Újabb irányok

Abban egyetértés mutatkozik, hogy a romlandó termékeknél gyors cselekvés indokolt, az egységes értelmezés problémáját a tartós használati cikkek megíté-lése jelenti.

Kezdetben, a német jogirodalomban Magnus egy mindenre kiterjedő (megvizs-gálás és értesítés) 14 napos határidő mellett érvelt, míg Pilz egy 3-4 napig terjedő megvizsgálási és 4−6 napig tartó értesítési, azaz összesen 7−10 napos időtartamot javasolt,⁵⁴⁴ Enderlein és Maskow egy – az ULIS-nak megfeleltethető – rövid időtartamot jelölt meg.⁵⁴⁵ Schwenzer először 1995-ben tanácsolta, hogy speci-ális körülmények hiánya esetén egy hónap, mint durva átlag elfogadható lenne az értesítési kötelezettség időtartamát illetően.⁵⁴⁶ Nem sokkal ezután a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság az ún. kadmiumos kagylók esetében hozott hatá-rozatában már utal is erre az egy hónapra, ahol az átvételtől számított 6 hetet – túl az átlagos egy hónapon – már nem találta ésszerű időn belülinek.⁵⁴⁷ Ezen döntés óta a „nagyvonalú egy hónap” („noble month”, „Grosszügiger Monat”) kiemelt mércévé vált a német judikatúrában.⁵⁴⁸ Igaz, néha szoros mérceként. Az OLG Köln 2008. május 19-i döntésében az eladó által 2006 februárjában leszál-lított mezőgazdasági használatra szolgáló vegyi termékek külső laboratóriumi, átlagosan egy hónapot igénybe vevő vizsgálata nem indokolta, hogy a vevő az első kifogást csak július 28-án – azaz kb. 10 nappal az egy hónapos határidő után – tette meg. Kiemelendő, hogy az ítélkezési gyakorlat nem egységes, egyes újabb ítéletek a régebbi értelmezést követik.⁵⁴⁹

A „nagyvonalú egy hónap” vélelme Svájcban is megfi gyelhető. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság fenntartotta Luzern Fellebbviteli Bíróságának azon ítéletét, amely a hibás használtruha tisztítógépek esetén a megvizsgálásra 1 hetet, az

544 Ulrich MAGNUS 39. Cikk magyarázata. In: Julius von Staudingers Kommentär zum BGB.

2005., Burghard PILTZ: Internationales Kaufrecht, Das UN-Kaufrecht in Praxisorientierter Darstellung. C. H. Beck, 1993. Hivatkozza: SCHWENZER (2007a) i. m. 111.

545 ENDERLEIN–MASKOW i. m. 159.; Az Európai Adásvételi Jog Alapelvei szabálya ötvözi az ULIS és a Bécsi Egyezmény megoldását, amikor a megkifogásolás idejéről akként rendelkezik, hogy

„as short a period as reasonable in the circumstances”. EURÓPAIADÁSVÉTELIJOGALAPELVEI 4:302 Cikk.

546 S^CHWENZER (2007a) i. m. 112.

547 BGH 1995. március 8. Ez már elvileg kötötte az alsóbb bíróságokat.

548 Pl. BGH 2004. június 30.; OLG Hamburg 2008. január 25-i ítéletében hivatkozott a 14 naptól 1 hónapig terjedő időtartamra.

549 OLG Karlsruhe 2003. március 6.: 15 napot tartottak megfelelőnek; OLG Saarland 2001. február 14.: általános esetben a kifogásolás ideje a fórum szerint két hét és egy hónap közötti. LURGER

(2005a) i. m. 185.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 123

értesítésre 1 hónapot tett lehetővé.⁵⁵⁰ Zug kanton Fellebbviteli Bírósága 2006.

december 19-i határozatában általános szabályként kifejtette, hogy tartós fogyasz-tási cikkek esetében a 6 hét utáni értesítés, tulajdonképpen 14 nap megvizsgá-lási és 4 hét értesítési időtartamból állhatna. Így az ügyben az első értesítés négy hónappal az átvétel és beszerelés után, nem volt megfelelő időben. Az osztrák ítéletek azonban az újabb német és svájci felsőbb bíróságok döntéseivel szemben

