Az Egyezmény alapkonstrukciója

Az Egyezmény egyik központi magja az alapvető szerződésszegés defi níciója.⁶³⁶ Az alapvető szerződésszegés az igénybe vehető jogkövetkezmények szempont-jából bír jelentőséggel, ugyanis ez esetben a szavatossági jogok – így az elállási jog is – póthatáridő tűzése nélkül, azonnal érvényesíthető.⁶³⁷ A 49. Cikk a vevő, a 64. Cikk – tükörképszerűen – az eladó elállási jogát szabályozza.⁶³⁸ A vevő elál-lási jogának gyakorlása az eladó alapvető szerződésszegésekor, vagy a szolgál-tatás elmaradása esetén a póthatáridő eredménytelen letelte miatt lehetséges. Az elállás jogkövetkezményeit pedig a 81-84. Cikkek tartalmazzák. Nem alapvető szerződésszegés (pl. ‘közönséges’ minőségi, mennyiségi hiba) esetén – kivéve, ha a felek másként nem rendelkeztek – a vevő nem állhat el a szerződéstől. „Az Egyezmény tehát nagyon kivételesnek tekinti az elállási jogot, lehetőség szerint a szerződés fenntartását részesíti előnyben, és ezért csak a legsúlyosabb

szerző-635 SCHLECHTRIEM (2006) i. m. 87.

636 25. Cikk

A felek egyike által elkövetett szerződésszegés csak akkor alapvető, ha az a másik félnek olyan hátrányt okoz, amely jelentős mértékben megfosztja őt attól, amit a szerződés alapján jogosult elvárni, kivéve, ha a szerződésszegő fél nem látta előre, és egy ésszerűen gondolkodó, hasonló személy, azonos körülmények között sem látta volna előre az ilyen következményt.

637 MÁDL–VÉKÁS i. m. 311.

638 49. Cikk

(1) A vevő elállhat a szerződéstől,

a) ha az eladó szerződésben vagy az Egyezményben szabályozott kötelezettségének nem telje-sítése alapvető szerződésszegésnek minősül; vagy

b) a szolgáltatás elmaradása esetén, ha az eladó nem szolgáltatja az árut a vevő által a 47. Cikk (1) bekezdése szerint megállapított póthatáridőn belül, illetve ha kijelenti, hogy e határidőn belül sem teljesít.

64. Cikk

(1) Az eladó elállhat a szerződéstől,

a) ha a vevő a szerződésben vagy az Egyezményben szabályozott kötelezettségének nem telje-sítése alapvető szerződésszegésnek minősül, vagy

b) ha a vevő a 63. Cikk (1) bekezdése szerint az eladó által meghatározott póthatáridőn belül nem teljesíti a vételár megfi zetésére vagy az áru átvételére irányuló kötelezettségét, illetve ha kijelenti, hogy az így megállapított határidőn belül sem teljesít.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 142

désszegések szankciójaként” érvényesíthető, és „csak a vevő kellően gyors reagá-lása esetére” teszi azt lehetővé. ⁶³⁹

Ez nem is csodálható, hiszen a szerződéses kapcsolatokban a legerő-sebb fegyver a szerződéstől való elállás, nincs másik olyan szavatossági jog, amelyiknek „intenzívebb hatása” lenne.⁶⁴⁰ Az Egyezmény koncepciójában az elállás ultima ratio jellege a bírósági ítéletekben⁶⁴¹ és a jogtudományban⁶⁴² is nemzetközileg elfogadott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha lehetősége van a félnek elállásra, akkor csak utolsó eszközként használhatja. Ezért a BGH híres kobaltszulfát esetében (1996. április 3.) kreált – és valóban akként értelmezett – ultima ratio helyett, talán találóbbnak és helyesebbnek tűnhet a Tribunale di Forlí 2008. december 11-i döntésében hangsúlyozott extrema ratio használata.

Alapvető szerződésszegés esetén a jelentős hátrányt szenvedett fél azonnali elállási jogot szerez, amelyet a megfelelő formában és időben érvényre juttathat.

Az elállás előfeltételei tehát az alapvető szerződésszegés, a megfelelő időben történő értesítés, valamint, hogy lényegében ugyanolyan állapotban vissza tudja juttatni az árut. E hármasból feltétlenül kiemelést érdemel, hogy az elállást – a 26. Cikk szerint – a vevőnek az eladóval közölnie kell (akár email útján,⁶⁴³ vagy akár hallgatólagosan is⁶⁴⁴), mert az Egyezmény nem ismeri az ipso facto elállást.

