A 3. Cikk (1) és (2) bekezdése közötti kapcsolat

Helytelen kapcsolatot kreált a jogirodalomban³⁵² és a joggyakorlatban³⁵³ annak vizsgálata, hogy az áru gyártása milyen mértékben előfeltételez „szolgáltatást”, azaz munkavégzést az eladó vagy harmadik személy által (pl. egy hajtószer-kezet gépészeti költségei nagyobb értéket képviseltek, mint az anyagok érté-ke).³⁵⁴ A (2) bekezdés alkalmazása ilyen helyzetekben nem indokolt, tehát irre-leváns annak elemzése, hogy vajon a gyártás önmagában az áru túlnyomó részét képezi-e.³⁵⁵ Ugyan az áru gyártásának vagy előállításának folyamata megkíván egyfajta munkát, vagy munkavégzési kötelezettséget, ezt azonban tévesen, a 3. Cikk (2) bekezdés elemzéséhez csatolják.³⁵⁶ A helyes álláspontot követve, a jogtudósok többsége és a jogesetek egy jelentős része szerint,³⁵⁷ a munkavég-zési vagy más tevékenységre irányuló kötelezettségeknek a 3. Cikk (1) bekez-désben foglalt gyártási vagy előállítási kötelezettségek részét kell képezniük.

Pl. a Cour d’Appel de Paris (2001. június 14.) egy olyan esetben döntött, ahol a felek megállapodtak 128 díszített kristályburkolat felszerelésében egy egyiptomi

352 Adame nézete szerint a (2) bekezdés alkalmazható azon helyzetekre, amelyekre (1) bekezdésben utaltak. Goddard ADAME: El contrato de compraventa international. Mc Graw-Hill, Mexico, 1994. 51. Hivatkozza: TESTÜLET 4. SZ. VÉLEMÉNYE

353 Lásd 253. lj.

354 HGer Zürich 1999. április 8.

355 SCHLECHTRIEM–SCHWENZER i. m. 54.

356 Ez történt az LG München (2000. november 16.) döntésében, ahol a felek a vevő éttermi felsze-relésének pizzériához szükséges kellékekkel bővítésére, azok leszállítására és beszerelésére kötöttek szerződést. A fórum az eladó kötelezettségének részeként [a 3. Cikk (2) bekezdése alapján]elemezte a kellékek előállítását; OGH 1994. október 27.: az eladó a szerződés szerint a vevő által nyújtott alapanyagokból keféket és seprűket gyártott. A fórum úgy tartotta, hogy az Egyezmény nem alkalmazható annak alapján, mert a vevő adta a lényeges részt [3. Cikk (1) bekezdés] és az eladó főkötelezettsége az alapanyag feldolgozása volt [3. Cikk (2) bekezdés];

KGer Bern-Laupen 1999. január 29.: az eljáró tanács nem tekintette az Egyezményt alkalma-zandónak azon okból kifolyólag, hogy a gép gyártása volt a szerződés jellemző eleme [3 Cikk (2) bekezdés], azaz a vevő érdeke főként a gép előállításában állt. Hasonló álláspontot képvi-selt HGer Aargau 2002. november 5.: az Egyezmény alkalmazására csak a 3. Cikk (1) bekez-désének vizsgálata alapján került sor, egy olyan szerződés esetében, amelyet három felfújható diadalív előállítása, címkézése, beállítása, szervizelése és elszállítása tekintetében kötöttek.

Cour d’Appel Colomar 2008 február 26.: a bíróság az (1) bekezdésre hivatkozott, holott való-jában (2) bekezdés lett volna alkalmazandó.

357 ICC Vb. 7660 (1994): egy teljes automatikus szerelőszalag előállítása, leszállítása és felállítása az Egyezmény alá tartozott (3. Cikk (1)).; Hasonlóan: HGer Zürich 1999. április 8.; LG Mainz 1998. november 26.; OLG München 1999. december 3.; Tribunal de commerce de Namur 2002.

január 15.; KGer Schaffhausen 2002. február 25.: ugyan a bíróság nem utalt a (2) bekezdésre, az Egyezmény alkalmazásra került, mert a szolgáltatások (beszerelés, szállítás) másodlagos fontosságúak voltak, összevetve az áruk leszállításának kötelezettségével (négy fúró appa-rátus, három nagynyomású pumpa, két keverőgép és néhány pótalkatrész).