„makacsul ragaszkodnak a nemzeti jog adta szigorúbb értelmezéshez”.⁵⁵¹ Összegezve, Schwenzer hívja fel a fi gyelmet arra, hogy a felsőbb német és svájci bíróságok határozatait az alsóbb bíróságok nem egyöntetűen követik, ugyanis ez gyakran a fórum által használt és citált kommentárok kérdésévé is válik. Ezen túlmenően a megvizsgálási és értesítési kötelezettségnek az elhatá-rolása némely esetekben zavaros.⁵⁵²

A francia, holland, spanyol esetek az Egyezmény szabályának értelmezésénél rendszerint rugalmasabban járnak el, azonban ez általában nem hozza magával az Egyezmény céljával ellentétes döntéseket (pl. 3, 4, vagy 6 hónap utáni érte-sítés már nem ésszerű).⁵⁵³ A belga ítéletekben például a 3 hónap textiltermékek esetén már nem volt ésszerű időn belüli,⁵⁵⁴ egy ügyben a bíróság javasolt egy 1 hónapos időtartamot iránymutatásként.⁵⁵⁵ Utóbbi ellentéteként, a francia Cour de Cassation 1999. május 26-án hozott határozatában kifejezetten visszautasí-totta, hogy az ésszerű időben történő értesítésnek speciális időtartamot jelöljön meg, ugyanis a fórum álláspontja szerint a megvizsgálás és a megkifogásolás periódusai mindig az eset körülményeitől függenek.

E kérdésben viszonylag kevés amerikai ítélet született, de általában az egy hónapnál hosszabb értesítést is elfogadhatónak tekintik.⁵⁵⁶ Szélsőséges eset, amikor a helyi fórum (Eastern District of Kentucky) 2008. március 18-i hatá-rozatában az értesítés megfelelő időben történő küldésénél pusztán a kétévnyi jogvesztő határidőre utalt, amelyen belül a vevő a 39. cikk szerint értesítést

550 BGer 2003. november 13.

551 OGH 1998. október 15. Hivatkozza: SCHWENZER (2007a) i. m. 116. Továbbá pl. OLG Linz 2005.

június 1. (irányszámként megjelöli a 14 napot). Hasonló megállapítás: MAGNUS (2006) i. m. 101.

552 LG Frankfurt am Main 2005. április 11. Hivatkozza: SCHWENZER (2007a) i. m. 115.

553 T^ESTÜLET 2. ^SZ. ^VÉLEMÉNYE, 3. táblázat.

554 Hof van Beroep Gent 2002. december 2.; Hof van Beroep Gent 2003. május 5.

555 Rechtbank Veurne 2001. április 24.

556 SCHWENZER (2007b) i. m. 417.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 124

küldhet az áru nem szerződésszerű voltáról. Egy másik ügyben a megvizsgálás és értesítés teljes időtartamára több mint 2 hónap még ésszerű időn belüli volt.⁵⁵⁷

A kínai – döntően választottbírósági – esetek szintén vegyes képet mutatnak.

A nemzeti és az egyezményes szabályok hasonlósága rendszerint azt eredmé-nyezi, hogy a fórum mindkét jogforrást együtt hivatkozza és alkalmazza (ellen-tétesen a 7. Cikkel).⁵⁵⁸ A megkifogásolás ideje legtöbbször a szerződésben rögzí-tésre kerül,⁵⁵⁹ ellenkező esetben a kínai bíróságok nem értelmezik szűken – a belső jogukban is előírt – ésszerű időtartamot.⁵⁶⁰

A választottbíróságok esetjoga Schwenzer szerint széles körben a nemzeti bíró-ságok pozícióját tükrözi.⁵⁶¹ Egy ICC választottbírósági ügyben hozott határozat kifejezetten megerősíti az osztrák Legfelsőbb Bíróság 14 napot rögzítő útmuta-tását,⁵⁶² egy másik ítéletben viszont az egy hónapra utaltak. Összességében az esetek többségében nem értelmezik megszorítóan az értesítés időtartamát.⁵⁶³

Közhelyszerű, hogy ahogy a nyelv, úgy a jog is változik. Ahogy „a nyelvtani korrektség és a konkrét használat” (beszélgetőtársak viszonya, alkalom, közlési szándék stb.) nem választható szét egymástól, úgy a jogi fogalmak is mindig az adott esetre vonatkoztathatók.⁵⁶⁴ Mégis, mennyire lehet megmerevíteni, ‘tiszta formákká’ szelídíteni a homályos jogi fogalmakat?

