A bírósági eljárással összefüggésben felmerült költségek

A legtöbb ország a „costs follow the event” elvet (avagy a vesztes fi zet vagy angol szabály) követi, amely a pernyertes felet feljogosítja, hogy a perben felme-rült minden költségét, vagy legalábbis annak egy részét megtérítsék. Ezzel ellen-tétben áll az ún. „amerikai szabály”, amely szerint mindenki a maga költségét viseli. Azonban ezen elvet számos kivétel „tarkítja”. Az Amerikai Egyesült Államokban egyes törvényhelyek pl. – bizonyos esetekben – lehetővé teszik az ügyvédi díjak és költségek megítélését, más oldalról a bíróságok általában végre-hajtják a felek ilyen tartalmú megállapodásait is.⁸⁹¹

Ügyvédi díjak és költségek megítélésénél általánosságban három kérdést merül fel:

1. A felek megállapodása, az eljárásjog, vagy az alkalmazandó jog alapján az ilyen költségek és díjak megtéríttethetők-e?

2. Hogyan kellene elosztani ezen költségeket a felek között?

3. Milyen típusú költségek és díjak ítélhetők meg?

886 Vadhús hűtött tárolásának költségei és ehhez hozzáadódtak a fedezeti eladás telefon, fuvaro-zási stb. költségei is. OLG Braunschweig 1999. október 28.

887 ICC Vb. 7585. (1992)

888 Pl. Arbitration Institute of the Stockholm Chamber of Commerce 107/1997

889 US Court Appellate (9th Circuit) 1995. december 6. (Delchi Carrier S.p.A v. Rotorex Corp.)

890 Pl. Arbitration Institute of the Stockholm Chamber of Commerce 107/1997; BGH 1997. június 25.

891 Valójában az amerikai szabály, mint generális elv alól, több mint száz szövetségi törvény teremt kivételt, pl. trösztellenes kérdések, szerzői jogi, nyugdíj szabályozások tekintetében. Valamint a nemrég (2003) felülvizsgált UCC szövege is kivételt ad, az akkreditív megszegéséért való kártérítés keretében (5-111. § e) pont). DIENER i. m. 1.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 195

A rendes és választottbíróságok általánosságban számos faktort értékelnek ezen költségek megítélésénél, pl. a perhúzó taktikákat, az ésszerűtlen perbeli magatartást és a komolytalan igényeket.⁸⁹²

A 74. Cikk kifejezetten nem nevesíti a károsult oldalán felmerült ügyvédi díjak és költségek fi zetését (perköltség). Abban a kérdésben, hogy az Egyezmény alapján megtéríthetők-e az ilyen kiadások, vagy sem, a joggyakorlat és a jogiro-dalom ellentétes álláspontokat követ. ⁸⁹³ Többségi álláspont szerint⁸⁹⁴ a perköltség kérdését eljárásjogba tartozóként kezelik, ezért az nem tartozik az Egyezmény anyagi jogi kártérítési szabályai hatálya alá. Több ítélet is ekként foglalt állást.⁸⁹⁵ Ellenben mások úgy vélik, hogy ha a 7. Cikk (1) bekezdése alapján az Egyezmény autonóm, per se értelmezéséből kell kiindulni, akkor a nemzeti jogok minősítései irrelevánsak, ezért az egyes nemzeti jogszabályok felhívása csak ultima ratioként lehetséges. ⁸⁹⁶ Ezen álláspont szerint viszont vitatott, hogy a 74. Cikket – a teljes kártérítés elvével összhangban – tágan kell-e értelmezni, mert az azt jelentené, hogy a károsult kártérítésként igényelheti ezen költségeit.⁸⁹⁷

Az első nézetet tette magáévá az amerikai fellebbviteli fórum a sokat citált és a jogirodalomban „nagy vihar kavart” Zapata Hermanos Sucesores v. Hearthside Baking ügyben (2003). Míg az elsőfokú bíróság deklarálta, hogy az Egyezmény alapján az eladó jogosult a (süteményes dobozok adásvételével kapcsolatos) szerződést megszegő vevőtől ügyvédi díja megtérítésére, addig a másodfokú fórum ellentétesen foglalt állást. Richard Posner bíró megjegyzése szerint az Egyezmény a szerződésekre és nem az eljárásra vonatkozik, ennélfogva, az alkalmazandó jog eljárásjogi szabályai alkalmazandók a peres eljárás minden terrénumán. Valamint rámutatott, hogy ha az amerikai jogalkotó számolt volna

892 GOTANDA (2007) i. m. 86.

893 Diener – érdekes megközelítéssel – a pozitivista és természetjogi felfogás analógiájára osztja ketté a gondolkodókat. A pozitivisták ún. külső joghézagként tekintve a kérdést, a nemzetközi magánjog utalásával a nemzeti jogszabályt alkalmazzák. Ellenben a természetjog „képviselői”

a belső joghézagkitöltés egyezményes rendelkezése alapján az Egyezmény alapjául szolgáló alapelvekből indulnak ki. DIENER i. m. 35. skk.

