Mindennapi életünkben mindegyikünkkel, bármikor történhetnek olyan esemé
nyek, amelyek pillanatok alatt átrendezik a dolgok fontossági sorrendjét. Meg
szűnik a már megtapasztalt biztonságérzet, ideiglenesen vagy tartósabban fel
borul körülöttünk vagy bennünk a világ megszokott rendje, összeomolhat az előzőleg stabilnak vélt énképünk (Hajduska, 2008:7).
Bajba — előbb vagy utóbb — mindenki kerülhet. Persze sok múlik azon, hogy mit élünk meg bajként. Gyakran előfordul, hogy már az életben gyakori kísérle
tező útkeresést, a bizonytalanságot, a kétségek közötti vergődést, az eltévedést is súlyos gondnak tartjuk, holott az csak a fejlődés szükségszerű része.
Mindenki megtapasztalhatja akár saját magán is, hogy sokszor már a legegy
szerűbb probléma — mondjuk egy erősebb fejfájás — jelentősen átalakíthatja, az esetek többségében beszűkíti gondolkodást.
De a baj csak ritkán jár egyedül, a népi szólás szerint is „csőstül jön a rossz”.
Az esetek többségében ezzel egy lavinaszerű folyamat veszi kezdetét, és h'a mi nem vigyázunk, vagy nem vigyáznak ránk mások, akkor egyre rosszabb, kilátás
talanabb helyzetbe kerülhetünk.
Tény, hogy sokszor a legegyszerűbb konfliktushelyzet megoldása is nehézsé
get jelenthet, hiszen valamilyen zavar esetén az adott személy még a legnyilván
valóbb megoldási lehetőségeket sem veszi észre.
Ilyenkor döntő jelentőségű lehet az, hogy van-e olyan valaki az érintett sze
mély mellett, aki észreveszi és segítséget nyújt neki problémája vagy problé
ma-gócai megoldásához. Az ilyen sorsfordulóknál sokszor kevés a kapaszkodó, nincs támogató segítőtárs. Kevés fogódzó, tradíció, rítus köti a civilizáció embe
rét ahhoz, miként kell átvészelni az esetleges veszteségeket. A közösségek elő
írásai napjainkra elhalványultak, a szokásokban és az egymás ismeretéből fakadó segítségnyújtás esélye egyre kisebb.
És bizony itt rejlik az alapprobléma — észrevesszük-e, tudunk-e, akarunk-e ilyenkor segíteni embertársunknak?
A pszichológia tudományosan közelíti meg a bajba jutott ember problémáját és krízisről, illetve krízisintervencióról szól. A görög eredetű krízis kifejezés ket
tős jelentésű, egyfelől mint „fordulat” másrészt pedig mint „válság” kerül emlí
tésre. Mindenképpen olyan hangsúlyos fordulópontot jelent az ember életében, amelyben döntést kell hozni (A döntés halogatása is döntés!). G. Caplan szerint a krízishelyzet olyan lélektanilag kritikus szituáció, amely a személy számára ér
zelmileg hangsúlyos, kiemelten fontos az adott időszakban, semmiképpen nem elkerülhető, az egyén kénytelen szembenézni vele, minden figyelme és erőfeszí
tése a megoldásra irányul, de a szokásos problémamegoldó eszközökkel az illető számára nem leküzdhető (Caplan, 1964).