Az egyezményes koncepció körüli újabb fordulatok jól szemléltetik e – nyil-vánvalóan provokatív – elméleti kérdés gyakorlati nehézségeit. Az első esetben a Német Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (2006. január 11.) az Egyezmény III.

részben elhelyezkedő tükörszabályok, azaz a 39. Cikk (1) bekezdés ‘párját’, a 43.

Cikk (1) bekezdését értelmezte. Az eset tényálladékában egy német használtautó kereskedő egy – mint később kiderült – lopott gépjárművet adott el egy holland

557 US District Court 2006. augusztus 23. (New York TeeVee Toons Inc. v. Gerhard Schubert GmbH.)

558 Pl. CIETAC 2005. december 7.; 2005. október 21.; 2000. december 6.

559 Pl. CIETAC 2005. október 21.; vagy CIETAC 1999.április 5. (légkondicionáló berendezésekre eladói jótállás vállalása „12 hónappal a tesztelés utánig”).

560 Helyesen csak az egyezményes rendelkezéseket alkalmazta a fórum, azonban a hibás textilter-mékek megkifogásolása korlátjaként csak a 2 éves jogvesztő határidőt tekintette irányadónak, így a kiszolgáltatás után 9 hónappal küldött értesítést elfogadta, a 44. Cikkben foglalt korlátok alkalmazása nélkül. CIETAC 2003. június 3.

Más esetben rendes bíróság előtt nem sikerült a kifogásolás megtörténtének bizonyítása a vevő részéről. China Shanghai Dongda Import & Export Corp. v. Germany Laubholz - Meyer Corp., Shanghai Yangpu helyi bíróság 2002. (pontos dátum nélkül)

561 S^CHWENZER (2007a) i. m. 119.

562 ICC Vb. 9083, 1999. augusztus

563 Pl. ICC Vb. 8962, 1997. szeptember

564 SZABÓ Miklós i. m. 3.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 125

vevőnek 1999. március elején. A rendőrség augusztus 23-án lefoglalta az autót, a vevő ellenben csak 1999. október 26-án értesítette az eladót, és követelte a vételárat. A vevőnek 2000. május 16. és 24-én keltezett levélben az eredeti tulaj-donos kárát megtérítő biztosító társaság igényt formált a jármű forgalmi érté-kére. A bíróság szerint, mivel a vevő nem értesítette ésszerű időben az eladót (43. Cikk (1) bekezdés), ezért elvesztette a jogát arra, hogy a 41. Cikkben foglalt szerződésszegésre igényt alapítson. Az elsőfokon eljáró fórum a „nagyvonalú egy hónap” megoldását alkalmazta, mint vélelmezett ésszerű időt, amely lehet rövidebb, vagy hosszabb, amennyiben a fél szokatlan körülményeket igazol.

A bíróság álláspontja szerint a lefoglalás után egy hónapig a vevő értesíthette volna az eladót (hasonló megoldással elvesztette igényét a biztosító társasággal szemben is, mert a 2000. december 8-i keresetlevél benyújtásáig nem élt kifo-gással). A Legfelsőbb Bíróság azonban elutasította – a korábbi ítélkezési gyakor-latában kialakított – „nagyvonalú egy hónap” vélelmét, helyette deklarálta, hogy az időtartam meghatározásánál az egyedi eset körülményei döntőek, „így egy sematikus időbeli rögzítése a kifogás közlésének lehetetlen”, ellenben a vevő ennek alapján sem emelt kifogást ésszerű időn belül.

Flechtner szerint egyfelől ez egy bátorító fejlemény, mert az Egyezmény szövegéből egy ilyen vélelem nem olvasható ki, ennek ellenkezője „a törvény-hozó funkció inváziója”, sőt „az Egyezményt ratifi káló országok szuverenitá-sának megsértése” lenne.⁵⁶⁵ Másfelől viszont érdemben nem kívánatos ered-ményre vezet a Cikk sztrikt, mechanikus és formalisztikus értelmezése, és ellentétes azzal, hogy az Egyezmény értelmezése során fi gyelembe kell venni a „jóhiszeműség érvényesítését a nemzetközi kereskedelemben” [7. Cikk (1) bekezdés].⁵⁶⁶ Nézete szerint döntő faktor kellene legyen, hogy az eladónak vajon hátránya származott-e a korábbi értesítés elmulasztásából, vagy sem.⁵⁶⁷

Érdemben még megdöbbentőbb döntés született abban az ügyben, ahol egy ugandai vevő nagymennyiségű első és másod osztályú használt cipőket vásá-rolt egy német eladótól, „FOB Mombassa (Kenya)” kikötéssel.⁵⁶⁸ Az áru 2004.

