A Magyarországon, illetve a szovjet Vörös Hadsereg által elfoglalt területen hadifogságba vetettek, ezzel együtt a hadifogolytáborok kettős „alárendeltségben” voltak.
Egyrészt a területileg illetékes frontparancsnokság alá tartoztak anyagi ellátás szempontjából. Másrészt a hadifoglyok személyére nézve, s így a táborok felügyelete is az NKVD, azaz a szovjet Belügyi Népbiztosság Hadifogoly- és Internáltügyi Csoportfőnökségének hatáskörébe tartozott. Az itt kialakított gyűjtőtáborok közvetlen felügyeletét a 2., a 3. és a 4. Ukrán Front NKVD Hadifogoly- és Internáltügyi Osztályainak parancsnokai látták el. Ezeket középszinten az NKVD délkelet-európai központja fogta össze Baden bei Wienben, majd Mödlingben, ahova a fogolytáborok parancsnokai időnként, a foglyok ügyében utaztak.252
A frontok illetékessége Magyarországon – a második világháború európai befejeződését követően mintegy másfél hónappal – 1945 júniusában megszűnt. Helyüket a SZEB vette át – derül ki Cséffalvay István 6. számú helyzetjelentéséből, amelyben a következőket írta:
„Makszimenkó alezredes [SZEB összekötő tiszt – B. Z.] szerint a frontok illetékessége Magyarország területére hamarosan megszűnik, a Malinovszkij hadsereg illetékességének megszűnésére már van rendelkezés, ez a napokban a volt Tolbuchin-féle hadsereg területére is ki fog terjesztetni. Így tehát az egész ország területe a Szövetséges Ellenőrző Bizottság ellenőrzése alá fog teljes egészében tartozni.”253 A bolgár 1. hadsereg is – miután már május 16-án parancsot kapott a hazatérésre – 26-án meg is kezdte csapatai kivonását, majd június közepére befejezte alakulatainak a kivonását Magyarország területéről.254
A hadifoglyok személyére vonatkozóan felső szinten a döntés Iván Petrov altábornagynak, az NKVD hadifogoly- és internáltügyi csoportfőnökének, illetve Lavrentyij Berijának az NKVD vezetőjének a kezében volt. Legfelsőbb szinten pedig az Állami Védelmi Bizottság (ÁVB), illetve annak elnöke, a Legfelsőbb Főparancsnokság főparancsnoka, Joszif Visszarionovics Sztálin állt. Tehát a hadifoglyok tömeges – több tízezer fős – szabadon bocsátásához Sztálin engedélyére volt szükség.255
Ugyanakkor megdöbbentőnek tűnhet, hogy Magyarországon nem csak az egyszerű emberek, s nem csak a közigazgatás alsóbb szintjei, de még a politikai és a katonai vezetés sem volt tisztában ezekkel a döntési szintekkel, illetve hatáskörökkel, kivéve a kommunista pártnak a szovjetunióbeli többéves tapasztalatokkal bíró vezetőit. A hivatalos közegek is úgy
252 HL HM 35.315/eln. – 1945. ; HL HM 49.857/eln. – 1945.; Fehérváry István: Szovjetvilág Magyarországon 1945-1956. Nemzetőr Kiadás, München – Santa Fe, 1984. 48.
253 HL HM 280/bk. elns. – 1945.
254 Godó Ágnes: Drávától a Muráig. Az 1. bolgár hadsereg harcai Magyarországon 1944-1945. Budapest, 1965.
225.
