Tanulmányunkban arra vállalkoztunk, hogy képet formáljunk néhány új vallási mozgalomba megtért fiatal vallási döntést megelőző életútjáról. Összesen húsz 18—25 év közötti fiatalt kérdeztünk m eg egy félig strukturált mélyinterjú kere
tében, majd az interjúk szövegét tartalomelemeztük. Arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e jellegzetesen visszatérő kötődési mintázat, életesemény, szocializáci
ós specialitás, esetleg traumatizáló epizód a megkérdezettek életútjában, továb
bá mi jellemzi a család valláshoz, hithez való kapcsolatát.
A számos egyéni vonáson túl mindenképpen összecsengő mintázatként kell kiemelnünk azt a családi miliőt, amelyben a megkérdezettek 80%-a felnőtt. Ezen családi atmoszférát gyakran jellemezte az apa tekintélyelvű nevelése, az anyához fűződő ambivalens, megzavart, vagy elkerülő kötődés, a családon belüli nyílt agresszió megtapasztalása. Gyakori jelenség az érzelmek adekvát kifejezésének képtelensége, az intimitás, bizalom, őszinteség hiánya (A megkérdezettek 75%-a esetében).
Szintén markáns tartalomként jelenik meg az interjúkban az iskoláskor ele
jétől, illetve a serdülés kezdetétől állandóan jelenlevő félelem, majd szorongás, mellyel a legtöbb fiatal magára marad. A megkérdezettek jelentős többségéről elmondható, hogy m ár serdülő kora kezdetén igényli olyan gondolatok meg
ismerését, amely komplex választ hordoz az élet alapkérdéseinek magyarázatára (pl. tudomány, vallás, ezoterika).
Olvasatunk alapján egy megkésett serdülőkori krízist követően történt a megtérés, illetve a különböző vallási közösségekben való elköteleződés. A ser
dülőkorra norm ál körülmények között jellemző szeparációs individualizáci- ós folyamat, a vizsgált fiatalok esetében elhúzódott, illetve nem töltötte be az identitás érlelésének szerepét Az átmeneti regressziót, amely szélsőséges önér
tékeléssel, én-érzés bizonytalanságával, önértékelési problémákkal és bizonyos gyász élménnyel jellemezhető, nem követte egy kreatív identitás-megfogalma
zás. A vizsgálatban szereplő fiatalok egy része gyakran számol be arról, hogy a partnerkapcsolatok szexualitás területén gádásokkal, bizalmadansággal küzd, s ezért valójában a megtérés időpontjáig semmilyen saját tapasztalatot nem szerez önmagáról az említett vonatkozásban. A megkérdezettek egy másik csoportja épp a másik végponttal jellemezhető, hiszen kapcsolatait sűrűn váltogatja s nem utasítja el a hódító szerek használatát sem, így a megtérés előtt már kiábrándult
ság, csalódottság és bűntudat jellemzi a másik nemhez fűződő viszonyát.
A m egtért fiatalok családjának csak összesen 1/5-ét jellemezte vallásos ne
veltetés, s ott is inkább formális, nem pedig belső, elkötelezett hitre épülő élet
vezetésről volt szó.
Az elmondottakból pregnánsan érzékelhető, hogy a mintánkban szereplő fiatalok a ifjúkori identitáskrízis kapujába igen jelentős szocializációs mínusszal érkeztek. Erikson, aki alapos ismerője a területnek, úgy véli, hogy a korábban m eg nem oldott krízisek (dilemmák) visszaköszönnek egy későbbi életkorban
Új vallási mozgalmakba belépett fiatalok életútjellemzői a megtérést megelőzően
63
és kérlelhetetlenül megoldást követelnek. Ennek vagyunk tanúi a megkérdezett fiatalok identitáskrízise kapcsán.
A feladat megoldásához úgy tűnik, olyan átmeneti térre van szükség, amely garanciát nyújt alapvető, eddig ki nem elégített szükségletek kiteljesítéséhez, s amely egyben meg is óvja a fiatalt a kegyetlen külső világ hatásaitól. Az új vallási mozgalmakban gyakran tapasztalható paternalisztikus kötődés a vallási vezető
höz biztonságot ígér, a szeretetfürdő gyógyír a korábbi nélkülözésre, a közösség víziója életcélt teremt. íg y a megtéréssel átmenetileg elhárul az autonóm identi
tás kimunkálásának felelősségteljes, küzdelmes feladata.
A megtérés utáni tartalmak elemzése majd egy következő tanulmány feladata, amelyben rá fogunk mutatni az új társas identitás megszületésére, melynek ára a személyes identitás elvesztése lesz.
Irodalom
Ainsworth, M. D. S. - Blehar, M. C. - Waters, E. - Wall, T. (1978): Patterns o f attachment. Hillsdale, NJ, Erlbaum.
Anthony, D. — Robbins, T. (1982): Spiritual innovation and the crisis of Ameri
can civil religion, In M. Dougles and Stimton: Religion and America, Spiri
tu á lis in a Secular Age. Beacon Press, Boston.
Barker, E. (1995): Nem Religious movements. A practical introduction. HMSO, Lon
don.
Batson, C. D. (1993): Religion and the Individual: A social-psychologicalperspective. Ox
ford University Press, New York.
Bellah, R. N. (1976): New religious consciousness and crisis of modernity. In C. Glock and R. N. Bellah: The consciousness Reformation. Berkely University of California Press.
Booth, L. (1986): When God becomes a Drug? Penguin Books, New York.
Bowlby, J. (1969): A ttachment and loss. Vol. I. Attachment. Basic, New York. • Craver, Charles — Scheier, Michael F. (1998): Személyiségpszichológia. Osiris, Bu
dapest.