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 82

hotel falára. A bíróság megállapította, hogy az ügylet nem egy d’entreprise szer-ződés, ahogy azt az elsőfokú fórum deklarálta, hanem adásvétel. A 3. Cikk (2) bekezdése nem volt alkalmazható, mert a kristályburkolat előállításához elvég-zett munka köteleelvég-zettsége nem tekintető a (2) bekezdésben foglalt rendelkezés szerinti munkavégzésnek, vagy szolgáltatásnak.³⁵⁸

Az olyan helyzetek értékelésénél viszont, ahol az áruk gyártásában vagy előál-lításában (3. Cikk (1) bekezdés) nincs jelen munkavégzésre vagy más tevékeny-ségre irányuló kötelezettség, az áruk átadását megelőző, azzal egyidejű és az azt követő szolgáltatásokat a 3. Cikk (2) bekezdésének megfelelően kell megvizs-gálni.

Az Egyezmény 3. Cikk (1) és (2) bekezdésének tehát ugyan a tárgya eltérő, azonban komplex ügyletekben értelmezésük és alkalmazásuk egymásra tekin-tettel lehetséges. Például abban az esetben, ha a vevő/megrendelő által szolgál-tatott anyagok önmagukban nem képezik az áruk gyártásához vagy előállítá-sához szükséges anyagok lényeges részét (ennek következtében az (1) bekezdés alapján az Egyezmény alkalmazandó), és az eladó által nyújtandó ségek önmagukban nem értékelhetőek a vegyes szerződésben lévő tevékeny-ségek túlnyomó részeként (ennek okán a (2) bekezdés szerint is az Egyezmény alkalmazandó). Bizonyos kivételes körülmények esetén a két szabály kombiná-ciója mégis megváltoztathatja az ügylet egészének jellegét, méghozzá olyannyira, hogy azt nem lehet az Egyezmény hatálya alá tartozó adásvételi szerződésnek minősíteni. Az ilyen ‘kétértelmű’ esetekben egyfelől a teljes ügylet egészét – a felek szándéka szerint – fi gyelembe véve kell a szerződést minősíteni, másfelől szem előtt kell tartani azt az elvet is, hogy kétség esetén az Egyezmény alkal-mazása elsőbbséget élvez (in dubio pro conventione).

Példának okáért a német eladótól (felperes) – a Fiat cég számára légzsákokat gyártó – olasz vevő (alperes) légzsákok készítéséhez bizonyos összetevőket vásá-rolt, öt szerződés alapján.³⁵⁹ A szerződések adásvételi elemeket (pl. átadás, az áru tulajdonjogának átruházása, vételárfi zetés), valamint szolgáltatási elemeket (a szerződés kötelezte az eladót a vevő szükségleteinek megfelelő áru előállítá-sára harmadik féltől beszerzett anyagból, valamint az áru leszállítása) is tartal-maztak. A német fellebbviteli fórum – a Brüsszel I. rendelet párhuzamos

jogha-358 Megjegyzem, hogy a Legfelsőbb Bíróság már nem hivatkozott a 3. Cikkre (Cour de Cassation, Chambre commerciale 2003. szeptember 24.).

359 OLG Dresden 2007. június 11. In: Internationales Handelsrecht 2008/4. 165.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 83

tósági szabálya alkalmazhatósága³⁶⁰ tekintetében – a felek akaratát vizsgálva, azt a konklúziót vonta le, hogy a felek adásvételi szerződést kötöttek, mert a megál-lapodás adásvételi elemei dominálnak. Ezt támasztja alá a felek utalásai, mint

„megállapodás vételi megbízásra”, „vételi megbízás”, a „vételi megbízásban” az alperes, mint „eladó” szerepelt. A bíróság a továbbiakban nem látta szükségét a tisztán objektív kritériumok alapján történő kötelezettségek domináns részei meghatározásának, így a teljesítés folyamatában történő egyéni cselekmények kereskedelmi értéke felbecslésének. Hivatkozással arra a szabályra, hogy a felek egyező szándékának elsőbbséget kell biztosítani. (Nem vitatva a fórum indok-lásának előbb említett részét, álláspontom szerint az Egyezmény szabályainak hivatkozása tekintetében a bíróság kiindulópontja volt a megfelelő. Azaz, hogy az ügylet minősítése a 3. Cikk (1) bekezdésének kérdését érinti, tekintettel arra, hogy önmagában az áru előállításához szükséges munkavégzési elemek és az áru leszállítása, mint járulékos kötelezettség nem jelenti a – fórum által később citált – (2) bekezdés felhívását.)