április végén érkezett Mombassába, a vevő az utolsó vételárrészletet májusban kifi zetve az eladótól május 24-én megkapta a hajóselismervényt. A vevő ezután elfuvarozta az árut Ugandába, ahol június 17-én megvizsgálva azt, mivel teljesen használhatatlannak bizonyultak (ezt később az eladó sem tagadta), június 23-án

565 F^LECHTNER (2008a) i. m. 17.

566 Magnus ugyanezen érveléssel minden szempontból helyesnek értékeli a döntést. Vö.: MAGNUS

(2008) i. m. 330.

567 FLECHTNER (2008a) i. m. 18.

568 LG Frankfurt am Main 2005. április 11.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 126

kifogással élt az eladó felé. A német fórum az alapvető szerződésszegést megál-lapítva kijelentette, hogy a megvizsgálás és megkifogásolás nem történt meg időben, mert az több volt, mint az értékpapír kézhezvételétől számított 3 hét. Az ugandai vevő eredménytelenül hivatkozott a 38. Cikk (3) bekezdésében foglal-takra (azaz, hogy az Ungandába érkezéskor állt csak módjában megvizsgálni az árut), a bíróság deklarálta, hogy a vevő által választott célállomáson (Kenya) meg kellett volna vizsgáltatnia az árut,⁵⁶⁹ ezért elvesztette minden jogát (ellen-tétesen a 39. Cikk (2) bekezdésével) az igényérvényesítésre.

Flechtner parainézise az eset kommentálásakor érthető.⁵⁷⁰ Az Egyezmény 38. Cikk (3) helytelen alkalmazásán túl, a fórum nem választotta külön a megvizsgálás és a megkifogásolás időtartamát, ráadásul a nemzeti jog átszűrő-dése mutatkozik az „unverzüglich” (HGB 377. §) értesítés elvárásakor, az eladó ügyleti biztonságának túlzó rögzítésével. Egyet érthetünk Flechtnerrel, hogy az Egyezmény valódi célja nem a vevő kikényszerítése a 39. Cikk szerinti érte-sítés adására, hanem inkább a nemzetközi adásvételi szerződés feleinek ésszerű elvárása érvényre juttatása.⁵⁷¹

3.6. Összegzés

A 38. Cikk vonatkozásában – a Testület véleményét elfogadva – rögzíthető, hogy a vevő a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül köteles az árut megvizsgálni vagy megvizsgáltatni, azonban ennek elmulasztásának nincs önálló, független szankciója. Ha viszont a vevő elmulasztja a megvizs-gálást, és az áru a megvizsgálás által felfedezhető fogyatékosságban szenved, a 39. Cikkben foglalt értesítés időtartama attól az időponttól kezdődik, amikor a vevőnek „fel kellett volna fedeznie” a fogyatékosságot. Ebben az esetben tehát a megvizsgálás elmulasztásának következménye a 39. Cikk feltételével és szank-ciójával összekapcsolódik. Rejtett hiba esetén a megvizsgálás időtartama akkor kezdődik, amikor a fogyatékosság jelei nyilvánvalóvá válnak. Az áru megvizs-gálásának konkrét ideje és módja rendszerint az eset körülményeinek függvénye.

A 39. Cikk tekintetében az értesítés időtartama akkor kezdődik, amikor a vevő a szerződésszerűség hiányát felfedezte, vagy azt fel kellett volna fedeznie. A vevő a szerződésszerűség hiányát „fel kellett volna fedezze” a 38. Cikk szerinti

569 Ellentétesen más döntésekkel, pl. a fentebb leírt fi nn fórum ítélete. Helsingin Hoviokeus 1998.

január 29. (Lásd. 495. lj.)

