Globális szabályozás kialakítása

A Hanson, Kayshap és Stein (2011) által megfogalmazott makroprudenciális közelítés szerint az egyes pénzintézetekre kidolgozott felelősségi szabályok világméretű kiterjesztésével megelőzhetőek a pénzügyi válságok. Csaba (2013) szerint ugyanakkor ennek lehetősége korlátozott, és naivitás lenne azt hinni, hogy bármely szabályozó akár csak elvi szinten is képes lehetne ezt megvalósítani az egymást erősítő nehézségek ellenében. E nehézségek közé tartozik az információáramlási aszimmetria (megbízó-ügynök probléma), a kockázattól eltérő bizonytalanság, valamint az előrelátás korlátozottsága. E gondolatmenetből levezetve tévútnak nevezi a bankfelügyelet uniós központosításának tervét.

Az új nemzetközi pénzügyi rendszerrel szemben támasztott általános elvárás a flexibilitás, stabilitás és kiszámíthatóság. A jelenlegi rendszer legnagyobb problémája a stabilitás hiánya: jellemző a valuták alul- vagy felülértékeltsége, ezáltal a nagymértékű egyensúlytalanságok megjelenése (hiányok és többletek felhalmozódása a fizetési mérlegekben), valamint a nemzetközi kooperáció elégtelen volta (Báger, 2012, p. 3). Az új pénzügyi rendszer egyik fő célja kell, hogy legyen a globális pénzügyi szektor sokktűrő képességének, alkalmazkodásának növelése. A kívánt stabilitás az intézményrendszer és a piacok nagyobb felkészültségét igényli. Egyúttal a fogyasztók és az adófizetők érdekeit is figyelembe kell venni, hiszen a bajba jutott intézmények adófizetők pénzén történő kimentése etikai kérdéseket vet fel. Mindezekhez alapvető az átláthatóság növelése, valamint az információk megosztása annak érdekében, hogy a pénzügyi termékek árazása a tényleges kockázatokat tükrözhesse, beleértve a rendszerszintű kockázatokat is. A szabályozás összehangoltabbá tétele pedig a rendszerszintű kockázatok csökkenéséhez vezet, így egyúttal a válságok továbbterjedésének, vagyis a fertőzés kockázatának alacsonyabbá válását eredményezik. A jövő egyik legnagyobb kihívása a pénzügyi innovációk, valamint az árnyékbankrendszer megfelelő szabályozásának kialakítása lehet.

A szabályozás azonban semmiképpen sem célozhatja meg a pénzügyi globalizáció megszüntetését, vagy az abból történő visszavonulást. Az IMF 2014-es Globális Pénzügyi Stabilitási Riportja (IMF, 2014a) az árnyékbankrendszer részarányát a teljes pénzügyi közvetítésből mintegy 25%-ra becsüli. Leginkább kiterjedt árnyékbankrendszerrel a fejlett

országok, így az Egyesült Államok, az eurozóna és az Egyesült Királyság rendelkeznek.

Fejlődő gazdaságokban pedig az árnyékbankrendszer növekedése továbbra is erőteljes, meghaladja a tradicionális bankrendszer növekedi ütemét.

Az IMF Globális Stabilitási Riportja egyúttal megállapítja, hogy az árnyékbankrendszer növekedése mögötti tényezők országoktól függetlenül mindenütt azonosak: a banki szabályozás erősödése, a bőséges likviditás, valamint az intézményi befektetők igényei mind hozzájárultak a hagyományos bankrendszeren kívüli pénzügyi közvetítés bővüléséhez. A riport szerzőinek – korlátozott adatokra alapozott – értékelése szerint úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok belföldi rendszerkockázatának alakulásában legnagyobb tényező maga az árnyékbankrendszer, míg az eurozónában és az Egyesült Királyságban e faktor szerepe kevésbé jelentős.

Az árnyékbankrendszer létrejötte és fent említett növekedése a pénzügyi szabályozás korlátainak megkerüléseként értelmezhető. A hagyományos bankrendszer szabályozott hitelnyújtási-pénzteremtési folyamataival szemben a nem banki szereplők térnyerése lehetővé tette a hitelezés további bővülését a bázeli tőkeszabályozás szerinti fedezeti tőke megléte nélkül is. Ez hozzájárult a rendszerszintű sérülékenység növekedéséhez, hiszen azonos kockázatot – szektor szinten is – alacsonyabb mértékű tőkével kellett biztosítani.

Az új globális pénzügyi rendszerben a pénzügyekre vonatkozó szabályozás szükségképpen nemzetközileg koordinált kell, hogy legyen. A szállítás és a kommunikáció jelenlegi szintjén ugyanis a megengedőbb szabályozás kihasználása (a szabályozói arbitrázs) jelentős előnyökkel járhat. A globális tőkeáramlások mellett nincsenek hatékony jogi eszközök a profitok kimenekítésének elkerülésére sem. A pénzpiacok globális összefonódása miatt a világ egyik részén bekövetkezett válság rendkívül gyorsan átterjedhet a többi ország gazdaságára, és a válságfolyamatok könnyen világméretűvé válhatnak és válnak is. A korábbi bankszabályozás elsődlegesen az ügyleti és partnerkockázatok kezelésére helyezte a hangsúlyt, és nem vette kellőképpen figyelembe a rendszerkockázatokat, vagyis azt, hogy egy-egy hirtelen összeomlás esetén az egész piacon likviditási problémák jöhetnek létre. A jelenlegi válság során megtapasztaltuk, hogy a piacok sérülékenysége, vagyis a likviditáshiány kialakulásának valószínűsége világszinten növekszik. A globális piac kihívásaira tehát igazi globális megoldások szükségesek.