Komplex vegyes szerződést minősített az Oberster Gerichtshof (2005.

november 8.), ahol az újrafeldolgozó gépeket az eladó tervezete, gyártotta, leszál-lította és beszerelte. Az imponálóan gazdag jogirodalmi hivatkozásokkal alátá-masztott ítélet a 3. Cikk (1) bekezdést vizsgálva megállapította, hogy e szerint az Egyezmény alkalmazandó (nem merült fel arra utalás, hogy a vevő szolgálta-tott volna anyagot a termék előállításához). Ezután a (2) bekezdést nézve kifej-tette, hogy „nem öleli fel az Egyezmény azokat a vegyes szerződéseket, ahol a nem adásvételi kötelezettségek aránya egyértelműen túlsúlyban van pénzügyi értelemben vagy a felek szándékának megfelelően. Ez a kapcsolat azon kötele-zettségek között, amelyek tipikusan adásvételnek tekintendők, és amelyek távol állnak attól, az egyedi esetben döntő jelentőségű. A bizonyítási teher azon a félen van, aki arra hivatkozik, hogy az Egyezmény nem alkalmazandó.”

Nem megfelelő eredményt hoz a megrendelő által gyártott vagy előállított árukra vonatkozó szerződések esetében, hogyha az értelmezés súlypontját az

„anyagok” és nem az áruk gyártásának kötelezettsége adja. Egyes jogesetekben az (1) és (2) bekezdés között a szabvány alapján vagy egyedi megrendelésre készült áruk megkülönböztetése alapján vontak kapcsolatot.³⁶¹ Ez a megköze-lítés főként a német bírói gyakorlatban jelenik meg, ugyanis a BGB korábbi 651.

360 Az 5. Cikk az ingó dolog szolgáltatása és a szolgáltatás nyújtása esetén külön szabály szerint határozza meg a teljesítés helyét. A teljesítési hely, mint joghatóságot meghatározó elem és az Egyezmény kapcsolatáról bővebben, ld. IV/1.

361 OLG Köln 1992. október 16.; OLG Köln 1994. augusztus 26.; LG München 1995. február 8.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 84

§-a³⁶² a helyettesíthető áruk gyártását tekintette adásvételnek, míg az egyedi megrendelésre készült árukét Werkvertragnak.³⁶³ Ez a német nemzeti jogi hatás az Egyezmény alkalmazását illetően különösen a szoftver szerződések tekinte-tében érhető tetten.³⁶⁴ Ugyan e helyütt nem térek ki részletesen az ilyen típusú ügyletekre, e körben több eset is jól illusztrálja a különböző elbánást a tömeg-áruk és az egyedi rendelésre készült termékek vonatkozásában. A német fórumok a szabvány (standard) szoftver tekintetében alkalmazták az Egyezményt, de az egyedi rendelésre készült szoftver esetében nem.³⁶⁵ Ennek hátterében az az indok áll, hogy amennyiben az áruk szabvány alapján készültek, az eladónak nem kellett gyártási tevékenységet – tehát munkavégzést vagy más tevékenységet – kifejtenie. Az Egyezmény ellenben nem alkalmazza ezt a megkülönbözte-tést.³⁶⁶ Helyesen, az újabb, más országokból származó ítéletek nem tesznek ennek alapján különbséget.³⁶⁷ A svájci bíróság a szoftver, valamint szoftver és hardver közös vételét is az Egyezmény hatálya alá tartozónak értékelte,³⁶⁸ azonban abban az esetben, ha a szoftvert és az azt kiszolgáló egységeket is speciálisan a vevőnek tervezték és kivitelezték, az Egyezmény a belga bíróság előtt már nem került alkalmazásra.³⁶⁹

Összegezve, a minősítés szempontjából önmagában az nem döntő, hogy az áru generikus, helyettesíthető, vagy speciális, egyedi megrendelésre készült.