570 FLECHTNER (2008a) i. m. 20−24.

571 Uo. 15.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 127

megvizsgálás időtartama lejáratakor, vagy az áru átvételekor, ha a szerződéssze-rűség hiánya vizsgálat nélkül is nyilvánvaló volt. Eltekintve attól az esettől, ha a szerződésszerűség hiánya vizsgálat nélkül is nyilvánvaló volt, az áru átvétele után az értesítés küldésére szolgáló teljes időintervallum, két külön periódusból, a 38. Cikk alapján fennálló áru megvizsgálásának, valamint a 39. Cikk alapján fennálló értesítés küldésének időtartamából tevődik össze. Az Egyezmény pedig megkívánja a két periódus megkülönböztetését és külön kezelését, még akkor is, ha az eset tényei lehetővé teszik, hogy azokat egyetlen értesítésre vonatkozó időtartamra egyesítsék.⁵⁷²

Az értesítés tartalmát tekintve – ellentétesen a német szövegváltozat „genau bezeichnet” jelentésétől –, a vevő számára „megfelelő” (tehát nem „pontos”) információkat kell tartalmazzon. Egyes esetekben ez a szerződésszerűség hiánya részletes megjelölését jelenti, más esetekben a szerződésszerűség hiányának jelzése is elegendő (pl. ha olyan jeleket ír le, amelyek kijelölik a szerződéssze-rűség hiányának természetét).⁵⁷³ Megállapítható, hogy az újabb német – valamint a svájci – bírósági gyakorlat, elhagyva a nemzeti jog által befolyásolt fordítást, folyamatosan ‘lazítja’ a szigorúbb szöveget, ekként közelítve egy egységesülő jelentéstartalomhoz.

Az Egyezmény 25 évének apropóján szervezett Konferencián a téma raportőre, Girsberger végkövetkeztetése szerint az esetjogi elemzés arra vezet, hogy a vevő értesítési kötelezettsége az áru fogyatékossága esetén egy „megfontolt összetar-tást” („cautious convergence”) mutat a – Schwenzer által elnevezett – „nagyvo-nalú egy hónap” rendelkezése felé.⁵⁷⁴

A német ítélkezési gyakorlatot elemző, Andersen által megjelenített csata az ésszerű idő értelmezésében a „nagyvonalú egy hónap” és a rövidebb – nemzeti jog által befolyásolt – jogesetek között,⁵⁷⁵ napjainkra áttevődni, és jelentéstarta-mában ‘kitágulni’ látszik egyfelől az egy hónap, mint durva átlag, valamint egy ilyen vélelem fel nem állíthatósága területére. Andersen szerint egy egységes mérőléccel mérni nem ésszerű, azonban – nézete szerint – egy fl exibilis és nem abszolút kiindulópont lehetne a „nagyvonalú egy hónap”, ahol az egyedi eset körülményei és megállapodásai módosíthatják az „ésszerű” időtartamot.

Schwenzer úgy véli, hogy a nagyszámú esetjog a bíróságok kétségbeesett iránykeresését támasztja alá. Ezért álláspontja szerint egy általános útmutatás

572 T^ESTÜLET 2. ^SZ. ^VÉLEMÉNYE

573 Uo.

574 GIRSBERGER i. m. 241., 245.; SCHLECHTRIEM–SCHWENZER i. m. 468.

575 ANDERSEN (é.n.) i. m.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 128

szükséges, amely nem csak az Egyezmény megalkotásának története miatt, amely egyértelműen egy vevőbarátibb pozíciót jelez, hanem azért is fi gyelembe veendő, mert számos ország nemzeti jogrendszere nem kíván meg különösebb feltételeket az áru szerződésszerűségének hiánya esetén, valamint a túlságosan rövid időtartam is elfogadhatatlan. „Mindent egybevetve sok indok van az egy hónap, mint egy durva iránymutatás megszilárdítására, természetesen mindig az eset egyedi körülményeinek megfelelő fi gyelembe vételével.”⁵⁷⁶ Ráadásul – nézete szerint – a „nagyvonalú egy hónap” mind a kontinentális, mind az angol-amerikai jogrendszerek képviselői számára elfogadható lehet.⁵⁷⁷ Schwenzer meggyőződése, hogy a jogtudósok között a fő különbség abban áll, hogy az egyik oldalon a komparativisták állnak, akik járatosak az angol−amerikai jogrend-szerben, a másik oldalon, akik ragaszkodnak az egységes jogi szabályok nemzeti jog által történő értelmezéséhez.⁵⁷⁸

A „noble month” ideáját azonban egyre karakteresebb ellenállás öleli körül, mind amerikai, mind európai jogtudósok részéről. Flechtner fentebb citált állás-pontját Ferrari is osztja, aki kritikával illeti egy ilyen középérték meghatáro-zását.⁵⁷⁹ Nézete szerint a vélelmezett időtartam a 39. Cikkben megfogalmazott

