Az információs válságmodell gyakorlati alkalmazhatósága két oldalról közelíthető meg.
Egyrészt segíthet megérteni a válságok létrejöttének mechanizmusát, vagyis azokat a folyamatokat, amelyek elvezetnek a gazdasági visszaesés kialakulásához. Másrészt a modell rávilágít az információs szempont felértékelődésére, amely a válságok
KÖZÖS VÁLSÁGMODELL
OKA (kauzális oldal)
TÚLTERMELÉS
ESZKÖZÁR-BUBORÉK
BIZALOM-VESZTÉS
MEGJELENÉSI FORMÁJA (tüneti oldal)
olajválság, ingatlanválság, jelzálogválság, bankválság, szuverén válság, valuta-válság,
pénzügyi válság...
megelőzésének egy fontos aspektusát képviselheti. Ennek megfelelően a válságok kialakulásának kockázata az információs problémák kezelésével csökkenthető.
A fejezet további részében olyan intézményi-szabályozási lehetőségeket vizsgálok meg, amelyek továbblépési lehetőséget jelenthetnek a válságok megelőzését illetően.
4.4.TOVÁBBLÉPÉSI LEHETŐSÉGEK A PÉNZÜGYI IRÁNYÍTÁS ALAKÍTÁSÁRA
Amint az elméleti bevezetőben láthattuk, a válságok jelentősen befolyásolják a közgazdasági gondolkodás alakulását, új elméletek megjelenését is. Vajon számíthatunk-e a most zajló válság kapcsán is a korábbiakhoz hasonló forradalmi változásra a közgazdasági elméletekben? A jelen időszakot továbbra is az útkeresés jellemzi. A válság kitörésével egyértelművé vált, hogy a piac mindenhatóságába vetett hit kevés, és a szabályzói beavatkozás elkerülhetetlen. A piaci szabályozó erők alkalmatlannak bizonyultak a válság megelőzésére. Ennek következtében újra előtérbe került a keynesi elméleten alapuló gazdaságpolitikai eszköztár, az állami szerepvállalás növelése. El fog-e következni a jelenlegi válság után egy újabb olyan mértékű paradigmaváltás, amely az 1929–1933-as válságot követte? Fiskális oldalon a kormányzatok mozgástere erőteljesen korlátozott, hiszen a reálgazdasági visszaesés jelentősen növeli az államháztartási hiányt, mindemellett Európa számos országa adósságválsággal küzd. Ezen a téren az állami szerepvállalás lehetősége a jövőre nézve csekély. Lényegesebb változások a monetáris politikában, illetve a pénzügyi szabályozás terén képzelhetők el, és valószínűsíthetők is.
Kosztopulosz (2012) szerint a monetáris politika útkeresése érintheti annak elméleti paradigmáit, sőt, a közgazdaságtan elméleti felépítményének alapjait is. A válság nagy valószínűséggel felül fogja írni a korábban általános érvényűnek tartott trendeket, mint például a pénzügyi közvetítés mélységének csökkenése (dezintermediáció), a pénzügyi innovációk elterjedése, illetve a globális deregulációs hullám. Ugyanakkor továbbra sem várható a piacgazdaság megszűnése, vagy éppenséggel a globalizációból történő visszavonulás. Bod (2009) szkeptikus azon véleményekkel szemben, melyek szerint a mostani válság elhozza a nyereséghajhászás, valamint a fogyasztói társadalom meggyengülését, azonban álláspontja szerint számíthatunk az eddigi trendet meghatározó nyugati kultúráktól eltérő kultúrák növekvő súlyára, melyek a korábbiaktól eltérő közgazdasági emberképet képviselnek.
A válságot megelőzően a monetáris politika célja világszerte – szinte kizárólagosan – a pénzromlás mértékének kordában tartása volt, melyet az inflációs célkövető rendszer alkalmazásával, gyakorlatilag az irányadó kamatláb meghatározásával kívánt elérni. A központi bankárok ez alapján mindenütt az infláció mértékére helyezték a hangsúlyt, a gazdasági aktivitás alakulása helyett. A modellben a kívánatos gazdaságpolitikai cél a konstans alacsony inflációs ráta, amely zéró kibocsátási rést biztosít (vagyis amely mellett a tényleges kibocsátás megegyezik a potenciálissal). Az Európai Központi Bank középtávú célja a 2 százalék alatti, de ahhoz közeli éves harmonizált inflációs ráta (HICP), amely szintet „árstabilitásnak” tekintenek (ECB, 2015). A 2%-os szint megválasztása természetesen önkényes, azonban a túlságosan alacsony inflációs ráta (vagy éppenséggel a defláció) mindenképpen korlátozza a monetáris politika mozgásterét.12
A válság tanulsága, hogy a monetáris politika célrendszere a fentiek mellett a jövőben nagyobb figyelmet kell, hogy szenteljen a pénzügyi közvetítőrendszer állapotának, elsődlegesen a piaci likviditás és a bizalom fenntartása érdekében. A fiskális politikát illetően pedig nagyobb hangsúly kell, hogy helyeződjön a fiskális tartalékok felhalmozására, és az automatikus stabilizátorok rendszerének hatékony kialakítására.
A pénzügyi globalizáció korábbi fejlődési szakaszát az ún. nyájhatás („herding effect”) jellemezte. A nyájhatás akkor érvényesül, amikor a piacon a szereplők a többség viselkedését tekintik alapnak, követendő gyakorlatnak. Szerepet játszik a válságok kialakulásában, mivel a profitorientált szervezetek akarva-akaratlanul utánozzák a másikat, és ezzel hasonló hibákat is követnek el. A nyájhatás a racionalitást is torzítja a gazdaságban, mivel a kialakult szituációt nem értékelik akkora kárnak, ha az adott viselkedésformát nagyszámú szereplő követte. A pénzügyi globalizáció jelenleg olyan mértékű összefonódást jelent, amely még jó információs helyzetben is egységesíti magát a válságot is a tovagyűrűző („spillover”) hatáson keresztül. Ez a hatás olyan ok-okozati összefüggést jelent, amikor az érintett események között látszólag nincs kapcsolat.
4.4.1. Minősített értékpapírosítás
A válság egyik okaként számon tartott értékpapírosítási (Originate and Distribute, OAD) modell továbbra is széles körben alkalmazott. Az európai értékpapírosítási piac 2009-ben
12 Ez a jelenség likviditási csapda néven ismert, és olyan helyzetet jelöl, amelyben az alacsony reálkamatláb következtében a gazdasági szereplők inkább készpénzt tartanak, mintsem befektetéseket eszközöljenek. Ilyen körülmények között a monetáris politika részéről a kamatláb csökkentésére, és ezáltal az aggregált kereslet ösztönzésére irányuló expanzív intézkedések hatástalanok maradnak.
több mint 2 200 milliárd eurót képviselt, míg 2014 végére ez kb. 1 500 milliárd euróra húzódott vissza. Az Egyesült Államok hasonló piaca az európainál jóval nagyobb mértékű.
Az USA fennálló értékpapírosított kötvényállománya 2008-ban tetőzött közel 9 500 milliárd dollárral, s 2014 végén pedig 8 700 milliárd USD-t tett ki (Securities Industry and Financial Markets Association, 2015).13
13. ábra: Európa és az Egyesült Államok értékpapírosítási piacának alakulása