Deconchy, J.- P. (1980): OrthodoxiereligieuseetScienceshumaines(Religious orthodo- xy, rationality, and scientific knowledge). Mouton, Hague.
Elkind, D. (1971): The role o f attachments in fem ale adolescent development. In: Child and A dolescent Social Work Journal.' Volume 6, Number 2. Publisher Springer, Netherlands.
Erikson, E. H. (1968): Identity-Youth and Crisis. W W. Norton, New York.
Erikson, E. H. (1991): A fia ta lT u th er és más írások. Gondolat, Budapest.
Fromm, E. (1941): M enekülés a szabadság elől. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Gordon, D. F. (1974): „The Jesus People; A n ulentity synthesis. ”U rban Life and Cul- ture, 3(2):65-82.
Grotstein, J. (1996): The Generation o f Psychoanalytic Knowledge. British Journal o f Psychotherapy, 112—135.
Hall, G. S. (1904): Adolescence: Its psychology and its relations to physiology, anthropology, sociology, sex, crime, religion and education. In Classics in the Histpry o f Psychology. An Electronic Resource Developed by Christopher D.
Green. York University, Toronto, Ontario.
Horney, Karén (1945): Our inner conflicts. Norton, New York.
Inheldf.r, B. — Piacét, J. (1958): The Growth o f T ogical Thinkingfrom Childhood to Adolescence. Basic Books, New York.
James, W. (1958): The varieties o f Religious Experience. Mentor Books, New York.
KapitányA. — Kapitány G. (1995): „Jelbeszéd az életünké’. Osiris—Századvég, B u
dapest.
Kernberg, O. (1997): Internál World and external reality. Janson Aronson, New York.
Kierkegaard, S. (1986): Félelem és reszketés. Göncöl kiadó, Budapest.
Új vallási mozgalmakba belépett fiatalok életútjellemzői a megtérést megelőzően
65
Kirkpatrick, L. A. (1997): A longitudinal studj o f changes in religious belief and beha- vior as a function o f induviduál differences in aduit attachment style. Journal fór the Sciencific Study of Religion 36(2):207—217.
Kirkpatrick, L. A. - Shaver, P. R. (1990): Religion conceptuali^ed as an attachment process: another deficiencj approach to thepsjchology o f religion? International Jour
nal fór the Psychology of Religion, Volume 9, Number 4.
Kohut, H. (2001): A self analízise. Animula, Budapest.
KoppM. - Skrabski Á . (2003): Vallásosság és lelki egészség. Confessio. Magyar Re
formátus Egyház Figyelője, 2003/3 Magyarországi Ref. Egyház.
Liff, Zanvel A. (1975): http://www.world-faiths.com/Teachers%20Resources/
ReligExpReviscansheet.doc, letöltve: 2008.
Main, M. — Casidy, J. (1988): Categories o f response to reunion m th theparent a t age 6;
Predictable from infant attachment classifications and stable over a 1 -month. Develep- mental Psychology, 24:415-426.
Paloutzian, F. Raymond (Westmont College) - Richardson, James T. (Uni- versity of Nevada, Reno) — Rambo, Lewis R. (San Francisco Theological Seminary) (1999): Religious Conversion and Personality Change. Journal of Per- sonality 67:6, December.
Pargament, K. I. & Brant, C. R. (1998): „Religion and coping”. In H. G. Koenig (ed.): Handbook o f religion and mentái health. Academic Press, New York.
Peterson, D. W. and Amuses, A. L. (1973): The cross and the commune: an in- terpretation of the Jesus Movement. In Glock, C. Y.: Religion in sociological Perspective. Wadsworth, Belmont CA.
Rocford, E. B. (1992): Child A buse in the Hare Krishna Movement: Nem Brunswick, NJ: Rutgers University Press.
Schweitzer, F. (1999): Vallás és életút. Kálvin kiadó, Budapest.
Sülé F. (1991): Vallás vagy ps^ihoterápia? Animula Kiadó, Budapest.
Starbuck, E.D. (1899): The psychology o f religion. Walter Scott, London.
Ullman, C. (1982): Cognitiv and emotional antecendents o f religious conversion. Journal of Personality and Social Psychology, 43:183—192.
Ullman, C. (1989): The transformed self. Thepsuchology o f religious conversion. Plenum Press, New York.
Vergote, Antonie (2001): Valláslélektan. HÍD Alapítvány, Budapest.
Wikström, Owe (2000): A kifürkészhetetlen ember. Animula, Budapest.
A
d v e n t is t á kFéljétek Istent, és néki adjatok dicsőséget:
m ert eljött a%ő ítéletének órája. /Jel. 14:7/
A világ leggyorsabban növekvő egyházának jelenleg sokmillió tagja van, és bár létszámukról pontos adatok nem állnak rendelkezésre, évente körülbelül egy m illióan csadakoznak hozzájuk világszerte. A kezdetben Biblia-tanulmányozó és Krisztus második eljövetelét váró egyház sok változáson ment keresztül az alapítása óta, így tevékenysége ma kiterjed az élet szinte minden területére. El
sődleges céljuk a bibliai értékek közvetítése, ami számukra nem csupán hitel
vek hirdetését jelenti, hanem egy komplex életmód elsajátítását is. Hazánkban három adventista egyház is működik: a H etednapi A dventista E gyház a H etednapi A dventista Reformmozgalom és a Keresztény A dvent Közösség. Tevékenységüket nem csak gyülekezetek, tévéműsorok és előadássorozatok hirdetik, de egészségköz
pontok, életmódtáborok, kulturális rendezvények és két államilag akkreditált főiskola is.
Miért van az adventistáknak három egyháza hazánkban? Honnan indultak és hova tartanak? Mit tanítanak, kinek és hogyan? Az alábbiakban ezekre a kérdé
sekre keressük a választ.