„nemzetközi rugalmasságot” és az esetjogi megközelítési módot nem tükrözi, ezért nem alkalmazható.⁵⁸⁰ „Véleményem szerint ezek az eltérések egy szükséges mellékhatása a fl exibilis nyelv használatának, ennélfogva azonos módon tolerá-landók, mint a nemzeti jog szintjén meglévő rugalmas belső szabályok értelme-zésekor.” Az Egyezmény fl exibilis nyelvezeténél felbukkanó eltérő módszerek (vélelmezett időtartam megalkotása versus esetjogi megközelítés) alkalmazása veszélyesebb az egységességre, mint a hasonló tényállással rendelkező ügyek néha ellentétes megítélése.⁵⁸¹

Schlechtriem arra hívja fel a fi gyelmet, hogy precedensként rögzített mércét alkalmazni félreértésekhez vezethet, és azért különösen veszélyes, mert ellen-tétben áll az Egyezmény 7. Cikkének kritériumaival.⁵⁸² Mindezeket Siehr azzal egészíti ki, hogy a nemzetközi jogalkotás rugalmasságát biztosítják ezek a

„diszkrecionális elemek”, amelyek – nem meglepő módon – a 39. Cikk (1)

bekez-576 S^CHWENZER (2007a) i. m. 123.

577 Uo. 124.

578 Uo. 117.

579 INTERNATIONALES VERTRAGSRECHT K^OMMENTAR i. m. 464. sk.

580 FERRARI (2004b) i. m. 490. sk.

581 Uo. 492. sk.

582 SCHLECHTRIEM (2001b) i. m.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 129

désében foglalt időkorlát eltérő megállapításait teszik lehetővé,⁵⁸³ ezzel szemben Magnus újabb tanulmányában megállapítja, „úgy tűnik, a rövidebb időtartamot az egyre jobb és gyorsabb kommunikációs lehetőségek nem teszik alkalmat-lanná”.⁵⁸⁴

A Testület 2. sz. véleménye szerint, „az értesítésre szolgáló ésszerű idő – miután a vevő a szerződésszerűség hiányát felfedezte, vagy azt fel kellett volna fedeznie – változó, az eset körülményeitől függ. Némely esetben néhány nap, más esetekben egy hosszabb periódus a megfelelő. Nincs fi x időtartam, 14 nap, 1 hónap, vagy más, az ügy körülményeire fi gyelemmel nem levő absztrakt felfogás. A körülmények közül különösen az olyan tényezők veendők fi gye-lembe, mint az áru és a hiba természete, a felek helyzete, valamint a releváns kereskedelmi szokások.”

Mint ahogy a ‘tökéletes nyelv’, úgy az ésszerű idő homályos fogalmának tiszta formává szelídítése sem érhető el. Nagy erénye azonban mindkettőnek keresé-sében, kutatásában van. Ahogy az előbbi keresése melléktermékeként születő számos elmélet és gyakorlat, mint „jótékony utóhatások”⁵⁸⁵ jelennek meg, úgy utóbbi kutatásánál is, a fentebb ismertetett vélemények, elemzések különböző új és újabb faktorok felmutatásával az uniformitás irányába terelnek. Az, hogy az esetjogi megítélésből kimutatható-e egy „nagyvonalú egy hónap” felé vezető – napjaink divatos kifejezésével élve – trend, ma még kérdéses. Az Egyezmény részes államainak bővülésével és gyakoribb alkalmazásával (még több jogeset hozzáférésével), valószínűleg ennek vizsgálata továbbra is a jogtudomány érdeklődésének homlokterében marad. Nézetem szerint a germán jogrendszerű országok jogtudósainál érthető az a törekvés, hogy a nemzeti jogtól „átitatott”

értelmezéstől eltávolítsák a bíróságokat a megkifogásolás egyezményes feltét-eleit illetően. Ellenben egy másik – bár tágabb – határidő vélelmének mecha-nikus alkalmazása tulajdonképpen ugyanarra az eredményre, és adott esetben az ügy ésszerűtlen és igazságtalan elbírálásához vezethet.

583 SIEHR i. m. 530.

584 MAGNUS (2006) i. m. 101.

585 ECO i. m. 33. sk.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 130

3.7. Összevetés a magyar joggal és az Egyezmény hazai bírói gyakorlata

In document A Bécsi vételi egyezmény, mint nemzetközi lingua franca (Pldal 122-130)