Egy ilyen globális megoldás lehet egy nemzetek felett álló felügyeleti intézmény létrehozása. A globális pénzügyi felügyelet által végzett prudenciális ellenőrzés világszerte

átlátható és konzekvensen alkalmazott szabályrendszerre épülne, amely által elkerülhetővé válna a szabályozói arbitrázs, továbbá a piaci szereplők számára elérhető információk mindenütt azonos tartalommal és minőségben állnának rendelkezésre. Ezzel lényegesen javulhatna a szereplők egymásba vetett bizalma. Láthattuk, hogy a válság során a bizalom elvesztése okozta a pénzpiac legnagyobb visszaesését, mely során a piaci szereplők vonakodtak egymásnak hitelezni, így a hitelpiac „kiszáradt”. Világszerte egyöntetűen alkalmazott felügyeleti ellenőrzéssel épp ennek a valószínűségét lehetne csökkenteni.

A globális felügyeleti rendszer kialakításának legfőbb szempontjai a következők lehetnek:

- Több információ biztosítása a piaci szereplők részére a pénzügyi intézmények működéséről és a pénzügyi termékek kockázatairól az átláthatóság követelményének történő megfelelés érdekében.

- Rendszerkockázatok globális szinten történő kezelése.

- Határon átívelő válságmenedzsment a fertőzések elkerülésére.

- A pénzügyi szabályozók szerepének átértékelése, kötelező érvényű előírások bevezetése ajánlások megfogalmazása helyett.

Az IMF jövőbeni küldetését vizsgáló Palais-Royal kezdeményezés tagjai úgy vélik, hogy kifejezetten szükséges a Valutaalap szerepének megerősítése. Az IMF megerősítése a kezdeményezés véleménye szerint a következőket takarná (Camdessus, Lamfalussy, és Padoa-Schioppa, 2011):

1. Az IMF felügyeleti feladatainak megerősítése az árfolyam-politikán túlmenően a gazdasági és pénzügyi politikára is kiterjedően, szankcionálás lehetőségének bevezetésével, a globális makro-pénzügyi stabilitás elérése érdekében.

2. A Valutaalap hatékonyságának növelése az általa alkalmazott eszközök és jogintézmények tekintetében, alacsony kondicionalitású vagy feltételek nélküli hiteleszközök használata.

3. SDR mint tartalékeszköz és tranzakciós eszköz szerepének növelése a nemzetközi pénzügyi rendszerben.

4. Intézményi változások az IMF szerepének erősítésére, mint például a feltörekvő országok beleszólásának növelése, stratégiai „tanács” létrehozása, illetve univerzális képviselet a G20-ak együttműködésében.

A globális pénzügyi irányításban az IMF mellett fontos szerepet betöltő ún. Húszak Csoportja (G20) a 20 legjelentősebb gazdaságot tömöríti. A G20 csoportban 19 ország pénzügyminisztere és jegybankjának elnöke, továbbá az Európai Unió képviselteti magát.

Az EU részéről a Bizottság elnöke, valamint az Európai Központi Bank elnöke vesz részt az üléseken. A csoport 1999-ben jött létre, tagjai a világ bruttó nemzeti termékének mintegy 85%-át, a lakosságnak pedig kétharmadát, és a nemzetközi kereskedelem 75%-át képviselik (G20, 2015). A G20-ak létrehozását Paul Martin, korábbi kanadai pénzügyminiszter javasolta abból a célból, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszerre vonatkozóan együttműködési és konzultációs lehetőséget biztosítson. Emellett változatlanul fontos szerepet tölt be a hét legfejlettebb gazdaságot tömörítő G7-ek együttműködése, mellyel párhuzamosan azonban megfigyelhető a G20-ak súlyának folyamatos növekedése.

2009-ben a korábbi együttműködés erősítéseként londoni ülésükön a G20-ak létrehozták az ún. Pénzügyi Stabilitási Bizottságot (Financial Stability Board, FSB), melynek célja, hogy ajánlásokat bocsásson ki a globális pénzügyi rendszer kialakítására vonatkozóan. A Bizottságban központi bankok és szabályozó hatóságok vezetői, valamint pénzügyminiszterek és nemzetközi pénzügyi intézmények képviseltetik magukat, és tagsága nyitott olyan országok számára is, amelyek nem részei a G20-ak együttműködésének. A Bizottság székhelye Bázelben található. Az FSB jelentős felhatalmazással rendelkezik a nemzetközi pénzügyi szabályozás megreformálására, és ugyan egyelőre nem rendelkezik jogalkotói hatáskörrel, várható, hogy a gazdasági kényszereket felismerve egyre több nemzeti törvényhozás fogja követni az egységes pénzügyi szabályozási javaslatokat (Financial Stability Board, 2014).

4.4.5. Új globális Marshall-terv létrehozása Kína mint finanszírozó részvételével