Bevezetés a vallásos mozgalmak és pszicho-csoportok pedagógiai hatásának értelmezéséhez
T. H. Holmes pszichiáter professzor kutatási eredményei alapján megszer
kesztette a 43 jelentős életeseményt bemutató Szociális Alkalmazkodási Skálát, amelyik a következő sorrendet állapítja meg (in Hajduska, 2008:16—17):
Sorrend A krízis Pontszám
1. Házastárs halála 100
2. Válás 73
3. Elszakadás a házastárstól 65
4. Börtön, fogság 63
5. Közeli hozzátartozó halála 63
6. Sebesülés vagy betegség 53
7. Házasság 50
8. Felmondás 47
9. Kibékülés a házastárssal 45
10. Nyugdíjazás 45
11. Családtag megbetegedése 44
12. Terhesség 44
13. Szexuális problémák 39
14. A létszámában nagyobb család 39
15. Üzleti változás 39
16. Megváltozott pénzügyi helyzet 38
17. Közeli barát halála 37
18. Munkahely-változtatás 36
'19. Házastársi viták gyakoribbá vagy ritkábbá válása 35
20. 3 millió forint feletti kölcsön 31
21. Kölcsönbefizetés esedékessége 30
22. Új hivatásbeli feladatok 29
23. Gyermek elköltözése 29
24. Nehézségek rokonokkal 29
25. Rendkívüli teljesítmény 28
26. Házastárs hivatásának kezdete vagy vége 26
27. Iskolakezdés vagy befejezés 26
28. Megváltozott életfeltételek 25
29. Megváltozott szokások 24
30. Nehézségek a főnökkel 23
31. Munkaidő vagy munkafeltételek változása 20
32. Elköltözés 20
33. Iskolaváltás 20
Sorrend A krízis Pontszám 34. Szabadidő eltöltésének másként alakulása 19
35. Új feladatok a gyülekezetben 19
36. Más társadalmi kapcsolatok 18
37. 1 millió forint alatti kölcsön 17
38. Megváltozott alvási szokások 16
39. Családi találkozók sűrűbbé vagy ritkábbá válása 15
40. Étkezési szokások megváltozása 15
41. Szabadság 13
42. Karácsony 12
43. Kisebb törvényszegések 11
7. sy. tábládat: Holmes-skála
A kutatások arra a kérdésre is választ adnak — az előzőek alapján —, hogy mely személyek különösen fogékonyak a krízisállapotra. Tehát különösen veszélyez
tetettek:
• az impulzus-kontroli zavarával küzdők,
• a klasszikus szenvedélybetegek (alkohol, drog-függők),
• az újabb dependenciák áldozatai (játékszenvedély, evészavar, kapcsolati függőség),
• a gyenge mentális kontrollal rendelkezők,
• az alacsony feszültségszint-tűrők,
• az erősen indulatvezéreltek,
• az önértékelési zavarral küszködök,
• a túlérzékenyek.
A krízisállapotok között is különleges - pedagógiai vonatkozásai miatt — az inter- generációs krízis, amely szinte misztikusan visszatérő válságokat jelent: „ameny- nyiben valaki a saját életében kritikusan és feldolgozatlanul élt átjelentős élethelyzetet, az a következő generációra is kihathat, hiszen a megoldatlanságot, a helyzethezfűzpdő szorongást és félelm eket tovább viszi, szociálisan örökíti az utódokra. így bizonyos krízisek generációkon keresztül újra és újra éledhetnek, visszatérhetnek” (Hajduska, 2008:20).
A krízis mindig a korábbi egyensúly felbomlását jelend. Az érintett személy az ideiglenesen fellazult rendszerben keresi a kiutat, az új egyensúly lehetőségét.
Ez egyébként lehet minőségileg jobb, előnyösebb is, mint a korábbi állapot - a szakirodalomban ismeretes a kreatív krízis fogalma is - , de lehet az előzőnél la
bilisabb, az alkalmazkodást beszűkítő is.
Bevezetés a vallásos mozgalmak és pszicho-csoportok pedagógiai hatásának értelmezéséhez
A krízis időben is korlátozott, viszonylag rövid lefutású változás. ,M z igazán kritikus események megállítják a\ időt, bevésődnek a tudatba, átrendezik a mindennapokat és soha többé nem lesz utána úgy, ahogyan előtte volt” (Hajduska, 2008:7).
A krízisállapot lefutása a következő szakaszokban történhet. Ez a felosztás értelemszerűen mesterkélt és leginkább didaktikai célzatú:
1) A készenléti állapot - ennek látványos fiziológiai tünetei a következők: meg
emelkedik a vérnyomás, szaporább lesz a szívműködés, izomfeszülés léphet fel, kitágulnak a pupillák. Pszichés funkciók is segítik az alkalmazkodást, a figyelem, az érzékelés a kiváltó ingerre fókuszál, a gondolkodás, az asszociáció ideális eset
ben élesebb lesz, még az emlékezés is mutathat időleges javulást. Tehát a szemé
lyiség minden erejével készenléti állapotba kerül, amit követ
2) a küzdelem fá z isa — amennyiben az eredményes a próbálkozás (ok) hatására tartósan vagy ideiglenesen helyreállt az egyensúly, nyugalmi állapot következik be. Ellenkező esetben eredménytelen próbálkozások sora és a megoldás kere
sésének fázisa következik. Az újabb pszichológiai szakirodalom a megküzdési stratégiák elnevezéssel részletesen leírja ennek a folyamatnak a részleteit (Oláh, 2005). Témánk szempontjából fontos annak említése, hogy egy-egy személyi
ségre jellemző, hogy milyen megküzdési módokat használ. Sikertelenség esetén következik
3) a kapkodás fá zisa, ami m ár a leginkább érzelemvezérelt cselekvések sora.