A közlésnek egyértelműnek és világosnak kell lennie, és ésszerű határidőben⁶⁴⁵ kell azt megtenni.⁶⁴⁶ Ezen túlmenően az elállási nyilatkozat hatályosulásának

639 S^ÁNDOR–V^ÉKÁS i. m. 301. skk.

640 M^AGNUS (2005/2006) i. m. 423.

641 Pl. BGH 1996. április 3.; OLG Köln 2002. október 14. Utóbbit elemzi: HUBER KRÖLL i. m. 313.

sk.

642 Pl. FERRARI (2005) i. m. 4.; MAGNUS (2005/2006) i. m. 424.; SCHLECHTRIEM–SCHWENZER i. m.

575.

643 M^AGNUS (2005/2006) i. m. 426.

644 Amennyiben a magatartás kellően világos. SCHLECHTRIEM–SCHWENZER i. m. 584. Ennek megfelelő ítéletet hozott a Szerb Kereskedelmi Kamara mellett szervezett Külkereskedelemi Választottbíróság eljáró tanácsa (2007. október 1.): A 26. Cikk tekintetében megállapította, hogy a közlés történhet kifejezetten vagy hallgatólagosan (pl. a vevő kéri az eladótól a vételár visszafi zetését). Jelen ügyben a szerb vevő megpróbált nyomást gyakorolni a román eladóra a vételár visszafi zetése érdekében, többek között a román külügy-, valamint a köztájékozta-tási minisztériummal kapcsolatba lépve. A tanács ezt egyértelműen a vevő azon szándékának világos kifejezéseként értékelte, hogy nem kívánja fenntartani a szerződéses kötelmet.

645 DIMATTEO−DHOOGE–GREENE–MAURER–PAGNATTARO i. m. 137. sk. Pl. BGH 1995. február 15.: 5 hónappal a szerződésszegés után már nincs időben a közlés; Audiencia Provincial de Barcelona 1997. november 3.: 48 órával a szerződésszegés után ésszerű időn belüli az értesítés. MKIK Vb. 99144/2000: a teljesítés után több mint egy évvel történő felhívás arra, hogy a hibásnak mondott árut a felperes szállítsa el, nem tekinthető hatályosan közölt elállásnak, továbbá nem tekinthető ésszerű időn belül közöltnek sem.

646 Pl. Cour d’Appel Rennes 2008. május 27.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 143

nem feltétele az eladóhoz történő megérkezés, tehát az az eladó veszélyére utazik (27. Cikk).⁶⁴⁷ A vevő joga a szerződés megszüntetéséhez pedig négy különböző helyzetben lehetséges: ha az árut nem szolgáltatják, nem szerződésszerű árut szolgáltatnak (e helyütt csak ezzel foglalkozunk), késedelmes teljesítés és más kötelezettségek megszegése. Mind a négynél megkívánt tehát, hogy az eladó nemteljesítése alapvető szerződésszegést eredményezzen.⁶⁴⁸

Az egyezményes szabályozást érintő kritikák a német irodalomban főként arra irányulnak, hogy az Egyezmény az „alapvető szerződésszegés” előírásával magasabbra teszi a fogyatékos áruk szolgáltatása esetén a szerződéstől való elállás küszöbét, mint a BGB (ld. III/4.5.1.2.).

Másrészről a vevő el kell fogadja, és meg kell őrizze a még ki nem szolgál-tatott hibás árut is, még akkor is, ha a leszállítás előtt kiderül az áru nem szer-ződésszerűsége.⁶⁴⁹ Az angolszász országokban ugyanis a „perfect terder rule”

alkalmazhatósága és rendszerint az merül fel kérdésként, hogy a tömegáruk kereskedelmének sajátosságai az Egyezmény szabályaival összeegyeztethető-ek-e (utóbbiról bővebben: III/4.5.3.).

Összevetve az Egyezménnyel – a fentebb kifejtésre került előkészítő doku-mentumokkal alátámasztottan – egyértelműen megállapítható, hogy a „töké-letes teljesítés felajánlása szabály”, mint angol-amerikai kereskedelmi axióma az Egyezmény hatálya alá tartozó ügyletek esetében nem alkalmazható.⁶⁵⁰ A vevő át kell vegye a nem szerződésszerű árut, kivéve, ha a mennyiségben vagy minőségben esett hiba olyan jelentős, amely alapvető szerződésszegést eredményez. Egyes nézetek szerint ez az egyik oka, hogy Anglia nem ratifi kálja az Egyezményt,⁶⁵¹ illetve, hogy az amerikai joggyakorlatban sokszor kizárásra kerül.⁶⁵² Az Egyezmény jogorvoslati metódusa tehát a „perfect tender rule”-tól különbözik, ugyanis a vevőnek nincs lehetősége „visszautasítani” az árut, ti.

a „visszautasítás” nem előfeltétele az elállásnak. A kétértelmű megfogalmazás ellenére a 86. Cikk nem adja meg a feltétlen jogot a vevőnek a nem

szerződés-647 SÁNDOR–VÉKÁS i. m. 303.

