Forrás: OECD (2015) alapján, saját szerkesztés
A fejlett országok a cserearányokban az olajár emelkedésének hatására bekövetkező romlásra az egész gazdaság strukturális átalakításával, export-áraik inflációs növelésével, valamint kőolaj-behozataluk földrajzi szétszórásával reagáltak. Az ipari országok exportárai 1973 és 1980 között 119%-kal nőttek, így az olajárrobbanás okozta cserearány-romlást nagymértékben közömbösítették (Szurovy, 1993).
2.5.4. Iráni forradalom
Az 1970-es évek olajválságainak hatására, az infláció megfékezésére a Federal Reserve csökkenteni kezdte a pénzkínálat növekedési ütemét. A szakirodalomban monetarista kísérletnek nevezett gazdaságpolitika a monetarista iskola javaslatait követően nem a kamatlábakat, hanem a pénzmennyiséget jelölte meg köztes célként a gazdaság befolyásolására. A pénzszűkítés a kamatlábat 1980 végére 20% fölé emelte, s ennek hatása a pénzpiacokon is megnyilvánult. A magas kamatlábak következtében az amerikai dollárban jegyzett értékpapírok hozamai is megemelkedtek, mely a dollárkereslet és így az árfolyam növekedését hozta magával. A beruházások estek, a gazdaság mély recesszióba került, a munkanélküliség meghaladta a 10%-ot. A kísérlet azonban elérte célját, hiszen az infláció az 1979. évi 13%-ról 1982-re 4%-ra süllyedt (Samuelson és Nordhaus, 2000, pp.
493-494).
-4%
-2%
0%
2%
4%
6%
8%
10%
12%
14%
1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 Fogyasztói árindex (CPI) Bruttó hazai termék (GDP)
Iránban 1978 végétől kezdődően folyamatos tömegtüntetések zajlottak. A tiltakozók demokratikus jogok bevezetését követelték. A forradalom hatására napi 3,9 millió hordó termeléskiesés jelentkezett. A nyersolaj világpiaci ára a 14,5$ körüli értékről 1981 februárjára 39$-ra növekedett. Ennek következtében az OPEC-en kívüli termelés is megemelkedett, hiszen ezen az árszinten már kevésbé kedvező körülmények között is érdemes volt az olajat felszínre hozni.
1979 márciusában a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) égisze alatt működő Nemzetközi Energia Ügynökség (International Energy Agency, IEA) tagországai a kereslet 2 millió hordó/nap mértékű csökkentésében állapodtak meg. Ez a mennyiség a fogyasztás mintegy 5%-át tette ki.
A második olajsokk válságba döntötte az iparosodott országokat, inflációs hatást fejtett ki, melyre válaszként az amerikai monetáris politika megemelte a kamatszínvonalat, és nagymértékben hozzájárult azokhoz az adósságválságokhoz, melyek a következő két évtizedben a fejlődő országokat sújtották.
2.5.5. Öbölháborús konfliktus
Az 1980-as évek közepétől megváltozott az energiapiac jellege: a kínálat ismét felülmúlta a keresletet, az árak csökkentek, és 1986 szeptemberére a lélektaninak számító 10$/hordó közelébe értek. Meg kell jegyezni azonban, hogy az 1982–1986-os időszakot rendkívül erős dollárárfolyam jelezte. Ennek következtében az olaj árcsökkenése más devizákban kifejezve már kevésbé volt látványos. A Federal Reserve által számított főbb devizákhoz viszonyított USD árfolyamindex 1985 márciusában érte el csúcspontját, a 143,9%-ot. Az index számításánál 100% 1973 márciusának felel meg. (Federal Reserve, 2014b)
A kedvező kínálati sokk következménye az alacsony inflációban is megmutatkozott:
mindhárom nagy gazdasági térség (az Egyesült Államok, Japán és az Európai Gazdasági Közösség) a legalacsonyabb rátát produkálta az 1970-es évek óta. Az olajexportáló országok szempontjából a hatás már nem volt ennyire pozitív: Szaúd-Arábia költségvetése 1983-tól folyamatosan deficites volt, éles ellentétben az előző évtized hatalmas többleteivel. 1983 és 1992 között az ország összesített hiánya 141 milliárd dollárt tett ki, míg az előző hasonló időszakban – 1972–1983-ig – összesen 107 milliárd bevételi többlettel rendelkezett. A szaúdi folyó fizetési mérleg hasonló tendenciát mutatott: 163 milliárd többlettel szemben 138 milliárd hiány alakult ki ugyanezen periódusban. A
kincstár a hiányt a korábban felhalmozott jövedelméből, alapjában véve tehát belső forrásból finanszírozta.
