hadifogoly telepen” „az ápoló személyzetből már ketten meghaltak és jelenleg beteg két apáca, egy bejáró pap, a fertőtlenítő mester és felesége, több robotos asszony, borbély stb.”– olvasható a jelentésben. 817
A Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerészeti Intézete lovak beoltásával állított elő szérumot. Így a két üzembeállított fertőtlenítő állomással és a szérummal sikerült a városban terjedő tífuszjárványt visszaszorítani.
1945 február-márciusában – mint azt már korábban említettük – több magyarországi hadifogoly-gyűjtőtáborban kezdett rohamosan terjedni a kiütéses tífusz. Cegléden 1945 tavaszától – a fertőző betegségek rohamos terjedése következtében – a két tábor között egyre inkább bizonyos munkamegosztás alakult ki. Míg az egészségesebbeket, a továbbszállításra alkalmasabbakat a páncélos laktanyába vitték, addig a betegeket, illetve a rosszabb állapotban lévőket a huszár laktanyába, a súlyos állapotúakat pedig a hadifogolykórházba.
A foglyok továbbszállításáról, táborban maradásáról, táboron belüli elkülönítéséről vagy esetleges hadifogoly- vagy más kórházba adásáról az orvosi "vizsgálatok" alkalmával döntöttek, amelyet Farkas Kálmán, a győri tábor egyik hadifoglya a következőképpen írt le.
„Az udvaron teljesen meztelenre vetkőzve vonultunk el 5 férfi orvos előtt, akik kb. 2-2 méterre voltak egymástól. Az első orvostól kapott bumácskát kellett vinni a következőhöz, és mindegyik ráírta a véleményét. Végül egy nő orvos elé kerülve, ő a bumácskára feljegyzetteket összesítve, egy hatalmas grafitceruzával a mellünkre írta orvosi véleményét 1-2-3-4-5-ös eredménnyel. Mivel az én jobb szemem újonckoromban balesetet szenvedett, 4-es lettem. Megpaskolta fenekemet, mondván: harasó csolovik!”818
megbetegedést regisztráltak.
815 A Népjóléti Minisztérium számára készített jelentés … In: Sorsforduló … II. 466.
816 Gál József: A katolikus egyház Szegeden az ország felszabadulásának időszakában (1944 szeptember – 1945 április). In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XII. Szeged, 1985.
817 A Népjóléti Minisztérium számára készített jelentés … In: Sorsforduló … II. 465.
Dr. György Sándor tartalékos hadnagy hadifogságáról tett jelentésében arról írt, hogy úgy bajai, mint a szegedi táborban minden nap volt orvosi gyengélkedő vizit, s a betegeket kórházba vitték, s az elhalálozások leginkább a kórházakban történtek meg. 819
818 Farkas Kálmán: Béke, háború, hadifogság. Rögös utakon 1935-től 1946-ig. 72 hónap katonai mundérban, háborúban, hadifogságban. Kaposvár, 1995. 138-139.
819 HL HM 37.470/eln. – 1945.