894 F^LECHTNER–L^OOKOFSKY i. m. 93−104.; Stoll és Gruber véleménye. SCHLECHTRIEM–S^CHWENZER i. m. 757.; S^ÁNDOR–V^ÉKÁS i. m. 444.; B^ERNSTEIN–L^OOKOFSKY i. m. 164.; INTERNATIONALES

VERTRAGSRECHT K^OMMENTAR i. m. 662. sk.

895 Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.372/2007/3.; US Court Appellate (7th Circuit) 2002. november 19.

(Zapata Hermanos Sucesores S.A. v. Hearthside Baking Co. Inc.); US District Court Illinois 2003. január 29. (Ajax Tool Work Inc. v. Can-Eng Manufacturing Ltd.); US District Court Pennsylvania 2008. július 25. (Norfolk Southern Railway Company v. Power Source Supply Inc.); LG Berlin 2006. szeptember 13.

896 FELEMEGAS i. m. 39.; DIENER i. m. 9.

897 AG Viechtach 2002. április 11.; AG Augsburg 1996. január 29.; Turku Hoviokeus 2002.

április 12.; Tribunal Cantonal de Vaud 1996. március 11.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 196

egy ilyen szabállyal, akkor inkább tartózkodott volna az Egyezmény aláírásától, semmint hogy „mellőzze a szentséges amerikai szabályt”.⁸⁹⁸ Végül a fórum a lex fori szerinti „amerikai szabály”-t alkalmazta, így mindkét fél maga viselte költségeit. Több gondolkodó kritikával illette a döntést, az autonóm értelmezés szükségessége mellett érvelve.⁸⁹⁹

A második megközelítési módot alkalmazta az ICC választottbírósága egy ügyben, deklarálva, hogy a 74. Cikk szerinti veszteség fogalmába az ügyvédi díjak beletartoznak, mert az előrelátható volt és a szerződésszegés következ-ménye.⁹⁰⁰ Míg egy másik esetben a tanács rögzítette, hogy a jogi költség nem csak az ügyvédi díjakat, hanem a fél felkészülésével összefüggő kiadásokat is magában foglalja, amennyiben azok ésszerűek és a választottbírósági ügy beter-jesztésével és előkészítésével kapcsolatban merültek fel.⁹⁰¹ Azonban ebben az ítéletben a választottbíráskodás költségeit, így az „ésszerű jogi és más, a felek által a választottbíráskodás miatt keletkezett költségek”-et az eljáró tanács az ICC választottbírósági eljárási szabályzatának – egyébként a megosztás tekin-tetében széleskörű diszkrecionális jogkört biztosító – 31. Cikke alapján (tehát az első megközelítési mód szerint) ítélte meg.⁹⁰²

A Testület – e helyütt is az értelmező megközelítési mód híveként – kiindu-lópontként felveti, hogy ez a kollízió (a 74. Cikk szerint a károsult jogosult-e kártérítési igénnyel élni a perköltségek vonatkozásában), nem oldható meg az anyagi és eljárási jog megkülönböztetésével. Ennek eldöntése ugyanis bírósá-gonként eltérhet, valamint az adott ügy körülményeitől is függhet. „Egy ilyen megkülönböztetés idejemúlt és terméketlen. E helyett arra kellene fókuszálni, hogy a perköltségeket szándékosan mellőzték-e az Egyezményből, és ha nem,

898 Posnert idézi: SCHLECHTRIEM (2006/2007) i. m. 73.

899 F^ELEMEGAS i. m. 39.; Z^ELLER (2004) i. m.

900 ICC Vb. 7585. (1992). Hasonló: CIETAC 1996. május 14.; 1999. február 12. Részletesen ismerteti: DIENER i. m. 10. sk.

901 ICC Vb. 10329. (2000)

902 „Article 31 - Decision as to the Costs of the Arbitration

1. The costs of the arbitration shall include the fees and expenses of the arbitrators and the ICC administrative expenses fi xed by the Court, in accordance with the scale in force at the time of the commencement of the arbitral proceedings, as well as the fees and expenses of any experts appointed by the Arbitral Tribunal and the reasonable legal and other costs incurred by the parties for the arbitration.

2. The Court may fi x the fees of the arbitrators at a fi gure higher or lower than that which would result from the application of the relevant scale should this be deemed necessary due to the exceptional circumstances of the case. Decisions on costs other than those fi xed by the Court may be taken by the Arbitral Tribunal at any time during the proceedings.

3. The fi nal Award shall fi x the costs of the arbitration and decide which of the parties shall bear them or in what proportion they shall be borne by the parties.”