Az Egyezmény 3. Cikk (1) és (2) bekezdése tehát eltérő kérdéseket rendez.

A Testület szerint a közöttük fennálló kapcsolat a „kötelezettség” szónak az Egyezmény egyes hivatalos szövegváltozatai által használt egyes számú

haszná-362 A hatályos BGB 651. § első mondata az Egyezmény 3. Cikk (1) bekezdésével e tekintetben megegyezik, azonban a harmadik mondat különszabálya a nem helyettesíthető áruknál bizo-nyos vállalkozási szerződésre vonatkozó rendelkezéseknek az adásvételi mellett való alkal-mazhatóságát nyilvánítja ki. INTERNATIONALES VERTRAGSRECHT K^OMMENTAR i. m. 224.

363 K^AROLLUS i. m. 57. sk.

364 A szoftvert rendszerint árunak tekintik attól függetlenül, hogy internetről töltik le (virtuális), vagy fi zikai formában (pl. CD lemez) vásárolják meg. Bővebben pl. BERNSTEIN–LOOKOFSKY i.

m. 18. skk.

365 LG München 2000. november 16.; OLG München 1999. december 19.: ahol az eljáró tanács analizálva a „lényeges részt”, akként tekintette, hogy az, miszerint a berendezés szabvány modell alapján készült, releváns tényező.

366 SCHLECHTRIEM–S^CHWENZER i. m. 55.; F^LECHTNER (2008b) i. m.; Lookofsky az in dubio pro conventione elvvel érvel a szoftverek Egyezmény alá tartozása mellett. L^OOKOFSKY (2003) i.

m. 279. sk.; D^IEDRICH i. m. 336. sk.

367 Rechtbank Arnhem 2006. június 28.; US District Court, Pennsylvania (American Mint LLC, Goede Beteiligungsgesellschaft, and Michael Goede v. GOSoftware Inc.) 2005. augusztus 16.;

OGH 2005. június 21.

368 Pl. HGer Zürich 2000. február 17.

369 Hof van Beroep Antwerp 2005. január 3.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 85

latából származtatható. A francia és az arab nyelvű szövegek egyes számot, míg a többi hivatalos nyelven írt szöveg – kivéve a kínait, mert az ilyen értelemben nyelvtanilag semleges – a többes számot használja. A „kötelezettség” szó egyes számú használatának nyilvánvaló hatása van a szöveg értelmezésére. Az egyes szám olyan értelmezést tehet lehetővé, amely alapján maga a munkavégzés és más tevékenység hasonlítandó össze, ahelyett, hogy egyrészt a munkavégzést és más tevékenységet, másrészt az áru szolgáltatását hasonlítanánk össze. Ezen túlmenően, még ennél is félreérthetőbb az, hogy az egyes szám használata a 3.

Cikk (1) és (2) bekezdése közötti kapcsolatnak egy olyan értelmezésére is módot adhat, amely szerint az áruk gyártására irányuló munkavégzési kötelezettség összevethető lenne a kiszolgáltatási kötelezettségekkel. Az Egyezmény megal-kotóinak szándéka a többes számú értelemre utalt, ezért az egyes szám haszná-latát mindenképpen el kellene vetni.³⁷⁰

Sommásan, tehát az (1) és (2) bekezdés kapcsolatának vizsgálatakor azok önálló értelmezése ajánlott, azonban a komplex ügyletekben elképzelhető az egymásra tekintettel való értelmezésük és alkalmazásuk. Ez utóbbi hely-zetben pedig az ügyleteket a maguk egészében kell elemezni, adott esetben az Egyezmény alkalmazásának elsőbbségének elvére fi gyelemmel.

1.6. Összegzés

Nyilvánvaló, hogy a Testület azon véleménye, hogy az Egyezmény 3. Cikk (1) bekezdésében szereplő „lényeges rész” értelmezésénél elsősorban a „gazda-sági érték” kritérium használandó, az „alapvető” kritérium ellenben csak akkor veendő fi gyelembe, ha a „gazdasági érték” alkalmazása – az eset körülményét tekintve – lehetetlen vagy nem megfelelő, összeegyezeti a francia „essentielle”

és az angol „substanitve” közötti eltérést. Azonban osztom Schlechtriem állás-pontját, amely szerint előfordulhatnak olyan kivételes esetek, ahol a hozzájárulás értékére és funkciójára egyaránt tekintettel kell lenni, tehát a Testület megállapí-tása nem értelmezhető mereven. Mindebből adódik az a következtetés is, hogy a „lényeges” fogalmát nem előzetesen meghatározott százalékos aránnyal kell számszerűsíteni, hanem esetről esetre történő, teljes körű értékbecslés alapján.