255 Kis András: A Magyar Honvédség újjászervezése. Budapest, 1995. 47-49.
vélték, hogy a magyar kormánynak van akkora hatásköre, illetve befolyása a szovjet szervekre, hogy hatékonyan el tud járni az ott őrzött magyar hadifoglyok érdekében. Hadd említsünk, illetve idézzünk néhány példát:
A szegedi repülőtéri táborba kerültek például a Fejér megyei Tordasról elhurcolt polgári lakosok is, akik kiszabadítása érdekében Tordas község kommunista pártjának a titkára levelet írt a szegedi repülőtéri hadifogolytábor parancsnokságának, melyet természetesen orosz nyelven is megírtak. A levél adekvátan tükrözi az egyszerű emberek akkori gondolatvilágát, többek között azt, hogy a parancsnoknak hatáskörében áll szabadon bocsátani hadifoglyokat. Ezenkívül a levélből árad a későbbi, a Rákosi-korszakra oly jellemző keleties, sztálinista fogalmazásmódot, ezért a teljes levelet idézem:
„Érdemes Orosz Vörös Hadsereg Szegedi Katonai Repülőtér Parancsnokságának
Tisztelet a dicső Sztálin marsallnak és a győztes világ proletárjait felszabadító Vörös Hadseregnek!
Köszöntjük Parancsnok Elvtárs!
Tordas község dolgozói kérik, hogy a mellékelt névjegyzék és igazoló okiratok alapján a község, illetve szomszéd község dolgozó munkásait a szegedi repülőtérről otthonukba, munkahelyükre hazaengedni szíveskedjen.
Ezek az emberek nem voltak katonák, illetve kettő közülük katona szökevényként került a Vörös Hadsereg fogságába.
Ezek a dolgozók mind szabotálták a Horthy rendszer rendeleteit és parancsait s ezért kerültek mint polgári egyének a szegedi repülőtéri táborba.
Parancsnok elvtárs köszönjük szíves fáradozását!”256
Oszip István Miskolc törvényhatósági jogú város és Borsod, Abaúj-Torna és Zemplén vármegye főispánja 1945. április 13-i levelében a honvédelmi minisztertől kért „haladéktalan intézkedést”, hogy a felső- és alsózsolcai hadifogolytáborból – a mindkét táborban
elharapózott tífusz megbetegedések miatt – a táborokban lakó egészséges egyéneket bocsássák szabadon, vagy hívják be katonai szolgálatra, annál is inkább, „mert a foglyok további együttléte mindjobban veszélyezteti a községek egészségügyét”.257
A magyar vezetők nem is lehettek tisztában mindezzel, mert csak nagyon felszínes betekintésük lehetett a szovjet rendszer belső döntési mechanizmusaiba, szintjeibe, még kevésbé az NKVD-nek az egész államot behálózó szerepére. Ők hivatalosan csak a
magyarországi SZEB-bel vehették fel a kapcsolatokat. Bár hadifogolyügyben a SZEB több képviselőjével is tárgyaltak – Klement Efremovics Vorosilovval a SZEB elnökével, Mihail Mihalylovics Sztahurszkijjal, Vorosilov helyettesével, akit később Vlagyimir Petrovics Szviridov váltott fel, Georgij Makszimovics Puskinnal, a SZEB politikai tanácsadójával, Borisz Pavlovics Oszokinnal, Puskin helyettesével, Iván Ivanovics Levuskin vezérőrnaggyal,
256 HL KÜM HDF. O. 27.995./pol. – 1945.
257 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár (BAZML) XXI. 101./b Főispáni iratok 444/fp. – 1945.
a SZEB vezérkari főnökével vagy Anatolij Nyikolajevics Kondratov vezérőrnaggyal, a SZEB katonai szakértőjével258 – mégis a hadifogolyügyben az illetékes, Alekszandr
Mihajlovics Beljanov volt, aki bár hivatalosan, a SZEB szovjet adminisztratív szakértőjeként volt Magyarországon, valójában azonban az NKVD embere volt, amit azonban már akkor is egyre többen tudtak meg róla.259 Így tehát nem véletlen, hogy az NKVD felső szintjein hadifogolyügyben történt döntéseket Beljanov vezérőrnagy továbbította a Honvédelmi Minisztériumnak.260
Csak a trianoni Magyarország területén több mint 50 hadifogoly-gyűjtőtábort hoztak létre a megszálló haderők. Több városban nemcsak egy, hanem két gyűjtő-, vagyis
koncentrációs láger is működött, mint például Cegléden, Jászberényben, Székesfehérváron, Kiskunfélegyházán, Szegeden vagy Győrben. A második tábort egyazon városban általában az elsőként kialakított megtelte után hozták létre és ezután általában több hónapon keresztül működtek párhuzamosan.