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 197

akkor a kérdés megoldható-e az Egyezmény alapjául szolgáló alapelvek segítsé-gével, illetve ilyen elvek hiányában, a kérdés megoldható-e az általános elvek, vagy ennek hiányában a nemzetközi magánjog szabályai alapján alkalmazandó jog rendelkezéseivel összhangban.”⁹⁰³

Az Egyezmény tehát kifejezetten nem rendelkezik e témában, és a Cikk megalkotásának dokumentumai is hallgatnak e kérdésben. A teljes kártérítés elve ugyan alátámaszthatja a perköltség peresíthetőségét, azonban ez az értelmezés – a Testület álláspontja szerint – az Egyezmény 45. és 61. Cikkeiben lefektetett vevő és eladó közötti egyenlőség alapelvével ellentétes lenne. „Amennyiben ugyanis a perköltségek jelen Cikk alapján kártérítésként megítélhetők lennének, akkor az azt az anomáliát eredményezné, hogy csak a pernyertes felperes szerez-heti vissza a perköltséget.”⁹⁰⁴ A kártérítés ugyanis abban az esetben kérhető, ha szerződésszegés történt, ezért a pernyertes alperes nem tudná kártérítésként visszakapni a perköltség összegét, amennyiben a felperes nem követett el szer-ződésszegést. Így a perköltség kártérítésként való megítélésének célja, neveze-tesen, hogy a kérelmező félnek a perrel kapcsolatban felmerült teljes költsége megtérüljön, nem érvényesül ez utóbbi esetben. A 74. Cikk ellenben nem gátolja az eljáró rendes vagy választottbíróságot, hogy megítélje az ügyvédi munkadíjat és más jogi költséget, amennyiben a szerződés alapján jár a megfi zetésük.⁹⁰⁵

Az értelmező megközelítési mód alkalmazásával – a Testület nézete szerint – az anyagi-eljárásjogi megkülönböztetés átadná helyét a peres eljárással kapcso-latos, illetve a bírósági eljáráson kívüli jogi kiadások elhatárolásának. Akár elfogadva az anyagi-eljárásjogi elhatárolás elvetését, akár más indokok alapján, a jogtudósok egy nagyobb része arra az álláspontra jutott, hogy a bírósági eljáráson kívüli jogi költség követelhető az Egyezmény alapján,⁹⁰⁶ ha ésszerű és arányos.⁹⁰⁷ Ezen peren kívüli költségek, jogi kiadások a szerződésszegés megakadályozásával összefüggésben keletkezhetnek, vagy pl. a jogosult szer-ződésből eredő jogainak gyakorlása (mint pl. a teljesítés követelése) indokol-hatja. (A peren kívüli költségek nehezen határolhatóak el más, a szerződéssze-gésből eredő előzetes kiadásoktól, főként a 77. Cikk megkívánta kárenyhítési kötelezettségtől.) Ez utóbbi esetben ügyvédi kiadások is keletkezhetnek, ha pl.

903 TESTÜLET 6. SZ. VÉLEMÉNYE 904 Uo.

905 Uo.

906 SCHLECHTRIEM–SCHWENZER i. m. 757. sk.; GOTANDA (2005) i. m. 129.; Ugyanígy Schwenzer és Hachem. Hivatkozza: SAIDOV–CUNNINNGTON i. m.; SCHLECHTRIEM (2006/2007) i. m. 74. sk.

907 SÁNDOR–VÉKÁS i. m. 444.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 198

a teljesítésre kötelezésnél egy ügyvédet bíznak meg, hogy írja meg a levelet.⁹⁰⁸ Az ilyen költségek Egyezmény alapján történő követelése a szerződés fenntar-tásának Egyezményben lefektetett alapelvéből is következik, hiszen ezzel lehet biztosítani a teljesedésbe menéshez szükségek kiadások kompenzálását.⁹⁰⁹

A gyakorlati nehézségeket az OLG Köln 2006. április 3-án hozott döntése is jól szemlélteti. A német fórum ítéletében az eladó által támasztott vételár köve-telésével kapcsolatos költségeit azon az alapon utasította el, mert azok felmerü-lését, mértékét és számítási módját nem tudta az eladó megfelelően igazolni. A bírósági eljárás előtti ügyvédi költségeket a 74. Cikken kívül eső igényként azért nem ítélte meg, mert amikor már az eladó ügyvédhez fordult további vételárrész-letre jogi segítség nélkül sem számíthatott. A fórum szerint ugyanis akkor már a vevő a leszállított áruk ellenértékét kifi zette, kivéve – a jogvita alapjául szol-gáló eperpalánták – adásvételének adóját és egy kisebb fennmaradó összeget.

5.6.5. Harmadik személyek által károsulttal szemben támasztott