Ilyenkor újabb és újabb technikák kerülnek kipróbálásra — új vallásos m ozgal
mak esetén gyakran megfigyelhető a gyors váltás egyik karizmatikus csoport
ból a másikba. Tanúságtételek tartalomelemzése m utatja a lehetőségek végte
lenségét.
)yA 35 év körüli középfokú műszaki végzettséggel rendelkezőférfi nem találta helyét a világban. J ó állása volt, rendezett csalási körülmények között élt, de mégis hiányzott va
lami az életéből. Véletlenül találkozott egy radioesztézjás méréseket végző em berrel — aki ennek adta ki magát. Miután megismerte a »vesszpvel« való bánásmódot, ú j kérdések merültek f e l benne és egyre újabb csoportokba került, ahol az időutazástól kezdve az írisz
diagnosztikáig mindenfélét tanult. M ég drága külföldi tanfolyamokon is já rt. E gy másik véletlen folytán egyszer kézrátétellel »meggyógyított« valakit, és ettől kezdve ezzel kezdett
?foglalkozni', egészen addig, míg »szellemi erői ki nem merültek«, és megszállta egy démon, akitől m ár nem tudott szabadulni. Súlyos közlekedési balesetet szenvedett, amelyből csodá
val határos módon megmenekült, ennek hatására megtért, és egy történelmi egyházhoz tért be. Ebben a gyülekezetben most nagyon aktív, következetes, a rendszabályokat szigorúan betartó és másokkal is betartató személy lett. ”
Ez a férfi sehol sem bírta ki sokáig, mindig mindenhonnan továbbállt és válasz
tásai során mindig egyre rosszabb helyzetbe került. Talán egy belülről kiegyensú
lyozott történelmi egyház keretei között hosszabb időre is nyugalmat talál!
A görcsös keresés, a felgyűlt indulatok erősen csökkentik az érintett személy önértékelését, megnehezítik a racionális gondolkodást. A viselkedés rendezettsé
ge felborulhat és realitáskontroll nélküli beszűkült állapot következhet be.
Ebben a veszélyes fázisban el is mérgesedhet, de — szerencsés külső és belső körülmények egybeesése révén - meg is oldódhat a krízis. Ha ez nem történik meg, akkor következik be
4) a% összeomlás szakasza: az alkalmazkodóképesség végképp felborul, az affek- tivitás és az indulatok veszik át az irányítást. Ebben a fázisban döntő szerep
hez jutnak a pillanatnyi impulzusok. Ilyenkor az érintett személy kifejezetten fogékony a külső beavatkozásra, könnyen befolyásolható, hiszen érzelemve
zérelt, labilis, zaklatott, észlelése, figyelme, asszociációs képessége, indulatai beszűkülnek és a befolyásoló személyre koncentrálódnak. Nemcsak a befolyá
solhatósága erős ilyenkor, hanem motivációja is arra, hogy segítséget kapjon, hogy nyugodt körülmények között, szabadon beszélhessen érzéseiről, gondo
latairól, fantáziáiról. A sors tragédiája, hogy gyakran ilyenkor marad egyedül a krízishelyzetbe került személy. Ezt a felfokozott lelkiállapotot sokszor ösz
tönösen megérzik a különböző „mozgalmak” erre specializálódott képviselői, akik ilyenkor többszörösen kipróbált, hatékony módszerekkel nyújtanak „se
gítséget”.
A klasszikus krízisintervenció legfontosabb feladata a beszűkült tudatálla
pot tágítása, ami nagy türelmet és szakmai felkészültséget igénylő feladat. Nehéz pontosan behatárolni ebben a folyamatban azt a pontot, hogy meddig mehet el az ismerős, a munkatárs, a barát, és mikortól kell/érdemes pszichológus, pszichi
áter segítségét kérni.
A beszűkült tudatállapot nyomán létrejött regresszió megszüntetése több
nyire lassú, a segítő személyt is terhelő, empátiát és kreatív megoldási módokat kereső feladat, ami csak lassan, az időben széthúzva hoz eredményt. Ezzel szem
ben a különböző mozgalmak sokszor karizmatikus képességekkel rendelkező segítői azonnali „csodát” ígérnek vagy tesznek, mondjuk kézrátétellel, vagy to
vábbi kifinomultabb, más hatásokkal kombinált módszerekkel. A sokféle mód
szerkombináció hatásmechanizmusa nagyon eltérő, destruktív és harmonizáló hatások bonyolult szövedéke jön bennük létre, ami adott esetben segít, meg
menthet embereket, másoknál pedig időleges menedéket jelent, egészen addig, ameddig újra krízishelyzetbe nem kerül az érintett személy.