Fontos itt megjegyezni, hogy a korabeli források nem egyértelműek, illetve bizonytalanok a fent említett táborok megnevezésére vonatkozóan. Ugyanis míg egyes korabeli iratokban egyszerűen csak ceglédi, székesfehérvári vagy jászberényi hadifogolytáborokról tesznek említést, másokban már különbséget tesznek például a ceglédi huszár és a ceglédi páncélos, vagy a székesfehérvári Szent György kórházi és a légvédelmi tüzér, vagy a jászberényi méneskari és a tüzér laktanyabeli táborok között. Sőt még egy azon személy is hol csak ceglédi hadifogolytáborról, hol pedig táborokról tesz említést. Még maga Cséffalvay István sem következetes ebben, holott a honvédelmi miniszter őt bízta meg a Magyarország területén lévő vagy ide érkező egykori vagy még fogságban senyvedő magyar hadifoglyok ügyének a felkarolásával, intézésével.
A szovjetunióbeli lágerrendszereket figyelembe véve bizonyos, hogy az ezeken a településeken lévő hadifogoly-gyűjtőtáborok, illetve a táborokban lévő hadifoglyok ügye egy személy, pontosabban egy táborparancsnok kezében összpontosult. Tehát irányítási, vezetési szempontból ezeken a településeken csak egy "virtuális táborról" beszélhetünk. Ezt erősíti meg a nagysimonyi körjegyző július 21-i jelentése is, amelyben a két, egymáshoz igen közel, néhány kilométerre lévő – az intapusztai és a mesteri – táborok létszámáról tudakozódván, csak egyetlen táborparancsnoksághoz kellet – igaz eredménytelenül – folyamodnia. Sőt ő is, bár a két tábor létszámát külön-külön adja meg, mégis egy táborról és táborparancsnokságról írt: „mindez ideig a legjobb igyekezet mellett semmiféle téren a táborral a táborparancsnokság merev elzárkózottsága miatt az érintkezést felvenni nem
258 A Külügyminisztérium a Honvédelmi Minisztériumnak 1945. március 15-én megküldte a SZEB 25 legfontosabb tisztségviselőjének a nevét, beosztását és ha volt, a rangját. HL HM 20.276/eln. – 1945.
259 A magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságról bővebben lásd: Földesi Margit: A megszállók szabadsága. Budapest, 2002.
260 HL HM 25.739/eln. – 1945.
tudtam. […] Becslésem és hallomás szerint ezen hadifogolytáborok létszáma külön-külön 5.000-15.000 lélekszám között mozgott.”261
Ugyanakkor, ezek a virtuálisan – és feltehetőleg a szovjet dokumentumokban is „egy”-ként kezelt táborok – a valóságban két különálló – bár egy városban, egymáshoz közel levő – tábort alkottak, s ezért a szemtanúk is két lágerről beszéltek. E kettőségből adódóan, és az egyszerűség, valamint a korhűség miatt is, ebben az írásban is keveredik e két megközelítésből adódó különbség. (Természetesen a szövegkörnyezetből kiderül, hogy adott esetben, melyik megközelítést használtuk.)
Azonban előfordult az is, hogy az elsőként felállítottat átköltöztették a város másik részébe, vagyis nem egy időben funkcionáltak. Ez történt Szegeden, ahol a zsúfolásig megtelt, 12 ezer fős, a Csillagbörtönből kialakított lágerben elhatalmasodó tífuszjárvány megfékezése végett, a tábort átköltöztették a repülőtérre. Ebben az esetben tehát nem keveredik a kétféle megközelítés, hiszen egy időben csak egy láger létezett a városban.