648 MAGNUS (2005/2006) i. m. 433.

649 SCHLECHTRIEM (2006) i. m. 84. sk.

650 SCHLECHTRIEM–SCHWENZER i. m. 294.; TESTÜLET 5. SZ. VÉLEMÉNYE; BRIDGE (1999) i. m. 86.

651 MULLIS i. m.; Moss nem az elmélet felől közelít, hanem az üzleti közösség nyomását hiányolja:

MOSS i. m. 483-485.; az Egyezmény ratifi kálása mellett: LEE i. m. 131−148.

652 SCHLECHTRIEM (2006) i. m. 85.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 144

szerű felajánlás visszautasítására.⁶⁵³ A cikkeket ugyanis egymással összefüg-gésben kell értelmezni. Az Egyezmény alapján az áru visszautasításának joga pedig korlátozott, ugyanis az 52. Cikk csak akkor teszi ezt lehetővé, ameny-nyiben az eladó határidő előtt vagy többletmennyiséget szolgátat. Ellentétben az angol−amerikai jogrendszerekkel az Egyezmény nem teremt oksági kapcso-latot a ‘visszautasítás’ és az ‘elállás’ között. Nincs egy olyan előfeltétel, hogy az elálláshoz elegendő, ha a vevő visszautasítja az árut, ui. az elállás Egyezmény szerinti feltételét egyedül a szerződésszegés jellege határozza meg.⁶⁵⁴

A nemzeti bíróságok esetjogának elemezései azt mutatják, hogy a nem szer-ződésszerű áru, vagy okmányok következtében történő vevői elállás egyezmé-nyes koncepciójának belső jogon ‘átszűrt’ eredményei, jelentősen az egységes alkalmazás ellenében hatnak. Ezt orvosolandó, számos jogirodalmi álláspont született az Egyezmény szabályinak egységes alkalmazását célul tűzve, vala-mint a Testület 5. sz. véleménye⁶⁵⁵ – a vevő elállási joga az áru, vagy az okmá-nyok fogyatékossága miatt – is e témában készült.

653 86. Cikk

(1) Ha a vevő az árut megkapta és a szerződés vagy az Egyezmény szerint őt megillető jogok alapján az árut vissza kívánja utasítani, köteles az áru megőrzése érdekében a körülmé-nyeknek megfelelő ésszerű intézkedéseket megtenni. A vevő az árut mindaddig visszatart-hatja, amíg ésszerűen felmerült költségeit az eladó meg nem téríti.

(2) A vevő, ha a részére feladott árut a rendeltetési helyen a rendelkezésére bocsátották és arra vonatkozóan visszautasítási jogát gyakorolja, köteles az árut az eladó részére birtokba venni, feltéve, hogy ezt a vételár megfi zetése és ésszerűtlen kényelmetlenség vagy éssze-rűtlen költség nélkül megteheti. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a rendeltetési helyen jelen van az eladó vagy egy olyan személy, aki jogosult az eladó részére az árut gondozá-sába venni. Ha a vevő az árut e bekezdés alapján birtokába veszi, jogait és kötelezettségeit az előző bekezdés szabályozza.

654 SCHWENZER (2005) i. m. 800.

655 A New York állami ügyvédi kamarának Nemzetközi Adásvételi Bizottsága kérdése a Testülethez:

A 49. Cikk alapján milyen körülmények között állhat el a vevő a szerződéstől egy nem szer-ződésszerű felajánlás esetén? Amennyiben a felek a szerződésben nem rontják le, vagy módo-sítják az Egyezmény rendelkezéseinek érvényesülését, melyek azok a körülmények, amelyek esetében az Egyezmény megengedi az elállást, ha az áru, vagy felajánlás kiszolgáltatása nem szerződésszerű.”

Bővebben: SZABÓ Sarolta (2007c) i. m. 121−131.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 145

4.5. A szerződéstől való elállás értelmezésének szempontjai fogyatékos