Egyértelmű a jogirodalomban és az esetek egy részében, hogy ha az áru jövő-beni gyártásához vagy előállításához munkavégzés vagy más tevékenység

szük-370 Ugyanígy a nemzetközi adásvételi szerződésekre alkalmazandó jogról szóló Hágai Egyezményben (1986) 4. Cikk (2) bekezdése, azonban a New York-i elévülési egyezmény 6. Cikk (1) bekezdése többes számot használ. TESTÜLET 4. SZ. VÉLEMÉNYE; SCHLECHTRIEM– SCHWENZER i. m. 58.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 86

séges, akkor annak az Egyezmény 3. Cikk (1) bekezdésének „gyártás vagy előál-lítás” kifejezése feleltethető meg, és azt nem lehet az Egyezmény 3. Cikk (2) bekezdés alapján értelmezni. Illetőleg az (1) bekezdésének értelmezésénél irre-leváns, hogy az áruk helyettesíthetőek vagy nem helyettesíthetőek, szabvány alapján vagy egyedi rendelésre készültek.

Az (1) bekezdésben szereplő „gyártáshoz vagy előállításhoz szükséges anyagok” nem vonatkoznak rajzokra, technikai előírásokra, technológiára vagy képletekre, kivéve, ha azok a felek által szolgáltatott anyagok értékét növelik. Az áru gyártásához vagy előállításához szükségesek tervek, rajzok lényege, hogy a termék eredetiségéhez, különlegességéhez vagy kizárólagosságához hozzájá-ruljanak.

A vegyes szerződéseknél a (2) bekezdés alkalmazásakor – mint fentebb látható volt – a bírói gyakorlat egyértelműen a szerződés értelmezése alapján foglal állást abban a kérdésben, hogy az árukra és a szolgáltatásokra vonatkozó kötelezett-ségek a felek szándéka szerint egyetlen vegyes szerződésnek vagy különböző szerződéseknek feleltethető meg. A felek megállapodása értelmezésénél a rele-váns tényezők közé tartozik, többek között, a szerződés megnevezése és teljes tartalma, az árszerkezet és a felek által a szerződésbe foglalt különböző kötele-zettségeknek tulajdonított jelentősége, súlya.

Abban nem alakult ki vita a jogirodalomban, hogy a (2) bekezdésben szereplő

„túlnyomó rész” kifejezés értelmezésénél elsődlegesen a „gazdasági érték” krité-riuma használandó, és az „alapvető” kritérium csak akkor vehető fi gyelembe, ha a „gazdasági érték” alkalmazása – az eset körülményét tekintve – lehetetlen vagy nem megfelelő. A „túlnyomó rész” fogalmát illetőn viszont Schlechtriem élesen bírálja a Testület véleményének azon pontját, mely szerint „nem előzetesen meghatározott százalékos aránnyal kell számszerűsíteni, hanem teljes körű érték-becslés alapján”. Kétségtelen, hogy a jogtudomány és a joggyakorlat kialakította azt a minimumot, amely szerint az Egyezmény nem alkalmazandó, amennyiben a teljes termék értékéhez viszonyítva a szolgáltatás értéke összegében több mint 50%, azonban egyértelmű, hogy a Testület szándéka egy egységes standard beve-zetésére irányult (véleményem szerint a joggyakorlat alapján a kettő egyáltalán nem tűnik összeegyeztethetelennek).

Végül, a komplex szerződések gyarapodásával egyre nehezebbnek tűnhet az Egyezmény 3. Cikk (1) és (2) bekezdésének elhatárolása, ennélfogva elképzelhető az egymásra tekintettel való értelmezésük és alkalmazásuk. Ebben az esetben az újabb döntések az ügyleteket a – Testület nézetével összhangban – a maguk egészében, a felek szándékának megfelelően értelmezik.

Egységesülő jelentéstartalmak: a Testület véleményei, eredmények 87