1990. augusztus 2-án Irak lerohanta Kuvaitot. Az invázió gazdasági és politikai érdekellentéteket hozott felszínre az egyes kitermelő országok között egy részről Irak és Irán, más részről Kuvait, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok oldaláról. A magas olajárat szorgalmazó politika ez utóbbi országok számára – nyugati kőolaj-importáló országokkal tartott jó kapcsolataiknál fogva – nem volt követhető. A három ország növekvő kitermelésben megnyilvánuló alacsony ár-politikája a magasabb olajkereslet árfelhajtó hatását szinte közömbösítette. Így az ár a kuvaiti inváziót megelőző öt évben stabilan 16–19$ körül mozgott, mely reálértékben a legalacsonyabb árszint volt 1973 óta.
Szaddam Husszein szemében azonban az alacsony ár Irak elleni agressziót testesített meg, és Kuvaitot okolta országa rossz gazdasági helyzetéért. Kuvait lerohanásával lényegében két célt ért el: az iraki adósságok bizonytalan időre történő elhalasztását, illetve a világpiaci árak emelkedését. Az invázió második napján olajvezetékeket és olajmezőket foglaltak el az irakiak, majd határ menti területeket csatoltak Irakhoz. Bevonultak arra a semleges területre is, amelynek olaját Szaúd-Arábia és Kuvait együtt termelte ki. A nyersolaj és egyéb olajszármazékok ára a közel-keleti hírek hatására hirtelen megemelkedett. Irak hadigépezetébe Irán elleni háborúja során Kuvait több mint 10 milliárd dollárt pumpált. A konfliktus folyamán csaknem 80 milliárd dollár adósságot halmozott fel, melyet többször is át kellett ütemeznie. A kölcsönök fele nyugati bankoktól, másik fele az Arab-félsziget országaitól származott.
Az 1990-es év második felében megmutatkozó áremelkedés hatásai az 1979/80-as időszak mintáját követték. Azonban az ársokk rövid időtartama miatt az inflációra gyakorolt hatás is mérsékelt maradt. A bizonytalanság hatására világszerte esésnek indultak a tőzsdeindexek. Első pillantásra úgy tűnik, hogy az iraki események nyomán emelkedő olajárak indították el a nemzetközi értékpapírpiacokon az árfolyamok hirtelen zuhanását. A folyamatok mögé nézve azonban kiderül, hogy a közel nyolc éve tartó világgazdasági konjunktúrát felváltó recesszió kezdeti jelei is megingatták azokat. A New York-i Composite index augusztus és november között közel 17%-kal csökkent (NYSE, 2014), míg ugyanezen időszak alatt a tokiói Nikkei 225 index 28%-ot esett (Nikkei, 2014).
Az ipari országok restriktív monetáris politikát szorgalmaztak az olajár által indukált inflációs hatások megfékezése érdekében. Az Egyesült Államokban a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) azonnal megemelte az irányadó kamatlábat az augusztusi
hirtelen áremelkedést követően. Európában az olajsokk a Németország egyesítéséből fakadó fiskális expanzióval együtt jelentkezett. A korábbi áremelkedésekkel ellentétben azonban az Öbölválságot követően az árak viszonylag rövid időn belül visszatértek 20$/hordó alá. Így tehát nem jelentkezett a tartós költségoldali inflációs nyomás.