Azonban az időponttól függően beszélünk a csillagbörtönbeli vagy a repülőtéri táborról.
Ezeknek a táboroknak – akárcsak a szovjetunióbelieknek – szintén volt számozása.
Sajnos azonban a korabeli titkolózás és a töredékesen megmaradt dokumentumok miatt csak néhány tábor számát sikerült kideríteni.
Így például megmaradt a budapesti Ferenc József laktanyai hadifogoly-gyűjtőtáborból szabadon bocsátott hadifoglyok átadás-átvételi jegyzőkönyve, amelyben ez a tábor „4. számú hadifogoly-gyűjtőtábor”-ként szerepel.262 Szintén egy átadás-átvételi jegyzőkönyvből
tudhatjuk, hogy a győri, az 5. számú szovjet hadifogoly-gyűjtőtábor volt.263 A jászberényi páncélos és a méneskari laktanya lett a 2. Ukrán Front 33. számú hadifogoly-gyűjtőtábora.264 Azonban egy másik korabeli dokumentumban a debreceni Pavilon laktanyabeli fogolytábor szerepel 33. számú fogolytáborként.265 Több a ceglédi fogolytáborból érkező üzenet szerint, küldője a ceglédi 34. számú fogolytábor 45. századában a páncélos barakkban található.266
A Sopronban a 18-as laktanyából kialakított gyűjtőtábornak 39-es volt a száma, ami egy vöröskeresztes jelentésben szerepel.267
Azonban az egyik hadifogolytábor számozása, illetve jelölése kilóg a sorból. A szolnoki hadifogolytábor száma 1872 CZG volt, s a korabeli dokumentumban, mint „helyőrségi fogolytábor” szerepel.268
261 Vas Megyei Levéltár (VML) IV. 417./b Celldömölki járás közigazgatási iratai 1154./1945. csatolva a Nagysimonyi körjegyzőség 505./1945. sz. irathoz.
262 HL HM 26.195/eln. – 1945. csatolva a HM 27.300./eln. – 1945. sz. irathoz.
263 HL HM 25.430/eln. – 1945.
264 HL HM 20.644/eln. – 1945.
265 Jelentés az 1. magyar vasútépítő ezred megalakulásáról és 1945. január 10-15. közötti munkaterületére történő utazásáról. In: A béketábor magyar hadserege. A magyar demokratikus hadsereg Hadtörténelmi Levéltárban őrzött katonai irataiból 1945-1957. Budapest, 2001. 34.; Gellért Tibor: Magyar műszaki alakulatok 1945. In: A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány kísérlete egy új hadsereg megszervezésére 1945-ben.
(Szerk.: Ravasz István) Budapest, 1993. 65.
266 HL KÜM HDF. O. 27.741/pol. – 1945., HL KÜM HDF. O. 27.758/pol. – 1945., HL KÜM HDF. O.
126.811/7. – 1945.
267 HL Központi Irattár részleg Győr-Moson-Sopron megyei halotti nyilvántartások, soproni tétel; a Magyar Vöröskereszt Egylet Sopron városi fiókegyesületének 194/1946. sz. jelentése
Sőt a számozáson túl, ha egy településen két tábor, illetve táborrészleg volt, akkor ugyanúgy, mint a Szovjetunióban a számot betűvel osztották tovább. Valószínűleg ezért szerepel a sopronkőhidai tábor a Külügyminisztériumhoz írt kérelmekben 1945. nyár végén úgy, hogy Sopronkőhida „A” és Sopronkőhida „B” tábor269
268 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (JNSZML) V. 73/b Jászberény város polgármesterének iratai 1695/1945.
269 Például: HL KÜM HDF. O. 144.332./7. – 1945. és HL KÜM HDF. O. 144.325./7. – 1945.