Korunk médiavezérelt közfelfogása eléggé furcsa ennek megítélésében: se
gíteni ugyan nem tud, de minden más „segítőszándékú” beavatkozást élesen bírál.
Összegezve és leegyszerűsítve az eddigieket megállapítható, hogy ameddig a klasszikus krízisintervenció a beszűkült tudatot lassan, türelmesen tágítja, addig a különböző „mozgalmak” gyors és hatékony módszerekkel, valamint hatásos, többszörösen kipróbált „panelekkel” dolgoznak/manipulálnak.
Az igazság kedvéért még fontos megemlíteni, hogy a krízishelyzetek jelentős része szakemberek és „segítőszándékú idegen közreműködők” nélkül pusztán az
Bevezetés a vallásos mozgalmak és pszicho-csoportok pedagógiai hatásának értelmezéséhez
élet sodrása, a múló idő és a véledenek összjátéka során oldódik meg. Az adott probléma sokszor elmerül a tudattalan valamelyik zugába, ahol egy időre eltűnik, vagy máshol, másként újra a felszínre kerül.
Egyeden személy sem képes felvállalni minden társadalmi probléma kezelésének a gondját, főleg akkor nem, ha neki magának is számtalan napi feladattal kell megküzdenie.
A végeredmény ismert: közömbösség, a tehetedenség kínzó megélése, eset
leg néha egy-egy segítőszándékú próbálkozás.
Ami reményt adhat, az a családtagok, rokonok, munkahelyi kollégák által nyújtott segítség lehet, ha nekik marad erre idejük, energiájuk és lehetőségük — és ez napjainkban nem lebecsülendő teljesítmény!
De mi lesz azokkal, akik valamilyen okból időlegesen vagy tartósan kiestek a szociális hálóból, akik egyedül maradtak gondjaikkal, akiket senki sem vesz észre, akiket senki sem kérdez? Számukra nincs más választás, mint tovább bolyongani a megkezdett úton és várni, hogy bárki rájuk nyissa az ajtót.
A sok-sok útkereső próbálkozásból most egy nehéz sorsú, sokat látott, több
ször meghasonlott, útját és életfeladatát kereső asszony életútjából mutatok be egy részletet. Ez az asszony 1993-ban katalizált és Angliában (Warwickshire gróf
ság) belépett a Szent Jó zsef Konventbe. Ez a nemrégen alapított rend érettebb korú nők befogadását is engedi. A noviciátus előtt egy három hónapos próbaidő van, ennek letelte után novícia lesz, majd a harmadik év végén fogadalmat tehet a jelentkező. A következő levélrészlet még az elő-noviciátus idejéből való:
„Némi nehézséget okoz hogy olyan szorosan kell együtt lennem egy csapat nővel. Ritkán lehetek egyedül, sőt valójában soha. M indig sokan vagyunk együtt. Több elmélyülésre len
ne szükségem, és bár minden nővér nagyon kedves hozzám, én többet szeretnék magam
ban gondolkodni. [ ...] Napjaim itt a Konventben nagyon rendezetten telnek: hallgatás, ima, egy kis házimunka, segítés a kertben és a konyhán dolgozó nővéreknek — ezt még élvezem is. M indig szükségem volt fegyelemre, és rosszul éreztem magam, ha teljesen »sza- bad« voltam, senki és semmi se fegyelmezett. Itt szigorú a rend, be k ell tartani a kolostori szabályzatot. Ennek nagyon örülök. Korábban igen gyakran megbetegedtem, ha teljes szabadságban éltem. Múltkor, miután magamhoz vettem aZ Úr testét, megköszöntem a Mindenhatónak a hangot, amelyet magamban hallottam, és amely arra bíztatott, adjak f e l mindent és lépjek be a Konventbe. Ennek ellenére van itt m ég valami [...], am i a világhoz köt. A lányom, Olga: ott bent csak azt engedik meg nekem, hogy évente egyszer lássam. A
•gondolat\ hogy cserbenhagyom a lányomat, egyre jobban elhatalmasodik rajtam. Talán nem is igaziazelhivatottságom , atyám ” (Schad, 2007:507—509).
Ez az útkereső asszony — és most hosszú bolyongásának részleteit nem sorolom fel - úgy tűnik, mostanra valahová megérkezett, és ha ismerjük az asszony ne
vét — Szvedana Allilujeváról (Sztálin lányáról) van szó — akkor csak kívánni lehet neki, hogy végre nyugalmat találjon.