2.5.6. A 2000-es évek ún. dot-com válsága
Az 1990-es évek végére a magánvállalkozások – főként az Egyesült Államokban – széles körben kezdték el alkalmazni az internet adta lehetőségeket. Az információtechnológia rohamos fejlődését „információs forradalomként” fémjelezték. Az internetes megoldások kihasználása jelentősen felgyorsította a kommunikációt, átalakította az üzleti folyamatokat.
Az internet felhasználása minden iparágban a termelékenység és a versenyképesség kulcstényezőjévé vált (Castells, 2002, p. 72).
Ilyen tényező volt az e-kereskedelem kialakulása is. Az e-kereskedelem olyan kereskedelmi megoldást takar, amelyben az áruk vagy szolgáltatások adásvétele számítógépes hálózatok (legjellemzőbben az internet) felhasználásával, azokon keresztül zajlik. Az ilyen kereskedelemi megoldás kiiktatja a hagyományos kereskedelemi üzletkötés térbeli és időbeli korlátait, hiszen minimális befektetéssel bárki létrehozhat egy webáruházat, mely aztán a nap 24 órájában, a világ minden tájáról elérhető lehet. Az évtized végére fokozatosan bővült a piac.
Az információs társadalom iránti eufórikus lelkesedés átterjedt a tőzsdékre is. Az információtechnológiai, valamint kommunikációs vállalatok, köztük sok korábban ismeretlen internet alapú szolgáltató cég részvényárfolyama gyorsan emelkedett. A dot-com kifejezés az internetes üzleti oldalak .dot-com végződésére utal. Sok spekuláns vállalatvezető egyszerűen átnevezte a cégét: a hivatalos elnevezés elé az elektronikára utaló „e-” előtagot, a végére pedig a „.com” végződést tették, így remélve a részvényárfolyamaik emelkedését. A legtöbb esetben fiatal technológiai fejlesztők adták el ötleteiket befektetőknek, akik a tőzsdén értékesítették tovább az újonnan alakult cégek papírjait. Az új cégek megjelenését tovább ösztönözte, hogy a távközlési- és versenyszabályozás egyre inkább a piacok megnyitása és a versenykorlátok lebontása irányába mozdult mind Európában, mind pedig az Egyesült Államokban. A tőzsde az „új gazdaságnak” is nevezett technológiai szektor vállalatait jelentős mértékben felülértékelte (Fülöp és Major, 2004). A főként technológiai cégek részvényeit tartalmazó NASDAQ Composite tőzsdeindex 1995 óta tartó emelkedést követően 2000. március 10-én érte el
legmagasabb záró értékét, az 5048,62 pontot. A növekedés különösen az 1999-es év végétől volt látványos. Tipikus spekulációs buborék alakult tehát ki, mely mögött nem állt valódi gazdasági teljesítménybeli növekedés.
A dot-com cégek közül sokan nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Nagy veszteségeik mellett tőzsdei árfolyamuk továbbra is magas volt. A cégek közül aztán sok csődbe ment, vagy nagyobb média-konglomerátumba olvadt be. Ennek a folyamatnak a mai napig működő „túlélői” például a Google, az Amazon vagy az eBay. A befektetők a veszteségek hatására elvesztették bizalmukat az értékpapírok iránt, és kihátráltak a piacról.
Hirtelen zuhanást követően 2002-2003-ra a NASDAQ index 1500 pont alá csökkent.
Egyúttal a világgazdaságban is lassulni kezdett a növekedési ütem. Mindezek, valamint a 2001. szeptember 11-es terroristatámadás hatására megrendült befektetői bizalom következtében a Fed már a 2000-es év végén elkezdte csökkenteni az alapkamatot, hogy elősegítse a konjunktúrát.
3. ábra: NASDAQ Composite index záró értékének alakulása, 1995–2004